Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-28 / 50. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. február 28. Hazánkba látogatott a spanyol külügyminiszter. Képünkön: Jósé Pedro Pérez-Llorca és magyar vendéglátója, Púja Frigyes a kétoldalú és nemzetközi kérdésekről folytatott tárgyalások mellett magyar—spanyol konzuli egyezményt is aláírt. (Kelet-Magyarország telefotó) AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Leértékelték a belga frankot és a dán koronát — tJj-Delhiben megnyílt a fejlődő országok értekezlete, az úgynevezett „Dél—Dél konferencia’» — Lopez Portillo mexikói elnök közép-amerikai rendezési javaslatot tett nicaraguai látogatása során KEDD: Budapestre érkezett Pérez-Llorca spanyol külügyminiszter — Japán „korlátozott és ideiglenes” intézkedéseket hozott a Szovjetunióval és Lengyelországgal szemben — Fidel Castro levelet intézett a mexikói elnökhöz, támogatást ígérve annak javaslatához SZERDA: Nyilvánosságra hozták Brezsnyev nyilatkozatát, amelyet az ausztrál békemozgalom levelére válaszként adott — Jaruzelski hadseregtábornok beszéde a LEMP Központi Bizottságának ülésén — Herbert Wehner tájékoztatta Schmidt kancellárt lengyelországi tapasztalatairól CSÜTÖRTÖK: Az amerikai államok szervezetében Reagan elnök „mini Marshall-tervet” hirdetett meg — Mitterrand és Schmidt a 29. francia—nyugatnémet csúcstalálkozón az amerikai magas kamatláb veszélyes hatásával is foglalkozott PÉNTEK: A LEMP plénuma után összeült a lengyel parlament, a szejm — Lord Carrington angol külügyminiszter Zimbabwéban tárgyal a namíbiai kérdésről — Amerikai olajbojkott Líbia ellen SZOMBAT: Mitterrand francia elnök befejezte római látogatását — Csád területén a szembenálló erők tűzszünetben egyeztek meg — A szejm döntése állambíróság felállításáról — Nigériában puccskísérletet lepleztek le Á hét három kérdése Varsóban tanácskozott a Lengyel Egyesült Munkáspárt VII. plenáris ülése. Képünkön: Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára mond beszédet. (Kelet-Magyarország telefotó) Veszteség után nyereség világ tényleges ellentéteinek elkenésére jó: az a bizonyos szegény Dél jobbára a nyugathoz tartozik, szegénysége épp onnan adódik, hogy a nyugati gyarmatosítók zsákmányolták ki évszázadokon át. Ha általában Észak gazdag voltát emlegetik, akkor tulajdonképpen még a szocialista országokra is kiterjesztik nyugat felelősségét...) A mexikói Cancunban emlékezetes módon nem is vettek részt a szocialista országok képviselői az „Észak— Dél konferencián”. Valóra is váltak aggodalmaik, a gazdag tőkés országok nem voltak hajlandók lényegi engedményekre, igazi segítség nyújtására. Most az indiai fővárosban „Dél—Dél konferencia” ült össze, ez alkalommal csak a fejlődő országok képviselői találkoztak. Indira Gandhi a 44 ország küldöttei előtt sürgette, hogy a fejlett országok nyújtsanak jelentősebb segítséget a fejlődő országoknak, a harmadik világ államai pedig bővítsék ki együttműködésüket. Afrika, Ázsia, Latin-Amerika szegény országaiban fokozni kell az élelmiszer-termelést. Az Üj Delhi „Dél—Dél konferencia” hangot adott nyugtalanságának, amiért a fejlett országok egyre csökkentik a harmadik világnak nyújtott támogatást. A jelenlegi tőkés gazdasági válság, sajnos, arra ösztönzi a legtöbb államot, hogy leeressze a vámsorompókat a fejlődő országokból érkező áruk előtt, s a világkereskedelem harmonikus fejlesztése helyett a protekcionizmus válik a legtöbb állam