Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-21 / 44. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. február 21. Havannában befejeződött a. X. szakszervezeti világkongresszus. Képünkön: Fidel Castro a záróünnepségen átadja a Kubai Dolgozók Központjának zászlaját a tanácskozáson részt vett szakszervezeti szövetségek főtitkárainak. A hét címszavakban HÉTFŐ: Havannában befejezi munkáját a 10. szakszervezeti világkongresszus — Zimbabweban kiéleződik a koalícióban részt vevő két párt, a ZANU és a ZAPU viszonya — Djabb zavargás a jugoszláviai Koszovóban KEDD: Reagan—Begin levélváltás, Washington igyekszik leszerelni a jordániai fegyverszállítás] tervek miatti izraeli nyugtalanságot — Mubarak Ománban — Gerillasikerek Salvadorban és Guatemalában SZERDA: A genfi leszerelési bizottság ülése, a TASZSZ nyilatkozatban Ítéli el a vegyi fegyverek gyártására vonatkozó amerikai intézkedéseket — Madridban ülést tart az európai biztonsági értekezlet CSÜTÖRTÖK: Bonn és Tokió szovjet- és lengyelellenes szankciókról határoz, de az amerikai nyomás ellenére ragaszkodnak a földgázüzlethez — Üj szocialista javaslat a bécsi haderöcsökkentési tárgyalásokon — Választások Írországban — Nyugat-európai politikusok washingtoni tárgyalásai PENTEK: Kaievi Sorsa megalakítja az új finn kormányt — Aktívaértekezletek Lengyelországban — Az amerikai elnök sajtóértekezletén Közép-Amerikáról nyilatkozik SZOMBAT: Herbert Wehner nyugatnémet szociáldemokrata Lengyelországban tárgyal — Madridban folyik a puccsista katonai vezetők pere O Mi jellemezte a héten a kelet—nyugati kapcsolatokat? Aktívaülések és a párt esedékes központi bizottsági ülésének előkészületei, gazdasági intézkedések és új társadalmi szervezeti formák keresése, például a szakszervezeti mozgalom esetében, a közrend határozott biztosítása s ennek keretében egy országos ellenőrző razzia — íme a lengyel konszolidáció újabb bonyolult hetének főbb eseményei. A kibontakozás mindenképpen hosszú és nehéz folyamatnak ígérkezik, s ezt csak tetézi, hogy kívülről sokan, minden erővel akadályozzák a rendteremtést. A nyugati világ újabb és újabb szovjet- illetve lengyelellenes szankciókat hoz Lengyelország ügyében — vagy inkább ürügyén. Ezek mérgezik a nemzetközi légkört, lehűtik a kelet—nyugati kapcsolatokat, de egyúttal a meghasonlás bizonyos jeleit viszik a nyugatiak egymás közti viszonyába is. Washington nyomása olyan nagy, hogy NATO-szövetsé- gesei és Japán több korlátozó intézkedést hoztak, viszont az igazán érzékeny pontokon, így a szovjet energiaszállítások, a földgázüzlet vonatkozásában kitartanak. Ez a kettősség jellemezte a héten Bonn és Tokió különböző lépéseit, a Közös Piac nevében a Fehér Házban tárgyaló belga politikusok állásfoglalását és az olasz külügyminiszter indítványát egy „amerikai—nyugat-európai szerződés” kötésére. Washington partnerei gondban vannak az új amerikai költségvetés kapcsán is: a 90 milliárdos rekordhiány előrevetíti a kamatszint további emelkedésének, s ezzel együtt a beruházások, a gazdasági tevékenység további lassulásának, visszaesésének árnyékát is. Ilyen körülmények között valamelyest megszaporodtak a józanabb állásfoglalásra utaló jelzések: az Egyházak Világtanácsának delegációja után most nyugatnémet szociáldemokrata küldöttA közép-amerikai Salvadorban változatlanul igen feszült a belpolitikai helyzet. Képünkön: a junta egyik katonai egysége a gerillaosztagokkal történt összecsapás után — a kormánykatonák sebesült társukat állják körül. ség tárgyal Varsóban Herbert Wehner vezetésével. Az Egyesült Államok vezetése azonban szemlátomást „előre menekül”, s a nyugati szövetségi fegyelem erősítése érdekében szinte az egész kelet—nyugati kapcsolatrendszert szeretné megbénítani. Ha manapság egy nemzetközi fórumon vagy tárgyaláson felvetődik kölcsönös érdekű megállapodások kimunkálása, Washington előkapja a bűvös szót, Lengyelországot, s eleve meg akar hiúsítani minden párbeszédet. Pedig például Madridban igazán itt lenne az ideje, hogy az Európa-találkozó