Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-23 / 69. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. március 23. Kommentár If ót vótserfée IVcl TúiddZiuS Nyigat-Evrípában Vasárnap Nyugat-Európa két fontos országában került sor választásra és mindkettőben határozottan előretört a jobboldal. Franciaországban a járási választások második fordulóját tartották meg. Az eredmény baloldali visszaesést és jobboldali előretörést hozott, ugyanúgy mint az első forduló. Az eredmény alapos elemzéséhez még hoszabb idő kell. Két dolog azonban már most nyilvánvalónak tűnik: 1. A bonyolult választási rendszerből Franciaországban hagyományosan következik az is, hogy a helyhatósági és az országos választások irányzata rendszeresen eltérést mutat. 2. Legalább ilyen erős hagyomány, hogy a súlyosbodó gazdasági nehézségek mindig visszaütnek a hivatalban levő kormányzatra. Mindkét igazság, bár eltérő mértékben, érvényes a Német Szövetségi Köztársaság fontos tartományában, az Al- só-Szászországban megtartott választás eredményére is. Ami viszont különbség a két választás között, az elsősorban külpolitikai szempontból fontos. Arról van szó, hogy Franciaországban az eredmény teljesen független a külpolitikai motívumoktól (már csak azért is, mert a korábbi, jobboldali kormányzat bizonyos kérdésekben nagyobb távolságot tartott a NATO-tól, mint a jelenlegi), az NSZK-ban viszont a kormánykoalíció minden veresége valóban külpolitikai töltésűnek bizonyulhat. Tévedés ne essék: az Alsó- Szászországban most abszolút győztesnek bizonyult CDU eddig is egyedül kormányzó párt volt a tartományban. Azonban az SPD hat (!) százalékos vesztesége, az FDP és a zöldek előretörése olyan országos irányzatra utalhat, amely rossz esetben nemcsak megnehezítheti, hanem egyenesen megbéníthatja a kormány munkáját. H. E. A svéd közoktatási miniszter Budapesten Pozsgai Imre művelődési miniszter meghívására hétfőn svéd küldöttség érkezett Budapestre Ulla Tillander közoktatási miniszter vezetésével. A vendég repülőtéri fogadtatásánál jelen volt Kari Vidar Hellnefs, Svédország budapesti nagykövete is. Púja Frigyes Délkelet-flzsiába utazott Púja Frigyes külügyminiszter hétfőn Délkelet-Ázsiába ■indult, a magyar diplomácia vezetője hivatalos útja során ellátogat Malaysiái Államszövetségbe, a Sri Lan- ka-i Demokratikus Szocialista Köztársaságba, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságba, a Vietnami Szocialista Köztársaságba és a Kambodzsai Népköztársaságba. Púja Frigyes ezen államok külügyminiszterei meghívásának tesz eleget. A miniszter búcsúztatásánál ott volt Búi Tan Linh vietnami nagykövet és Khuon Ran kambodzsai nagykövet, valamint Zainudin Idris malaysiai nagykövetségi tanácsos. Tiltakozás az atomfegyverek ellen Közel negyedmillió ember tüntetett vasárnap Hirosimában, az 1945-ös atombombázás után meghagyott romépületnél. Azt követelték, hogy száműzzük földünkről az atomfegyvereket. Képünkön: a földön fekvő tüntetők az egykori atomcsapás epicentrumában. (Kelet-Magyarország telefotó) Bárány Tamás: A fészek melege e. „Rotáció” — vigyorgott akkor ő. „Pontosan. Olcsó és eredményes!” „Például — kérdezte akkor, egy kissé bambán. — Milyen szempontból?” „Ideszoknak — intett Kata. — Lassan ez lesz a második ■otthonuk.” „És?” „De tikkadt a fantáziád, hallod. Hogyhogy és? Fél év múlva lélegezni sem tudnak már nélküled!” „És?” „Melléjük nősz! Azt csinálsz magadból odabent a gyárban, amit akarsz!” „Fantasztikus!” — mondta ő akkor. „Semmi fantasztikum! — rázta fejét Kata. — Száraz matematika. Te vagy a mérnök, neked kellett volna, hogy eszedbe jusson!” Igaza lett. Fél év sem telt el, és