gazdaságpolitikájának gyakorlati céljává. Pálfy József (Folytatás az 1. oldalról) így lehet, abban két dolgot tart alapvetőnek. Nálunk egyetlen bajba jutott termelőszövetkezet sem marad magára, de egyben a tagság becsülete azt kívánja, hogy a csorbát szorgalmas munkával köszörülje ki. Ez történt Ib- rányban is. Kérdezhetnénk, milyen lesz a további sorsunk? Belpolitikánkban erre megnyugtató választ ad az MSZMP huszonöt éves jó politikája, az a módszer, ahogyan Kádár János vezetésével pártunk, az ország helyzetét irányítja. Elmondhatjuk, felnőtt nép lettünk. A külső körülmények azonban nehezítik helyzetünket. Ebben a kiélezett nemzetközi helyzetben mi — és velünk együtt a szocialista országok — nem azon vitatkozunk, meditálunk, hogy kis vagy nagy háborúval oldható meg a világ sorsa. A mi politikánkban egyetlen variáció lehetséges, meg kell védeni a békét. Jól tudjuk, hogy a háború nyomort, pusztulást, emberi szemve- dést hoz. Az imperialisták, elsősorban az USA politikája más irányba hat; óriási fegyverkezési versenyt indítottak el. A háború és béke kérdésében optimista vagyok —, hangsúlyozta Berecz János — mert a szocialista országok, a haladó kormányok, egyházak a fejlődő országok és a világ dolgozói békét akarnak, s azt meg is tudják védeni. A világpolitika néhány fontos kérdése, valamint a nemzetközi gazdasági helyzet ismertetése után egyebek között elmondta: a Magyar Népköztársaság tekintélye megnőtt, külföldön most jó érzés magyarnak lenni. Ebben nagy szerepe van a magyar mezőgazdaságban elért eredményeknek. Mi a szövetkezeti mozgalomban nagy tapasztalatokra tettünk szert, ezt szívesen megosztjuk másokkal is. Eredményeink alapja, hogy az MSZMP őszinte politikát hirdetett, idejében megmondtuk, a fel- emelkedés útja a szövetkezeti gazdálkodás. Ha nem mindenütt könnyen is, de okos parasztságunk a közös gazdálkodás mellett döntött, s ez bevált. Fontos dolog, hogy a hatvanas években a mezőgazdaság a munkás- osztálytól gépekben, eszközökben igen nagy támogatást kapott. Az így megerősödött szövetkezeteket már a fiatalok is elfogadják és szívesen dolgoznak a mezőgazdaságban. A hetvenes években nagy gondot fordítottunk az arányos fejlődésre, összhangban van az ipar és a mező- gazdaság. Befejezésül Berecz János 'arról beszélt: Ibrányban jó hangulatú a közgyűlés, jó évet zártak, kedvező alapról indulhatnak. Ragadják meg ezt az alkalmat, munkálkodjanak. szorgalommal, hasznosítsák az elmúlt év tapasztalatait, hogy még gyorsabban haladhassanak Ibrány és a nagyobb közösség javára. Ehhez kívánok a Központi Bizottság, a megyei, járási párt-, állami és társadalmi szervek nevében jó egészséget, sok sikert. ★ Berecz János pénteken délután érkezett megyénkbe. Előbb Tar Imrével, a megyei pártbizottság első titkárával folytatott eszmecserét Sza- bolcs-Szatmár társadalmi, gazdasági helyzetéről, majd az esti órákban a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről tartott tájékoztatót-. MSZMP—OKP tanácskozás Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága meghívására február 24—26. között látogatást tett Rómában Horn Gyula, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője. Az MSZMP képviselőjét fogadta Enrico Berlinguer, az OKP főtitkára. Találkozóra került sor Paolo Bufalini- vel és Giancarlo Pajettával, a vezetőség tagjával, Mario Birardival, a titkárság tagjával, Antonio Rubbival, a KB tagjával és Rodolfo Mechini- vel, a központi ellenőrző bizottság