Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-05 / 54. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. március 5. Pártharcok Pretoriában A dél-afrikai kormányzó nemzeti párt 20 képviselőjének kizárása, s két miniszter lemondása az apartheid-rezsim irányító csoportjának válságát jelzi. A kizártak és lemondottak a pretoriai kormányzat legszélsőségesebb elemeit képviselték, vezéralakjuk Andries Treurnicht egyebek között a Dél-Afrikát valójában irányító búr titkos társaság a broederbond (testvérszövetség) elnöke volt. A világsajtó általában ultrakonzervatívként jellemzi a pretoriai sza- kadár csoportot, azonban nem túlzás kimondani: a dél-afrikai legszélsőségesebb fasiszta klikk távozott a kormánypártból. A szakítás oka Botha miniszterelnöknek és pártjának az a törekvése, hogy politikai jogokat adjon az indiai származású és „színes”, azaz mulatt dél-afrikaiak több mint kétmilliós tömegének. Eddig ezek a közösségek 1948 óta, amikor a nemzeti párt hatalomra jutottt, semmiféle állampolgári joggal nem rendelkeztek, a vérlází- tó faji korlátozások rájuk is érvényesek voltak. A szélsőségesek nem voltak hajlandók elfogadni a mostani „liberalizálást”, nem akarják tudomásul venni a nagytőkés körök gazdasági és politikai megfontolásait a faji elnyomás és kizsákmányolás differenciáltabb módszereiről. Botha miniszterelnök és elvbarátai ugyanis jól látják: a jelenleg érvényben lévő szabályozás elkerülhetetA Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának meghívására Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezetője március 3-án és 4-én látogatást tett Jugoszláviában. Fogadta őt Lazar Mojszov, a JKSZ KB elnökségének tagja, és tárgyalt Vlado Janzsiccsal, a JKSZ KB elnökség végrehajtó titkárával, valamint Boriszlav Milosevics titkárhelyettessel. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésekén áttekintették a nemzetközi élet és a nemzetközi kommunista és lenül közös frontba tömöríti a „színeseket” és az indiaiakat a túlnyomó többséget alkotó feketékkel, s így a fehérek kizárólagos hatalmának fenntartása még nehezebbé válik. A másik ok: a „színesek integrálásával” akarják befejezetté tenni a bantusztán politikát, azt a tervet, amely szerint a feketéket saját hazájukban — külföldivé teszik — látszatfüggetlenséget kapott „köztársaságok” polgáraivá minősítve őket. Az ügynek vitathatatlanul vannak külpolitikai vonatkozásai is: Botha ezzel a „liberális” lépéssel akarja meghálálni Washingtonnak a korábban kimondott kereskedelmi korlátozó intézkedések megszüntetését. A Treuernicht vezette „keményfejűek” azonban nem hajlandók tudomásul venni ezeket az intézkedéseket. Most ugyan kisebbségben maradtak a kormányzópárton belül, ám a dél-afrikai fehérek között elég jelentős a táboruk. Az abszolút faji elkülönítés a holland származású burok, más néven afrikánerek többsége számára vitathatatlan dogma. Ezt az elvet vallotta egy korábban kiszakadt ultrareakciós tömörülés, az „igazi nemzeti párt” is. Nyilvánvalóan most hozzá csatlakoznak az új szakadárok — számítva a búr farmerek és kispolgárok, de a városi munkások egy részének támogatására is. Miklós Gábor munkásmozgalom időszerű kérdéseit. Megerősítették azt a meggyőződésüket, hogy a világbéke megóvása és a társadalmi haladás előmozdítása érdekében ma különösen nagy jelentősége van a kommunista pártok, a haladó erők széles körű összefogásának. Megelégedéssel méltatták a két testvérpárt, valamint Magyarország és