Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-28 / 74. szám

2 Kelet-Magyarország 1982. március 28. Polcon a nyuszi Nyuszi ül a polcon. Szundikálásra nincs ideje, máris galléron, illetve fü­lön ragadták, és a vásárló­kosárban irány a pénztár. Megkezdődött a húsvéti ajándékvásár. A Dombrá- di ÁFÉSZ ABC-boltjában készült felvételünk is bi­zonyítja, a kereskedelem nem késlekedett, a csoko­ládényusziktól, csibéktől, tojásoktól, ajándékkosa­raktól roskadoznak a pol­cok. Az erdei hírmondók azt is sejtetni vélik, hogy nyu­sziéinál sem lesz tojásfes­tékben hiány. S az ünnepi készülődést látva mit is m kívánhatunk egyebet, mint himeseket kiérdemlő lo- csolkodós jókedvet!-(Császár Csaba felvétele) ÜDÜLŐHELY NYÁRRA, TÉLRE Pihenjünk Harangodén! Nagykálló és Napkor hatá­rában szép természeti kör­nyezetben terül el a haran- godi víztározó. Az összesen 310 hektáros rész, melyen az 52 hektárnyi tó is található, a szakemberek véleménye szerint alkalmas egy üdülő­övezet kialakítására. Az előzetes elképzelések szerint a víz mentén és az üdülőerdőben naponta 9200 ember frissülhet majd fel. Az üdülőterület terveit a Felső­tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság megbízásából a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium Erdőren­dezési Szolgálata készítette el. Az elképzeléseket tanul­mányozva kiderül: a Nyír­egyházáról rövid autóúttal két irányból (17, illetve 18 kilométer) megközelíthető táj megfelelő építkezések után nemcsak a nyári, de té­li pihenésre is felhasználha­tóvá tehető. A nyári üdülőközpont csó­nakázótóból, a tó körüli fás­füves, ligetes sávból, a tó ke­leti oldalán elterülő parker­dőből állana majd, s hosz- szabb távon pedig ehhez csat­lakozhat egy temperált vizű fürdő is. A téli pihenőhely viszont a Napkor határában lévő parkerdőből, sí- és szán­kópályákból, a távolabbi jö­vőben pedig sporttáborból, sportpályákból és lovasisko­lából tevődik össze. Természetesen számos ten­nivaló van hátra addig, míg a szép — ma még papíron létező — elképzelés valóra válik. Például meg kell szün­tetni a halászatot, hiszen az „Alkotmány” Halászati Szö­vetkezet jelenleg halastóként használja a tározót. Ez azon­ban nem jelentheti a halak száműzését, mert a tavat a sporthorgászok vehetik majd birtokukba. Számukra hor- gászközppnt épül közművek­kel, konyhával. Gesz csónak­tároló épület, zárt és nyitott terasszal ellátott büfé, öltöző, zuhanyozó, s természetesen kellő számú gépkocsiparkoló is. Napozó- és horgászstége­ket építenek, csónakkikötőt létesítenek; a terekre játék­szereket, ügyességfejlesztő eszközöket helyeznek el. Az árnyat adó helyek növelésére pedig 700 fa és 4400 cserje te­lepítését tervezik. A rövidebb távon megvaló­sítani szándékozott nyári és téli üdülőterület munkálatai mintegy 36 millió forintot emésztenek majd fel, igaz, ebben a kotrási költségek nem foglaltatnak benn. A nagyra növekedett Nyír­egyháza lakói ma még csak a sóstói parkerdőt érhetik el könnyűszerrel. Az új üdülő­körzet, pihenőterület mielőb­bi kialakítása mára már ége­tőnek mondható gondokat enyhíthet. (sz) ALKUDNI IS LEHET Pillantás a bevásárlókosárba Ideges? Ingerlékeny? Nem találja a helyét? Kérjen tanácsot! Nyíregyházán a közelmúlt­ban tartotta nyitó rendezvé­nyét a Pszichológiai Tanács­adó Szolgálat a Megyei és Vá­rosi Művelődési Központban. önként adódik a kérdés: nem sért-e felségvizeket ez a kezdeményezés? Eddig ugyanis a mentálhygiéne az egészségügy asztala volt, ak­kor mi ez a közművelődési formába helyezett újfajta szolgáltatás? Mit keres ez a kezdeményezés a művelődés-, ügyben? A válasz röviden: új utakat, új lehetőségeket, amelyek adottak és kiakná­zatlanok. A művelődési ob­jektumok feladata, hogy kul­turált környezetükkel ne csak becsalogassák, hanem tarta­lommal is kielégítsék az oda érkezőket. Egy művelődési otthon akkor igazán otthon, ha véd, meghallgat vagy ta­nácsot