megszületett a csoport- vezetői megbízatás. Esztendő múlva az osztályvezetői. És a második év végére Kovács Tibor mérnök a termelési főosztály vezetőjévé lépett elő, idősebb kollégái nagy bánatára, akiknek Szász Bálint igazgató magyarázta aztán nagy buzgalommal, hogy ne érzékenykedjenek, értsék meg az idők szavát, a vállalatvezetőség is csak arra hallgatott, amikor — „merészen előléptetvén az ifjú kádereket” — Kovács főmérnököt a műszaki igazgató helyettesévé nevezte ki. Ennek már kereken egy esztendeje. — Te, főművem, te! — simít most végig Kata Tibor arcán. — Tulajdonképpen sajnállak elhagyni! — Hát ne hagyj el! — mondja Tibor mohón. Az asszony komolyan néz rá. — Holnap estig nem. De jövő csütörtökig már mindenképpen ! Tibor dühösen legyint. — Ennyi idő alatt még a stockholmi út ügyét sem tudom dűlőre vinni! Holnap este megbeszélem Gézával, de Bálint bácsit csak a jövő csütörtökön tudom megagitálni. Egy ilyen kiküldetés az igazgató áldása nélkül nem megy! — Sajnálom — von a vállán Kata. — Vannak dolgok, amik nem mennek más dol- gok’nélkül. Például a balatoni villa sem megy a rákos- palotai ház eladása nélkül! Tibor egyetértőén bólint. — Gyerekkorunkban ugyanis mindkettőnket az asztal körül kergettek, ha nem a saját villánkban nyaraltunk a magyar .tenger kies habjainál! ★ Kata szinte belesápad hirtelen támadt dühébe; férje gunyoros hangja most a velejéig perzseli. — Terkáéknak is van már, Eszteréknek, Mariéknak, sőt még azoknak a nyomorult Ricihteréknek is! — kiáltja elfúló hangon. — Hát mi meddig várjunk? Nekünk talán nincs jogunk egy kis nyaralóhoz ? — Jogunk éppen van — dünnyögi Tibor. — Csak módunk nincs rá. A kettő nem ugyanaz! Az asszony megint lecsap a széke karfájára. — Nekem kell az a villa, nem érted? Nekem kell! — Hogyne érteném ... — Tibor keserveset sóhajt. — Mit lehet ezen nem érteni? — Ugyan! — fortyog tovább Kata —, ha értenéd, nem velem vitáznál, hanem a minél emberibb érveken törnéd a fejed, amelyekkel az apádat jobb belátásra bírod! Értesd meg vele, hogy aggódunk a sorsáért! Hogy féltjük az egyedülléttől, és meg akarjuk kímélni a magányos öregségtől! Ehhez csak joga van egy gyéreknek?! — Ez viszont vitathatatlan! — biccent Tibor. (Folytatjuk) Sarlós István megyénkben (Folytatás az 1. oldalról) növelte, hogy azokon részt vettek a városok, járások^ s a lakossággal kapcsolatban álló vállalatok vezetői, képviselői is. Az itt szerzett tapasztalatokat és az ezekből következő tennivalókat a közeljövőben együtt határozza meg a tanács és a népfront megyei bizottsága. Sok szó esett a tanács és a népfrontszervek egy sor területen gyümölcsöző együttműködéséről, a tankötelezettségi törvény végrehajtása, az általános iskolai és óvodai hálózat fejlesztése, vagy az olyan sajátos társadalmi gondjaink megoldása területén, mint a gyermekvédelem, a cigánytanulók segítése, a közművesítés, az idős korúak gyámolítása, a környezet- és természetvédelem, a társadalmi munka, a kisközségek alapellátásának javítása. Elhangzott: az együttes cselekvés enyhíti a legfontosabb területeken jelentkező feszültségeket. Hozzájárul intézményhálózatunk célszerűbb felhasználásához, összehangolja a lakosság és a helyi szervek anyagi eszközeit. Ilyen és hasonló kérdésekre kért és kapott választ Sarlós István is. Arra például, hogyan lehetne jobban és hatékonyabban végezni a tanácstagi munkát, élni a megnövekedett önállósággal. Délután a megyei tanács nagytermében került sor a Hazafias Népfront által rendezett megyei aktívaértekezletre, amelyen a népfrontaktivistákon kívül részt vettek a megye párt-, állami, tömeg- és társadalmi szervezeteinek, s az egyházak megyénkben működő