folytassa és befejezze egy tartalmas, kiegyensúlyozott záródokumentum kidolgozását. Egyelőre azonban mellékvágányon vannak, s ha Washington el tudná magáról hárítani a felelősséget, talán már meg is szakította volna a tanácskozásokat. A norvég- hírügynökség a héten nyilatkozatot kért Reagantól, a SALT (vagy új rövidítésben a START) tárgyalások jövője iránt érdeklődve. Az elnök e legfontosabb fegyverkorlátozás i témát Lengyelországgal hozta összefüggésbe, vagyis újból nem mutatott tárgyalási készséget és érdekeltséget. Emlékezhetünk rá: Carter más országnevekre hivatkozva halasztott... Bécsben a haderő-csökkentési megbeszéléseken a múlt csütörtökön éppen a lengyel delegátus terjesztette elő a szocialista országok új, módosított javaslatát a közép-európai fegyveres erők csökkentésére, az egyenlő biztonság alapján. A szocialista tárgyaló felek több korábbi nyugati észrevételt is bedolgoztak indítványukba. Tevékenyek voltak a szocialista államok a genfi leszerelési értekezleten is, s a TASZSZ fontos nyilatkozatban fejezte ki a Szovjetunió álláspontját a vegyi fegyverek lehetséges eltiltása ügyében. Mindez azt is bizonyíthatja, hogy szocialista oldalról nem elégednek meg az amerikai beavatkozási kísérletek határozott visszautasításával, hanem új javaslatokat és kezdeményezéseket tesznek a kulcskérdés, a katonai enyhülés megvalósítása érdekében. Aligha lehetnek illúzióink: a mostani időszak nem épp a látványos, nagy megegyezéseké. Mégis, a kelet- nyugati párbeszéd szükségességének hangsúlyozása és igazolása hozzájárulhat azoknak az alapoknak megőrzéséhez, amelyekre egy későbbi szakaszban építkezni lehet. Hogy mikor? Jósolni szinte lehetetlen, hiszen bármilyen előrelépéshez két tárgyaló fél kell, s Washington esetében erre nemigen mutatkozik szándék ... © Fenyeget-e új Vietnam Salvadorban? A géppisztolyokkal felfegyverzett amerikai tanácsadók látványa valóságos sokkot idézett elő az amerikai tv-nézők népes táborában. A párhuzam ugyanis kézenfekvő lehetett: Dél-Vietnamban is „csak” pár tucat amerikai szakértővel kezdődött... A hivatalos Washington természetesen lépten-nyomon hangoztatja, nincs szó új Vietnamról. Csak megemelik a katonai segítséget, csak néhány tanácsadót küldtek, csak önkénteseket toboroznak Argentínától Hondura- sig. De hát Vietnamban sem úgy indultak, hogy „Vietnam” legyen. Salvadorban az Egyesült Államok jelenleg minden eszközzel fenntartja a népellenes juntát. (Dél-Vi-' etnamban a Diem-rezsimmel szemben vállalták ezt a kötelezettséget.) Ám mivel a salvadori diktatúra egyre ingatagabb, Washington sűrűn kerül válaszút elé. Dél-Vietnamban sorozatosan a rosz- szabbik lehetőséget választották — vajon Salvador esetében miként lesz? Az óvatlanul géppisztollyal mutatkozó amerikai szakértőket valószínűleg fegyelmi várja — a kormány nem szeréti, ha a nézőket Vietnamra emlékeztetik. A tanácsadók védekeznek: ilyen veszélyes helyen hogyan lennének meg fegyver nélkül. A megoldás kézenfekvő lenne: nem kellene odaküldeni őket. A San Salvador-i amerikai nagykövet viszont már azt javasolta: ne csináljanak ügyet abból a néhány M—16- osból... O Mi a helyzet a Közel- Keleten? Sáron izraeli hadügyminiszter és más izraeli katonai vezetők olyan kijelentéseket tettek a héten, hogy Szíria támadásra készül. (Értelemszerűen libanoni területen át, hiszen a szíriai—izraeli tűzszüneti vonalon ENSZ-övezet választja el a két fél fegyveres erőit.) Sáron kijelentése több helyen is hibázik. Tény ugyanis, hogy épp Izrael vonultatott fel jelentős erőket Dél- Libanon határára, illetve a Haddad őrnagy által sjralt legdélibb libanoni zónába. Megszaporodtak az izraeli berepülések Libanon felé, többször volt riadó Bejrútban, s izraeli gépek megközelítették a Bekka völgyében felállított szíriai légvédelmi rakétákat. Egyre aktívabbak a jobboldali falangisták, több, mint ezerötszáz katonájuk tért haza izraeli kiképzés után. Közben Szíriának a belső fronton is kihívással kell szembenéznie, hiszen a fanatikus „muzulmán testvérek” felforgató