Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-21 / 44. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. február 21. Havannában befejeződött a. X. szakszervezeti világkongresszus. Képünkön: Fidel Castro a záróünnepségen átadja a Kubai Dolgozók Központjának zászlaját a tanács­kozáson részt vett szakszervezeti szövetségek főtitkárainak. A hét címszavakban HÉTFŐ: Havannában befejezi munkáját a 10. szakszervezeti vi­lágkongresszus — Zimbabweban kiéleződik a koalícióban részt vevő két párt, a ZANU és a ZAPU viszonya — Djabb zavargás a jugoszláviai Koszovóban KEDD: Reagan—Begin levélváltás, Washington igyekszik lesze­relni a jordániai fegyverszállítás] tervek miatti izraeli nyugtalanságot — Mubarak Ománban — Gerillasikerek Salvadorban és Guatemalában SZERDA: A genfi leszerelési bizottság ülése, a TASZSZ nyi­latkozatban Ítéli el a vegyi fegyverek gyártására vonatko­zó amerikai intézkedéseket — Madridban ülést tart az európai biztonsági értekezlet CSÜTÖRTÖK: Bonn és Tokió szovjet- és lengyelellenes szank­ciókról határoz, de az amerikai nyomás ellenére ragasz­kodnak a földgázüzlethez — Üj szocialista javaslat a bé­csi haderöcsökkentési tárgyalásokon — Választások Ír­országban — Nyugat-európai politikusok washingtoni tár­gyalásai PENTEK: Kaievi Sorsa megalakítja az új finn kormányt — Aktívaértekezletek Lengyelországban — Az amerikai el­nök sajtóértekezletén Közép-Amerikáról nyilatkozik SZOMBAT: Herbert Wehner nyugatnémet szociáldemokrata Lengyelországban tárgyal — Madridban folyik a puccsis­ta katonai vezetők pere O Mi jellemezte a héten a kelet—nyugati kap­csolatokat? Aktívaülések és a párt esedékes központi bi­zottsági ülésének előkészüle­tei, gazdasági intézkedések és új társadalmi szervezeti for­mák keresése, például a szakszervezeti mozgalom esetében, a közrend határo­zott biztosítása s ennek ke­retében egy országos ellenőr­ző razzia — íme a lengyel konszolidáció újabb bonyo­lult hetének főbb eseményei. A kibontakozás mindenkép­pen hosszú és nehéz folya­matnak ígérkezik, s ezt csak tetézi, hogy kívülről sokan, minden erővel akadályozzák a rendteremtést. A nyugati világ újabb és újabb szovjet- illetve len­gyelellenes szankciókat hoz Lengyelország ügyében — vagy inkább ürügyén. Ezek mérgezik a nemzetközi lég­kört, lehűtik a kelet—nyu­gati kapcsolatokat, de egy­úttal a meghasonlás bizonyos jeleit viszik a nyugatiak egy­más közti viszonyába is. Washington nyomása olyan nagy, hogy NATO-szövetsé- gesei és Japán több korláto­zó intézkedést hoztak, vi­szont az igazán érzékeny pontokon, így a szovjet ener­giaszállítások, a földgázüzlet vonatkozásában kitartanak. Ez a kettősség jellemezte a héten Bonn és Tokió külön­böző lépéseit, a Közös Piac nevében a Fehér Házban tárgyaló belga politikusok ál­lásfoglalását és az olasz kül­ügyminiszter indítványát egy „amerikai—nyugat-európai szerződés” kötésére. Wa­shington partnerei gondban vannak az új amerikai költ­ségvetés kapcsán is: a 90 milliárdos rekordhiány előre­vetíti a kamatszint további emelkedésének, s ezzel együtt a beruházások, a gazdasági tevékenység további lassulá­sának, visszaesésének ár­nyékát is. Ilyen körülmények között valamelyest megszaporod­tak a józanabb állásfoglalás­ra utaló jelzések: az Egyhá­zak Világtanácsának delegá­ciója után most nyugatnémet szociáldemokrata küldött­A közép-amerikai Salvadorban változatlanul igen feszült a bel­politikai helyzet. Képünkön: a junta egyik katonai egysége a gerillaosztagokkal történt össze­csapás után — a kormánykato­nák sebesült társukat állják kö­rül. ség tárgyal Varsóban Her­bert Wehner vezetésével. Az Egyesült Államok vezetése azonban szemlátomást „előre menekül”, s a nyugati szö­vetségi fegyelem erősítése ér­dekében