Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-09 / 33. szám
1982. február 9. Kelet-Magyarország 7 m g S ® A J k i f w bi ^ «Mt« KÖZGAZDASÁG TECHNIKA A veszettségről Sc Megvalósult pályaimMka Gondolatok a nyíregyházi művelődési ház szerkezetei kapcsán Az épület legfőbb szerkezeti elemei. A nagy fesztávolságú tartók belsejében az épületen végigmenő folyosók húzódnak. Sokévi előkészület, tervezői és kivitelezői fáradozás után 1981. november 21-én átadták rendeltetésének a nyíregyházi megyeivárosi művelődési központ épületét, melynek létrehozása jelentős erőfeszítést, odafigyelést igényelt a megye építő szakembereitől. A következő sorokban röviden néhányat említenék a teherhordó szerkezetek megvalósításának gondjai közül annak bemutatására, hogy a jelenlegi fel- készültség mellett miként tud megbirkózni egy, az ország vérkeringésétől elég távol eső terület szakembergárdája egy ilyen nagyságrendű feladattal. A gondolatok egy kissé talán az ipar lehetőségeire, korlátáira is fényt derítenek, hozzáteszem: az ipar gyengéire is. Tekintettel a feladat nagyságrendjére, néhány tervező iroda kapott meghívást, hogy készítsen tanulmányt az épülethez, melyek közül majd a heruházó választhatja ki a neki legjobban megtetszőt. A megkeresett irodák közül a megyei tervező vállalat volt a legkisebb. Talán éppen az a körülmény, hogy sok esélyünk nincs a nemes versenyben, adta a bátorságot egy, a szokványostól eléggé eltérő megfogalmazáshoz. Meglepő módon a bíráló bizottság épp ezt a tanulmányt találta megvalósításra alkalmasnak. Nem célom, hogy e rövid cikken belül a megvalósítás történetét leírjam, annyit mégis meg kell jegyezni, hogy talán a megyei vezetők, talán a tervezők és kivitelezők becsvágya volt a legfőbb rugója annak, hogy a nagyon kevés érdekes épülettel rendelkező Nyíregyházán a bemutatott változat került megvalósításra. Abban a pillanatban azonban, amint az épület az elképzelés, a tanulmánytervezés stádiumából a tényleges megvalósulás útjára lépett, az addig tetszetős formáknak engedelmeskedő, de betonból és acélból megoldható tartalmat, hátteret kellett biztosítani s ez — noha a Nyírterv tervező gárdája a SZÁÉV kivitelező szakembereivel ekkor néhány érdekes szerkezeti megoldású épület létesítésével kiállott néhány próbát — mégis az addigi legnehezebb lecke ele állította az alkotókat. A teherhordó szerkezetek megvalósításánál jelentős feladatot adott a statikai számítások elkészítése, a legfőbb problémát mégsem ez adta, hanem a kiszámolt szerkezetek és a kivitelezhetőség összeegyeztetése. Esten a téren a megvalósítás során — nem utolsósorban az ipari háttér gyengeségei miatt — többször adódott elő áthidalhatatlan nehézség, ami a megtervezett szerkezetek módosítását ige- nyelte. Ezek a módosítások egyik — de nem egyetlen és nem is legfőbb — okát képezték az építés elhúzódásának. A teherhordó szerkezetek közül a legtermészetesebben a lábak alakultak ki. Tekintettel arra, hogy az építész az építmény legfőbb funkcióit ellátó helyiségeket a terep fölé kívánta emelni, önként adódott, hogy lábakra volt szükség, és ezek a méretükre való tekintettel csak vasbetonból és monolitikusán készülhettek. Legalább ilyen természetszerűen alakult ki a lábak alapozása. „Franki” cölöpöket alkalmaztunk abból a megfontolásból, hogy így a későbbiek