Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-25 / 71. szám
1982. március 25. Kelet-Magyarország 3 Nem számonkérés, de... Lisztsiló Baktalórántházán, a régi malom mellett új silót építenek, eddig még nem alkalmazott technológiával. Az 500 tonna befogadóképességű lisztsilót egyfajta betonelemekből rövid határidő alatt szereli össze a SZÁÉV egy brigádja, (Elek Emil felvétele) Ml ÁZ A KISYÁRDAI MODELL? Sorbaállás - operajegyért Áz üzemek kérték — a népművelők teljesítik Ha valaki, ezelőtt mondjuk két-három évvel azt állítja, hogy a Hunyadi László című operára sorbaállás lesz a jegyekért Kisvárdán, azt minimum futóbolondnak nézik a népművelők. S lám, mi történt mégis? Közel nyolcszázan szerették volna megnézni, meghallgatni Erkel művét. Ez a példa nyilván a „legdörzsöltebb” népművelőnek is gyanús, hátha valamiféle manipulációról van szó. Vagy már itt tartanánk a kultúra javainak „fogyasztásában”? Sem egyik, sem másik. Hanem egy harmadik, amit nevezzünk kisvár- dai modellnek.-m rásos nyoma is maradt I annak az intézkedésnek, amelyet a gazdasági vezetők beszámoltatása után hozott a KPM Nyíregyházi Közúti Igazgatóságának pártszervezete. Az intézkedés a munkafegyelem további szilárdítására irányult, s a konkrét rendelkezések a kollektív szerződést helyettesítő munkaügyi szabályzatba is bekerültek. Az igazgatóság párt- szervezete a KlSZ-szerve- zetet is beszámoltatta az idei akcióprogrammal kapcsolatos elképzelésekről. Ez, a két példa is igazolja, hogy a beszámoltatás [nem valamiféle hivatali számonkérés, hanem ésszerű eszmecsere a további együttműködés érdekében. A beszámoltatás — mint a nevéből is következik — visszatekintést jelent, de egyben előre is mutat, gondolatokat ébreszthet a további, a jobb munkához. Ezek a beszámoltatások arra is hivatottak, hogy javítsák a közösségi szellemet, az együttgondolkodást. S ott hasznosak igazán ezek a fórumok, ahol nemcsak általánosságban, hanem nagyon is konkrétan szólnak egy-egy témáról. A nyíregyházi üzemek közül .például a ME- ZŐGÉP-nél, a gumigyárban és a HAFÉ-ban eredményesek a beszámolók. Ezeket a fórumokat ugyanis segítő szándékkal S zülethet bármilyen jó határozat, ha nem következetes a végrehajtása, elbukik. Ezért igyekszik nyomon követni egyik fontos, a pártépítő munka minőségét javító helyi határozatának sorsát a záhonyi nagyközségi párt- bizottság. A testülethez Záhonyban, Zsurkon, Tisza- szentmártonban összesen nyolc alapszervezet tartozik, s a bizottság a minőségi követelmények teljesítését tartja legfontosabbnak a pártépítésben. Erre született határozat is. Külön felhívták a tapasztalatok alapján a pártszervezetek figyelmét arra, hogy több gondot fordítsanak a leendő párttagok kiválasztására, nevelésükre, megbízatásukra, rendszeres segítésükre. A pb. titkára hangsúlyozta : „próbára teszik a jelölteket, vajon a XII. kongresszusom előírt követelményeknek megfelelnek-e?” Természetes, hogy itt is differenciálnak. Nem követelhetnek akkora politikai szervezik. És nemcsak úgy véletlenszerűen, hanem éves munkaterv szerint. Egy-egy beszámoló elkészítését szakemberek is segítik. Nagyobb vállalatoknál, például a SZÁÉV-nél ha a vezetők gazdaságpolitikai témákról számolnak be, beszámolójukat előzőleg véleményezi az üzemi pártbizottság mellett működő gazdaságpolitikai bizottság. Helyes ez, hiszen így még inkább kibontakozhat a kollektív bölcsesség. Az 5. sz. Volán Vállalatnál is kollektív munkának tekintik a beszámoltatást. A vállalati KISZ-bizottságot például mindig az akcióév előtt számoltatják be, hogy az elmúlt év tapasztalataiból okulva közösen jobb programot tudjanak kidolgozni a következő évre. Nyíregyházán az úgynevezett ágazati pártbizottságok beszámoltató tevékenysége is hasznosnak bizonyult. A kereskedelmi