Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-31 / 76. szám
1982. március 31. Kelet-Magyarorsz ág 3 Tanulságos balesetek L-átcsővel a nyakában baktat a madarász. Kis füzetkébe jegyzetel. Kémleli az eget, a bokrot, a fát, a vizet. Sokan ha- bókosnak tartják, s nem is gondolnak arra; valahol összefügg A TERMELŐSZÖVETKEZETI döntőbizottságok gyakorlatában és a bírósági jog- alkalmazásban esetenként problémát okoz az üzemi baleseti kártérítési felelősség szempontjából annak meghatározása, hogy milyen tevékenység minősül a termelőszövetkezet irányítása és ellenőrzése alatt végzett munkának. A jelenlegi szabályozás szerint a háztáji gazdaságokban bekövetkezett balesetek csak akkor minősülnek üzemi balesetnek, ha a termelőszövetkezetnek megvan a lehetősége, hogy a háztáji gazdaságban dolgozókat közvetlenül irányíthassa, ellenőrizhesse abban a vonatkozásban is, hogy pl. a munka- védelmi szabályokat betartják-e. A munkaügyi bíróság előtt indult egyik perben megállapított tényállás a következő volt: M. I. termelőszövetkezeti traktoros 1978. szeptember 22-én a következő munkanapra szabadságot kért, hogy a háztáji földjén termelt burgonyát hazaszállítsa. Másnap reggel 7 és 8 óra között bement a termelőszövetkezet telepére, a nála lévő kulccsal a gépszint kinyitotta és kihozta az udvarra a traktort, amelyen általában ő dolgozott. Hozzákapcsolt egy pótkocsit és a traktort beindította. Ezután le akart szállni, szalmát akart tenni a kocsira, hogy arra családja felülhessen. A lába azonban a traktor esőtől síkos lépcsőjén megcsúszott, leesett a földre, s közben megsérült. A balesetből eredő munkaképességcsökkenése orvosi szakvélemény szerint 50 százalékos volt. A megyei bíróság jogerős ítéletében megállapította, hogy M. I. balesete nem minősül üzemi balesetnek, mert hiszen a dolgozó szabadsága idején, engedély nélkül vette birtokba a traktort, ez pedig kizárta azt, hogy a termelőszövetkezet munkája felett ellenőrzést gyakorolhasson. A baleset fogalma mindig külső környezeti hatást tételez fel. Áhhoz, hogy a termelőszövetkezet a tagjának a káráért helytállási kötelezettséggel tartozzon, szükséges, hogy a külső környezpfj behatás és az egészségi károsodás vagy testi sérülés egymással okozati összefüggésben legyenek. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha a dolgozó kialakult betegsége nem függ össze a hirtelen fellépő külső- tényezővel, a balesetért nem tartozik kártérítési felelősséggel a termelőszövetkezet. A MUNKAÜGYI BÍRÓSÁG egy másik- ügyében M. M. termelőszövetkezeti tag 1980. október hó 29-én a gyümölcsösben végzett közös munka során megsérült. A gyümölcsösládákat szállító targonca javítása közben kalapáccsal az ujjára ütött. Csak másnap fordult orvoshoz, aki sérült ujjáról a körmét eltávolította. Már az orvosnál is rosszullétre panaszkodott, de innen még saját lábán hazament és néhány óra múlva a lakásán meghalt. A bíróság megállapította, hogy M. M.-et 1980. október hó 29-én üzemi baleset érte, halála azonban nincs összefüggésben a balesettel, mert a rendőrorvosi boncolás szerint azt szívtrombózis okozta. A kalapáccsal okozott sérülés és a bekövetkezett halál egymással nincs kapcsolatban, így az özvegynek a termelőszövetkezettel szemben támasztott kártérítési igényét elutasította. Különösen sok problémát okoznak az ún. ,.