során kisebb süllyedésekkel kell számolni, mint sík alapozás esetén. A legnehezebben az a szerkezet alakult ki, mely a lábak által hordott és a fő funkciók szintjeit alátámasztó elemek terheit viseli. Első elgondolásunk- s. talán az elegánsabb — az lett volna, hogy a két födém terhét teljes egészében nagy fesztávolságú Vierendeel-tarto-k- kal a homlokzaton megjelenő nagy szerkezeti magasságú rácsos tartókra váltjuk ki. Ezt az első elgondolást kiviteli tervszintig ki is dolgoztuk. Elvetését két körülmény tette szükségessé. Az egyik, hogy a rendkívül bonyolult és nagy tömegű szerkezeti rendszeren belül nagyon nehéz lett volna a betonozás szempontjából feltétlenül szükséges munkahézagokat megoldani. A másik problémát az adta, hogy a Vierendeel-, valamint a rácsos tartók találkozási csomópontjában olyan vassűruseg állt elő, hogy a beton bedolgozása csak a szelvénynek az épület esztétikai megjelenését is károsan befolyásoló növelése árán lett volna lehetséges. Ez utóbbi probléma kiküszöbölhető lett volna, ha rendelkezünk a sz9k- ványosnál nagyobb szilárdságú és nagyobb gyártási hosszú, kisebb keresztmetszetű betonacéllal. A problémát végül is az épület belsejében két további főtartó beiktatásával oldottuk meg, amelynek kialakítására önként kínálkoztak az épületen végigfutó folyosók. Ezeket doboztartóként lehetett kiképezni. A külső rácsos tartók és a doboztartók között maradó fesztávolsá- gokat ezután előregyártott gerendákkal lehetett áthidalni és ez később a kivitelezést örvendetes módon gyorsította, egyszerűsítette. Több fokozatban alakult ki a tetőt hordó szerkezet is. Eredetileg kábelszerkezetre gondoltunk. Ezt a megoldást azért vetettük el, mivél a tetőre nagy súlyokat kellett függeszteni (az audiovizuális berendezések helyiségeit). Ezenkívül azért is féltünk a kábelszerkezettől, mivel több meglátogatott bel- és külföldi létesítménynél az üzemeltetők beázásról panaszkodtak. Kábel helyett megfelelő merevsége, kialakíthatósága és adottsága alapján a Lánchídéhoz hasonló szerkezetet számítottunk ki. Sajnálatos módon késve kaptunk a megkeresett gyártó cégtől árajánlatot, ezért újabb szerkezeti megoldás kidolgozása vált szükségessé. Végül is három csuklós rácsos tartó hordja a tetőre háruló terheket. A felsorolt szerkezetek tényleges kivitelezése az elmondottaknál lényegesen több problémát vetettek fel. Nem volt egyszerű például a doboztartók gerincének nagyméretű áttörését, vagy a rácsos tartók egyes elemeit kialakítani. Problémákat vetett fel az eddigiekben nem említett több tucat egyéb szerkezet megvalósítása is. A szokatlan feladatok megoldásában — olykor kísérletezgetésre kellett sort keríteni, máskor az adott technikai feltételek határáig is elmenni — sokat segített az az intenzív együttműködés, mely,tervező és kivitelező között kialakult. A két partner legjobb tudással és lelkesedéssel végezte munkáját. A kivitelező a legkorszerűbb betontechnológiát, nagyon jó minőségű zsaluzó munkát, acélszerkezeti munkát biztosított. A szoros együttműködésnek lett következménye, hogy minden részletet a lehetőség szerinti legcélszerűbb megoldással igyekeztünk, s talán tudtunk is megoldani. Ennek alátámasztására csak azt kívánom itt megjegyezni, hogy az épület szerkezeteinek jó részé, a szokatlan forma ellenére is üzemben került