szinte az egész ke­let—nyugati kapcsolatrend­szert szeretné megbénítani. Ha manapság egy nemzetkö­zi fórumon vagy tárgyaláson felvetődik kölcsönös érdekű megállapodások kimunkálá­sa, Washington előkapja a bűvös szót, Lengyelországot, s eleve meg akar hiúsítani minden párbeszédet. Pedig például Madridban igazán itt lenne az ideje, hogy az Európa-találkozó folytassa és befejezze egy tartalmas, kiegyensúlyozott záródokumentum kidolgozá­sát. Egyelőre azonban mel­lékvágányon vannak, s ha Washington el tudná magá­ról hárítani a felelősséget, talán már meg is szakította volna a tanácskozásokat. A norvég- hírügynökség a hé­ten nyilatkozatot kért Rea­gantól, a SALT (vagy új rö­vidítésben a START) tár­gyalások jövője iránt érdek­lődve. Az elnök e legfonto­sabb fegyverkorlátozás i té­mát Lengyelországgal hozta összefüggésbe, vagyis újból nem mutatott tárgyalási készséget és érdekeltséget. Emlékezhetünk rá: Carter más országnevekre hivatkoz­va halasztott... Bécsben a haderő-csökkentési megbe­széléseken a múlt csütörtö­kön éppen a lengyel dele­gátus terjesztette elő a szo­cialista országok új, módo­sított javaslatát a közép-eu­rópai fegyveres erők csök­kentésére, az egyenlő bizton­ság alapján. A szocialista tárgyaló felek több korábbi nyugati észrevételt is bedol­goztak indítványukba. Tevé­kenyek voltak a szocialista államok a genfi leszerelési értekezleten is, s a TASZSZ fontos nyilatkozatban fejezte ki a Szovjetunió álláspontját a vegyi fegyverek lehetséges eltiltása ügyében. Mindez azt is bizonyíthat­ja, hogy szocialista oldalról nem elégednek meg az ame­rikai beavatkozási kísérletek határozott visszautasításával, hanem új javaslatokat és kezdeményezéseket tesznek a kulcskérdés, a katonai eny­hülés megvalósítása érdeké­ben. Aligha lehetnek illúzió­ink: a mostani időszak nem épp a látványos, nagy meg­egyezéseké. Mégis, a kelet- nyugati párbeszéd szüksé­gességének hangsúlyozása és igazolása hozzájárulhat azok­nak az alapoknak megőrzé­séhez, amelyekre egy későb­bi szakaszban építkezni le­het. Hogy mikor? Jósolni szinte lehetetlen, hiszen bár­milyen előrelépéshez két tár­gyaló fél kell, s Washington esetében erre nemigen mu­tatkozik szándék ... © Fenyeget-e új Vietnam Salvadorban? A gép­pisztolyokkal felfegyverzett amerikai tanácsadók látvá­nya valóságos sokkot idézett elő az amerikai tv-nézők né­pes táborában. A párhuzam ugyanis kézenfekvő lehetett: Dél-Vietnamban is „csak” pár tucat amerikai szakértő­vel kezdődött... A hivatalos Washington természetesen lépten-nyomon hangoztatja, nincs szó új Vi­etnamról. Csak megemelik a katonai segítséget, csak né­hány tanácsadót küldtek, csak önkénteseket toboroz­nak Argentínától Hondura- sig. De hát Vietnamban sem úgy indultak, hogy „Viet­nam” legyen. Salvadorban az Egyesült Államok jelenleg minden eszközzel fenntartja a népellenes juntát. (Dél-Vi-' etnamban a Diem-rezsimmel szemben vállalták ezt a kö­telezettséget.) Ám mivel a salvadori diktatúra egyre in­gatagabb, Washington sűrűn kerül válaszút elé. Dél-Viet­namban sorozatosan a rosz- szabbik lehetőséget választot­ták — vajon Salvador eseté­ben miként lesz? Az óvatlanul géppisztol­lyal mutatkozó amerikai szakértőket valószínűleg fe­gyelmi várja — a kormány nem szeréti, ha a nézőket Vietnamra emlékeztetik. A tanácsadók védekeznek: ilyen veszélyes helyen hogyan len­nének meg fegyver nélkül. A megoldás kézenfekvő lenne: nem kellene odaküldeni őket. A San Salvador-i amerikai nagykövet viszont már azt javasolta: ne csináljanak ügyet abból a néhány M—16- osból... O Mi a helyzet a Közel- Keleten? Sáron izra­eli hadügyminiszter és más izraeli katonai vezetők olyan kijelentéseket tettek a hé­ten, hogy Szíria támadásra készül. (Értelemszerűen