úti balesea madárfütty és a népgazdaság Naplemente a Szelkó tavon. (A szerző felvételei) tek”, amikor a termelőszövetkezet tagját munkába menet, vagy munkából jövet éri a baleset. A társadalombiztosítási jogszabályok szerint ezek üzemi balesetnek minősülnek, és a termelőszövetkezeti tag az emiatt a kiesett időre baleseti táppénzt kap, vagyis megkapja a teljes kiesett keresetét. Ugyanakkor az ezen túlmenő kárért a termelőszövetkezet nem tartozik felelősséggel, hiszen a kárt a termelő- szövetkezet tevékenységi körében nem háríthatta el. Kivétel mikor a munkába menet vagy jövet, a termelőszövetkezet szállítóeszközén történik a sérülés. Az is előfordult — bár nem a termelőszövetkezeti jogszabályok alapján — hogy a termelő- szövetkezet az úti balesetért is kártérítési felelősséggel tartozik. A tsz-tag 1980. január 15- én a munkaidő letelte után elhagyta a termelőszövetkezet központi telepét. Amint kilépett a kapun, a kerítésen kívül, a kerékpártároló melletti síkos földúton megcsúszott és elesett. A baleset'következtében jobb lábán combnyaktörést szenvedett és emiatt több hónapon át táppénzen volt, majd rokkantsági nyugdíjban részesült. A baleset azért következett be, mert a termelőszövetkezet elmulasztotta a telephely előtti utcarész jégmentesítését, amelyet pedig a helyi községi tanács rendelete az ő kötelezettségévé tesz. A megyei bíróság ítéletében megállapította, hogy a tsz-tag társadalombiztosítási szempontból úti üzemi balesetet szenvedett, de a termelőszövetkezeti jogszabályok szerint azért a termelő- szövetkezet - nem felelős. A tsz a kárt nem a tagsági viszonnyal kapcsolatban okozta, hanem tulajdonosi kötelezettségeit hanyagolta el. A JOGSZABÁLYOK mesz- szemenően gondoskodnak arról, hogy a termelőszövetkezetben dolgozó tagokat és a közös munkában részt vevő családtagjaikat ne érje anyagi hátrány a munkavégzéssel összefüggésben elszenvedett balesetek miatt. Ugyanakkor, amint a felhozott esetekből is kitűnik, a nem üzemi balesetből származó károsodásokért a szigorúbb felelősségi szabályok alapján a termelőszövetkezetek kártérítést nem tartoznak fizetni. Dr. Tóth Erzsébet ügyész A hajnal hűvös volt. Fagyott. Még hétkor, amikor a császárszállási terület mögötti zsilipnél összetalálkoztunk, sem melegedett fel a levegő. A napfény fáradtan korcsolyázott a tavak jegén. Sorban érkeztek: Tóth Mária és Szép Tibor egyetemisták, ökológusjélöltek, Papp Tibor a vízügytől, Somlai Tibor papírgyári munkás, Bánhidi Péter felvásárló, a nyíregyházi Fekete István madártani csoport vezetője. Európában, egyidőben, mindenütt — A mai nap fő programja — így Bánhidi —, hogy részt vegyünk a szinkronmegfigyelésben. Európa minden országában, ezen a napon, ott . ahol tó, vizes terület van, a madarászok a vonulási viszonyokat tanulmányozzák, felmérik a fajokat, s továbbítják az adatokat Budapesten át Londonba. Itt feldolgozzák ezeket, s rendszeresen közreadják az európai madárhelyzetet. — Munkára fel — biztat Szép Tibor —, állítsunk hálókat a gyűrűzéshez, s osz- szuk fel a terepet. Mi hárman megyünk a Nagy-Vadas tó, a Szelkó tó felé, ti hálóztok. Estére, huszonnégy kilométeres gyaloglás volt ekkor mögöttünk. Vizenyős, zsom- békos, nádas területen, szántóföldön, homokon, réten át vitt, kanyargóit az út. Tóth Marika eközben jegyzetelt: öt egerészölyv, három süvöltő, két, egyenként 200 feletti nyárilúdcsapat, három fakopáncs, tizenhat danka-. hét ezüstsirály, egy zöldküllő, hat szajkó, húsz tőkésréce, egy kanalasréce... Hadárparadicsom Az