pártbizottság nemrégen a Kelet Szövetkezeti Kereskedelmi Vállalat vezetőjét számoltatta be a személyzeti munkáról. Ezt követően néhány intézkedést is hoztak a jobb személyzeti munka érdekében. A beszámoltatásokból az is kiderül, hogy egy-egy párthatározatot miként hajtanak végre. Ezért — és persze nemcsak ezért — a beszámoltatások igen fontos részei a pártmunkának. (nábrádi) felkészültséget, az elméletben olyan tájékozottságot egy traktorostól, mint egy pedagógustól. Vannak viszont alapkövetelmények, amelyeknek egyaránt meg kell felelnie a fizikai és a szellemi dolgozónak. Két éve kilenc új párttaggal gyarapodtak a záhonyi pártszerveztek, tavaly négygyei. Nem keveslik. Akik párttagok lettek, kiérdemelték. Egy-két éves nevelés, előkészítő munka előzte meg felvételüket. Jó módszer az is, hogy egy-egy pártszervezet évente 20—25 fiatallal, nővel, fizikai dolgozóval foglalkozik. Biztosítja képzésüket, nyomon követi fejlődésüket, s közülük választja ki a legrátermettebbeket, akik a taggyűlés elé kerülhetnek. Ez a következetesség, és a pb. saját határozatának az ellenőrzése biztosítja, hogy a megszavazott döntés a gyakorlatban is megvalósuljon. De mi is az a kisvárdai modell? — kérdeztük Pribula Lászlót, a városi-járási művelődési központ igazgatóját. — Talán nagyképűnek tűnik így az elnevezés, de nem mi találtuk ki. Máshonnan hallottuk vissza. Lényege az üzemek közművelődési életének összehangolása, mindenféle túlszabályozottság nélkül. Az üzemek kérnek — mi teljesítünk, illetve mi ajánlunk — az üzemek választanak. Üresjárat átfedés nélkül Ehhez persze az a legfőbb követelmény, hogy a művelődési ház idejében átlássa jövendő feladatait, s a népművelők tudják, milyen esemény, rendezvény lesz X, vagy Z napon, akár egy évre előre is. Ha nem is zökkenőmentesen, de többnyire sikerül a terveket úgy egyeztetni, hogy gyakorlatilag megszüntették az átfedéseket, az üresjáratokat, a párhuzamosságokat. Már novemberben bemutatják a művelődési központ jövő évi programtervét az üzemek vezetőinek. Alkalmanként összevonják a hasonló célú rendezvények költségeit — így gazdaságosabb a városnak, s takarékosabb az egyes üzemeknek. A járás területén 58 munkahely közművelődési igényét Ismerik, 28 üzemmel tartanak rendszeres kapcsolatot, ezek többségével sikeresen működnek együtt. Nézzünk egy-két példát. Évek óta jó a ház kapcsolata az ÁFÉSZ-szel, a vasipari szövetkezettel, a Hunniacoop- pal, a VSZM-mel. Több üzem járul hozzá a művészeti csoportok működtetéséhez. Ehhez viszont fedezet kellett. Ezért szervez tanfolyamokat a művelődési központ — például művezetőiképző tanfolyamot, több üzem dolgozóinak. Ez külön-külön az üzemeknél megoldhatatlan, vagy ráfizetéses volna. Ezért készítették el a Munkásélet című fotódokumentum összeállítást a város üzemeiből, azzal a céllal, hogy vándorkiállítást rendezhessenek a munkahelyeken. S ezért indították útnak a levelező vetélkedőt, melynek gazdája Szereg- nyi László főelőadó. Levelező vetélkedő — Levelező vetélkedőnk társrendezője a záhonyi művelődési ház. Állíthatom, azt hiszem, az ő nevükben is, hogy sláger lett. A brigádok szívesen búvárkodnak a levélben feladott kérdések után a válaszért. Idén a brigád- mozgalom. néhány jeles évforduló és a honismeret témaköre mellett logikai kérdések is lesznek. Játék ez, de komoly a tétje. S nemcsak a győzteseknek járó jutalomkirándulásra gondolok ... Hogy még mire, arra már a példaként kiválasztott üzemben keressük a választ. Izzasztó, kemény férfimunkát végez a 150 fokos kemenr ce mellett a VSZM-ben Illés Miklósné, a 14 tagú November 7. brigád vezetője. Csöpp, törékeny asszony, kiszívja erejét a nyolc óra. nemigen lehet kedve utána „rendszeresen művelődni", ahogy azt a brigádoktól formálisan elvárják. Most