liba­noni területen át, hiszen a szíriai—izraeli tűzszüneti vo­nalon ENSZ-övezet választja el a két fél fegyveres erőit.) Sáron kijelentése több he­lyen is hibázik. Tény ugyan­is, hogy épp Izrael vonulta­tott fel jelentős erőket Dél- Libanon határára, illetve a Haddad őrnagy által sjralt legdélibb libanoni zónába. Megszaporodtak az izraeli berepülések Libanon felé, többször volt riadó Bejrút­ban, s izraeli gépek megkö­zelítették a Bekka völgyében felállított szíriai légvédelmi rakétákat. Egyre aktívabbak a jobboldali falangisták, több, mint ezerötszáz kato­nájuk tért haza izraeli ki­képzés után. Közben Szíriá­nak a belső fronton is kihí­vással kell szembenéznie, hi­szen a fanatikus „muzulmán testvérek” felforgató akcióra készültek Hama városában, merényleteket követtek el Damaszkuszban. Kiéleződött a szíriai—jordániai viszony is. Nyilvánvaló tehát, hogy a térségben Szíria került a tá­madások kereszttüzébe: a legkülönbözőbb oldalról ne­hezedik rá erős nyomás. Sá­ron pedig a régi receptet al- galmazta: vádaskodását nyu­godtan tekinthetjük ködösí­tésnek, elterelő hadművelet­nek ... Réti Ervin Djabb kínos botrány az Egyesült AUamokban ... Egy amerikai napilapban nyilvánosságra kerül­tek azok az enyhén szólva is durva és tiszteletlen kifejezések, amelyekkel Haig az USA jó né­hány szövetségesét illette egy külügyminisztériumi megbeszélé­sen. Ismét főhet a washingtoni diplomácia vezetőjének feje: hogy simítsa el a váratlan és meglepő keUemetlenséget. Hatvanéves a Szovjetunió SZKP KB-határozat a jubileum megünneplésére Az SZKP Központi Bizottsága határozatot hozott a Szov­jet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának december 30-i 60. évfordulójának megünneplésére. „A Szovjetunió fennállásá­nak 60. évfordulója jelentős esemény a szovjet nép élte­tőben, amely az SZKP lenini nemzetiségi politikájának di­adalát, a szocializmus törté­nelmi vívmányait tanúsítja — hangoztatja a határozat, amely részletesen és elméle­tileg elemzi a hat évtized ta­pasztalatait, jelentőségét. A kommunista párt körül a Szovjetunióba tömörült né­pek forradalmi küzdelmének eredményeként felépült a fej­lett szocialista társadalom — hangoztatja a KB állásfogla­lása. Az országban létrejöt­tek a fejlett szocialista tár­sadalmi viszonyok, alapvető­en kiegyenlítetten fejlődött a szovjet köztársaságok gazda­sága, biztosították valameny- nyi nép és nemzet jogi és gyakorlati egyenlőségét. Lét­rejött egy új történelmi kö­zösség: a szovjet nép. A határozat részletesen szól a fejlett szocialista tár­sadalom helyzetéről, felada­tairól, megállapítva, hogy a Szovjetunió erős ipari hata­lom, magasan gépesített me­zőgazdasággal, élenjáró tu­dománnyal, kultúrával. A pártnak a XXVI. kongresszu­son elfogadott irányvonala valamennyi köztársaság anya­gi és szellemi potenciáljának fejlődésére irányul, s ugyan­akkor azt is előirányozza, hogy mindezt maximálisan használják fel az egész or­szág harmonikus fejlesztésé­re. A határozat méltatja azt a szerepet, amelyet a szocia­lista országok kommunista és munkáspártjai töltenek be. Tevékenységük révén válik lehetségessé, hogy összehan­golják a szocialista országok közös és nemzeti érdekeit, sikeresen oldják meg a fejlő­déssel járó ellentmondásokat és nehézségeket, biztosítsák minden egyes ország és az egész szocialista közösség előrehaladását. Ezt a célt megbízhatóan szolgálja a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és a Varsói Szerző­dés szervezete — hangoztat­ja a dokumentum. „Most; amikor az imperia­lizmus, mindenekelőtt az amerikai imperializmus poli. tikája következtében kiélező­dött a nemzetközi helyzet, az egész emberiség sorsára néz­ve elsőrendű fontosságú, hogy aktívan valósítsák meg azt a