ad. * Rohanó világunkban, fel­gyorsított életritmusunk kö­vetkezménye: gyakorta érez­zük, hogy valami baj van ve­lünk, nem találjuk a helyün­ket, veszekszünk családtagja­inkkal és végül orvosnál kö­tünk ki. Ott futószalagra ke­rülünk és egykettőre kialakul betegségtudatunk. Szedjük a gyógyszereket, miközben álla­potunk egyre rosszabb lesz. Pedig igen gyakran nem kel­lene más, csak megértő és fő­leg meghallgató társ, akinek fenntartás nélkül elmondhat­nánk vívódásainkat. Elbizonytalanodásunknak számtalan megnyilvánulásai lehetnek — a legkülönfélébb neurotikus magatartászava­rok, házassági és egyéb kap­csolati válságok, szexuális problémák stb. Ahogy az el­múlt évtizedekben egyre töb­ben és egyre gyakrabban vet­ték igénybe az orvosi segítsé­get, úgy napjainkban roha­mosan növekszik a pszicholó­giai segítséget igénylők szá­ma. A Népművelési Intézet vál­lalt gyámságot a Pszichológiai Tanácsadás közművelődési formában történő elhelyezé­sére és kísérleti jelleggel 1975-ben Pécsett — egészség- ügyi kezdeményezésre! — kezdték el működésüket a Pécsi Városi Művelődési Házban. A pécsi tanácsadó si­keres mintájára a Népműve­lési Intézet igyekszik támo­gatni és felkarolni az ország többi részén egyre nagyobb számban felbukkanó, hasonló elveket valló próbálkozásokat. Ezt a célt szolgálta a múlt évben .a kísérlet vezetők szá­mára szervezett továbbképzé­si programja, ahol tapaszta­latcserére összehívta azokat a „kísérletezőket”, akik egy­mástól izoláltan, olykor saját lehetőségeikhez alkalmazkod­va, de hasonló céllal ismerték fel az új utak szükségességét. Megyénkben — az országban másodikként — a művelődés- ügy kezdeményezte a tanács­adó szolgálat létrehozását. Bár szakmai vonalon korlá­tozottak a lehetőségei, remél­hető, líogy a jó szervezőkész­ség, az optimális feltétel táp­talaja lesz a hatékonyságnak. A harmadik előadást köve­tően a közeljövőben egyénileg is lesz mód a szolgálat igény- bevételére. Aki vette a fáradságot, s legalább egyszer végigsétált szombaton reggel a nyíregy­házi piacon, igazi tavaszi kí­nálattal találkozott. — Egyenest Békésről hoz­tuk a friss árut — mutat kör­be a gusztusos primőrökkel megrakott pulton Nanszák Jenöné, aki több mint tíz éve kereskedik zöldség-gyümölcs- csel. — Az uram éjfélre ért haza a szállítmánnyal. Egy­két órát ha aludt'. Aztán pa­kolnunk kellett, hogy ötre kinn legyünk a helyünkön. Sóska, saláta, édes és csí­pős paprika, uborka, petre­zselyemlevél, retek, újhagy­ma. A primőrt kínáló árusok mellett ott ácsorogtak ezen a napon is a tavalyi burgonyát, magvakat, dióbelet, céklát, vörös hagymát, káposztát, a friss tojást, túrót, s felsorol­ni sem lehet, még mi mindent árusító fejkendős nénik, kucsmás bácsik. — A krumpli kilója öt fo­rint. A nagyszemű naprafor­góból 8, az aprószeműből 6 forintba kerül egy bádoggal — sorolja az árakat Varga Jánosné. Varga néni Nyírtelekről jár ide már vagy ötven észtén­Nem olvassa, eszi a könyvet. Könyvpusztító penészek, bogarak Segít a mikrofilm Furcsa lenne, ha egy könyvtől azt kérdeznénk, hogy szolgál az egészsége. Valójában, a szakemberek igazolhatják, a könyveknek is van egészségi állapotuk. A könyvegészségügy az utóbbi években vált egyre sürge­tőbb tennivalóvá, elsősorban az egyedi, nagy értékű köny­vek megóvása köti le a szak­emberek, könyvrestaurátorok figyelmét. Mi befolyásolja leginkább a könyvek élettar­tamát? — A páratartalom, a nap­fény és még több más ténye­ző mellett a különféle penész­gombák, bogarak a leggyako­ribb kártevők. így a kenyér­bogár, az aranyszőrű tolvaj­bogár, a portetű, a könyvte- tű, melyek ellen védekezni kell. A megyei könyvtár mintegy 160 ezres könyvállo­mánya megfelelő „életkörül­mények” között sorakozik a polcokon. A nagy könyvtá­rakban, ahol 100 ezer kötet „pihen”, párologtató beren­dezések gondoskodnak az 50—60 százalékos relatív pá­ratartalomról. Rába