mégis beneveztek. Vajon miért? Törzsvendég a brigád — Valóban nem dicsekedhetek azzal, hogy a brigádunk törzsvendég volna a kultúrházban. De ez a levelező vetélkedő jól jött. Olyan kérdéseket tesznek fel, aminek érdemes utánanézni. Nekem például a honismeret tetszik. Az is jó. hogy a napi politikai eseményekre rákérdeznek. Milyen hasznos lesz ez majd akkor, ha valamihez hozzá kell szólni, a nyilvánosság előtt. Ami pedig a fáradtságot illeti? Más brigád is kibírta ... A VSZM-ben üzemi köz- művelődési csoport működik, társadalmi munkások a tagjai, titkára pedig Sándor Miklósné személyzeti vezető, aki így foglalta össze a gyár és a művelődési központ együttműködésének hasznát: — Ami most Kisvárdán történik az üzemi közművelődés összehangolásáért, az csak dicséretet érdemel. Például a VSZM: kapjuk a telexeket, licencet vásárolunk — kellene néhány angolul beszélő szakember. Tavaly nyolcán iratkoztak be tanfolyamra. Ha a művelődési központ nem szervezi, mi egyedül nem boldogulunk. De sorolhatnám ... A lényeg az: igényeljük a segítségüket, jó, ha kölcsön adják szép termeiket egy-egy rendezvényünk- nyünkre, ha ötleteket adnak. Cserébe mi itt házon belül népszerűsítjük a rendezvényeiket, közönségszervezőink segítenek nekik, ha egy-egy program iránt gyérebb az érdeklődés. S így kapunk majd jó jegyeket egy népszerű előadásra. S itt tér vissza a „vonal” önmagába: bezárult a kör. A kisvárdai modell életképesnek indult — érdemes tanulmányozásra, esetleg követésre is. Együttműködés öt termelőszövetkeiettel Konténerláda Tiszalökröl Három százalékkal növeli idei termelési értékét — az elmúlt évihez viszonyítva — a Tiszalöki Faipari Vállalat, ami 142 millió forintot jelent. Mindemellett növelik az exportjukat is. összesen 25 millió forint értékben szállítanak külföldre (amiből 60 százalék tőkés export) fűrészelőbakot, szerszámnyelet, s különböző asztalosipari szerszámokat. A termelésnövelés új beruházást is igényel. A vállalat saját fejlesztési alapjának felhasználásával közel tízmillió forintot fordít fejlesztésre. Ennek fele gépi beruházás. Ez év végéig a Tisza- vasváriban működő telephelyüket önálló leányvállalattá szervezik. Segítséget nyújt ebben a TISZAFÁ-nak az Állami Fejlesztési Bank, valamint a KULTURIN VESZT Külkereskedelmi Vállalat. Továbbá Tiszalökön egy szolgáltató részlegei kívánnak [létrehozni. Szabolcs-Szatmár megyében együttműködési megállapodást kötött a vállalat öt termelőszövetkezettel. Elsősorban az anyagellátás késztette erre a lépésre a TISZA- FÄ-t, mivel az exportjuk negyven százalékát akácfából készítik, s ezt majdnem egészében az öt termelőszövetkezet szállítja. A nyírbogáti Rákóczi, a nábrádi Szikra, a jármi Alkotmány, az ófehértói Búzakalász és az encsen- csi Virágzó termelőszövetkezeteknek a vállalat 1990-ig szóló faipari fejlesztési technológiát dolgozott ki. Eszerint a szövetkezetekben előállított, elsősorban saját kitermelésű nyárból és akácból készült félkésztermékeket átveszi a vállalat, s késztermékké dolgozzák fel. Nyírbo- gáton már termel a faipari üzem, s 15 millió forint értékben fűrészelőbak- és Szabolcs láda garnitúrát, szerszámnyelet készítenek. A nábrádi és az encsencsi szövetkezet várhatóan júniusban kezdi az exportládaelemek gyártását, (sb) „Tanácsot kérek..