Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-05 / 30. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. február 5. Napi külpolitikai kommentár Hidegháborús döntés Tanácskozik az FKP kongresszusa Nemzetközi szakszervezeti mozgalom (2.) Világkongresszus Havannában , f Gáspár Sándor, (jobbról a második) az SZVSZ elnöke Prá­gában nemzetközi sajtóértekezleten ismerteti a világkong­resszus feladatait. (Fotó: MTI külföldi képszolgálat — KS) A NATO tanácsának csü. törtöki ülése újabb hi­degháborús határoza­tokat hozott. A hírügynöksé­gi jelentések szerint az at­lanti tömb állandó vezető szerve legutóbbi döntésével kiterjesztette a „szankciók” sorát Lengyelország és a Szovjetunió ellen. A határo­zat értelmében a NATO-or- szágoknak meg kell szakíta­niuk a Szovjetunióval és Len­gyelországgal a gazdasági, kereskedelmi, valamint kul­turális tárgyalásokat, mert „Lengyelországban a szükség- állapot korlátozó rendelkezé­sei kiterjednek és bővülnek”, méghozzá a „Szovjetunió közreműködésével”. Hogy mindez a valóság ar- culcsapása, aligha szorul kü­lönösebb bizonyításra. A brüsszeli NATO-szóvivő sem­miféle konkrét ténnyel nem tudta alátámasztani állításait. Annál is nehezebb lett volna ez számára, mivel minden lengyelországi tudósítás arról tájékoztat, hogy a nehézsé­gek ellenére, előrehalad a normalizálódás, a december 13-án bevezetett szükségin­tézkedések jelentős részét már feloldották. Hogy a szük­ségállapot tovább tart, annak egyetlen oka a nem szűnő el­lenséges tevékenység, vala­mint a lengyelellenes nyugati propaganda-hadjárat. Bizo­nyította ezt a legutóbbi gdanski provokáció is. Ez ép­pen akkor történt, amikor az amerikai szervezetek által fi­nanszírozott propagandashow a csúcsponton volt. A gyilkos asszony 22. A gyilkosság híre percek alatt terjedt el Balkányban. Néhányan azt mondták: en­nek az asszonynak még a szeméből sem nézni ki jót, mások meg, hogy ki gondol­ta volna. A hír persze túlju­tott a község határán, hiszen minden újság beszámolt rö­viden az eseményről, sőt ar­ról is, hogy a tetteseket — Karsai Mihályné született Kodák Erzsébet — 41 éves asszonyt és fiát, a 19 éves U. Lászlót letartóztatták. Akkor persze még jórészt ismeretle­nek voltak a gyilkosság kö­rülményei, azt pedig senki nem is sejtette, hogy Karsai- né kezeihez nemcsak volt férje vére tapad. ★ Kodák Erzsébet hat elemi iskola után alkalmi munkát vállalt, majd a nyíregyházi kórházban dolgozott tíz évig. Férjhez ment U. Józsefhez, A lengyelországi feszültsé­gek egyik, s meghatározó oka a rossz gazdasági helyzet. Aligha kétséges, hogy a Nyu­gat részéről életbe léptetett újabb szankciók csak lassít­ják a lengyel népgazdaság fo­lyamatainak normalizálását. A Szovjetunió elleni szank­ciók természetesen már szinte kizárólag csak szimbo­likus jelentőségűek. Nem va­lószínű például, hogy lemon­danának a nyugatiak a nagy földgázüzletről, még amerikai nyomásra sem. zekre a lépésekre a Szovjetunió és Len­gyelország higgadtan válaszol. Először is, Moszkva továbbra is hangoztatja érde­keltségét a leszerelésben, az enyhülés fenntartásában. Le- onyid Brezsnyev ezt aláhúzta szerdán, amikor a Kremlben szociáldemokrata politikuso­kat fogadott. Megismételte javaslatát az európai nukleá­ris fegyverzetek befagyasztá­sára, s radikális csökkenté­sére. Szavai bizonyították: a Szovjetunió a nyugati zavar­keltés ellenére a legfonto­sabbra összpontosít. Ez pe­dig nem más, mint a háború kockázatának elkerülése. A mostani NATO-döntést ebben a megvilágításban vizs­gálva még inkább látszik az a kár, amit a nyugati politi­kusok az enyhülés már elért eredményeinek és nem utol­sósorban saját népeiknek okoznak. Miklós Gábor született