Tamás, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár állománygyarapítá­si és feldolgozási osztályveze­tője azt is megemlíti: a ko­rábbi, régi Benczúr téri épü­letben tárolt könyvek egy ré­szét a penész is jócskán meg­támadta, melyek rendbehozá­sáról folyamatosan gondos­kodnak. Éppen a közelmúlt­ban vizsgálták meg fővárosi szakemberek a könyvtár ál­lományát, a könyvek „egész­ségi” állapotát. Kiderült, me­lyet jegyzőkönyvben is leír­tak, hogy különösen 200 kötet régi könyv szorul gyors „el­sősegélyre”, melyeket a feke­te penész fenyeget. — A szakszerű könyvvédel­men kívül — restaurálás, fertőtlenítés, gázosítás stb. — mind több értékes könyvet, újság-, folyóiratköteget fil­mezünk le, hogy megóvjuk az állományunkat és könnyen hozzáférhetővé tegyük az ol­vasóknak. Eddig 222 mikro­film tekercsünk van, melyek hossza meghaladja a 6600 mé­tert — hallottuk a könyvtár osztályvezetőjétől. (P. g ) deje minden szerdán és szom­baton. Az egy hold háztáji­ban és a négyszáz négyszögöl kertben annyi minden terem, hogy van mit behozni egész évben a piacra. — Az ár mindig más — folytatja a nyírteleki asszony. Ha nagy a felhozatal, olcsób­ban kell adnunk a portékát. Mint ma is. Hogy olcsó, vagy drága a •pihe," ez nézőpont kérdése. Bocskai Zoltánná szerint — aki vásárolni jött ide — bor­sosak az árak. — Krumplit, hagymát, al­mát, levesbe való zöldséget meg petrezselyemzöldet vet­tem. Belekerült egy százas­ba. Még zöldpaprikát is néz­nék, de az nagyon sokba ke­rül. Van, aki tizennégy fo­rintért ad egy darabot. Drágaság ide, vagy oda, Bocskainé mégis minden hét végén itt vásárol. Részint megszokásból. Aztán azért, mert jól áttekinthető az áru, s alkudni is lehet. Hiába, a nyíregyházi piacnak itt a szabad ég alatt saját9s han­gulata, varázsa van. Ám las­san búcsúznunk kell tőle. A tér túloldalán ugyanis elké­szült a szép, új piaccsarnok. Csütörtöktől már itt kínál­ják portékájukat az árusok. (házi) Szombat reggel a piacon. Rablás szenteste Kevés ügy háborította fel job­ban az ömbölyieket, mint amit Aranyics László 20 éves és Kené- zi István 17 éves helybeli lako­sok elkövettek. Nemcsak azért, mert a szeretet ünnepén, kará­csony vigíliáján este U órakor tá­madtak meg egy embert, hogy pénzhez jussanak, hanem azért is, mert áldozatul egy idős, rok­kant embert választottak. Aranyics és Kenézi a múlt év december 24-én este a klubban találkoztak. Itt alaposan felöntöt­tek a garatra, s mivel elfogyott a pénzük, elhatározták, hogy sze­reznek maguknak. A sok ital bátorrá tette őket, de ^annyira nem, hogy egy korban, vagy erő­ben hozzájuk hasonló valakit ra­boljanak ki, hanem választásuk B. István egyedülélő rokkant nyugdíjasra esett, akitől úgy gondolták, könnyű lesz pénzt szerezni. Az emberek már az éjféli mi­sére igyekeztek, amikor Aranyi- csék elmentek B. István lakásá­hoz. Az ajtót nyitva találták, de B. István már aludt. A két ré­szeg fiú kiráncigálta a rokkant embert az ágyból, aztán pénzt követeltek tőle, s amikor meg­tudták, hogy pénzét a postán tartja, eszméletlenre verték és kutatni kezdtek a lakásban. A „házkutatás” alapos volt, de mindössze 30 forintot találtak B. István zsebében. Hogy mégse tá­vozzanak ennyi értékkel, elvet­ték a sértett karóráját is. B. István — aki a támadás so­rán nyolc napon túl gyógyuló sú­lyos sérülést is szenvedett — másnap feljelentést tett a rend­őrségen, így Aranyicsnál még megtalálták az elrabolt karórát is. A büntetőeljárás befejezése után a bíróság úgy döntött, hogy nem Nyírbátorban tárgyal­ja a két elvetemült fiatalember ügyét, hanem Ombolyon: hadd ismerje meg az egész falu az ügy legapróbb részleteit is. Az Ombolyon megtartott nyil­vános tárgyaláson a Nyírbátori Járásbíróság dr. Illés Béla taná­csa társtettesi minőségben el­követett rablás és társtettesi mi­nőségben elkövetett súlyos testi sértés miatt Aranyics Lászlót három év két hónap, Kenézi Ist­vánt három év