legyártásra, így valamennyi mestergerenda, födémelem, acél tartószerkezet. Korszerű helyszíni és üzemi munka párosult tehát a művelődési ház megvalósítása során, s talán elmondható, hogy az épület szerkezeti vonatkozásban jelenlegi formájában demonstrálja a megyei lehetőségeket, hogy jelképezheti korunk társadalmának alkotó készségét, képességét és akaratát. Ismerve az ország más területein kialakult gyakorlatot, sőt a szomszédos országokban láthatókat, úgy gondoljuk, a megye tervező és kivitelező szakembereinek nincs szégyenkezni valója, ha ilyen létesítmény megvalósítására képesek. Scholtz Béla szerkezettervező Mostanában időszerű a veszettségről néhány szót szólni, ugyanis márciusban megyeszerte lezajlik az ebek veszettség elleni kötelező díjtalan védőoltása. A betegség világszerte elterjedt a melegvérű állatok között. Hazánkban az állategészségügyi intézetek évente átlagosan 1300 beküldött állatról állapítják meg, hogy a kórokozóval fertőződött. Ennek 93 százaléka vadon élő állat (túlnyomórészt róka) és csak 7 százalék a háziállat: főleg kutya, macska. Az ember fertőződése leggyakrabban a házak közé merészkedő veszett rókáktól történik, mivel azokat akik meg akarják őket fogni, vagy a velük gyanútlanul játszani akaró gyerekeket megmarhatják. Haszonállataink fertőződése szintén a vadob élő húsevők révén a legvalószínűbb és leginkább a szabadban tartott nyájak, gulyák vannak e veszélynek kitéve. A veszettség vírusa a márás helyéről az idegek mentén a központi idegrendszerbe jut, majd szaporodás után szintén az idegek mentén a periféria felé halad, így jut el a mirigyekbe, a külvilágra. A tünetek a háziállatok 80 százalékában 15—60 nap alatt fejlődnek ki. A betegség lefolyására jellemző tünetek általában állatfajonként különbözőek, csupán a kutyáknál figyelhető meg három szabályos szakasz. 1. A betegek kedvtelenek, zárkózottak, máskor nyugtalanok, barátságtalanok. 2. A nyugtalanság dühöngésig fokozódik. Támadnak, tárgyakat tépnek, szabadulni igyekeznek. 3. Jellemző tompultság és bénulások. Az álkapocs leesik, nyelvük lóg, nyáluk csorog. Végül a légzőizmok bénulása miatt beáll a halál. A vadonélő húsevőkben hasonlóképp alakul ki, mégis az első szakasz a legjellemzőbb: pl. a róka félénknek tűnik, de nem menekül el. ösztönös félénkségét elveszti, bátorrá válik, egyenesen keresi az ember közelségét, de az ember közeledésére haraphat! Ez a kép a rókára oly jellemző, úgynevezett csendes veszettség. Kérődzőnél, lónál, sertésnél izgatottság és dühöngés váltja egymást, majd bénulásba megy át és elhullással végződik a folyamat. A -gyógyulás esélye minimális. Mit tegyünk ha környezetünkben ilyen állatot látunk? Egyszerű a felelet: minél távolabb a betegségtől és minél hamarabb értesíteni az illetékes állatorvost. Ha vadon élő állatról van szó, akkor is hozzá vezessen első útunk, mert a kiirtáshoz, és a továbbiakhoz az ő szakszerű közreműködése feltétlen keli. . Ha már marás történt, akkor pedig egyenesen tilos a kiirtás, mert a fertőzéssel gyanús állat megfigyelés alá kerül. Ugyanis ha nem bizonyul veszettnek, a szenvedő egyént egy nem kis veszélytelen oltássorozattól kímélhetjük meg. A rendelkezés szerint csak a kutyák oltása kötelező és ingyenes. Kérésre azonban az állatorvos a macskák oltását is elvégzi. Dr. Koncz B. Sándor Vámosatya