Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-10 / 34. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. február 10. Iráni dilemma Iránban tíznapos rendezvénysorozaton emlékeznek meg az Iszlám Köztársaság kikiáltásának 3. évfordulójáról. Az ünnepségek január 31- én, azon a napon kezdődtek, amikor három esztendeje hazatért száműzetéséből Komeini aja- tollah, az Iszlám Köztársaság szellemi atyja. I rán vallási (és politikai) vezére az utóbbi időben több alkalommal is önmérsékletre és megfontoltságra intette honfitársait. Kijelentette, hogy az eddigi tisztogatások, kivégzések jogosak voltak, hiszen az iszlám állam támadói úgymond „nem is emberek”; a gazdasági nehézségek pedig az Irakkal vívott háborúval, a „szuperhatalmak által Iránra gyakorolt nyomással” és a forradalmi helyzettel magyarázhatók. Az agg főpap megnyilatkozásai részben Mohamed próféta születésnapja, részben pedig az Iszlám Köztársaság győzelmének 3. évfordulója körül hangzottak el, s akár belpolitikai programnyilatkozatnak is felfoghatók. Ebből aztán okkal-joggal adódik a kérdés, vajon mit kell készpénznek venni az iráni vezető sgayajbpl:. a.kyr^eyie tétlenség politikájának a folytatását, áVágy á'mérsékletét? Nyilvánvaló, hogy a tehe- ráni vezetés szeretne nyugalmat teremteni az országban, s ennek érdekében az iszlám rendszer mérsékeltebb ellenzékével hajlandó lenne bizonyos kompromisszumra. A Khomeini utódjaként emlegetett ajatollah, Montazeri például már az ősszel óvta a hatóságokat a túlkapásoktól, burkoltan elítélte a sta.táriu- ' mi gyorsasággal hozott-, s ékként a bűnösséget nem túlzottan bizonyító ítéleteket, a kivégzéseket. Aztán éppen a próféta születésnapján családtagjaik meglátogathatták a teheráni börtönökben fogva tartott hözzátartozóikat, sőt nemrégiben pár száz politikai elítélt amnesztiát is kapott. Ugyanakkor az iráni hírközlő szervek változatlanul szinte naponta számolnak be kivégzésekről, s nemrég a kormánykörökhöz közel álló Kayhan című lap hevesen kirohant az iráni kommunisták pártja, a Tudeh ellen. Ez annál inkább figyelemre méltó, mert a Tudeh, amely támogatja a Khomeini-rendszer antiimperialista vonalát, nem tartozott az elmúlt hónapok leszámolásainak céltáblái közé. Sokan úgy vélik, hogy az ország gazdasági helyzete készteti enyhültebb belpolitikára Teheránt. Kétségtelen tény: az 1982. február 11-én hároméves Iszlám Köztársaság veszedelmes gazdasági bojkottal birkózik. Ma már nem csupán a munkanélküliség, a pangó termelés, az áremelkedés szerepel a problémák között, hanem a fizetés- képtelenség is. Márpedig Irán a lakosság ellátásához nélkülözhetetlen cikkek jelentős részét importálni kényszerül, s a külföldi „bevásárlásokhoz” valuta kéne, különben egy idő után élelmiszerrel is nehéz lesz ellátni az országot. Az egyetlen bevételi forrás, az olaj, amelynek - kivitele azonban csupán a fele a háború előtti szintnek. így történhetett meg az a fantasztikus dolog, hogy Irán, az olajország, pár éve még a világ második olajexportálója, az egykor hatalmas valuta- tartalékok birtokosa, nyugati bankokhoz fordult 100 miliő dolláros kölcsönért. Tény, hogy az ilyen szorult helyzet megbékélésre ösztönöz. Hiszen ■ a teheráni vezetés nehéz kétfrontos harcot vív: egyrészt a hatalom elleni lázadókkal küzd (ezek skálája a mudzsahedinektől a nemzetiségi felkelőkig terjed), másrészt vért, energiát, erőt emésztő háborút folytat a szomszédos Irakkal. E lbillen-e a mérleg nyelve valamelyik irányba? — vetődik fel ismét gyakran a kérdés. S ha igen, merre? Nagyon nehéz elképzelni ugyanis, hogy a fundamentalisták látványosan megbékéljenek az eddigi tűzzel-vassal irtott, s az ugyancsak minden eszközzel támadó-védekező ellenzékkel. Mint ahogy az is elképzelhetetlen, hogy elfogadható béke szülessen Irak és Irán között. Ésszerű kompromisz- szumok