Kelet-Magyarország, 1982. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-18 / 65. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. március 18. Napi külpolitikai kommentár Válaszút f t jra bebizonyosodott napjaink egyik meg­határozó alapigazsá­ga: az, hogy a jelenlegi bo­nyolult, veszélyekkel terhes nemzetközi -helyzet problé­máit egymástól alapvetően eltérően közelíti meg a két legerősebb világhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok. Miközben Buckley amerikai államtitkár nyugat­európai körúton jár és igyek­szik felzárkóztatni a vonako­dó szövetségeseket a wa­shingtoni irányvonalhoz, mi­közben William Fulbright, az amerikai szenátus külügyi bizottságának ex-elnöke ke­serűen jelenti ki, hogy „a je­lek szerint Washington in­kább nukleáris háborúra, mint annak megakadályozá­sára készül”, Moszkvában, a szovjet szakszervezetek kong­resszusán Leonyid Brezsnyev ismét új, kiemelkedő fontos­ságú javaslatokat terjesztett elő. „A nemzetközi kapcsolatok alakulásában — hangoztatta a szovjet államfő, az SZKP KB főtitkára — most válasz­úihoz érkeztünk. Választani lehet a béke megszilárdulásá­hoz és az államok közötti békés egymás mellett élés fej­lődéséhez vezető út és azon út között, amelyre a hideg­háború és a háborús szaka­dék szélén való táncolás hí­vei próbálják taszítani az emberiséget.” Ez a megálla­pítás valóban a jelenlegi vi­lághelyzet lényege. A válasz­út fogalmából eleve követke­zik a cselekvés szükségessé­ge — méghozzá a felelősség- teljes cselekvésé. Brezsnyev ismét épp az effajta cselek­vésre mutatott példát, amikor ismertette . a Szovjetunió in­dítványait. Mi az új javaslatok lénye­ge? Az, hogy a szovjet veze­tés egyoldalúan, de természe­tesen a pozitív amerikai vá­lasz reményében, mennyisé­gi, és minőségi vonatkozás­ban a jelenlegi szinten be­fagyasztja közép-hatótávolsá­gú nukleáris fegyverzetét európai területén. „A Szov­jetunió kész arra — tette hozzá Brezsnyev —, hogy amennyiben nem következik be további kiéleződés a nem­zetközi helyzetben, egyolda­lúan, meghatározott mennyi­séggel csökkentse közepes hatótávolságú rakétáinak számát.” A feltétel tehát világos: ha nem következik be további kiéleződés — ez pedig, mint annyiszor ki­derült, Washingtontól függ. A nem éppen reagálásai fürge­ségéről ismert jelenlegi ame­rikai kormányzat, sajnos, ez­úttal elhamarkodottan gyors­nak bizonyult: Reagan elnök elhangzásuk után szinte azon­nal elutasította a szovjet ja­vaslatokat. E gyorsaság nyil­vánvalóan csak fokozza az amúgy is meglévő nyugat-eu­rópai aggályokat. A Reagan- válasszal egyidőben közölték Párizsban Buckley állam­titkárral, hogy Párizs eluta­sítja az újabb amerikai szankciókat és ugyanezen a napon brit ipari delegáció tárgyalt Moszkvában a gáz­vezeték ügyéről. S pontosan ez az, amiben a világ bízhat: hogy bármi­lyen harcias a jelenlegi ame­rikai kormányzat, a dolgok nem egészen úgy alakulnak, ahogyan azt Washingtonban tervezik. Harmat Endre A csendőr rohamosztagok brutális kegyetlenséggel száll­tak szembe Brüsszelben a munkahelyeik megmentéséért tüntető munkásokkal. A munkások szembeszálltak támadó­ikkal. A csatatéren betört kirakatok, égő autók és sebesül­tek százai maradtak. (Kelet-Magyarország-telefotó) Horn Gyula moszkvai tárgyalásai Az SZKP Központi Bizott­ságának meghívására már­cius 15—17 között látogatást tett Moszkvában Horn Gyu­la, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes veze­tője. Fogadta őt Borisz Po­nomaryov, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának póttag­ja, a Központi Bizottság tit­kára. Megbeszéléseket foly­tatott a nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről Vagyim Zaglagyinnal, az SZKP KB tagjával és Anatoliy Cser- nyájevvel, a KB póttagjával, a nemzetközi osztály helyet­tes vezetőivel, továbbá Ge­orgiy Arbatovval, a KB tag­jával, a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiája USA és Kanada intézetének igazga­tójával. Salvadori harcok Salvadorban hivatalosan bejelentették, hogy a keresz­ténydemokrata párt Napole­on Duartét, a junta vezetőjét indítja jelöltként a március 28-ra tervezett választási ko­médián'. Eddig összesen hat jobboldali tömörülés jelentke­zett a választásokon való részvételre. Deane Hinton, az Egyesült Államok salvadori nagyköve­te kedden kijelentette, az Egyesült Államok már azt is sikerként könyvelné el, ha a választójogosultak 10 szá­zaléka az urnák elé járulna. A Farabundo Marti Nem­zeti Felszabadítási Front (FMLN) felszólította az or­szág lakosságát, hogy a vá­lasztások napján maradjon otthon. Időközben tovább támad­ják a fegyveres népi erők a salvadori főváros külső ne­gyedeit. A „Rádió Vencere- mos” ' legutóbbi adása sze­rint kedden az FMLN oszta­gai a Cuscatancingo, a Del­gado és a Mejicanos negyed­ben csaptak össze a kor­mánycsapatokkal. Cayetano Carpio, az FMLN főparancsnokságának koordi­nátora kedden közölte, hogy a forradalmi erők a rendel­kezésükre álló fegyvereket a kormánycsapatoktól zsákmá­nyolták, vagy a nemzetközi piacon vásárolták. Emlékez­tetett arra, hogy az Egyesüli Államok ugrásszerűen növel­te a juntának nyújtott kato­nai segélyt. Az amerikabarát rendszer 1975—1979 között Washingtontól összesen egy­millió dollárnyi katonai se­gítséget kapott, ám ez az ösz- szeg 1981-ben már elérte a 675 milliót. Apró Antal fogadta Pierre Joxet Apró Antal, az országgyű­lés elnöke szerdán a Parla­mentben fogadta a Pierre Joxe, a Francia Szocialista Párt parlamenti frakciójának elnöke, a nemzetgyűlés fran­cia—magyar tagozatának el­nöke vezette küldöttséget, amely az országgyűlés ma­gyar—francia baráti tagoza­tának meghívására tartózko­dik hazánkban. A szívélyes légkörű találkozón áttekintet­ték a két parlament együtt­működésének eredményeit, számtaavették a két ország kapcsolatai továbbfejlesztésé­nek lehetőségeit. Bárány Tamás: A fészek melege 3. Ahogy hajladozik, hogy a lepedőt teregesse-simítgassa, és a párnákat paskolgassa, halk hüppögés üti meg a fü­lét. Még lélegzetét is vissza­fogja, hogy megbizonyosod­jék: Kati sír. Hirtelen szána­lom járja át, átmegy a má­sik szobába, az ajtóban meg­áll. — Neked kellett... — szól halkan. — Én el akartam zárni... — Látod, a megértés! — hüppög Kata. — Egymás tá­mogatása: az esküvőn már erről beszélt az a nő ... Amit én is mindig mondok! — Talán nem kaptad meg? — kérdi a férfi vádlón. — Eddig igen — bólogat Kata. — Nyolc évig nem is volt okom panaszra... Tibor odalép hozzá, leül melléje a rekamiéra. — Látod? — Átöleli a vál­lát. — Akkor mi az ördögnek veszekszünk, nem mondanád meg? — Te kezdted — mondja Kata duzzogva. S szipog még néhányat, de feje Tiborhoz dől; egész tartásából a fegy­verletétel szándéka árad. — Mindig te kezded ... Tibor magához húzza. — Pedig egészen máson jár az eszem! Egy kis egér nem cincog- hatna halkabban: — Például? — Kitalálod ... — Nem találom ki! — Ez a hang is évődő. — Azon tűnődöm — moso­lyog Tibor —, hogy milyen lenne, kedves asszonyom, egy látogatása a szomszédos le­génylakáson... Egy kis fel- surranás ... — A maga szo­bája felé bök. — Tudja, mi­lyen rideg, milyen szomorú ez az odú három napja, ön nélkül? Kata — akár egy megkísér­tett szűzlány — kényesen nyújtózkodik. — Azt mondja, menjek fel magához? — kérdi ártatla­nul. — A