börtönre büntet­te, négy-négy évre eltiltotta őket a közügyektől, s kötelezte őket a kár megtérítésére. Az ítéletet mindenki tudomá­sul vette, így az jogerőssé vált. <bj) A pesti embereket — leg­alábbis akiknek átutalási be­tétszámlájuk van az OTP-nél — az paprikázta fel a napok­ban, hogy egy takarékpénz­tári újítás révén ezután nem tőlük kapják az- értesítést, hogy számlájukról mennyit emeltek le a gázért, a fűtés­ért, a villanyáramért, hanem a Díjbeszedő Vállalattól, s hiába magyarázzák egymás­nak — mármint az OTP és az ügyfél —, hogy ez min­denkinek jó, egyik sem hisz a másiknak. Nálunk szerencsére nincs díjbeszedő, mármint Díjbe­szedő Vállalat, így ilyen vi­ta nem okozhat senkinek bosszúságot. Van, vannak vi­szont itt is díjbeszedők, akik okoznak, s néha_ úgy tűnik, hogy nemcsak előre megfon­tolt szándékkal teszik, ha­nem — hogy a bírósági nyel­vezetnél maradjunk — je­lentős értékre és folytatóla­gosan okozzák a bosszúságot saját szakállukra, vállalatuk megbízása nélkül is. Hogy például munkaidőben viszik a számlát, amikor az emberek többsége általában dolgozik, aztán felszólítások­kal jelzik ottjártukat. Ter­mészetesen ez nem általános, van aki este indul útnak a számlával, s akad köztük is néhány, aki igen ötletes. Pél­dául, ha nem találja otthon a keresett lakót, a szomszé­dokat veri fel, akiknek töb­bek között például azért van átutalási számlájuk, hogy a díjbeszedő a legváratlanabb időpontokban se zaklassa őket. A napokban épp egy ilyen díjbeszedővel hozott össze a sors egy lépcsőházban, s ami­kor a felcsöngetett családból megmondták: nem fizetik ki a szomszéd számláját, s más­kor ne zaklassa őket, még örülhetett a lakó, hogy a díj­beszedő nem vitte a vitát tettlegességig. Hát ettől még az is jobb, ha — mint Pesten — a Díjbe­szedő Vállalat küldi a szám­lát. Legalább a postás nem verekedős. B. J. Mellesleg Meg­méretünk — adta hírül a minap la­punk. Méghozzá „össznépi mérlegelés lesz Nyíregyhá­zán” —, olvashattuk vala­mennyien. Mint kiderült, a megyeszékhely egészségneve­lőitől származik az eredeti ötlet, hogy tudniillik, amikor lekerülnek rólunk a téli gön­cök, akkor a város csaknem valamennyi forgalmas pont­ján utcai mérlegeket állíta­nak fel, amelyre bárki rááll­hat és megméretkőzhet. Ez az egész akció való­jában egy verseny első fázisa. Ugyanis, ha egy év után, te­hát 1983 tavaszkezdetén újra mérlegre állnak azok, akik most nehéznek találtatnak és fogyásról tesznek tanúbi­zonyságot, akkor nevük fel­kerül a listára," akik közül egyesek értékes jutalmakat nyerhetnek. Felcsigázta az érdeklődése­met ez a hír, mivel az utób­bi időben — különösen mióta búcsút vettem a cigarettától — többen mondogatják ne­kem, hogy no-no, kis dundi- husom, jó lesz vigyázni a ki­lókkal. Szó ami szó, ezek a megjegyzések egyáltalán nem rosszindulatúak. Persze, iga­zán csak akkor vettem észre ezt a súlyos problémát, ami­kor csalódottan állapítottam meg: az utcán jártamban-kel- temben nemigen vesznek észre a szebbik nem képvise­lői. Valahogy most már nem az én alakom készteti őket arra, hogy hátrafordítsák a fejüket. Hát ezért ajzott fel ez a sarki mérlegügy, s ígérem, hogy az elsők között fogok kiállni a sarokra. Sőt! Gon­dolván, hogy nálunk az elhí­zás egyre inkább a széles néprétegek sajátja, valószínű, már előző este kimegyek, vi­szem magammal a kisszéket és ott ülök reggelig, hogy az első legyek a mérlegelésnél. Hogy mi, lesz egy év múl­va? Még nem tudom, meny­nyire sikerül majd fegyel­meznem magam. De azt máris megígérhetem, hogy éjszakánként egy falatot sem eszem, s hogyha nincs im­portsör, megelégszem a ha­zaival. Mellesleg most jut eszembe, hogy ez is egy ver­seny, mint a többi, ahol nem a győzelem, hanem a részvé­tel a fontos. Abban azért bí­zom, hogy 1983 tavaszán, az újabb mérlegelésnél minimum három grammal könnyebb leszek. (angyal) Heti bosszúságaink

Next

/
Thumbnails
Contents