ember nem is hinné, hogy alig tíz kilométerre a várostól harminc-negyven féle madárfajt talál. Igaz paradicsom ez, bár már korántsem háborítatlan. Közben a hálóban is fennakadnak a madarak. Lábukra gyűrű kerül, sorsukat ettől fogva sokan kísérhetik nyomon. De mi értelme van ennek — kérdheti valaki. Nem csupán pár ember hobbijáról van szó? — Megfigyeléseinknek egyre többoldalú haszna van — magyarázza Bánhidi Péter — mégpedig a népgazdaság számára is. Ki gondolná például azt, hogy az Európára vonatkozó vonulási térkép a repülésbiztonság szempontjából elengedhetetlen? Képzeljünk egy több ezres rajt, amint éppen keresztez egy légifolyosót! — De van más is — veszi át a szót Szép Tibor, akiből már az ökológus beszél —, vegyük a legmaibb kérdést. A mezőgazdaságban egyre több szó esik a biológiai védelemről, ami felválthatja a túlzott kémiait. Ehhez viszont feltétlenül szükséges, hogy egy-egy gazdaság, főleg ha gyümölcstermelő, pontosan ismerje a területén lévő madárvilágot, fészkelési helyzetet ... — ... valamint a rovarvi- lágot, a kis hüllők számát, vagyis ha összegezünk, akkor Pár perc, s újra szabad a meggyűrűzött feketerigó. a táplálkozási lánc helyzetét — fejezi be a gondolatot Somlai Tibor. — Miután csoportunknak van környezetvédelmi, vízügyi szakembere, mi szívesen vállalunk ilyen megbízást, s komplett tanulmányt teszünk le a rendelő asztalára — mondja Papp Tibor. Az ember szolgálata Való igaz: a madarak a táplálkozási lánc csúcsán állnak. Elszaporodásuk, fogyásuk egy-egy helyen sokat mond. Árulkodhat az egyensúly felborulásáról, környezeti ártalomról, az emberi beavatkozás jó vagy rossz voltáról, általában a természet ökológiai rendjéről. A sok, apró megfigyelés, a madarászok terepmunkája ezekhez adja a nélkülözhetetlen információkat. — Van aztán néhány valóban érdekesség, bár nem mindig jó előjellel — magyaráz Tóth Marika. — Ilyen például a poszáták helyzete. Az olaszok évente több mint 42 tonna pástétomot készítenek a madár nyelvéből. Ehhez madarak millióit fogják be. A madár nyelve össztest- súlyának csupán egy százaléka! A kis, hasznos madár pedig valahol nagyon hiányozni fogTCsúpán* néhány ínyenc miatt. — Aztán ott a gólyák ügye. Sokkal több figyelmet érdemelnének. Nem szörnyű, hogy ma ott tartunk, akad olyan háztulajdonos, aki pénzt kér azért, hogy a gólyafészket megtűrje a tetőn? — méltatlankodik Somlai. — Hidd el, realisták vagyunk — magyarázza Szép Tibor —, mi nem akarunk olyan dolgot, ami az ember érdekét sérti, nem a túlzásokat képviseljük. De azt meg kellene végre érteni: a madarászás, a környezet figyelése, óvása az embert szolgálja. Híveket toborozni! — Nyitom az ajtót, kihömpölyög a füst, elborít mindent. Kapcsolnám a villanyt, de nem ég. Nyitom a másik ajtót, a nagy sötétben csak a kisborjuk lihegését hallom. Nem is tudom, mekkora erő szaladt belém, mert csak odatapogattam a ketrechez, feltéptem az ajtaját, egyszerre két borjút is markoltam a lábánál fogva, húztam ki az istállóba, a friss levegőre. Megnyitottam a csapot — tíz év óta úgy van mindem behunyt szemmel is megtalálnám — alá a vödröt, hordtam a tűzre a vizet. Amíg a vödör megtelt megint kerestem, hol liheg még borjú. Még kettőt kihúztam a tűzből, a füstből. Sajnos, hiába, mert reggelre a füstmérgezéstől mindegyik kimúlt. A száraz tények a következők: március 7-én virradóra a tarpai Esze Tamás Termelőszövetkezet gulácsi szakosított telepén az