tagjával. A találkozón véleménycserét folytattak a nemzetközi élet, különösen az európai helyzet legújabb fejleményeiről, valamint a két párt kapcsolataival összefüggő kérdésekről. Expo — mindig (Folytatás az 1. oldalról) természetesen hozzájárult az év végi ajándékozási láz is. De idén is sokan vásárolnak az Expóban. Február közepéig 11 millió forint volt a forgalom. Igen keresettek a ruházati cikkek, több műszaki cikk is népszerű. így például a Hi-fi torony, a színes tévé. Az árleszállítás miatt sokan látogatták az áruházat a konzérvvásár és az üvegvásár idején. A jövőben is több akciót szerveznek az áruházban, ahol az árak általában egyébként is 3 százalékkal alacsonyabbak. A sótói pavilonban csak június 30-ig maradhat az áruház. A városi tanács, a Kelet-Szövker és a MÉSZÖV illetékesei hamarosan végleges helyet keresnek a megkedvelt áruháznak. Tisztogatási „szándék“... A nyugati országokon mintha valamilyen tisztogatási hullám söpörne végig: itt is, ott is visszaéléseket lepleznek le, megvesztegetési botrányok pattannak ki. Meglepőnek persze ez a jelenség nem mondható: egyrészt azért, mert a tőkés világban a politika és az üzlet összefonódása egészen természetes, másrészt pedig azért, mert a nyugati országokban papíron (vagy szavakban) a közéleti tisztaság meglétét mindenkor bizonygatni akarják. Csak az a bökkenő mostanában, hogy gyanús politikai éle van a tisztogatási szándéknak! íme, a nyugatnémet példa. Korrupciós botrányt kavar a sajtó egy lakásépítő vállalatnál, amely — és ez a fontos — a szakszervezetek és a szociáldemokrata párt neves személyiségeinek ellenőrzése alatt áll. A sár tehát az SPD-re, Schmidt kancellár pártjára hull... Üjabb visszaéléseket emlegetnek: a Flick-konszern úgy jutott volna adómentes bevételekhez, hogy tisztes summákat fizetett volna a kormánykoalíicó két pártjának, az SPD-nek és az FDP-nek a kasszájába, pártcélokra, például a választási propagandaköltségekre. Emiatt aztán a kormány pénzügyminiszterét (aki szociáldemokrata) és gazdaságügyi miniszterét (aki szabaddemokrata) lehet meghurcolni ... Nincs módunkban a vádak igaz vagy hamis voltát kutatni. Csak az a nagyon-na- gyon feltűnő, már-már gyanús „mellékkörülmény” ragadja meg a figyelmünket, hogy akkor támadják jobbról (!) a nyugatnémet kormánykoalíció pártjait és ismert személyiségeit, amikor azok teljesen egyértelműen állanak ki az amerikai szankciópolitika ellen! A közéleti tisztaság zászlajával a Schmidt-kormány ellen fellépő jobboldali erők (s köztük minden bizonnyal a rendőrség egyes elemei is, no meg a jobboldali lapok) valószínűleg valójában — amerikai, zászló alatt harcolnak. • P. J. w ^ Eggil !5ss5l Bifel támadókat: pedig éppen most szavazta meg a béke- fenntartó erők eddigi 6000 főnyi létszámának egy további ezres kontingenssel való növelését. A Golan-fennsík megszállt részén, ott, ahol érvénybe léA parlament, a szejm is ösz- szeült, hogy megvitassa a gazdasági reform számos fontos részletét: a banktörvénytől az árak kérdéséig. O Hogyan alakul a legújabb lengyelországi események nyomán a kelet— nyugati helyzet? Herbert Wehner, a Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt parlamenti csoportjának elnöke, ez a 76 esztendős, tapasztalt és tekintélyes politikus az NSZK jobboldali ellenzékének viharos tiltakozása ellenére az elmúlt héten Varsóban járt és fontos megbeszéléseket folytatott a lengyel vezetőkkel. Útjáról nyilvános nyilatkozatot alig tett; mindenekelőtt