kellenének, de azokra még a hajlandóság is nehezen érlelődik. A „megfontolt mérséklet” politikáját az ország kétségtelenül nehéz helyzete is csak lassan kényszerítheti ki. (avar) (Folytatás az 1. oldalról) ság kormánya és népe illúziók nélkül, de várakozással tekint a madridi találkozó sikeres befejezése, az európai biztonsági és együttműködési folyamat eredményeinek megőrzését, további bővítését szolgáló záródokumentum elfogadása elé. — A magyar küldöttség ebben a szakaszban is a találkozó eredményes befejezését célzó, tárgyszerű és higgadt munkára törekszik. A záródokumentum szövegének túlnyomó része kész. Ezt az értékes munkát mindenképen meg kell őriznünk. Magyarország egyértelműen az enyhülés folytatásáért száll síkra. E célból a katonai enyhülés előmozdítása továbbra is elengedhetetlen szükségszerűség. Igaz, a jelenlegi helyzet összetettebb és több nehézséggel telített, mint korábban. Nagy súlyt helyezünk arra, hogy a záródokumentum, az egyenlő biztonság alapján, rendelkezzék az európai bizalomerősítő és leszerelési kérdésekkel foglalkozó konferencia összehívásáról is. Megítélésünk szerint a még nyitott problémák higgadj, realista megközelítéssel az eltérő álláspontok jó szándékú figyelembevételével megoldhatók. — Európa sokat veszítene — figyelmeztetett a magyar nagykövet —, ha elszalaszta- nánk a kínálkozó lehetőséget. Jóllehet az európai biztonság és együttműködés sorsa nem egyedül és kizárólag a madridi találkozó kimenetelétől függ, a magyar küldöttség konstruktív befejezést akar és bízik benne, hogy a józan ész most is felülkerekedik. Mint várható volt, a NATO- országok külügyminiszterei felszólalásaikban a lengyel- országi helyzetnek szentelték a legnagyobb figyelmet, durván beavatkozva a szocialista ország belügyeibe. Különösen éleshangú beszédében Alexander Haig. amerikai külügyminiszter a-helsinki záróokmány megszegésével vádolta a lengyel kormányt és az ismert amerikai álláspontnak megfelelően, a Szovjetuniót tette felelőssé a Lengyelországban történtekért. Leonyid lljicsov szovjet külügyminiszter-helyettes felszólalásában erélyesen visszautasította a lengyel belügyek- be való nyugati beavatkozási kísérleteket és szovjetellenes vádaskodásokat. lljicsov hangsúlyozta, hogy az ilyen amerikai magatartás veszélyezteti a madridi találkozót és vele az összeurópai folyamat egész mechanizmusát. Washington az atlanti szövetséget is olyan eszközként kívánja felhasználni, arnely- lyel szövetségeseit valóságos érdekeikkel ellentétes lépésekre kényszerítheti. A Szovjetunió nem kíván visszatérni a hidegháborúhoz, érdekelt a madridi találkozó sikerében, amelynek a jelenlegi nemzetközi helyzetben nagy jelentősége lenne. 'Szabolcsi bűnügyi múzeum Á megtévesztő távirat 26. A gyilkosságot elkövette, de pénze még nem volt. Apja zsebeit kezdte kutatni, de ott csak néhány tízest talált, megtalálta viszont az italbolt kulcsát, édesapja volt ugyanis a pátyodi italbolt vezetője. Bement az italboltba és az ott talált tízezer forintot zsebre vágta. Azt semmiképpen sem akarta, hogy a gyilkosság hamar kiderüljön, hiszen még nem végzett a feleségével, ezért egy kartonlapot helyezett el az italbolt ablakában: „Az éjszaka sürgős távirat érkezett, haláleset miatt Pestre utaztunk. Béla.” Aztán felszedte csomagjait és Pestre utazott. A pályaudvarról első útja egy postára vezetett. Táviratozott a pátyodi rokonoknak, hogy még jobban megerősítse a halálhírt, majd a feleségét hívta telefonon, hogy találkozót beszéljen meg vele. Az asszony — mikor meghallotta férje hangját — letette a telefont. Házasságuk rövid ideje alatt mindent megpróbált, hogy férje rendes életmódot folytasson, de nem sikerült, nem akart már vele találkozni. Délután Zse- nyuk mégis elment a buszmegállóhoz, ahol felesége fel szokott szállni, de nem