“ önmagában az egymondatos hír is sokatmondó: a Vá- sárosnamény és Vidéke Áfész 1981-ben 57,4 százalékkal több „kistételű” zöldséget vásárolt fel a kistermelőktől, mint egy évvel korábban. Forintra fordítva a szót: 2,8 millióval lett nagyobb a forgalom, mint 1980-ban. A hír tehát, tudván, hogy a kisgazdaságok, a háztájik szerepe növekszik élelmiszer- gazdaságunkban, egyértelműen pozitív. Ám, úgy látszik, a vásárosnaményiak növelni szándékozzák az eredményeket, s ennek érdekében követendő módszert állítanak csatasorba. Elhatározták ugyanis, hogy tavasztól késő nyárig — vagyis a mezőgazdasági munkák főidejében — a vá- sárosnaményi mezőgazdasági szakboltjukban tanácsadást tartanak. Ügy döntöttek, hogy csütörtökönként, amikor az üzlet nyitvatartása is hosszabb a szokásosnál, mezőgazdasági szakembereket hívnak meg a boltba, hogy az éppen aktuális tennivalókról — az almától a fóliáig — adjanak felvilágosítást, válaszoljanak a felvetett kérdésekre. Egy-egy ilyen — nevezzük így — továbbképzésre két órát szánnak, s a költségeket, TIT-előadásként kezelvén a szolgáltatást, az Áfész fedezi. Szolgáltatást írtunk, hiszen szolgáltatás ez a javából, ami mutatja azt is, hogy az Áfésznél tudják, a kevés anyagit igénylő szellemi tőkebefektetés meg kell, hogy hozza a hasznát. (farkas) Mikor só volt a valuta... Évtizedek a pénztárban M ándi Jánosné karjában még ott a mozdulat, ahogy — ki tudja hány ezerszer — levette, lebélyegezte és kiadta a jegyeket az utazóknak. — Álmomban gyakran ülök a pénztárban. Hiába mentem 11 éve nyugdíjba, még a fejemben van a díjszabás, a menetrend, a kilométermutató, nem felejtettem el a fő- és mellékvonalakat sem. Kornélia néni kereken negyven esztendeje állt munkába a vasútnál. Akkor, amikor még rangot adott a kék egyenruha. — Nem volt könnyű bekerülni. Mikor kezdtem, nyolcvanan mentünk a kötelező intelligencia vizsgára. Földrajztól kezdve a matematikán át a szép magyar beszédig, mindenféléről faggatták az embert. Végül úgy tizen feleltünk meg a szigorú felvételin. Mándiné még látta a régi állomást, dolgozott is benne. Egészen addig, míg le nem bombázták az épületet. A felszabadulás után fabarakkokban osztották a jegyeket, s csak 1950-ben költöztek az új házba. — A negyvenes évek voltak a legnehezebbek. Sokat fáztunk, mert nem fűtötték az állomást. Mikor értéktelenedni kezdett a pengő, hirtelen tengernyi lett a munkánk. Nem az utas lett több, hanem a pénz. Egy jegy kosárnyi bankóba került, alig győz-; tűk megszámolni. Nagy kupacokban a földön tároltunk a millpengősöket. Akkoriban nem a pénz, hanem a só volt az igazi valuta. A nyíregyházi állomás népes dalköre — melyben Kornélia néni szólót énekelt — Gyöngyösön vendégszerepeit. Hárman betértek egy vendéglőbe, s megittak egy-egy pohár sört. A számlát pedig nem tudták kifizetni — hármuk keresete sem volt elég rá. Végül — ínséges idők lévén — negyedkiló sót ígértek a pincérnek a sörért, aki boldogan el is fogadta az ajánlatot. — Szegény tán azóta is várja a sót. Szereplés után már nem jutott időnk arra, hogy lerójuk az adósságot. A pénztárosnő sorra idézi az emlékeket.'Az örökös éjszakázást, hiszen a huszonkilenc év alatt minden harmadik napon estétől reggelig dolgozott. A törzsvevőket, akik csakis tőle vásároltak jegyet. Említi a szórakozottakat, akik fizettek, aztán ott felejtették a jegyet a pénztárban, s az őszintéket, akik míg a vonatra vártak az egész élettörténetüket elmesélték a pénztárosnak. — De sokat dolgoztam otthon is! A zárlat készítésekor elég volt tíz fillért elszámolni: kezdhettem elölről az összesítést. Most volna jó dolgozni! Számológépet kaptak a lányok az állomáson. H osszú lenne felsorolni, mennyi funkciót töltőt be Mándiné a munkásévek alatt. Volt brigádvezető, a Hazafias Népfront megyei vezetőségének tagja, vöröskeresztes összekötő, nőfelelős, s a pártalapszerve- zetben is vezetőségi tag. Egy dossziéból sok-sok elismerő oklevelet, a szekrényből kitüntetéseket, jelvényeket szed elő. — Most sem unatkozom. Tartom a kapcsolatot a volt munkatársakkal. Az idén is eljöttek, s felkö- szöntöttek a névnapomon. Ha időm engedi, eljárok a MÁV nyíregyházi nyugdíjas klubjába is. Hiába, nem tudok tétlenül ülni. (h) Következetesen Baraksó Erzsébet s. z.