négy gyermekük, de a házasság rosszul sikerült és 1958-ban elváltak. A kórház­ban az asszony megismerke­dett Karsai Mihállyal, aki órás kisiparos volt, és 1967- ben összeházasodtak. A béna ember elvállalta a négy gye­reket is, csak hogy legyen va­laki, aki gondozza. Anyagi gondjaik nem voltak, mert a férj jól keresett, de az asz- szonynak is volt 80 ezer fo­rintja, mert eladták borbá­nyai házukat. Még abban az évben egy lakást vásároltak, 1968 tava­szán pedig lebontötták és újat építettek. A két idősebb fiú — az akkor 18 éves Jó­zsef és a 16 éves Miklós — követelőzni kezdtek, hogy nekik is jár a borbányai ház értékéből és egyre gyakorib­bá váltak otthon a veszeke­dések. Egyik alkalommal Jó­zsef tört, zúzott, s több mint hatezer forint kárt okozott a lakásban. Ekkor mentővel vitték be a nagykállói elme­gyógyintézetbe. A tizennyolc éves fiú októ­ber 11-én gyógyultan tértha­Az FKP kongresszusán csütörtökön megkezdődött a vita a Központi Bizottság je­lentése felett, amelyet szer­dán Georges Marchais fő­titkár terjesztett elő. A vita során a késő délutáni órák­ban szólalt fel Charles Fi- terman, a Politikai Bizottság tagja, aki a kormányban ál­lamminiszteri rangban közle­kedési miniszterként foglal helyet. Fiterman beszédében rá­mutatott: a kommunisták, akik tavaly hozzájárultak a május 10-én aratott győze­lemhez, azért léptek be a kormányba, mert a francia nép nagy többsége változást akart, heszögezte: a kommu­nistáknak az a hivatásuk, hogy — mihelyt erre lehető­ség kínálkozik — közremű­ködjenek a dolgozók millióit sújtó nehézségek enyhítésé­ben, az ország helyzetének megjavításában, a szükséges változás irányában való elő­rehaladásban. A kommunis­ták tevékenységüket, így a kormányban való részvételü­ket is, hosszú távra tervezik — mondotta. „Mindig készek vagyunk és készek leszünk arra, hogy Ismét hazugságon kapták a burzsoá tömegtájékoztatási eszközöket. A francia polgári sajtó közölte azt a nyugati hírügynökségek által terjesz­tett „információt”, amely sze­rint a szovjet és az afgán lé­gierő úgymond „kegyetlen bombatámadást” hajtott vég­re Afganisztán második leg­nagyobb városa, Kandahar el­len, és a város „több száz bé­kés lakosa meghalt”. A felröppentett hírügynök­ségi „kacsa” rövid életűnek bizonyult. A Le Matin című párizsi lap interjút közölt a Francia Kommunista Párt XXIV. kongresszusára érke­zett Mahmud Barjalajjal, az Afganisztáni Népi Demokrat!' Mauno Koivisto finn köz- társasági elnök csütörtökön megbízta Veikko Helle szo­ciáldemokrata politikust, a parlament elnökhelyettesét, hogy vizsgálja meg egy koa­líciós kormány megalakításá­nak lehetőségét a jelenleg hi­vatalban levő négypárti szö­vetség alapján. za. A zárójelentés szerint nem volt elmebeteg, csak ci­nikus, goromba és nevelet­len. Mire azonban hazaért, a terv már kész volt: megölni a fiút és még a maradványa­it is eltüntetni. A tervet — az asszony elmondása szerint — a férj eszelte ki és tíz nap múlva — ezt már közösen — végre is hajtották. József it­tasan tért haza ezen a na­pon. Kötekedett, veszekedett, de Karsai két Tardylt és egy Sevenalt adott az asszony­nak, hogy altassa el vele a fiút. Amikor elaludt, Karsai Mihály baltával többször fejbe vágta. Az ütés nem volt halálos, ezért egy lepedőbe csavarták, kivitték a spájzba és addig ütötték, míg élet volt benne. Hogy a nyomokat eltüntes­sék, testét feldarabolták és elégették még azon az éjsza­kán. Aztán pár nap múlva Karsainé elment a rendőr­ségre és bejelentette, hogy a fia eltűnt. A rendőrség sokáig kereste az eltűnt fiút és Karsainé olyan messzire haladjunk előre, amennyire csak lehet­séges, és amennyire a fran­ciák előre kívánnak haladni a változások