elletőistállóban a párnapos borjak elkülönítőjében szétrobbant a borjúkat melegítő infralámpa. Ez gyújtotta meg az alomszalmát, a ketrecek farostlemezből készült oldalát. A füstmérgezésben 12 kisborjú elpusztult, a becsült kár értéke 80 ezer forint. A szövetkezetét a nagyobb kártól Fekete Lajos 47 éves elletőtehenész mentette meg, aki megakadályozta a tűz továbbterjedését az istállóban. Másnap Kiváló Dolgozó jelvénnyel, ezer forint pénzjutalommal ismerték el önfeláldozását. Nézzük a tűz nyomait, az elüszkösö- dött deszkákat az istálló mögött. Az elkülönítő üres, a harmadik meszelést, a teljes fertőtlenítést várja. Három hét után a nehéz füstszag még mindig megcsapja az ember orrát. — A mai napig irtózom belépni — fel- hősödik el Fekete Lajos arca. Öt lépés — a pihenő, előkészítő helyiségen át — az istálló. Most éppen 17 tehén áll két sorTehenész a tűzben ban a jászol előtt. Időnként ropogtatnak a szénából, némelyik elbőgi magát. Évente 2—300 borjú születik, egy-kettőnél több nem hullik el belőlük. Érezhető' így a borzongató összehasonlítás: egyszerre tizenkettő ... Fekete Lajos még most is felteszi a kérdést: „Talán, ha korábban megyek ki a telepre?” Hajnali fél négykor kezdődne a munkaideje, de éjjel fél kettőkor indult. Az egyik tehén ellés előtt állt, izgatta a sorsa. S még ma sem megy a fejébe, hogy az éjjeliőr, aki a telepért felelős, azt a fáradtságot sem vette, hogy megnézze a tűz pusztítását. — Nem kellett az a jutalom, irigykednek rám az emberek — hárítja el a megbecsülést. Ki hinné, hogy a faluban éppen ezer forint miatt orrolnak rá? S ugyan ki az, aki adott pillanatban nem magát védi, hanem beszalad a tűzbe, füstbe, menti, ami menthető? — Mondom is, ember! Hát ránk, a gyerekeidre nem gondoltál? Láttam reggel, hogy lógtak a villanydrótok, akármelyik agyonüthetett volna! Pedig Fekete Lajos magán tudja, mit jelent félárván felnőni. Édesapja odamaradt a világháborúban, négy gyerek nevelése maradt az özvegyre. Gyerek fejjel mezei munka, majd gazdálkodás a kicsinyke földön, fiatal korában a több munkahelyet megpróbáló vándorélet várta. Végül a termelőszövetkezet fogta meg, 16 éve dolgozik az állattenyésztésben, s mióta megvan a szakosított telep, tíz éve, hogy az elletőistálló a birodalma. Olyan királyság ez, ahol egyedül végez mindent, nincs vasárnap, nincs ünnepnap, tavaly még a szabadság is odamaradt. | — De most kiveszek néhány napot. Férjhez ment a lányom Makóra, megyünk meglátogatni. Milyen tehenész Fekete Lajos? Biztosan azt mondja, hogy nem különbözik semmiben sem mástól. Telnek a napok egymás után, végzi a munkáját, iparkodik, hogy boldoguljon a családja. Lányi Botond — Madarászcsoport több helyen működik a megyében — világosít fel Bánhidi —, így Tiszavasváriban, Fehér- gyarmaton, Tornyospálcán és Nyíregyházán. A feladat egyre több. Ezért is egyik célunk: minél több, a természetet féltő és szerető embert, fiatalt toborozni. Ennek érdekében rendezünk kiállítást áprilisban a megyei művelődési központban. Ott szeretnénk számot adni az eddigi munkáról, világossá tenni: nem öncélúan, hanem a közhaszonért dolgozunk. Járjuk a határt. A tavak mentén, a ligetek közt visz az út. Néha egy-egy őzcsapat bukkan elő, a tanyák közt a tyúkokkal szemecskéző fácánokkal találkozunk. A füzek már bontják a barkát, s a tocsogók tiszta vizében éledeznek a gőték. Madárfüttytől hangos a táj, minden az érkező tavaszt köszönti. Bürget Lajos
