Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-04 / 29. szám
1982.február 4. Kelet-Magyarország 3 Népesedés Tengelyátszerelők A különleges kényes áruk átrakás nélküli továbbítását szolgálja a záhonyi ten- gelyátszerelő csarnok. Speciális emelőkkel megemelik a széles nyomtávú kocsikat, klgurítják alóluk a kerekeket, s a 8 centiméterrel keskenyebb nyomtávolságú normál kerekeket rakják alájuk. Bár a munkát nagyrészt gépesítették, azért elég munkát ad a vontatási főnökség dolgozóinak a kerekek kigurítása, cseréje. (G. B. felvétele) MIÉRT NINCS FONAL ? Gömbölyű volt és — elgurult Göröngyös út a vevőhöz üres polcok ásítoznak az áruházakban, szaküzletekben a fonalak helyén. Ha mégis van, rendszerint tiszta műszál pamutot tartanak, amit viszont alig- alig vásárolnak a kötésben jártas lányok, asszonyok. Ha negyedévenként érkezik egy kisebb szállítmány, az órák alatt elfogy. Másfél-két éve óriási a feszültség a kínálat és a kereslet között. Arra kerestünk választ, miért nem lehet ma elég kézimunkafonalat kapni? n népességcsökkenés nem valamiféle „magyar átok”, hiszen szűkebb nemzetközi környezetünkben, sok európai országban küzdenek hasonló gondokkal. Amíg a világ fejletlenebb régióiban a túlnépesedés a legfőbb veszély, a fejlett országokban már régóta tapasztalják a népességcsökkenés jelenségét. Mit lehet tenni, s kell-e egyáltalán tenni valamit az utóbbi folyamat megállításáért, megfordításáért? A kérdés második fele talán feleslegesnek tűnik. De tudjuk, hogy akad olyan közgazdász vélekedés, amely szerint a munkanélküliséggel sújtott fejlett európai országok számára egyenesen előnyös a népességcsökkenés, s ezért ezekben az országokban nincs is szükség a népesedési folyamatok befolyásolására. A szocialista országok számára ez az érvelés mindenképpen elfogadhatatlan. Ha más megfontolások nem is szólnának ellene, számunkra a gazdasági racionalitás is azt diktálja, hogy a következő generációk létszáma legalábbis azonos legyen az előzőkével. Gondoljunk csak arra, hogy az idős korúak eltartása — az emberi életkor meghosszabbodásának következményeként — már ma is komoly terheket ró társadalmunkra. Hazánk népesedési viszonyait erőteljesen befolyásolja többek között az a tény is, hogy miközben az átlagéletkor meghosszabbodott, a fiatal és középkorú lakosság körében elszaporodtak az olyan halálos kimenetelű betegségek, amelyeknek egyaránt vannak biológiai és társadalmi okai. Ahhoz, hogy az elkövetkezendő években csökkenjen vagy legalábbis ne növekedjen e családalapításra is képes nemzedék halálozása, a modern életet kísérő biológiai és társadalmi rizikótényezők feltárására, a veszélyhelyzetek csökkentésére, az orvostudomány, az egészségügy — egyszóval az egész társadalom összefogására lenne szükség. Ugyanígy közös feladat lehetne — az kellene, hogy legyen! — egy olyan átfogó és hosszú távú, önkorrekcióra is képes szociálpolitikai intézkedéstervezet kidolgozása és körültekintő végrehajtása, amelynek eredményeként hazánkban is mind többen vállalnák a több gyermekkel járó gondot, fáradtságot; s újra divatba jönne a három-, vagy négygyermekes család. M indez — úgy tűnik — ma még csak álom, s néhány szakember szerint utópia. Hiszen társadalmunk fejlettségi szintje és a népesedési célok megvalósítására rendelkezésre álló anyagi eszközök ma még nem képesek a demográfiai folyamatok