Jugoszlávia sokoldalú együttműködésének eredményes fejlődését. Megállapodtak az MSZMP és a JKSZ 1982-re és 1983-ra szóló együttműködési programjában. MLADENOV MOSZKVÁBAN Csütörtökön Moszkvába érkezett Petr Mladenov, a BKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, bolgár külügyminiszter. A vendéget a repülőtéren Andrej Gromi- ko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, szovjet külügyminiszter, valamint több más hivatalos személy fogadta. VENEZUELAI KÜLÜGYMINISZTER Szerdán háromnapos hivatalos látogatásra Rómába érkezett Jose Alberto Zambrano Velasco venezuelai külügyminiszter. Emilio Colombo, olasz külügyminiszterrel a salvadori helyzetet fogja megtárgyalni. Római tartózkodása alatt — a tervek szerint — Velasco tárgyalni fog Sandro Pertini köztársasági elnökkel, Spadolini miniszter- elnökkel és Vatikánvárosban fogadja őt II. János Pál pápa is. CIKLON Nagyerejű ciklon söpört végig szerdán a Csendesóceán déli részén fekvő Ton- ga-szigeteken. A jelentések szerint több százan sebesültek meg. Az óránkénti 275 kilométeres szél háztetőket szakított le, épületeket döntött romba, elektromos és telefonvezetékeket szaggatott fel. Több településsel mindenfajta kapcsolat megszakadt. VÉNUSZ Ha egyáltalán lehet földi tájhoz hasonlítani a Vénusz felszínének azt a körzetét, amelyről a Venyera—13. űrszonda színes fényképeket továbbított a földre, akkor az tropikus magasföldi sivatagra emlékeztet — állapította meg V. Barszukov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja, aki bemutatta a szovjet televízió nézőinek az első színes fényképet. Mint ismeretes, az űrszondára szerelt telefotomé- ter-berendezések három színképben, vörös, kék és zöld színben készítettek felvételeket, ezek kompozíciója adja meg a természethű színes képet. Magyar—jugoszláv pártmegbeszélések Belgrádban Thaiföldi kiilügyminiszter-helyettes magyarországi látogatása Házi Vencel külügyminiszter-helyettes meghívására március 2. és 4. között hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodott M. R. Kasem S. Kasemsri thaiföldi külügyminiszter-helyettes. Megbeszéléseket folytatott vendéglátójával aktuális nemzetközi kérdésekről, és a magyar— thaiföldi kapcsolatokról. A vendég találkozott Melega Tibor külkereskedelmi miniszterhelyettessel is, és fogadta őt Púja Frigyes külügyminiszter. Figyel és alakít uszonöt éve, 1957 már- 1*8 dúsában jelent meg gazdaságpolitikai hetilapunk, a Figyelő első száma. Nincs mód e 25 évfolyam sajtótörténeti elemzésére, ámde kárpótolhat e monográfia hiányáért az újság működésének néhány tanulsága. Gyaníthatóan többről is van szó mint kárpótlásról; ha a jubileumot a mai teendőkhöz hasznosítható forrásként kezeljük, akkor a Figyelő munkássága a hazai köz- gazdasági sajtóelméletnek éppen ilyen tapasztalatait kínálja. Nem rangsorolás, ha a sajtóelméletre utalunk, jóllehet, politikatörténetről, és — részeként — é negyedszázad gazdasági fejlődéséről kellene elsősorban szólni. Ám a korszak, amelyben a lap munkához látott, a politika elsődlegességét már nem hatóságilag elrendelt primátusnak tekintette, hanem a realitások, a tapasztalatok ösz- szegezett — tehát politikává emelt — kifejezésének. Ilymódon a Figyelőnek nemcsak módja nyílt rá, de éppen a kor követelményeként érvényesíthette azt a törekvését, hogy a gazdasági újságírásban, a közélet alakításában új utakon induljon el. Milyen előzményekre hagyatkozhatott? A hazai kapitalista sajtó gazdasági laptípusa — jobbára tőzsdei hírszolgáltatásával, a „magasabb” üzleti körök -raffinált kiszolgálásával — aligha bizonyult előzménynek, s még kevésbé az ökonómiai zsurnalisztikának az a — Mikszáthtól Krúdyig és Heltaiig olyan elnéző derűvel ábrázolt, s az irodalmi eredetben Maupassant-ig visszavezethető típusa, amelyhez inkább a zsaroló zsurnalizmus jelzője kapcsolható. A másik, közvetlen előzményt is sok szempontból meghaladásra ítélte a kor. Az ellenforradalmat megelőző években ugyanis, sajtó- elméletileg, a közgazdaság, mint publikációs szakág nem létezett; helyét inkább az érzelmi hatások, olykor csak a felszólító módban fogalmazott instrukciók foglalták el. A Figyelő — a tömegkommunikáció és a közgazdaság- tudományi folyóirat közötti sávban működve, mindkettőtől különbözik, ám mindkettő módszereit alkalmazza. Ez azt jelenti, hogy a társadalmi-gazdasági igényekre gyorsan reagálva, a változásokat Munkatársunk útibeszámolója Vietnamból (1.) Utazás a januári nyárban Még javában dörögtek a fegyverek, amikor először találkoztam Vietnammal. A színhely akkor Párizs volt: újságíró kollégáimmal álltunk a Kiéber sugárúti palota előtt, s vártuk a vietnami és az amerikai küldöttséget. 1968 nyarán az elegáns párizsi villa jelentette a reményt — Vietnamban karnyújtásnyira került a béke. Mégis hét nehéz esztendő telt el addig, míg valóban elhallgathattak a fegyverek. Vajon mire volt elég a sokat szenvedett, és végre egyesült országnak á béke hat éve? Huszonöt fokos meleggel köszöntött ránk a nap, amikor vietnami földre léptünk Hanoi nemzetközi repülőterén. Igencsak könnyíteni kellett a ruházaton: a nyíregyházi és moszkvai mínusz 15— 20 fok után meglehetősen szokatlannak tűnt a tűző nap, s a 75—80 százalékos pára- tartalom. Az már csak ráadás volt, hogy a repülőtéri óra 13.30-at mutatott — hatHanol, Selyem utca; a központi bazár ború, s milyen nehéz újraépíteni ! Mégsem bosszankodtunk egy percig sem, mert olyan utolérhetetlen kedvességgel, előzékenységgel foglalkoztak dolgainkkal a határőrök, vámőrök, s a Vietnamair alkalmazottai, mintha világéletükben ezt csinálták volna. Pedig legtöbbjüket gimnazista kislánynak, éppen serdülő fiatalembernek néztük — csak éppen a katonai egyenruha Egy alkalmi árus: itt faszénen rizslepény pirul. (A szerző felvételei) tál többet a sajátunknál. Kezdődhetett az átállás — bizony nemcsak időben sok a tizenötezer kilométeres utazás... A vietnami főváros nemzetközi repülőtere ugyancsak szerény létesítmény; éppen- csak a legfontosabbakat teremtették meg az utasok fogadásához — az ilyen létesítményeket aligha kíméli a hárangjelzései mutatták, hogy a fegyveres szolgálatban sem. újoncok már. Rá kellett jönnünk, hogy a vietnami ember életkora európai szemmel csak jókora gyakorlat után becsülhető fel. Nemegyszer fordult elő, hogy akit mi kislánynak gondoltunk, huszonöt éves és háromgyermekes családanya. De nem volt ez másképpen a frissen észlelve dolgozik, érvényesítve egyszersmind a tudományos, ám olvashatóközérthető közlési módszereket. A párt gazdaságpolitikáját tolmácsolva — s egyben közreműködve e gazdaságpolitika formálásában —, a Figyelő az új gazdasági gondolatok publikációs fóruma, s a gyakorlati alkalmazás tapasztalatainak színvonalas lapja lett. Így érzékelte az újság a hatvanas évtized elején azt a változást, amelyet azóta az extenzív források szűkülésének nevezünk, s mely változások a gazdasági reform gondolatához, majd vitákban kiérlelt alkalmazásához