Amikor az érdekek találkoznak Csávázott vetőmag helyből Szabolcs-Szatmár megyében már évekkel ezelőtt megtörtént a „világ felosztása” három termelési rendszer, a KITE, a GITR, és az IKR között. Némi helyezkedés, — kilépés, átlépés — után stabilizálódtak az érdekkörök. A Balkányi Állami Gazdaság belépése az IKR-be ezek után figyelmet érdemel. A 3000-es körzet, és a gazdaság kölcsönös érdeklődése már korábbi keletű. Balkány ugyanis a megye legszínvonalasabb vetőmagszaporítója, és vetőmag ügyben minden év feszültségeket hozott. Szabolcs-Szatmár almás gazdaságai ősszel nem szeretnek csávázni, nem lévén sem munkáskéz, sem szabad gép, így aztán be nem vallottan bár, de sokszor csak tessék- lássék ez a munka. Ez persze nem fér össze az IKR-technológiával, hasznosnak látja tehát a rendszer a készen csávázott vetőmag vásárlását. Az ilyen üzlet azonban nem egyezik a Vetőmag alközpont érdekeivel, mert területén sehol nem csáváznak. Ha más alközpontból hozza be, nem az ő haszna. A megoldás: helyben csávázni. Ezt tervezi mintegy ezer tonna mennyiségben a Balkányi Állami Gazdaság. Ez a megye igényeinek nagy részét ki is elégíti. Eltelt a próbaév, és bár a csávázás még nem indult meg — ennyi idő kevés is egy technológiai átálláshoz — máris gyümölcsöző a kapcsolat. Korábban az Elit szaporulati fokú vetőbúza beszerzése, különösen az új fajtákból kálvária volt. ígért az ÁGKER, aztán lemondta; bíztatott a Vetőmag, később „akadályt közölt”. Volt olyan év, hogy meg is szakadt a szaporulati lépcső. Tavaly ősszel már teljes vetés- területen szaporítóanyagot vetettek a rég óhajtott 60 százalék MV—4, és 40 százalék MV—8 arányban. 500 hektár búzával, és ugyanannyi kukoricával lépett be a gazdaság. Ami a rendszer területét tekintve nem számottevő, annál nagyobb jelentőségű, hogy egy a termőhelyhez képest magas színvonalon gazdálkodó gazdaságban kellett újat nyújtani, eredményeket felmutatni. Ez is sikerült, amit jól tükröz, hogy az eddig 44 mázsa körül mozó kukorica-termésátlagokat tavaly már 57 mázsa követte. Búzából is hasonló az ugrás. Ebben szerepet játszott a kedvező időjárás is, de kidomborodik benne a helyre adaptált technológia. Nitrogénműtrágyából például többet adnak mint az IKR-technológia ajánl, más makroelemekből pedig kevesebbet, és ezt ma már mindkét fél így látja jónak. Az együttműködés más területein is hasonló korrekt módon járnak el. Gyümölcsöző a közös munka a gépesítésben is. A rendszeren keresztül szerzik be az új erő- és munkagépeket, bár nem termékért, hanem fejlesztési alapból. Erős gazdaság, megteheti. Jól érzi tehát magát a Balkányi Állami Gazdaság az IKR-ben, perspektívát lát a közös munkában. A kisebb közösség részére, — a megyei taggazdaságoknak — pedig rövidesen helyből lesz csávázott vetőmag. Enyhülnek tehát a régió problémái is. Esik Sándor A szennyvíziszap hasznosítása megyénkben Nyíregyháza lakossága és a város ipari üzemei naponta átlagosan 24—26 000 m8 szennyvizet termelnek. A város a Kótaji út mellett modern szennyvíztisztító teleppel rendelkezik, ahol a szennyvizet az előírásnak megfelelően meg tudják tisztítani, így nem szennyezik még jobban az amúgy is erősen szennyezett Ér csatorna vizét. A tisztítási folyamatban melléktermékként naponta kb. 1000 m3 szennyvíziszap keletkezik. Az így keletkezett szennyvíziszapban