tartós befolyásolására. Az is bizonyos, hogy igen nehéz előre kiszámítani egy- egy szociálpolitikai intézkedés várható hatását. A gyes vagy a lakásvásárlásra nyújtott szociálpolitikai kedvezmény fel- használásának tapasztalatai azt mutatják, hogy egy-egy, a népesedési helyzet javítását célzó intézkedés — bármilyen pozitív legyen is — önmagában, elszigetelten aligha képes tartós hatást előidézni. A gyermekgondozási segély bevezetése után átmenetileg ugyan több gyermek született, de ez az igen pozitív intézkedés sem bizonyult hosszú távon elég ösztönzőnek. Éppen ezért a közeljövőben olyan megoldáson kell gondolkoznunk, amely magában foglalja a kisgyermekes anyáknak adott támogatástól a gyermekintézmények hálózatának bővítéséig, a sokgyermekes családok életszínvonalának szinten tartásától a lakáshoz jutás módjának megkönnyítéséig mindazokat a tényezőket, amelyek növelhetnék a gyermek utáni vágyat, s nemcsak nagyobb gyermekáldás tervezésére késztetnék a magyar családokat, de végül is azt eredményeznék, hogy az elkövetkezendő években, évtizedekben több gyermek születne. PALETTACSERÉtiö, FORGÁCSKIHORDÓ Világszínvonalú termék Nyírbátorból A szerszámgépgyártás igényesebb formái még nagyobb hangsúlyt kapnak a Csepel Művek nyírbátori Fúrógépgyárának idei termékszerkezetében. A struktúra átalakításával még több nagy pontosságú szerszámgépet gyártanak majd. A változások nagyarányú munkaerő-átcsoportosítást tesznek szükségesé, amihez huszonöt-harminc szakmunkás felvételével számolnak, elsősorban az üzem szakmunkástanulóiból. Már az elmúlt évben felkészültek az NC-technika fogadására. Az első negyedév folyamán két ERS—200 típusú NC eszterga telepítése történik meg. Ezek a gépek harminc, negyven százalékkal termelékenyebbek az univerzális esztergáknál. A világ- színvonalat képviselő japán licenc alapján gyártott Yasda megmunkáló központokhoz több komplett gépegységet gyártanak. Ilyenek például a palettacserélő és a forgácskihordó. A tavaszi BNV-ig elkészítik, és ott bemutatják a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen konstruált hatpalettás munkadarab-cserélő prototípusát. A lemezlakatos munkákat, és a hegesztett géptestek gyártását a Trumph-cég- től beszerzett kézi szerszámokkal és a Messer Grisheim gyártmányú optikai leolvasófejes lángvágó automaták beállításával korszerűsítik. Feszültség a piacon Nyíregyháza, Fonalház. Tiszta gyapjú vagy szintetikus fonalat kínálnak, egy-két színben. — Pedig nem ezt keresik a vevők — teszi hozzá Béres Imréné, a szakbolt vezetője. — A gyapjú-műszál keverékből kötött holmik kezelése könnyű, és kényelmes a viseletűk. Ilyen fonalunk most sincs. Tavaly a helyi-nagykereskedelmi vállalattól 1458 kilogramm pamutot kaptunk, ennek legalább a háromszorosát eladhattuk volna. A legnépszerűbbek a Firenze, a Róma, a Nápoly és a Ravenna fonalak. A Kelet-magyarországi Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat raktárában öt hosszú fakkon tárolnák a fonalat, ha lenne. Ugyanis egyetlen deka pamut sincs a nagykemél. Lácz Károly le- rakatvezető így érvel: — Nem egyforma a keres- I - let mindig a pamutok iránt. Rendszerint télen — amikor több asszonynak támad kedve kötni —, sokkal többen vásárolnának kézimunkafonalat. Előfordult már, hogy a tömött raktárból alig akartak a kiskereskedelmi vállalatok valamennyit elvinni. Most viszont fel sem