útján” — mon-' dotta. Végül arról szólt, hogy a kommunisták és szocialis­ták kapcsolatát az a versen­gés jellemzi, hogy a lehető legjobban szolgálják a fran­cia nép érdekeit. E versen­gés közben állandóan gondot fordítanak arra, hogy együtt, egységben biztosítsák a közö­sen meghatározott célok si­kerét. Henri Malberg, a párizsi pártszervezet titkára, felszó­lalásában hangsúlyozta: az FKP-nak a kormányban való részvétele nem taktikai jel­legű. A kommunisták sikerre akarják vinni a változás ügyét, s ez megfelel a szoci­alizmus felé tartó demokra­tikus haladás stratégiájának is. A kommunisták nem akarnak ölbe tett kézzel vá­rakozni, hanem cselekszenek és küzdenek azért, hogy a társadalmi és politikai erő­viszonyok lehetővé tegyék az ország által kívánt komoly változások megvalósítását. A kongresszus pénteken folytatja munkáját. kus Párt KB PB póttagjával, a KB titkárával, aki határo­zottan cáfolta az imperialista propaganda legújabb kohol­mányát. Afganisztán képvi­selője elmondta, hogy az af­gán kormány teljes mérték­ben ura a helyzetnek a váro­sokban éppúgy, mint a fal­vakban. Az állítólagos bom­bázásról szóló nyugati hír- ügynökségi jelentések minden alapot nélkülöző rágalmak. Barjalaj a burzsoá tájékozta­tás jellemzésére személyes tapasztalatai alapján elmond­ta, hogy a nyugati lapok pél­dául már többször hírt adtak az ő „haláláról”, s ezt a „hírt” soha nem helyesbítet­ték. Veikko Hellének a jövő hét elején kell jelentést tennie tárgyalásainak eredményéről, amelyeket a parlamentben képviselt nyolc párt vezetői­vel folytat majd. Koivisto ál­lamfő jelezte, hogy a tárgya­lások elhúzódása esetén szá­molni kell a választások elő­rehozásával. szinte naponta érdeklődött, hogy ezzel is elterelje a nyo­mozók figyelmét. Egyszer egy Szolnokon feladott képesla­pot is mutatott, amit a fia írt, máskor meg pletykákat mesélt, hogy itt meg ott lát­ta valaki. A brutális gyilkosság után egy év telt el, amikor Kár­samé — most már legidősebb — fia Borbányán felakasztot­ta magát. Ilyen előzmények után ke­rült sor a második, az 1972. februári szörnyű bűncselek­ményre. Karsainénak még volt egy fia, László. Egyszer favágás közben azt mondta neki, hogy Jóskát az apja öl­te meg egy szakolyi ember segítségével, aztán hozzátet­te: az apja is megérdemelné, hogy azzal a baltával öljék meg, amivel elkövette a gyil­kosságot. Később egyre több­ször emlegette a fiának, hogy neki is „be kell szállni” az ügybe. Több hónapon át na­ponta agitálta fiát, aki végül is beleegyezett. A gyilkosság napját is meg­választották. Karsainé meg­kérte férjét, hogy írjon Pest­re a rokonoknak: megláto­gatja őket Júlia-napon. A levél elment, ők pedig ké­szültek az utazásra. Még idős Karsai Mihállyal — a meg­A Szakszervezeti Világszö­vetség, amikor meghívja kongresszusaira a világ szer­vezett dolgozóinak képviselő­it, az egység helyreállításáért lép fel. Ugyanez az alapvető célkitűzés érvényesül akkor is, amikor a kongresszus na­pirendjét állítják össze. Olyan kérdések megvitatását java­solják, amelyek a világ va­lamennyi bérből és fizetésből élő dolgozó emberét érintik, meghatározó jelentőségűek sorsuk alakulása szempont­jából. Három fontosabb doku­mentum és több határozati javaslat tervezete kerül a havannai kongresszus kül­döttei elé. A fő dokumentum címe: „A nemzetközi szak- szervezeti mozgalom és a nyolcvanas évek kihívása”. A második: „A társadalom- biztosítási charta”. A harma­dik az SZVSZ alapszabályá­nak módosítására vonatkozó javaslatokat tartalmazza. A fő dokumentum alapos áttekintést ad napjaink vi­lághelyzetéről, részletesen elemzi a szákszervezeti dol­gozók körülményeit a tőkés, a fejlődő és a szocialista or­szágokban. Nagy