található a szennyvízből kivont és a tisztítás során keletkező anyagok nagy része, ami elsősorban szerves anyag. Ezt az anyagot tovább kezelve és sűrítve, végtermékként naponta kb. 50 m8 teljesen sűrű, lapátolható, szerves trágyának kiválóan alkalmas szennyvíziszap állítható elő. Az így előállított anyag 20—25%-a száraz anyag és 75—80%-a víz. A sűrített szennyvíziszap növények számára hasznos tápanyagokból, tonnánként az alábbi mennyiségeket tartalmazza az iszap szárazanyag-tartalmára vetítve: 25—30 kg nitrogén, 6—8 kg foszfor, 1,5—2 kg kálium, 30—35 kg kálcium. A fenti összetevőkön kívül nagy mennyiségben tartalmaz olvan mikroelemeket, amelyek a műtrágyákban nem találhatók, viszont a növények számára elengedhetetlenül szükségesek. A Szabolcs-Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalat szennyvíz- tisztítás során nagy mennyiségű szennyvíziszapot állít elő és az iszap értékes összetételének ismeretében elhatározta előbb a kísérleti, majd a kísérletek eredménye alapján az üzemi felhasználást a mezőgazdaságban. A kísérleti hasznosításra programot állítottunk össze, és ezzel megpályáztuk az Országos Vízügyi Hivatal által a szennyvíz- iszap kezelésére és hasznosítására kiírt pályázatot, melynek elnyerésével több százezer forintos támogatást kaptunk a kísérletek lefolytatására és a szükséges vizsgálatok elvégzésére. A kísérlet lefolytatásához megfelelő társnak bizonyult a nyíregyházi Vörös Csillag Termelő- szövetkezet. 1981-ben a szövetkezet 10 hektár területet bocsátott a kísérlet céljára. A kísérlethez gyenge homoktalajt választottunk ki, ahol a változások jól észlelhetők. A programban sokoldalú vizsgálatot határoztunk, hogy minden hasznos és káros hatást, ami az iszap mezőgazda- sági felhasználása során jelentkezhet, ki tudjunk szűrni. Széles körű vizsgálatok elvégzéséhez szakvállalatokat kellett bevonni, így került a közreműködők közé a növényvédő állomás, a megyei KÖJÁL, az Állami Gazdaságok szakszolgálati állomása és a Debreceni Állategészségügyi Intézet. A program szerint a kísérleti területet két részre osztottuk, a terület egyik felén tápanyagpótlásra csak műtrágyát használtunk, a másik felén 80 q szárazanyag-tartalmú szennyvíziszapot szórtunk ki hektáronként, és csak a hiányzó tápanyagot dó- toltuk műtrágyával. A kísérleti terület egészén kukoricát termeltünk, amiből terv szerint hektáronként 4 tonnának kellett volna teremni. Az év folyamán folyamatosan végeztük az előírt vizsgálatokat, majd a termés betakarítása után összesítettük és kiértékeltük. A kísérlet első évének az eredményei olyan jók voltak, hogy a szakembereket is meglepték. A közegészségügyi szempontból káros paraziták és baktériumok száma a kísérleti és a kontroli- területen hét hónap után semmilyen eltérést nem mutatott és teljesen lecsökkent. Az első évi kísérlet igazolta, hogy amennyiben az iszapot vékony rétegben terítjük szét a területen és hagyjuk kiszáradni, ipari növények termelése esetén semmilyen közegészségügyi veszéllyel nem kell számolni. Megvizsgáltuk a termelt növények beltartalmi értékeit, az esetleges káros anyagok felhalmozódását, és megállapítottuk, hogy a termésekben káros mennyiségben semmilyen anyag nem található, sőt fehérje-, keményítőérték szempontjából az iszappal trágyázott területen tér- . mett kukorica értékesebb. A