Schmidt kancellárt tájékoztatta varsói tapasztalatairól, aki pedig nyomban Párizsban termett az immár hagyományos francia—nyugatnémet csúcstalálkozón. (Még De Gaulle és Adenauer tette rendszeressé a két szomszédország vezetőinek eszmecseréit, a mostani találkozó már a 39. a sorban.) Talán nem távoli az összefüggés a Bonnba és Párizsba érkező varsói hírek hatása és a között, ahogyan a nyugatnémet kancellár és a francia vendéglátója egységesen foglalt állást az amerikai politika negatív elemeivel szemben. A washingtoni dörgedelmek ellenére a nyugatnémet tőke továbbra is kész a Szovjetunióval való üzletek folytatására, s a francia gazdaság sem cselekszik másként. A lengyel adósságok átütemezésére láthatóan megvan a hajlandóság például a nyugatnémet bankok vezetőiben is. Innen már egy lépés — igaz, nagy és döntő lépés! —, hogy a későbbiek folyamán újból nyújtsanak hiteli a nyugati bankok a lengyel népgazdaságnak, amelyel talpra segíteni nekik is érdekükben áll. Persze, korai lenne azt állítani, hogy az USA egyedül maradna embargós, szankciós politikájával: a héten például a japánok is hoztak olyan döntést — noha kénytelen-kelletlen és szerényebi: hatással —, amely szovjet- és lengyelellenes intézkedésekhez vezet. Varsóban ez alatt összeüli a LEMP Központi Bizottsága Ezen a plénumon elhatározták, hogy a párton belül vitára bocsátják a LEMP programjának tervezetét. A dokumentum címe: „Mién harcolunk, mire törekszünk?’ O Növekszik-e a feszültség a Közel-Keleten? Két hónap van már csak hátra, hogy Izrael kiürítse a Sínai-félszigetet s visszaadja a még 1967-ben Egyiptomtól elragadott terület egészét. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen fontos határkő lenne (vagy lesz) ez az esemény a közel-keleti történelem alakulásában. Amíg ez végbe nem megy, például Egyiptom keze meg van kötve: nem tehet semmit Izrael ellen, cselekedjék bármit a jeruzsálemi kormány. Mért ha magára haragítaná, akkor nem kapná vissza a Sínai-fél- sziget még izraeli megszállás alatt álló részeit. Számos politikai megfigyelő állítja Washingtontól Tel Avivig, hogy a Begin-kormány ezekben a hetekben szinte bármit tehet, tetszése szerint akciókat kezdhet az arabok ellen, akár Dél-Libanonban, akár a Golan-fennsíkon. Begin vajon miért ajánlotta fel a munkáspárti ellenzéknek, hogy alakítsák meg „a nemzeti egység” kormányát? Ilyen egységet háborús időkben szoktak igényelni izraeli vezetők ... Az ENSZ aligha lenne képes visszatartani az esetleges pett az izraeli bekebelezési határozat, az arab lakosság általános sztrájkkal tiltakozott a jeruzsálemi döntés végrehajtása ellen. A közel-keleti térségben ha nem is főszereplő, de érdekes „epizodista” a jordán uralkodó, Husszein. Izraeli ellenvetések nyomán az amerikai kormány elállt attól, hogy Jordániának modernebb fegyvereket adjon el. Ez a döntés Husszeint megint az Izraellel szemben állók táborába sodorhatja. Hogy a nyugatiak sem tudják, mitévők legyenek, azt jól mutatja a francia diplomácia ingadozása: Mitterrand elnök március elején Izraelba látogat, de ezt ellensúlyozandó külügyminisztere, Chey- sson, mind több alkalommal bizonygatja, hogy Párizs jogosnak tartja egy palesztin állam létrehozását. O Mi is az a „Dél—Dél konferencia?” Kezdetben volt Kelet és Nyugat ellentéte vagy éppen viszonyuknak rendezési kísérlete. Aztán jött egy új szembenállás: Észak és Dél a gazdag és a szegény államok megjelölésére szolgált. (Ez, persze tulajdonképpen csak a