képviselői. Itt Sarlós István időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről tartott tájékoztatót Bevezetőjében tavaszi ünnepeinkről szólva hangsúlyozta: nehéz és Viharos múltunkból olyan értékeket is őrzőnk, amelyek lehetővé tették a haza haladását. Történelmünk sajátosan úgy alakult, hogy nagy dátumai — 1848. március 15., 1919. március 21., s 1945. április 4. —■ egymáshoz közeli napokra esnek. A múltba néző ember elődei és ősei között felfedezi önmagát, s azokat a törekvéseket, amelyek megvalósításán ő maga fáradozik. Mi, magyarok visszatekintve azt látjuk, hogy történelmünk minden időszakában léteztek olyan társadalmi erők, amelyek a jövőre vetették tekintetüket, s amelyek bátor, forradalmi harc árán készítették elő jelenünket. Még nem mondhatjuk, hogy a három nagy évforduló minden célját megvalósítottuk. Azt azonban igen, hogy jogos örökösei vagyunk a régi forradalmároknak, bár a forradalom minden időben mást és mást követel. Volt amikor harcot, munkát és emberséget követelt, ma pedig azt várja tőlünk: értsük jól, hogyan kell gazdálkodni, a felmagasztosult emberi eszmékért élni. Március 15., 21. és április 4. arra sarkall minket, hogy vállaljuk őseink szép örökségét. A közös munkát, a döntést, a végrehajtást, az ellenőrzést. Ebben az országban mindenki részese a jelennek, a jövőnek. A ma szocialista emberének nagy érdeme, hogy nem csupán a jövő számára hoz létre újat, hanem azt maga is élvezni akarja. A szocializmus a ki- teljesedett embert, a békét, a jólétet, a szabadságot jelenti. Ugyanakkor kötöttséget is jelent: az egyén kötöttségét á közösséghez, a közösségét pedig az egyénhez. Meg kell tanítanunk az egyes embert arra, hogy nélküle a világ szegényebb és hogy ezért az életért érdemes dolgoznia. Sarlós István ezt követően arról beszélt: napjainkban nehéz helyzet alakult ki a világban. Egyes nyugati politikusok azt mondják, hogy az embereknek fel kell készülniük az új világháborúra. Nekünk az a véleményünk, hogy A HNF főtitkára beszél aki ezt komolyan gondolja, az a halál felé megy. Mi azt akarjuk, hogy az emberek nyugodtan, biztonságban éljenek és hogy eszközeinkkel a békét építsük. Ezért is cseleszünk. Egy országban a szocializmus csak akkor teljesíti hivatását, ha nemcsak a saját polgárai számára, hanem más népek számára is vonzást gyakorol. A harc sikere azon múlik, hogy a szocializmus mennyire tud hatni, mennyire tudja elhárítani a rosszat a népek feje felől. A szocialista országok népeinek békeakarata ismert, de eszközeink is vánnak arra, hogy a fenyegetéseket elhárítsuk, a békét megvédjük. A szocialista országok szembeszáll- nak minden olyan törekvéssel, amely enyhülésellenes, amely veszélyezteti a békét és biztonságot. Nem sajnáljuk az időt és a fáradságot a tárgyalások sorozatától. Meggyőződésünk, hogy sok mindenkinek lehet haszna egy háborúból, de az egyszerű embernek nem. Mi pedig ennek az egyszerű embernek vagyunk a képviselői. Beszéde további részében az imperialista taktika új elemeiről szólt, amely szerint ha a szocialista országokban a legkisebb gond is felmerül, a kapitalisták rögtön a szocializmus alkonyáról szónokolnak. Mi biztosan tudjuk — folytatta —, hogy azok a nehézségek, amelyek a szocialista országokban, így nálunk is jelentkeznek, megoldódnak. A bajok ugyanis sohasem a szocializmus természetétől, hanem az egyes embercsoportok hibáiból származnak. A szocializmus előrelátást, megfontoltságot és következetességet is jelent. Azt, hogy amit elhatároztunk végigvigyük és határozottnak kell lennünk azokkal szemben, akik céljaink megvalósítását gáncsolni próbálják. Azt hiszik egyes nyugati körök, hogy a szocializmust