leg- • meglepőbb eredményeket a termésátlagok mutatták. A műtrágyázott területen 6,7 tonna kukorica termett hektáronként, míg az iszappal trágyázott területről 8,7 tonna kukoricát tudtunk betakarítani hektáronként. A hektáronkénti 2 tonnával magasabb termés, mivel ez az eddigi vizsgálatok alapján sem a talajra, sem pedig a növényre káros hatást nem jelentett, önmagában is igazolja a szennyvíziszap felhasználásának előnyét. A nagyobb termésből adódó haszon mellett az is megtakarítást jelent, hogy a kísérleti területre nem kellett kiszórni hektáronként 115 kg nitrogén hatóanyagot, 82 kg foszfor hatóanyagot és 13 kg kálium hatóanyagot. A fenti közvetlenül kimutatható haszon mellett a trágyázással növeltük a talaj humusztartalmát, csökkentettük a talaj savanyúságát, és javítottuk a talaj vízgazdálkodását. A közvetlenül forintban kimutatható többletbevétel, ami a termésnövekedésből és a műtrágya-megtakarításból adódott, hektáronként 7750 Ft volt. Ez az ösz- szeg az első évben nem fedezte az iszapkiszórás költségét, de két év fQlyarpán, mivel az iszapkf- J szórást terveink szerint csak évenként kell megismételni, már 3550 Ft többletjövedelmet jelent hektáronként. Az eddigi sikeres kísérletek alapján a szennyvíz- iszap mezőgazdasági felhasználását 1982-ben tovább folytatjuk. A termelőszövetkezet vezetőinek bizalmát mutatja, hogy az idén már 50 hektár területet bocsátottak rendelkezésünkre. Ebben az évben tovább folytatjuk a szennyvíziszap mező- gazdasági hulladékkal történő komposztálását is, hogy olyan szerves trágyát tudjunk előállítani, amelynek tárolása és felhasználása a folyékony szennyvíziszapnál gazdaságosabb lesz. Az eddigi kísérletekkel egyértelműen bebizonyítottuk, hogy a szennyvíziszap, amely eddig a környezetre káros anyagként termelődött, megfelelő felhasználás esetén nagy hasznot jelenthet a mezőgazdasági termelésben és a rossz minőségű talajok javításában. í !**!>:*?■* Jeszenszki István, a SZAVICSAV igazgatója Lézerek az üvegiparban A lézersugár elektroncső-gyártási alkalmazására látunk példát egy angol üzemben. (KS) A lézer erős. igen sokoldalú energiaforrás és egyik fő előnye az, hogy a fénynyaláb rendkívül kis méretűre összpontosítható (például egy 250 W-os széndioxid-lézer könnyen fókuszálható egy tized milliméter átmérőjűre). Az üveg- és kerámiagyártó üzemek egyre nagyobb számban használnak fel lézereket. Ezek eredményesen alkalmazhatók üvegcsövek vágására a rádiócső- és Izzólámpagyártás- ban, ampullák egy művelettel való leszabására és lezárására, a kis furatok kialakítására stb. A lézereknek sokféle típusa ismeretes, a néhány milliwatt erősségű hélium-neon-lézerektől a különleges szemsebészeti kezelésekre alkalmas lézerekig. Az üveg- és kerámiagyártó iparágban a széndioxid-lézer vált be legjobban. Ez azért van, mert a széndioxid-lézer infravörös színképtartományú sugarakat bocsát ki. Ezen a hullámhosszon a legtöbb dielektromos anyag — mint az üveg, kerámia, a fa, a műanyag stb. — az esetleges sugárzást teljesen elnyeli. Más szavakkal: az üvegfelületre irányított széndioxid-lézersugár kis energiavisszaverés, vagy átvitel mellett nyelődik el. A lézer használata mellett szól az az előny, hogy igen jól ellenőrizhető energiaforrás. A műveletek szennyeződésmentesen végezhetők el a lézersugár segítségével.
