Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-30 / 75. szám
1982. március 30. Kelet-Magyarország 3 Lakótelepek IGAZ, A BUDAPESTI sajtóértekezlet, — melyet az építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes Jantner Antal tartott —, zömmel a fővárosi lakótelepekről és azok jövőjéről beszélt, a tanulságok azonban korántsem csak a fővárosra érvényesíthetők. A téma a jövő lakótelepe volt, de teljesen érthetően a műit és a jelen gondjai szerepeltek többnyire a napirenden. Kiderült — ami Nyíregyházán is jól szemmel követhető —, hogy a hatalmas méretű lakásépítés ellenére is helye van a kritikának, de a tájékoztató arra is jó volt, hogy a kritizálók belássák: nem elsősorban a szándékok, hanem a viszonylag korlátozott lehetőségek és a rossz szemlélet a hibák oka. Mert tényr 1951 és 1980 között mintegy kétmillió lakás épült az országban, ráadásul ennek a mennyiségnek túlnyomó része (1,2 millió) az utolsó másfél évtized produktuma. Míg az otthonok száma növekedett, addig az egy lakáshoz szükséges munkaórák száma jelentősen csökkent. A hagyományos módszer mellett 2400 órára volt szükség, a blokkos eljárás 1660, a paneles pedig 1200 órát igényel. Ez a néhány adat alighanem mindenki számára kézzelfoghatóvá teszi, hogy sok, nagyon is sok történt ebben az országban a lakásínség csökkentésére. Természetes azonban, hogy a mennyiségi igények részleges kielégítése mellett — a változó, javuló életviszonyok következtében — nőttek a minőségi igények, melyek nem csupán a lakások alapterületének nagyságában, komfortosságában, de a lakótelepi környezettel szemben támasztott jogos kívánalmakban is tükröződnek. SENKI SEM ÁLLÍTOTTA, hogy ezek a gyakran és sokfelé felvetett kifogások nem jogosak. Mert a mai átlagosan 53 négyzetméteres lakásnagyság már kicsi, s lakótelepeink többségének külleme is olyan, amilyen. De — fejtegette a miniszterhelyettes —, a népgazdaság teherbíró képessége ennél nagyobb alapterületet a jelen körülmények között nem bír el. Azonban a tárca is követett el hibákat. Hibázott, amikor támogatta és tűrte, hogy eluralkodjanak az égbe szökkenő magas házak, melyekről egyebek közt az is kiderült, hogy nem is olyan gazdaságosak, mint előzetesen gondolták. Azonban az uniformizáló- dásba belejátszott a merev szabályozás csakúgy, mint a beruházók statisztikai nézőpontja és a tervezők renyhesége. Ezentúl — derült ki a szakember fejtegetéséből — több lesz a közepes magasságú, a négyszintes épület, s nem lesz hiány társasházakban, sorházakban, nagyobb családi házakban sem. Bizonyított tény ma már az is, hogy a panel — melynek, mint világtapasztalatok is mutatják, sokkal több az előnye, mint a hátránya —, több mindenre alkalmas, mint az a köztudatba beivódott. Ennek bizonyítékait Nyíregyházán is láthatjuk: elég ha a panelből épült családi házakra gondolunk. S ha erről beszélünk, ide kívánkozik még az is, hogy a paneles építkezésekre kidolgozott 130 tervvariációnak csak egy töredékét alkalmazzák a mai építőipari gyakorlatban. Minden jel arra mutat, hogy a mennyiségi igények mellett egyre nagyobb teret szentelnek az emberi léptékek iránti óhajok kielégítésének. Remélhetően megszűnőben lesz a kis- és középvárosok gigantomániája (ennek nyomai szerencsére Szabolcs-Szatmár kisvárosaiban nem találhatók), s szaporodni fognak az olyan, emberhez méretezett városok, mint Mátészalka, hogy „hazai” jó példáról beszélhessünk. NÉHÁNY KÉRDÉSRE mihamarabb választ kell adniuk az illetékeseknek. Egyrészt arra, hogy miként és mennyi idő alatt juthatnak el a gyakorlatig az alapvetően jó tervek? S kérdés még: ha a paneles technika oly termelékeny mint mondják, S mint az élet is mutatja, akkor miért kerülnek any- nyiba a házgyári lakások, mint amennyibe ma kerülnek. Hiszen a mennyiségi, s természetesen a minőségi igények kielégítésének is ez az eljárás a legjobb módja. Speidl Zoltán Á bizalomra alapoztak: nyertek Válság után Nyírteleken A válság mélypontja 1978-ban tetőzött a nyírteleki Dózsa