lenini békestratégiát, ame­lyet pártunk és államunk képvisel” — szögezi az SZKP KB állásfoglalása, amely az SZKP XXVI. kong­resszusán a nyolcvanas évek­re kidolgozott békeprogram­ról szól. „A Szovjetunió senkire sem kényszeríti az államrend bár­miféle olyan sablonját és mo­delljét, amely számításon kí­vül hagyná az egyes orszá­gok sajátosságait — folytató­dik a határozat. — A Szov­jetunió létezésének tényével, az új típusú társadalmi és nemzetiségi gyakorlatával a kapitalizmus számára meg­oldhatatlan bonyolult prob­lémák megoldásának példá­jával gyakorol mindinkább növekvő hatást a történelem menetére. A határozat befejező része részletesen szól a Szovjet­unió létrejöttének 60. évfor­dulójával kapcsolatos felada­tokról, teendőkről, külön ki­emelve az évforduló tisztele­tére indított szocialista mun­kaverseny fontosságát. Fel­adatul szabja meg, hogy fej­lesszék tovább az eszmei-po­litikai, a hazafias és interna­cionalista nevelőmunkát, ár­nyaltan és világosan propa­gálják a szocialista építőmun­ka történelmi eredményeit, vívmányait. Részletezi a po­litikai munka feladatait, kü­lön kiemelve a nacionalizmus ellen vívott harc fontosságát. A kommunisták feladata, hogy állhatatosan erősítsék a szovjet nép egységét és ösz- szeforrottságát — állapítja meg a többi között a doku­mentum, amely arra szólítja fel a kommunistákat, a Kom- szomol tagjait, az ország minden népének és nemzeti­ségének dolgozóit, hogy az SZKP XXVI. kongresszusa határozatainak eredményes megvalósításával köszöntsék a Szovjetunió létrejöttének évfordulóját. Ifjúsági parlamentekről jelentjük (Folytatás az 1. oldalról) vetkezetnél nem fordítanak kellő gondot a fiatalokra. Bírálták például, hogy né­hány szövetkezeti testület (vagy csak annak vezetője) úgy godolja: ha évente pénzt juttat a KISZ-nek, az ifjúsá­gi bizottságnak, s rendben tartja a szociális, jóléti és kulturális alapokat —, min­dent megtett a fiatalságért. Elismerés hangzott el, hogy egyre több szövetkezet gon­doskodik a zenés, szeszmentes szórakozóhelyekről, műsoros estekről. Kiállításokkal, be­mutatókkal formálják is a fi­atalok igényességét, ízlését. Elmondták: az 1976-os ifjú­sági parlamenten javasolták, hogy a fiatalok vállaljanak nagyobb szerepet a közétkez­tetés megoldásában. Az érté­kelés most kedvező volt: a szövetkezeti éttermekben fel­lendült a közétkeztetés. Az előző tapasztalatok alapján most az iskolai és diákétkez­tetés javítására tettek javas­latot. Ugyancsak az előző par­lamenten javasolták az isko­latej-akció kiszélesítését. Ezt sok helyen iskolaboltokkal oldották meg; közösen az is­kolai, úttörő- és szövetkezeti vezetőségek. Természetes, hogy sok szó esett a kereskedelemben is bevezetett ötnapos munka­hét kedvező eredményeiről, de a gondokról is, mert a munkaidő beosztása csak na­gyon körültekintő munka ese­tén lehet megfelelő. A tanácsi fiatalok ifjúsági parlamentjén elhangzott: a tanácsi apparátusban egyhar­mados a fiatalok aránya, de egyes területeken — például a népesség- és a terület-nyil­vántartásban — ennél sokkal nagyobb. Munkájuk, mivel állampolgárok ügyeit inté­zik, különösen felelősségtel­jes. A parlament napirendjén a megoldásra váró gondok kö­zött szerepelt a fiatalok be­illeszkedésének gyorsítása, a feladatokhoz történő alkal­mazkodás megkönnyítése. Közelebb kívánják hozni a fiatalok és az idősebb kollé­gák anyagi és erkölcsi elis­merését. A legégetőbb prob­léma itt is az ifjabb nemze­dék lakáshoz jutása. Szűkö­sek a lehetőségek, nagyobb támogatás a magánerős épít­kezésnél várható. A parla­ment résztvevői egyetértet­tek abban, hogy a kritikus felvetések mellett hasonló számúnak kellene lenni a megoldást tartalmazó javas­latoknak is.

Next

/
Thumbnails
Contents