legszebb reményem teljesülne — hajol a kezére Tibor, s áll is fel, hogy indul­jon, át, a másik szobába. Kata lustán feláll, a haját igazgatja. — Van valami itala is, kedves Kovács? Vagy megint csak a francia impresszionis­ták albumát akarja megmu­tatni ? Tibor a kis bárszekrényhez lép, ajtaját kinyitja. — Asszonyom, mit óhajt? Konyak? Whisky? Kubai rum? Kata odamegy. Előbb a száját nyújtja, s csak a esők után felel. — Talán egy csepp száraz Martinit... A férfi kiemel egy vermu- tosüveget, a feleségéhez lép, belekarol, és vonni kezdi a szobája felé. Közben duruzsol. — Túl sok kényelmet ne várjon! Egy keskeny kis dí­vány ... Csak amúgy aggle- gényesen ... Kata rátapad a Szájára. — Nincsenek igényeim! — mondja aztán szendén, s húz a vermutos üvegből. — Ez irányomban nem ép­pen hízelgő ... — nevet fel hirtelen Tibor. — Az igényes nőkhöz van szokva? — kérdi Kata kacé- ran. — Próbáljuk ki — súgja a férfi, s magához rántja. ★ Az asszony elandalogva lépked mellette; szorosan összebújnak. S ott vannak már a két szobát elválasztó ajtónál, amikor Kata hirtelen megbotlik az ajtó mellett he­verő, összegöngyölt torontáli szőnyegben. Felnyitja szemét, körülnéz, aztán kirántja ma­gát Tibor öleléséből, és ke­mény léptekkel elindul vísz- szafelé. — Kati! — kiáltja Tibor kétségbeesve. Az asszony ránéz, hangja ijesztőn józan. — Ilyesmivel nem veszel le a lábamról, öregem! Az az idő elmúlt! Nyolcéves asz- szony vagyok, ha netán meg­feledkeztél volna róla! És fő­képp: válófélben lévő asz­szony! Akit a férje elüldözött magától! — Mivel, az isten szerel­mére? — mered rá Tibor. Az üveg ott van a kezében; le­csapja az italszekrényke te­tejére, és farkasszemet néz az asszonnyal. — Mivel?! Kata leveti magát a karos­székbe. — Azzal, hogy ellenem for­dult! — Nem ellened! Az apám mellé álltam. Kata ajka lebiggyed. — És? Kinek használsz ve­le? Nekem? Magadnak? Vagy az apádnak? — Jogom volt hozzá! — A világ ellenében két­ségkívül! — bólogat gúnyo­san Kata. — Egy fiúgyerek álljon az apja mellé... De hogy a felesége ellen szövet­kezzék vele?!... Tibor sóhajt. — Szép álom volt, de nem ment... Tudomásul kell ven­ni ! És neked is jobb így, hidd el! Kata kegyetlenül nevet. — Te csak ne védd az én érdekeimet, igen? Erre itt va­gyok magam! (Folytatjuk) Tanácskozik a kongresszus Kitüntették Leonyid Brezsnyevet A beszámoló feletti vitával és a külföldi küldöttségveze­tők felszólalásaival folytató­dott szerdán Moszkvában, a Kreml kongresszusi palotájá­ban a szovjet szakszervezetek XVII. kongresszusa. ★ Gáspár Sándor, a Szakszer­vezeti Világszövetség elnöke és Ibrahim Zakaria, a szerve­zet főtitkára szerdán Moszk­vában a szovjet szakszer­vezetek XVII. kongresszusán átnyújtotta Leonyid Brezs- nyevnek, az SZKP KB főtit­kárának, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnöksége el­nökének az SZVSZ aranyjel­vényét, amelyet a X. szak- szervezeti világkongresszus adományozott neki. Gáspár Sándor beszédében a következőket mondotta: Igen tisztelt Brezsnyev elv­társ! »(. A X. szakszervezeti világ- kongresszus Havannában ön­nek adományozta a Szakszer­vezeti Világszövetség arany jelvényét. Nekünk jutott az a megtisztelő feladat, hogy ezt a kitüntetést átadjuk önnek. A X. kongresszus résztve­vői, akik a szakszervezeti vi­lágmozgalom képviseletében voltak jelen öt földrészről Havannában, ismerik, elis­merik a Szovjetunió és az SZKP fáradhatatlan küzdel­mét a világ dolgozóinak ér­dekeiért, a nemzetközi mun­kásosztály célkitűzéseiért, a népek szabadságáért, a tár­sadalmi haladásért. Nagyra becsülik az emberek legele­mibb, legszentebb jogáért, az élethez