Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-20 / 67. szám
m HÉTVÉGI MELLÉKLET 1932. március 20. © A jubileumi érem Hf^i orog a korong, alakot ölt a fényes agyag. Engedelmesen követi formálója akaratát. Mozdul a láb, lendül a kéz — a szövőszéken összeállnak a fonalak. Sikkan a fa, messzire repül a forgács a gyors gyaluból. A puhán simító ujjak tudják: hamarosan kész a szék. Bicska karcol még bele mezőt idéző virágot, szemet pihentető mértani formát. S szívmelengetőn muzsikál a gyöngyből fűzött nyakék, ha mozdul benne a kedves ... Kezek dicsér,et^yfpngj mipden tárgy, ami a díszítőművészeti stúdióban születik. Ä fazekasok, a fafaragók, a hímzők, szövők, gyöngyfűzők, bőrművesek, bútorasztalosok mozdulatait egykor élt jószemű, ügyes pásztorok, kismesterek, szerszámát maga csinosító parasztemberek vezetik láthatatlanul. Motívumaikból táplálkoznak, merítenek a jelenben élő utódok, hogy megőrizzék, továbbadják mindazt a szépet, ami nélkül elviselhetetlenül hideg, üres, uniformizált lenne a világ. Tíz éve teszik ezt a nyíregyházi stúdió tagjai. A népi díszítőművészet ápolói kitartó, szívós munkájukkal méltán értek el szép sikereket. Az Országos Népművészeti Kiállítások állandó szereplői. Megyei és országos pályázatokról első díjakkal tértek meg. A szakkörök és egyéni alkotók munkáit kiállították már többek között Budapesten, Miskolcon, Szentendrén, Moszkvában és Szófiában. Az elmúlt évben a Művelődési Minisztérium „Kivá-r ló Együttes” címmel jutalmazta tevékenységüket. A visszatekintés, az első évtized mérlege biztató. Erősödhet bennük is a remény: beláthatatlan még a készülő remekek sora. Szöveg: Reszier Gábor Fotók: Elek Emil A szövőszék mellett Huszárné Trizer Mária, hátul a stúdió vezetője, dr. Puskásné Oláh Júlia és Lengyel- né Kovács Katalin Fehér Anna sárközi gallérját több száz színes gyöngy díszíti Vona Zsolt a 6. számú iskola tanulója korongozás közben Bánhegyi Béla munkája az Erdélyi tálas Dorogi házaspár fedeles kantája