találkoztak. Aztán presszóban szórakozott, éjjel — ha netán mégis keresné a rendőrség — Debrecenbe utazott, hajnalban pedig vissza. A feleségével másnap nem sikerült találkozni, de emiatt nem sokat búsult: presz- szókban szórakozott, este pedig a Kamara Varieté vidám műsorát nézte végig. Éjszaka ismét utazott. Másnap reggel már nagyobb szerencsével járt: összefutott feleségével. Kérte, hogy délután találkozzanak, de ez megint nem sikerült, így bánatában elment a Fővárosi Nagycirkuszba. Az éjszakát ismét vonaton töltötte, reggel pedig sikerült telefonon megbeszélni egy találkozót felségével. Zsenyuk nem tudta, hogy az asszony a rendőrség kérésére egyezett bele a találkozóba, mert ekkorra már Pátyodon felfedezték a gyilkosságot és a hátrahagyott levélből minden jel arra mutatott, hogy ő követte el a bűncselekményt. Hogy mire készült a találkozón, azt nem lehet tudni, a levélből ítélve most is gyilkosságra. Erre azonban már nem volt módja, mert mielőtt Ausztria — közelről (2.) Lehér-dallamok váltakoznak. Mi más lehetne Ausztriában? És furcsa kontraszt. A Bécsi vér gyönyörű dallamánál újra és újra ezeket a szavakat hallja az ember : atomerőmű, naperőmű, olaj, gáz, energia. Winkler úr patinás fogadója bőrkötésű vendégkönyvvel kedveskedik az idegennek. Patinás nevek a „Sher gut war’s!” jókívánságok alatt. Bruno Kreisky kancellár, Kirchschläger szövetségi elnök, aztán az osztrák sívilág „nagymenője”, egy híres alpinista, a még híresebb operaénekes. Visszafelé lapozva örömmel fedeztem fel a mi felejthetetlen párosunk, Regőczi Krisztina és Sallai feleségévéi találkozott volna, kattant kezén a bilincs. Az ítélet meghozatalakor a megyei bíróság büntetlen előéletén kívül semmilyen enyhítő körülményt nem tudott figyelembe venni, annál több volt viszont, ami súlyosbította Zsenyuk tettét. Az, hogy a szüleit ölte meg, alattomos, brutális módon követte el cselekményét, azért állt bosz- szut rajtuk, mert nem teljesítették kérését, de súlyosbították helyzetét a korábban elkövetett cselekmények is: apósáék meglopása, a munkaruha eladása, a vállalati gépkocsi jogtalan használata, és hogy az apjától ellopott pénzt szórakozásra költötte. A halálos ítélet .kihirdetése után a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. Másodfokon a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta a megyei bíróság ítéletét, s miután az Elnöki Tanács elutasította a kegyelmi kérvényt, Zsenyuk Zoltánt 1973. október 9-én hajnalban Nyíregyházán felakasztották. Vége B. J. Ünnepélyes eredményhirdetés a pécsi játékfilmszemlén Kedden Pécsett nyilvános ülésen találkozott a filmszakma képviselőivel és a közönséggel a XIV. magyar játékfilmszemle zsűrije, ahol a négynapos vetítéssorozatot értékelték. A zsűri tagjai után Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes szólalt fel. A szemle utolsó eseményén, az ünnepélyes eredményhirdetésen Berend T. Iván, a filmszemle társadalmi zsűrijének elnöke nyújtotta át a díjakat. A százezer forintos fődijat a Szabó István által rendezett Mephisto című film alkotógárdája kapta. Alkotói díjat kapott Gothár Péter a Megáll az idő című film kiemelkedő rendezői teljesítményéért, a hatvanas években felnőtté váló nemzedék problémáinak ábrázolásáért. Koltai Lajos a film operatőri munkájáért, ifj. Schiffer Pál a hátrányos helyzetű fiatalok mai problémáinak bemutatásáért az általa rendezett Pártfogolt című filmben, Básli Juli a Kettévált mennyezett és a Szívzűr, Cserhalmi György pedig a Mephisto és a Zsarnok szíve című filmekben nyújtott színészi alakításáért. Alkotói díjjal jutalmazta a zsűri Dargay Attilát a Vük című animációs film rendezéséért. A Művelődési Minisztérium Filmfőigazgatóságának díját a szemle legjobb dokumentumfilmjének, a Banketthek rendezéséért Gazdag Gyula kapta. A Baranya megyei Tanács különdíját és