való jogért, a béke megőrzéséért folytatott áll­hatatos küzdelmüket. A világ dolgozói rendkívül nagy jelentőségűnek tartják azokat az új békejavaslato­kat, amelyeket ön tegnap is­mertetett beszédében. A Szovjetunió, a Szovjet­unió Kommunista Pártja fennállása óta következete­sen, megalkuvás nélkül a vi­lág dolgozói, az emberiség sorsa iránt érzett mélységes felelősséggel munkálkodik történelmi küldetésének meg­valósításán. Különösen fontos a Szov­jetunió világtörténelmi szere­pének hangsúlyozása ma, amikor a nemzetközi életben ismét hűvösebb áramlatok uralkodnak. A Szovjetunió léte önmagában is megakadá­lyozza azonban a nemzetközi burzsoáziát, az imperializ­must az egpsz emberiséget fe­nyegető tervei valóra váltá­sában. Kedves Brezsnyev elvtárs’. Az ön fáradságot nem is­merő vezetői munkásságát, egéSz emberiség javára ki­fejtett tevékenységét jól is­merik világszerte. A kitünte­tés, amelyet ma a X. szak- szervezeti világkongresszus megbízásából átnyújtok, en­nek az elismerése, g világ szervezett dolgozói, a nem­zetközi szakszervezeti moz­galom nevében. Kívánunk önnek további nagy sikereket, erőt, egészsé­get a szovjet nép, a párt és az állam, s a világ dolgozói ja­vára. A kongresszus küldöttei lelkes, hosszan tartó tapssal fogadták, amikor Gáspár Sándor az SZVSZ küldöttsé­gének az élén átnyújtotta Leonyid Brezsnyevnek az aranyérmet. Az SZKP KB főtitkára me­leg szavakkal köszönte meg a magas kitüntetést. Kedves Gáspár elvtárs! A Szakszervezeti Világszö­vetség tisztelt vezetői! Kedves elvtáreak, bará­taim! Megindultan és köszönettel veszem át a Szakszervezeti Világszövetség aranyérmét. E magas kitüntetést úgy te­kintem, mint annak a mun­kának elismerését a nemzet­közi szakszervezeti mozga­lom részéről, amelyet kom­munista pártunk és államunk következetesen folytat a vi­lág békéjéért, a dolgozó em­berek boldogságáért. Ez a két célkitűzés el­választhatatlan egymástól. Anélkül a meggyőződés nél­kül, hogy a holnap békés lesz, az emberek nem élhet­nek, nem dolgozhatnak nyu­godtan. A munka kérdései általá­ban nem lépnek túl egy-egy ország keretein. A békével más a helyzet: megőrzése, megszilárdítása közös nem­zetközi feladat. S rendkívül fontos, hogy korunk oly ha­talmas mozgalma, mint a nemzetközi munkásmozga­lom, aktívan vegyen részt. A szervezett dolgozók va­lamennyi békeszerető erővel együtt szilárd akadályt állít­hatnak, s kell is állítaniuk a militarizmus és az agresszió útjába. Ezt határozottan kije­lentették a X. szakszervezeti világkongresszuson. A kong­resszus ismét megmutatta, hogy a Szakszervezeti Világ- szövetség a dolgozók milliós tömegei érdekeinek igaz kép­viselője, állhatatosan küzd létfontosságú jogaikért, ér­dekeikért. Még egyszer teljes szívem­ből köszönetét mondok a megtisztelő kitüntetésért, a hozzám intézett meleg sza­vakért. Biztosítom önöket, hogy továbbra is minden erő­met a békéért, a dolgozók ügyéért vívott harcnak szen­telem. A kongresszus résztvevői, a szovjet dolgozók nevében Sztyepan Salajev, a Szovjet Szakszervezetek Központi Ta­nácsának elnöke köszöntötte Leonyid Brezsnyevet a ma­gas elismerés alkalmából, s kívánt jó egészséget, további sikereket munkájához. j AZ ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ MINDEN AUTÓSHOZ űn rutinos, jó vezető. Már régóta vezet baleset nélkül. Mégis: nyilván Ön is tart tőle, wJISaSSNa hogy valamilyen sérülés érheti a kocsiját. HOGYAN VÉDEKEZZÉK?!®! KÖSSÖN CASCÓT! Ma már az autósoknak több mint a fele vallja, hogy megéri. Ön is kössön cascót még ma! Hátha holnap már késő lesz... KÁR LENNE, MERT KÁRA LENNE CASCO NÉLKÜL

Next

/
Thumbnails
Contents