tudjuk mérni a reális igényt, mert általában egy vevő több boltba is bemegy és több helyen jelentkezik, pontosabban jelentkezne vásárlóként. Akkor tudnánk legalább becsült adatot a tényleges szükségletről, ha egyszer a jól ellátott piacon mérhetnénk fel a kereslet-kínálat összhangját. Export vagy belföldi ellátás? A nagykereskedelmi vállalat közvetlenül a hazai gyártóktól szerzi be a készletet. A Temaforg textilhasznosító vállalat nem köt szerződést a nagykerekkel, így csak annyi fonalat kapnak tőlük, ameny- nyit küldenek a fővárosi raktárból. Tavaly 6800 kilogramm fonal helyett is csak 6100 kilogrammot kaptak és mintegy 12 ezer kilóra lett volna igény. A nagykereskedelemtől már csak a gyártókhoz vezet az út. Ha valaki, akkor ők biztosan tudják, miért nincs elég mennyiségű és választékú pamut ma hazánkban. A Termaforg vállalatnál Bu- vári Tibor termelési és kereskedelmi főosztályvezető így indokolja a jelenlegi piaci helyzetet: — A tőkés importból származó kötőgépek sem kapnak elég fonalat, ami pedig a textíliák gyártásához nélkülözhetetlen. S itt újabb láncszem az exportkötelezettség, mert ebből az alapanyagból készülnek a konfekcióholmik. Ha viszont kevesebb gépi kötőfonalat gyártanak, kisebb lenne az export, de lehetne több kézimunkafonalat gyártani. Most már csak a népgazdaság szempontjából helyes sorrendet kell megállapítani, mi a fontos és mi a még fontosabb. A kötéshez használatos fonalak gyártása szakaszos, mert legalább 30 különböző összetételű és igen sok színű készül. Igen sokat utazik a pamut, amíg a fogyasztóhoz kerül. A Termaforg húsz gyárral, szövetkezettel — akiknek egy része csak melléküzemágként foglalkozik ezzel — áll kapcsolatban. így másutt fonják, cérnázzák, gőzölik, festik, bolyhozzák és motringolják vagy gombolyítják a pamutot. S ezek az üzemek az ország különböző pontjain vannak. A Temaforg 1981-ben 509 tonna fonalat adott át a belkereskedelemnek, az idén körülbelül 600 tonnát gyártanak. Többek közt olyan újdonságot is, mint a hófehér, pillekönnyű gyapjúpamut, amelyet csillogó szállal tesznek könnyen kezelhetővé. Kinek az érdeke? A másik hazai gyártó, a Fonalkikészítő Gyár, évente ugyancsak ötszáz tonna pamutot küld a nagykereskedelemnek. Somogyi József termelési főosztályvezető a szivárvány minden színében pompázó gyártmánylistát mutat: — Másfél évvel előre tájékozódunk a Magyar Divat Intézettől, melyek lesznek az évszaknak megfelelő divatszínek és .-anyagok, őszre, télre igyekszünk jobban felkészülni a várható nagyobb keresletre, ennek ellenére sokkal nagyobb a kereslet, mint a kínálat. Hét éve korszerűsítettük a gyárat, de tavaly például 100 tonna fonalat exportáltunk, az idén várhatóan 70 tonnát. így több jut a hazai fogyasztóknak. Igaz, hogy a népgazdaság érdeke megkívánja a hatékony exportgazdálkodást. Viszont ha kevés a kézimunkafonal, legalább a megyében egy helyen, szakboltban vagy áruházban kellene a jobban keresett, ritkább és különlegesebb fajtákat árusítani. Csakhogy melyik szektor kapja meg a pamutértékesítés jogát? Az állami, a szövetkezeti kereskedelem? Igaz, a vásárlót az érdekli, ha van, akkor egy helyre kelljen érte menni, ahol választékot is találna. A forgalmazók viszont nem akarják átengedni a pamutpiacot egyik partnernek sem, így mindenki tartja, de sehol nincs kellő mennyiség és választék. Ha már kevés a fonal, jó lenne