Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-24 / 46. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. február 24. Moszkvai napok Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) helyi háborúkat ösztönöznek. Ezek a törekvések, még ha egy ideig hátráltatják is az emberiség számára kedvező folyamatokat, nem életképe­sek. — A Magyar Népköztársa­ság külpolitikájának alapja, hogy a szocialista szövetségi rendszer tagjai vagyunk. Min­den területen erősítjük, fej­lesztjük együttműködésünket a testvéri országokkal, közöt­tük elsősorban a Szovjetunió­val. Ez a szilárd közösség ha­zánk alapvető támasza. Kül­politikánk része az is, hogy támogatjuk a fejlődő országok törekvéseit. Őszintén szorgal­mazzuk a kétoldalú kapcsola­tok megőrzését, bővítését a fejlett tőkés országokkal is, nemcsak azért, mert ez köl­csönös érdek, hanem mert jól szolgálhatja a nemzetközi légkör javulását. Maróthy László ezután az elmúlt negyedszázad hazai építőmunkájának eredmé­nyeiről szólt, majd hangsú­lyozta : — Tudjuk, hogy nehezebb külgazdasági feltételek között kell végeznünk országépítő munkánkat. De tudjuk azt is, hogy társadalmunk fejlődése mindenekelőtt saját mun­kánktól függ. Fogyatékossá­gaink többségét ismerjük és keressük az utat megoldá­sukhoz. Soha nem volt még oly időszerű nálunk a kezde­ményezőkészség, az alkotó szellem kibontakoztatása, a hatékonyabb, versenyképe­sebb gazdálkodás meghonosí­tása, a fegyelmezettebb mun­ka, mint korunkban. Budapest fejlődéséről szól­va Maróthy László emlékez­tetett arra, hogy sikeres éve­ket hagytunk magunk mögött. Nagy előny, hogy a szűkö­sebb gazdasági körülmények között is lehetőség van a kö­vetkező esztendőkben az át­lagosnál nagyobb fejlődésre. — Jó, reális programunk van Budapest sokrétű gyara­pítására, a nagyarányú lakás­építésekre, felújításokra, az iskolai, egészségügyi, közle­kedési és kereskedelmi háló­zat bővítésére. Mindezek fej­lesztésében — mutatott rá Maróthy László — nagy je­lentősége van Moszkva és Bu­dapest kapcsolatainak. Mind­két városban az a cél, hogy lakóiknak jobb, emberibb kö­rülményeket nyújtsanak, mind többen találjanak otthonra. Ezek megvalósítása a két fő­város közös törekvése, és eb­ben rejlik a további együtt­működésük lehetősége. Szándékunk, hogy pártja­ink politikájával összhang­ban, elvi alapokon, kölcsönös érdekeinknek megfelelően dolgozzunk együtt továbbra is. A tapasztalatok kölcsönös átadásával, a személyes ta­lálkozások jótékony hatásá-' nak kamatoztatásával erősít­hetjük népeink, a két főváros lakóinak kapcsolatát. Van miről beszélnünk, s jó barát módjára örülnünk egymás si­kereinek. Amikor Budapest otthont ad a moszkvai napok eseménysorozatának, most is az eltéphetetlen kapcsolatokat építjük, gazdagítjuk a két fő­város között — mondotta be­fejezésül Maróthy László. Viktor Grisin, a moszkvai városi pártbizottság első tit­kára köszönetét mondott a szívélyes vendéglátásért, tol­mácsolta a budapesti kom­munistáknak, a város va­lamennyi dolgozójának Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke szívé­lyes üdvözletét és jókívánsá­gait. Annak a meggyőződésé­nek adott kifejezést, hogy a most kezdődő moszkvai na­pok tovább erősítik a két nép barátságát, amely a marxiz­mus—leninizmus elveire, a mélységes bizalomra, az ön­zetlen, kölcsönös segítségre, a politikai, a gazdasági, az ideológiai és a kulturális együttműködésre épül. — Történelmileg rövid idő alatt Magyarország dolgozói a kommunisták pártjának ve­zetésével^ szoros együttműkö­désben a Szovjetunióval és más szocialista országokkal, az élet minden területét gyö­keresen megváltoztatták — mondotta. A mai Magyaror­szág fejlett iparral és virág­zó mezőgazdasággal, korsze­rű tudománnyal és techniká­val, értékes kultúrával ren­delkezik. A Magyar Népköz- társaság