vezettek. Sajtótörténeti tény, hogy a Figyelő egyike volt azoknak az érzékelő „antennáknak”, amelyek „fogták” a változások jelzéseit; ezért adott teret az újság a reformot előkészítő vitáknak, javaslatoknak. A gazdaság hatékonyabb működésének, a változások befogadási készségét erősítő vállalati magatartásnak gazdasági és társadalmi feltételeit mindig összefüggő rendszerként értelmezte az újság. Ezért szólhatott teljes egyértelműséggel arról az előnyről, amit az agrárgazdálkodásban a háztáji és a közös együttes fejlesztése jelent; ezért vált a Figyelő a kezdeményezés, a vállalkozókészség elismerésének, megbecsülésének — s az ebből következő irányítási, vállalat- szervezési koncepcióknak is — következetes támogatójává. A negyedszázados évfordulón e közhasznú munka folytatásához, a közgazdasági gondolkodásmód további népszerűsítéséhez kívánunk laptársunknak sok sikert! (KS) férfiakkal sem, ki három, ki öt évvel vette ki részét a dzsungelharcokból, s mi korát tekintve újoncnak gondoltuk. Hamar hozzá kellett szokni, hogy a trópuson másként mérik az életkort... Szovjet gyártmányú, kis LAZ- buszban foglaltunk helyet, s a bambuszligetekkel, pálmákkal szegélyezett országúton röpke fél óra alatt megtudhattuk azt is, mennyi közös szál fűzi egybe Vietnamot és az európai szocialista országokat. Csak hallgatni kellett vietnami kísérőnket, aki az út két oldalán mutatta a gyárakat: ez a műszergyár magyar segítséggel épült, azt a másikat NDK- beli munkások emelték, a szembe jövő autóbusz csehszlovák emblémát visel, és így tovább. Az már szinte természetesnek hatott, hogy a számunkra helyet adó szép, tóparti Thangloi Hotelt is barátok, kubai munkások építették, ajándékként. A neve különben Viktória, Győzelem; a két országrész egyesítése, a sok év alatt kivívott győzelem emlékére nevezték el így. Hatalmas a forgalom Ha- . női utcáin. Szélesek, árnyasok, szellősen beépítettek a főutak. A legtöbb épület két-, legfeljebb háromemeletes, s majd mindegyikhez kis park is tartozik. Ez a belváros, amelyet hat tó tesz még szebbé, változatosabbá. A peremrészek persze jóval egyszerűbbek. Sűrű a beépítés, a házak egymást érik, földszintesek, egyemeletesek. Vannak egész negyedek, amelyek hasonlítanak a mi négyemeletes lakótelepeinkre — a hetvenes évek elején a vietnami főváros jelentős részét földdel tették egyenlővé az amerikaiak, s az újjáépítésnél csak egyes kerületek kapták vissza régi arcukat, másutt egyszerre sok lakást építettek, házgyári elemekből. Az utcakép, a forgalom mégis alapvetően eltér a milliós nagyvárosokban megszokottól. A fő közlekedési eszköz a kétmilliós fővárosban is a kerékpár. Ezrével kerekeznek a főutakon, s főként a fiatalok bámulatra méltó ügyességgel kezelik a kormányt; egy-egy nagyobb útkereszteződés forgalma lámpák nélkül valóságos bűvészmutatvány. A ritkán jövő gépkocsik — Zsigulik, Toyoták — gyakorta kiszolgáltatottak, az út közepére szorulnak, s állandó tülkölés mellett sem tudják kivívni maguknak a városban megengedett legnagyobb sebességet, amely 40 kilométer ... Következik: Pillantás a kasszába Marik Sándor Moszkvából Hanoiba repülünk. Gépünk tízezer méter magasban száll a Pamir felett. Gondolataim az otthon, a friss moszkvai élmények és évtizedes emlékek között ingáznak, ezer kilométereket átröppenve egyik pillanatról a másikra. Reggel Vietnamban leszünk. Abban az országban, amelynek legújabb- kori történelmét jószerével- hadijelentésekből is meg lehetett volna írni.