legalább valamilyen érdekeltségi rendszert kialakítani, hogy az a kevés pamut zökkenőmentesen jusson el a vásárlókhoz. Tóth Kornélia V. K. Fagypont alatt □ kis portásfülkében hatan zsúfolódnak össze: a portás és öt rakodó. Melegednek. Kinn majdcsak mínusz tíz fokot jelez a műszer, de a háromszor két lépés nagyságú helyiségben vidáman ropog a tűz. — Tegnap még hidegebb volt — szól Lakatos Mihály. — Különben ez az idő a legalkalmasabb a műtrágyázásra — mondja Pető István. — Már második hete rakjuk a nitrogént a gépekbe. A tiszavasvári Munka Termelőszövetkezetben 1130 hektár őszi kalászos várta a fejtrágyázást, s van még 400 hektár gyep és lucerna. — Valóban, ez a legjobb idő trágyázásra, de a munkavégzés sokkal nehezebb, mint fagypont felett — így Kovács Károly. — Jócskán kiveszi belőlünk az erőt. — Hogyan történik a gépek megrakása? — A homlokrakodó kanalába tesszük a zsákokat ketten — mondja Katona Sándor —, a gépen szintén ketten ürítik. — No, és a hideg ellen miként védekeznek? — Jó melegen öltözünk, vastag ruhákat, pufajkát veszünk magunkra. Támadhat a leghidegbb tél is, rajtunk nem fog ki. Munka után egykét kupicával aztán felmele- gx'tjük magunkat. Itt megszakad a beszélgetésünk, mert feltűnik a láthatáron egy IFA tehergépkocsi. Kiürült, lehet rakni a következő fuvart. A rakodók fogják kesztyűiket, fejükbe nyomják kucsmáikat, s indulnak. A szövetkezet végtelennek tűnő határát fasorok szabdalják, de nem sokáig. Hárman is a fák vágásán munkálkodnak, nem éppen irigylésre méltó hőmérsékleti viszonyok között. Ha lehet, itt még hidegebb van, mint a téesz majorjában, az épületek között. — Az év első munkanapján kezdtük a favágást — mondja Gonda Lajos, aki másik társával, Nagy Istvánnal inkább a volánhoz szokott, hiszen tavasztól késő őszig Rábát vezetnek. — Naponta kivágunk hetven fát — szól közbe Nagy István. — A döntés mellett daraboljuk is. Aki itt a hagyományos favágó eszközt, a baltát keresné, nehezen akadna rá. Már csak mellékszerszámként használják. A munka dandárját a két Stil motoros fűrész végzi. Közben kis pihenőt tartanak, amolyan tízóraifélét. Felszítják a tüzet, karvastagságú darabokat tesznek rá, s előkerül az elemózsiás táskából a szalonna és kolbász. — Hazai — mondja nyomatékosan Munkácsi Mihály, s jókorát szel a friss szalonnából. — Kell a kalória, csak úgy bírjuk estig a munkát. Aztán a disznótorokra terelődik a szó. — Két és fél mázsás disznót vágtunk — mondja nem kis büszkeséggel Gonda Lajos. — Lesz mit enni belőle, meg hát a két fiam is jó étvágyú. — Én tavaly tizenhét disznót adtam le — említi Munkácsi, mintha ez mindennapos lenne. — Persze vágtam magunknak is. Most négy kocám van, tavasszal fialnak. Ebből lesz a mellékes. — Mi szombaton vágtunk — mondja Nagy István. — Tele a kamra, az ember bemegy, s levág egy darab szalonnát, vagy sonkát. A tízórai végeztével ismét felbőgnek a motoros fűrészek, s hamarosan eltűnnek a Zsizsóné erdő és a Görög- kút táblák között a fasorok. Vékony hótakaró borítja a tájat. Megállunk, nézzük a vetést. Ahol a gép földbe rakta a magot, kis árkot hagyott maga után. Ezekben megrekedt a hó, vastagabb, mint máshol. Ügy néz ki, nem lesz nagy baj. Sipos Béla Töltik a tankautókat a Tiszai Kőolajipari Vállalat nyírbog- dányi gyáregységében, amelyek a benzinkutakhoz szállítják az itt lepárolt üzemanyagot. (Gaál Béla felv.)