a KISZ Baranya megyei Bizottságának különdíját is Böszörményi Gézának adták át a Szívzűr című film rendezéséért. Az ünnepség a fődíjas film vetítésével fejeződött be. András autogramját. Hetvenötben álltak meg itt. hazafelé jövet az innsbrucki téli olimpiáról. Újra Bécs. A hatalmas UNO-centerben csinos amerikai hölgy, J. Mach asszony fogad. Mindjárt filmet is veA kormány sokszor kerül nehéz helyzetbe. Nem is olyan rég éppen a szocialista al- kancellár magánügyletei kavartak nagy vihart — emiatt mennie is kelett —, de hallom, hasonló a helyzet a bécsi “kórház építkezése esetében. Az ilyen botrányokat a kancellárnak sem könnyű túlélni. A benzin ára 11,50. Nagyon nem olcsó, ezért azoknak a száma is emelkedik, akik követelik az atomerőmű üzembe állítását. Nagy a dilemma: vele sem, nélküle sem lehet! Űjra egy ottani újságíró véleménye: „Meglátogattam néhány atomerőművet Francia- országban és Svájcban. Meggyőződtem róla, hogy működése semmilyen egészségügyi károsodást nem okoz, nem árt a környezetnek. Hát erről írunk most naponta. És ezzel kapcsolatban megkérdezzük: mennyivel jobb a bar nászén mezőket kiaknázni, mennyivel szennyezi az kevésbé a környezetet?” Ebédelni hívnak, s szabadkoznak, hogy nem a legújabb étterembe, hanem kisvendéglőbe, amely tiszta, családias. Magnóról szól a zene. Mozart-, Lehár-, Strauss-számok tít az ENSZ-konferencia központ építkezési szakaszairól. Aztán a makett mellett magyaráz, majd bevezet a konferenciaterembe, amely most üres, de azért megmutatja, hol szokott ülni hazánk képviselője a leszerelési értekezleten. A terem — csakúgy, mint az egész hatalmas épülettömeg — hipermodern. Hangtalanul suhanó liftjei és pontosan működő berendezései láttán legalább annyira elámul az ember, mint a másik bécsi híresség, az építészeti ellentét, a Hofburg aranysújtásos, régmúltat idéző termei és műtárgyai láttán. Az ENSZ-komp- lexum méreteihez: 26 ezer ablaka van, amely közül egy sem nyitható. Félelmetes érzés, épp olyan, mint egy űrkompban lehet. Elképzelni is rettenetes, ha megszűnik az áramellátás. Mi lesz a légkondicionálással, a világítással? Kreisky kancellár magyar újságíróknak nyilatkozik Alattunk a Duna. Bécs híres televízió-adótornya, a Duna-torony, ahol ebédelünk. Az étterem pincére sorolja az adatokat: pontosan 126 méterre .vagyunk a földszint felett, s a toronnyal tizenöt perc alatt forgunk körbe. Furcsa érzés. Különösen, ha érzékeny az ember gyomra, amikor épp a levest nyeli. A nézelődésre mégis erőt kell gyűjteni, mert megéri. Lent körös-körül építkezés. Utak, hidak, alul- és felüljárók érhálózata fut majd itt össze. A kávé mellett kérdem Hans Henesch urat, a bécsi magisztrátus fiatal tisztviselőjét — aki amellett, hogy szimpatikus, igen tájékozott embere is a tanácsnak —, mi ma az osztrák főváros legnagyobb gondja? — Kettő. Az egyik a közlekedés. ön is láthatta, hogy a járdán már alig lehet gyalogosan járni a parkoló autóktól. De ettől is nagyobb gondunk a belvárosi tömeg- közlekedés, amit Magyarországon olyan remekül megoldottak. A másik gond a lakás. Nem is annyira az újak, hiszen ezekből több százezer épült Bécsben a háború befejezése óta —, hanem a régiek. Elképzelem: több száz éves házak ezreiben laknak a bécsiek. Kívülről gyönyörű paloták, a turisták nyelvcset- tintve csinálják róluk a filmtekercseket, de ha bemennek, egyszerűen nincs víz. A közös W. C. a folyosókon, a fürdőszoba pedig hiánycikk. Negyvenezer ilyen lakás van és nem a külvárosban, hanem a Maria Hilfer strasse környéki elegáns negyedekben. Ezeket kell felújítani, korszerűsíteni. Bár a folyamat megindult, mégsem egyszerű, hiszen sok ház nem csak, hogy monarchiabeli, de egyenesen egyidős a rég széthullt birodalom születésével. Kopka János (Folytatjuk) Az ENSZ-város — Bécs építészeti látványossága Lapzártakor érkezett