jelentékenyen hoz­zájárult a nemzetközi helyzet enyhüléséhez, határozott és következetes békepolitikát folytat. Tevékeny részese a Varsói Szerződés szervezeté­nek, aktív tagja a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak. A két város együttműködé­sének tapasztalatairól szólva megállapította: ezeket a kap­csolatokat a barátság, a köl­csönös megértés jellemzi. Az együttműködés fontos része lett több mint 40 moszkvai és budapesti üzem és intéz­mény állandóan erősödő kap­csolata. Külpolitikai kérdésekről szólva a moszkvai pártbizott­ság első titkára megállapítot­ta: — Ideológiai ellenfeleink mindenáron arra töreksze­nek, hogy akadályozzák a szocialista országok népeit az új élet építésében, hogy meg­gyengítsék a testvéri orszá­gok és pártok internaciona­lista szolidaritását, összefogá­sát és egységét, hogy belülről fellazítsák közösségünket. Né­peinknek ragyogó a jelene és világosak a jövőre mutató távlatai. Az eredményes előrehala­dáshoz nekünk béke kell, csakúgy, mint az egész em­beriségnek. De a nemzetközi reakció erői, élükön az Egye­sült Államok agresszív kö­reivel, ismét a hidegháború felélesztésére törekszenek. A lázas katonai előkészületek az enyhülés elleni összpontosí­tott propagandával párosul­nak. A hisztériakeltés azt bi­zonyítja, hogy az imperializ­mus nem bízik jövőjében. Az imperialista köröket rettegés­sel töltik el a bolygónkon végbe menő pozitív irányú változások, a kapitalizmus nemzetközi pozícióinak gyen­gülése, és ezért, mind gyak­rabban folyamodnak politi­kai és katonai diverziók szer­vezéséhez a felszabadulá­sukért harcoló, a felszabadult és a szocialista országok el­len. Most Lengyelországot vá­lasztották provokációik fő célpontjául. — A Szovjetunió és a test­véri szocialista országok a há­borús veszély megszünteté­séért, a békés egymás mellett élés, és a más országok bel- ügyeibe való be nem avatko­zás elvéért folytatott követke­zetes harcukat állítják szem­be az Egyesült Államok, va­lamint szövetségeseik agresz- szív törekvéseivel. Azok a ja­vaslatok, amelyeket a béke megőrzésére a Szovjetunió az SZKP XXVI. kongresszusán terjesztett elő, még konkré­tabbá váltak Léonyid Brezs­nyev elvtársnak . az NSZK- ban tett látogatása idején, a Szovjetunió által az Egyesült Nemzetek Szervezetében, a genfi szovjet—amerikai tár­gyalásokon előterjesztett do­kumentumokban és más kez­deményezésekben. E javasla­tok olyan gyakorlati és min­denre kiterjedő intézkedések programját képezik, amelyek­nek végső célja a háborús veszély teljes kiküszöbölése és a hasznos nemzetközi együttműködés elmélyítése. — Örömmel tölt el bennün­ket, hogy a Szovjetunióval, a szocialista közösség többi or­szágával vállvetve halad a Magyar Népköztársaság, hű barátunk és szövetségesünk, amely jelentős mértékben ve­szi ki részét az európai és az egyetemes béke megszilárdí­tásából. Befejezésül sok sikert kí­vánt a magyar népnek, a budapesti dolgozóknak az MSZMP XII. kongresszusán hozott határozatok megvaló­sításához, a fejlett szocialista társadalom építéséhez. Az ünnepélyes megnyitó első része az Internaeionálé hangjaival zárult. A megnyitó második részé­nek nagyszabású gálaműsor­nak Szervezői, rendezői — élükön Joakim Sarojev pro­fesszorral, az Orosz SZSZSZK népművészével, a program fő­rendezőjével — átfogó képet adtak Moszkva művészetéről, s a szovjet—magyar kulturá­lis- kapcsolatokról. Új olaj- és földgázmezők Jugoszláviában Kelebia* * y • 1 'Subotica (Szabadka) • Oroszlámos # Sombor (Zombor) JUGOSZLÁVIA Tamásfalva Csősztelek «Zrenjanin Szarajevó felé kindai körzetben, amely a vajdasági ásványolajnak mintegy 60 százalékát bizto­sítja. Itt van a legjelentő­sebb földgázkitermelés is. Innen indul a keleti gázve­zeték, amely ma már Szara­jevóig és Közép-Szerbiáig a közeljövőben pedig