büntető szankciókkal meg lehet leckéztetni. Tudomásul kell venniük, hogy ezek nem hatnak ránk, hogy a szocializmus országai a legnehezebb helyzetben is fennmaradnak és fejlődnek. Nekünk, magyaroknak most az a legfontosabb feladatunk, hogy erősítsük a szocializmus általános pozícióit. Megvizsgáljuk egész munkánkat, hogy megnézzük: szükség van-e minden tevékenységre, ott dolgozik-e mindenki, ahol munkája nélkülözhetetlen, megfelelő-e az érdekek öszhangja az egyén, a kisebb és nagyobb közösségek esetében. Olyan időszakban élünk, amikor korszerűsíteni kell a termelést, a gondolkodást az iparban, a mezőgazdaságban, a tudományban és a kultúrában egyaránt. Figyelni kell a világot, hogy amire szükségünk van a fejlődéshez, azt átvegyük. Olyan területeken lépjünk előre, ahol érdemeset és újat tudunk produkálni. Hazánknak értékes tapasztalatai vannak a mezőgazdaság területén. De még meg kell tanulnuk úgy előállítani mezőgazdasági termékeket, élelmiszereket, hogy azt a világ elfogadja, megvásárolja. Meg kell tanulnuk kereskedni, a vevő érdekeit szolgálni és nemcsak a külpiacon, hazai ■viszonyok között is. A termelőnek, a kereskedelemnek úgy kell együttműködnie, hogy a legjobb árukat juttassa el a vásárlókhoz. A fogyasztás felső határa nálunk még messze van, különösen a gyümölcs, a zöldség, a tejtermékek esetében. Ezért ezeket az árukat nem csak termelni, de fogyasztani is meg kell tanulnuk. Meg kell találni a lehetőséget arra is, hogy az emberek a munkájuk nyomán — és nem a a munkától függetlenül — érezzék jól magukat. Jó légkörrel mindent meg lehet oldani. Ezért kell mindenütt törődni, hogyan lehet kellemesebbé tenni a munkát, ami életünk nagy részét betölti. Nagyon fontos, hogy mindenkit megtanítsunk az országban, világban gondolkodni, hogy visszaszoruljon a felelőtlen, a hanyag munka, hogy az előállított értékeket ésszerűen és célszerűen használjuk fel. Fel kell lépni mindenki ellen, aki ront. Ereznünk kell, hogy mindaz, ami az országban van, a nemzet tulajdonához tartozik. S ha a miénk érdekét nem, az egyén érdekét sem tudjuk megvédeni. A Hazafias Népfront főtitkára a következő mondatokkal fejezte be beszédét: — Az ember képes a többre, a jobbra, az igazi értékek felismerésére, másakért áldozatot hozni. Meg kell tanítanunk a szocializmust építő ember arra, hogy lássa: miközben az ő gondja a társadalom számára rendkívül fontos, számára is fontosnak kell lennie a mások gondja. Energiánkat eszerint kell rangsorolni. Fontos, hogy aki a szocialista Magyarország állampolgára, az mindenütt és minden körülmények között az legyen. Ne csak a munkahelyén kívül, de a munkahelyén is, a gyűlések résztvevőjeként is, a közösségért cselekvőként, vagy a határainkon kívül turistaként is. A szocializmus igazságát nem lehet könyvből szajkózni, ahhoz ész és szív kell. A világ átalakítható, formálható, nem csak a jelenlegi négy és fél milliárd, de akár tízmilliárd ember számára is, ha az emberi tudás alkotó erővé válik. Hogy így legyen* ahhoz a szocializmusban élőknek kell példát mutatni. így, együtt dolgozva, a célért szilárdulhat egységünk, helyzetünk, szolgálhatunk meggyőződéssel az emberiség békéje érdekében. Sarlós István ma folytatja Szabolcs-Szatmár megyei programját. A népfrontaktíva résztvevőinek egy csoportja Brezsnyev Taskentben Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke hétfőn az Üzbég Szocialista Szövetségi Köztársaság fővárosába, Taskentbe érkezett. Itt részt vesz azon az ünnepségen, amelyen a köztársaságnak átnyújtják a Le- nin-rendet. A magas kitüntetést a köztársaság a gyapot és más mezőgazdasági növények termesztése terén elért sikereivel érdemelte ki.