teret szen­tel a kapitalizmus elhúzódó válságának. Rámutat arra, hogy a tőke — nemzeti és nemzetközi méretekben egy­aránt — a válság terheit mindinkább a dolgozókra akarja hárítani, ami a leg­nagyobb kihívást jelenti a szakszervezetek számára. A gyilkolt férj apjával — is ké­szíttettek egy csomagot, és miután este magukra hagyta őket, Karsai és felesége le­fekvéshez készülődtek. A fiú közben baltát, favágótokét és tűzifát készített be a konyhá­ba. — Alszik, fogd a baltát és tegyél úgy vele, mint ő tett Jóska bátyáddal — szólt az anya és a fiú a heverőhöz lépett. Az első ütés itt sem volt halálos, sőt Karsai véde­kezett is kezével és kiabálta, hogy gyilkosok ne öljetek meg. Karsainé rászólt a fiúra: „Üss a szólítójára, hogy ne kiabáljon, mindjárt meghal”. Újvári László még hármat ütött, aztán, hogy a szobát ne nagyon vérezzék össze, ki­vitték a holttestet az előszo­bába. Először a fejét, majd a végtagjait vágták le és amit tudtak, elégettek. Az egész művelethez azonban kevés volt az éjszaka és úgy egyez­tek meg, hogy hétfőn este, ha visszajönnek Pestről, akkor tüntetik el a megmaradt nyomokat. Erre azonban már nem kerülhetett sor, mert a rendőrség még Pesten letar­tóztatta őket. B. J. (Folytatjuk) szocialista országok szakszer­vezetei már többször kinyil­vánították készségüket, ha­sonlóan a Szakszervezeti Vi­lágszövetséghez, hogy a szak- szervezetek nemzetközi ta­nácskozáson hangolják össze feladataikat és tevékenysé­güket a „multik” erőszakos, mind agresszívebb fellépésé­vel szemben. A társadalombiztosítási chartában a betegbiztosítás problémakörétől kezdve, a munkavédelmen át, a fiata­lok és a nők, valamint a nyugdíjasok helyzetének elemzése egyaránt helyet kap, benne olyan javaslatok fogalmazódnak meg, amelyek alkalmasak arra, hogy meg­felelő jogi védelemben része­sítsék az arra rászoruló dol­gozót. Különösen fontosnak mi­nősíthetjük az SZVSZ alap­szabálya módosítására vo­natkozó javaslatokat. Ez ugyanis nem egyszerű ügy­rendi, az adminisztrációra tartozó feladat. A Prágában 1978 áprilisában megtartott IX. szakszervezeti világkong­resszus résztvevői megbízást adtak az iroda és a főtanács tagjainak, hogy dolgozzák ki a szövetség megújulására, tevékenységének korszerűsí­tésére vonatkozó javaslatai­kat. A harmadik dokumen­tumban ez a törekvés kapott összefoglalást. Amikor megszületett a döntés, hogy a kongresszus helyszíne Havanna lesz, Gás­pár Sándor, a SZOT főtitká­ra, aki egyben a Szakszerve­zeti Világszövetség elnöke is, azt javasolta, hogy a kong­resszus kapjon valamiféle latin-amerikai karaktert: a Szakszervezeti Világszövet­séghez tartozó 206 millió dol­gozót tömörítő 89 nemzeti szakszervezeti központ kül­döttei nyilvánítsák ki szoli­daritásukat a forrongó föld­részen harcban álló munká­sok ügye iránt. Erre a javas­latra válaszul készült az ösz- szefoglaló jelentés a latin­amerikai szakszervezeti moz­galom helyzetéről, amelyet majd Roberto Veiga, a kubai szakszervezetek vezetője ter­jeszt a kongresszus elé. Napjainkban, amikor a nemzetközi politikai életben kevés okunk van a derűlá­tásra, különösen fontos sze­rep vár a X. szakszervezeti világkongresszus küldötteire. A nemzetközi munkásmoz­galom erejének és egységtö­rekvéseinek demonstrálásá­val ezúttal is nyomatékosan hitet kell tenniök a nemzet­közi béke megóvása, a biz­tonság megteremtése, a fegy­verkezési hajsza megfékezé­se mellett is. Thurzó Tibor A salvadori junta és a jobboldali milicisták tovább gyilkol­nak. Képünkön: a tömeggyilkosságok újabb áldozatai. (Ke­let-Magyarország telefotó) 'Szabolcsi bűnügyi múzeum „Kacsa“ Afganisztánról Kormányalakítási tárgyalások Finnországban

Next

/
Thumbnails
Contents