Tsz-ben. A mérleghiány meghaladta a 15,5 millió forintot. Nem lehetett irigyelni azokat, akik ebben a helyzetben vállalták a kockázatot, s igyekeztek visszaszerezni az emberek bizalmát. Lesz elég almásláda Minden őszön visszatér a probléma: kevés a szedőláda, sok az elhasználódott kis- hűtőláda, több tartályláda kellene. Lesz-e elég göngyöleg? Többek között erről is szó esett már most tavasz- szal, csütörtökön Dombrá- don, a Petőfi Tsz-ben tartott tanácskozáson. Egy átlagos termés szüretéhez húszmillió láda szükséges a megyében. Sajnos soha sincs elég, legtöbbször csak annyira futja, hogy a hűtőtárolókat megtöltsék. Exportládából nincs tartalék, és a leszedett termés mozgatására is alig van. Az okok között szerepelnek a magas használati díjak, az igénybe vehető hitelek ugyancsak magas kamata, és a göngyöleggyártás hiányos összehangolása. Ez utóbbin próbál segíteni a Zöldért gesztorságával alakult Göngyölegellátó Egyszerű Társulás. Munkája elsősorban az alkatrészek közös beszerzése, és a koordinálás. Nincs könnyű dolga, hiszen jelenleg például azért áll a ládagyártás, mert nem lehet szeget kapni. Mindenképpen arra kellene törekedni, hangzott el a tanácskozáson, hogy az almás gazdaságok önellátóak legyenek a göngyölegből, erre lehetőséget nyújtana a megnövekedett fakitermelés, így kevesebbe is kerülne. A kereskedelmi vállalatok is több ládát készletezhetnének. KONCERT PAPOSON fe A paposi estében idegen is könnyen megtalálja a művelődési házat. Mondták: menjek a hang után, próbál a zenekar. Fűtött terem, és próbákon némileg szokatlan módon, közönség fogadott. Az „Arizona”, ezt a nem túl költői ne- ‘ vet vette fel a zenekar, a fiatalok körében csatát nyert Paposon. A falu kicsi, de magukénak vallják az Arizonát az őriek is, és kedvelik már több helyen, ahol játszottak. Próba közben padszomszédom a hangerő miatt ordítva súgja, hogy most éppen az óvoda javára próbálnak, mert bál lesz és a bevételből az óvodásoknak szeretnének játékokat vehni. Tóthfalussy Andrást, a zenekar vezetőjét kérdezem: — Ez valamiféle helyi szokás? — Jótékony célú előadás — mondja mosolyogva. — Tudja, a zenekarokról olyan hírek is járnak, hogy azok sokat keresnek. Az igazság, hogy ha ennyi ráfizetést kibírtunk eddig, akkor a faluért iá szeretnénk tenni valamit. Végtére is, akiknek most játékot veszünk, azok egyszer közönséggé nőnek ... — Ráfizetés? — Szeretünk muzsikálni és kész. Tóthfalussy András Mátészalkán az ISG esztergályosa. Kállai László, a szólógitáros, fűrészgéppel dolgozik, Kiss László, a dobos, a termelő- szövetkezetben növénytermesztő. Időt szakítani, kedvet tartalékolni a heti két próbához mindhármuknak nehéz. — Van valamilyen nagy álma, terve a zenekarnak, amiért érdemes áldozni? — Ha csak az nem, hogy jól érezzék körülöttünk magukat az emberek, a fiatalok. Jó néhány saját számunk van, Kállai írja a zenét és a szöveget. Mindhárman tanultunk valaís mikor zenét, játszottunk más zenekarokban. — Augusztusban vizsgáztunk, és kaptunk működési engedélyt. Játszunk Paposon és Őrben, de jártunk már Gacsályban, Tyúkodon, Hodá- szon, egyszóval több községben. — Mi volt a legnagyobb élményük eddig? — Talán Hodász. Ott az építőtáborosok vendégei voltunk. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen táborban más a közönség. Éppen, mert sok helyről, városokból is voltak ott gyerekek, igényesebb. Hodászra azért emlékszünk szívesen, mert ott valóban úgy éreztük magunkat, mintha egy igazi koncerten lennénk. — Az már a mi dolgunk, hogy ahova egyszer hívtak, oda hívjanak megint. Akárhogy is van, még ha a sokak által szidott kön nyűzené voki s, de csak a falunknak szerzünk jó hírnevet. Barth:? Gábor — Nem értette itt senki, miért maradunk le, amikor az adottságaink nem sokkal rosszabbak a cserkesziektől — jegyzi meg a pártvezetőség titkára Kovalcsik László, akit a kritikus helyzetben választottak meg. Sokakban felvetődött a kérdés: mi lesz a nyírteleki Dózsa sorsa? Kihúzni a kátyúból Legfontosabb politikai követelmény volt visszaszerezni az emberek bizalmát. 