Koszo- vóig szállítja az itt kibányá­szott és az importált földgázt. Egy másik körzetben, a Csernye—Gs ősztelek—Ta­másfalva határolta területen újonnan feltárt olajkutak termékeit korszerű gyűjtőál­lomáson koncentrálják és in­nen szállítják az újvidéki fi­nomítóba, a földgázt pedig csővezetéken az eleméri gáz­finomítóhoz juttatják el. Az újonnan feltárt kutakból nyert ásványolajjal részben a korábbi, fokozatosan csökke­nő hozamú kutak termelését pótolják. A Szovjetunióból 3 milli­árd köbméter magas értékű földgázt importálnak, ame­lyet azonban a pancsovai vegyipari nagyüzem jelenleg még csak kis részben képes feldolgozni. A beérkező föld­gáz nagyobb részét így üzem­anyagként értékesítik a be- 'ocsini cementgyárban, a vá­rosok fűtőműveiben, a sme- redovói vasművekben és szá­mos kisebb ipartelepen. A tervek között szerepel gázvezeték-építés a keleti földgázvezetéktől Szabadká­ig és elágazás Szenttamástól a Duna—Tisza—Duna-csa- torna vonalában, amely a bácskai ipartelepeket látná ei földgázzal. A nagyarányú kutató- és feltárási munkák eredménye­képpen arra számítanak, hogy a vajdasági olajkiter­melés 1985-ig elérheti a más­fél millió tonnát. <g.) Jugoszláviában is ko­moly erőfeszítéseket tesz­nek az olaj- és földgázle­lőhelyek fokozott kutatá­sára és feltárására. A Vaj­daságban, különösen Eszak-Bánátban és Bács­kában folynak erőteljes munkálatok. A tervek szerint ebben az évben 10,9 millió tonna ás­ványolajat és 900 ezer tonna különféle párlatot importál­nak. Ez jelentős mintegy 3 milliárd dollár értékű devi­zakiadást jelent, ami rendkí­vül súlyos terheket ró a nép­gazdaságra. A belföldi kitermelés je­lenleg mintegy 4,4 millió ton­na, ebből a vajdasági olajku­tak 1,3 millió tonnát, a hor­vátországiak 3,1 millió ton­nát fedeznek. A vajdasági olajat főleg Eszak-Bánátban és Észaik-Bácskában (Velebit, Palics, Kelebia körzetében) bányásszák. Eszak-Bánátban külösen Kikinda-Zrenjanin és a ro­mán határ között folyik je­lentős olajkitermelés. Itt van a legtöbb újonnan feltárt olajkút és ezen a területen végzik a legerőteljesebb ku­tatási és földtani munkálato­kat is. A megelőző kutatások alap­ján a Tisza mentén, Csóka és Oroszlámos között már második éve folyik a kiter­melés. Üjabb olaj- és földgáz- kutakat tártak fel a mokrini és a különösen gazdag ki­Osijek (Eszék) O Kőolajvezeték O Földgázvezeték ERŰ Szocialista orsségok életéből Laoszi fiatalok A Laoszi Népi Demok­ratikus Köztársaság ha­zánknál két és félszer na­gyobb területű ország, ám lakóinak száma mint­egy egyharmada hazánké­inak. A viszonylag ritka népsűrűségnek fő oka az, hogy területének túlnyo­mó része magas fennsí­kokkal megtördelt, alig művelhető és lakható hegyvidék. A lakosság túl­nyomó része az ország kö­zépső részén, főleg a Me­kong folyó termékeny völ­gyébe telepedett le. A többi indokínai or­szághoz hasonlóan itt is majd három évtizeden keresztül folyt a honvédő háború az imperialista hó­dítók ellen. Laoszbam az elmúlt években nagy erő­feszítéseket tesznek a gazdasági élet felfejlesz­tése mellett a gyermekvé­delemre és az ifjúság mű­velődésére. Képeink er­ről a tevékenységről szá­molnak be. Első képünk egy óvodá­ba visz el. Veinkhamban, a főváros, Vientiane mel­lett fekvő kis faluban képzett gyermekgondozó nők vigyáznak a kicsik­re, míg a szülők az állami gazdaságban dolgoznak. Az országban 1952 óta kötelező az elemi iskolai oktatás. Ma az iskolaköte­lesek túlnyomó része láto­gatja az általános iskolá­kat. 2. képünk: egy Vien- tiane-i általános iskola tornaóráján készült. A felszabadulás előtt nem volt magas képzettsé­gű értelmiség az ország­ban, azóta hírközlő, ta­nár- és orvosképző inté­zetek, főiskolák nyíltak a fiatalbk ezrei számára. 3. képünk: a Don Dók Ta­nárképző Főiskola hallga­tói. (ti)

Next

/
Thumbnails
Contents