1979- ben aratáskor választották meg elnöknek Hajdú Gábort, aki addig a sertéstelep vezetője volt. — Jól ismerem az itt dolgozó szakemberek képességeit. Tudtam, ha bizalmat kapnak, sikerül a közösség bajba jutott szekerét közös erővel kihúzni a kátyúból — mondja az elnök. Bebizonyosodott: politikai munka az alkotó munkahelyi légkör kialakítása. Elsősorban ebben talált jó, kezdeményező partnerra az új pártvezetőségben az új elnök. S ezzel együtt abban, hogy minden ember a képességeinek, megfelelő vezetőposztra kerüljön. Következetesen végig „vitték” a kádercseréket. — Korábban a pártalap- szervezetek sem működhettek hatékonyan, mert területi elvek alapján szerveződtek. Ezen változtattunk. A 4 alapszervezet, 90 párttagja most munkahelyének megfelelően dolgozik. Hatékonyabban, mint korábban — magyarázza a pártvezetőség titkára. Fontos politikai következtetés: miután a válságon túljutottak, kezdték visszaszerezni az emberek bizalmát a párt- és a gazdasági vezetés újra megvizsgálta: beváltak-e a személycserék. Megállapították, hogy igen. Élő kapcsolatokat teremtett a tagsággal a párt és a gazdasági vezetés. Minden lényeges kérdésben kikérték az- emberek véleményét. — Nem tagadjuk, akadtak akiknek a szemléletében nem sikerült változást elérni. Felfogásuk maradi volt, ragaszkodtak a régi elképzelésekhez. Tőlük elváltunk — szögezi le együtt az elnök és a pártvezetőség titkára. Hit és mennyiért? gét. Az uborkát 30 hektáron a háztájiban termelték és a tsz közösen értékesítette. A Nyíregyházi Konzervgyárnak termeltek paradicsomot, zöldbabot. Igyekeztek enyhíteni különösen a nők foglalkoztatási gondján. Együttműködési szerződést kötöttek a RACI- TA-val. Most 30 nő végez a tsz-ben cipőfelsőrész-készítést. Rendszeresen beszámolnak így az 1980-as gazdasági esztendőt, már 6 millió nyereséggel zárta a közösség. Rugalmasabban alkalmazkodtak a változó gazdasági körülményekhez. Egyszerűbb, de áttekinthetőbb és jövedelmezőbb vetésszerkezetet alakítottak ki. Nem törekedtek arra, hogy mint a szatócs boltban, mindent termeljenek. Nemcsak azt vizsgálták, miből mennyit termelnek, hanem azt is, mennyiért, megéri-e, jövedelmező-e? — Ezt a gazdaságossági szemléletet sikerült érvényesítenünk a párt- és a gazdasági vezetés minden szintjén — fűzi hozzá a párttitkár. — Igazi partnerei ma »már egymásnak az alapsze^vezeti titkárok, a pártbizalmiak és az adott egységek gazdasági vezetői. Nemcsak beszéltek arról, hogy a háztáji szerves része a nagyüzemnek, hanem igyekeztek alkalmazni is. Ez növelte a tsz-tagság érdekeltséKorábban 20 növényfélét termeltek. Eizt 15-re csökkentették. Koncertrálták az erőket, gépesítettek, kevesebb a költségráfordítás, jövedelmező az új növény: az édes csillagfürt termelése. Nagyobb területen termeltek naprafor gót. Korábban veszteséges volt a kukorica. Tavaly hektáronként jövedelmezően 57,4 mázsát takarítottak be. Rangja lett a termelés, a gazdasági munka politikai segítésének és ellenőrzésének. A tsz-elnök, a főágazatok vezetői rendszeresen beszámolnak a pártvezetőségnek, az összevont taggyűlésnek a feladatok teljesítéséről. — Termelőszövetkezetünk az 1981-es esztendőt 10 millió 200 ezer forint nyereséggel zárta. És ez mindennél többet mond — összegez a két vezető. Nyertek, mert a bizalomra alapoztak. Farkas Kálmán A VOSZK tisza vasvári üzemében a szegedi Ruhagyárral kooperálva férfi- és női munkaköpenyeket készítenek. (Jávor L. felv.) TAVAQ7 ^ főiskolai tangazdaság gyümölcsfa árudájában nagy a forgalom a tavasz beköszöntővel, ötezer darab kfi- ■ ** * "v•••lönböző fajtájú gyümölcsfa között válogathatnak a vevők, ezenkívül előkészítették a Hazafias Népfront fásítási hónapjára több ezer díszfát. Első képünkön: Tomasovszki Katalin az árudában. Második felvételünkön: a boltban bő a választék különféle permetezőszerekből, ápolási cikkekből, kiskerti eszközök és fóliákból. Radványi Lászlóné naponta közel 200 ezer forintot forgalmaz.