akcióra készültek Hama városában, merényleteket követtek el Damaszkuszban. Kiéleződött a szíriai—jordániai viszony is. Nyilvánvaló tehát, hogy a térségben Szíria került a támadások kereszttüzébe: a legkülönbözőbb oldalról nehezedik rá erős nyomás. Sáron pedig a régi receptet al- galmazta: vádaskodását nyugodtan tekinthetjük ködösítésnek, elterelő hadműveletnek ... Réti Ervin Djabb kínos botrány az Egyesült AUamokban ... Egy amerikai napilapban nyilvánosságra kerültek azok az enyhén szólva is durva és tiszteletlen kifejezések, amelyekkel Haig az USA jó néhány szövetségesét illette egy külügyminisztériumi megbeszélésen. Ismét főhet a washingtoni diplomácia vezetőjének feje: hogy simítsa el a váratlan és meglepő keUemetlenséget. Hatvanéves a Szovjetunió SZKP KB-határozat a jubileum megünneplésére Az SZKP Központi Bizottsága határozatot hozott a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának december 30-i 60. évfordulójának megünneplésére. „A Szovjetunió fennállásának 60. évfordulója jelentős esemény a szovjet nép éltetőben, amely az SZKP lenini nemzetiségi politikájának diadalát, a szocializmus történelmi vívmányait tanúsítja — hangoztatja a határozat, amely részletesen és elméletileg elemzi a hat évtized tapasztalatait, jelentőségét. A kommunista párt körül a Szovjetunióba tömörült népek forradalmi küzdelmének eredményeként felépült a fejlett szocialista társadalom — hangoztatja a KB állásfoglalása. Az országban létrejöttek a fejlett szocialista társadalmi viszonyok, alapvetően kiegyenlítetten fejlődött a szovjet köztársaságok gazdasága, biztosították valameny- nyi nép és nemzet jogi és gyakorlati egyenlőségét. Létrejött egy új történelmi közösség: a szovjet nép. A határozat részletesen szól a fejlett szocialista társadalom helyzetéről, feladatairól, megállapítva, hogy a Szovjetunió erős ipari hatalom, magasan gépesített mezőgazdasággal, élenjáró tudománnyal, kultúrával. A pártnak a XXVI. kongresszuson elfogadott irányvonala valamennyi köztársaság anyagi és szellemi potenciáljának fejlődésére irányul, s ugyanakkor azt is előirányozza, hogy mindezt maximálisan használják fel az egész ország harmonikus fejlesztésére. A határozat méltatja azt a szerepet, amelyet a szocialista országok kommunista és munkáspártjai töltenek be. Tevékenységük révén válik lehetségessé, hogy összehangolják a szocialista országok közös és nemzeti érdekeit, sikeresen oldják meg a fejlődéssel járó ellentmondásokat és nehézségeket, biztosítsák minden egyes ország és az egész szocialista közösség előrehaladását. Ezt a célt megbízhatóan szolgálja a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és a Varsói Szerződés szervezete — hangoztatja a dokumentum. „Most; amikor az imperializmus, mindenekelőtt az amerikai imperializmus poli. tikája következtében kiéleződött a nemzetközi helyzet, az egész emberiség sorsára nézve elsőrendű fontosságú, hogy aktívan valósítsák meg azt a lenini békestratégiát, amelyet pártunk és államunk képvisel” — szögezi az SZKP KB állásfoglalása, amely az SZKP XXVI. kongresszusán a nyolcvanas évekre kidolgozott békeprogramról szól. „A Szovjetunió senkire sem kényszeríti az államrend bármiféle olyan sablonját és modelljét, amely számításon kívül hagyná az egyes országok sajátosságait — folytatódik a határozat. — A Szovjetunió létezésének tényével, az új típusú társadalmi és nemzetiségi gyakorlatával a kapitalizmus számára megoldhatatlan bonyolult problémák megoldásának példájával gyakorol mindinkább növekvő hatást a történelem menetére. A határozat befejező része részletesen szól a Szovjetunió létrejöttének 60. évfordulójával kapcsolatos feladatokról, teendőkről, külön kiemelve az évforduló tiszteletére indított szocialista munkaverseny fontosságát. Feladatul szabja meg, hogy fejlesszék tovább az eszmei-politikai, a hazafias és internacionalista nevelőmunkát, árnyaltan és világosan propagálják a szocialista építőmunka történelmi eredményeit, vívmányait. Részletezi a politikai munka feladatait, külön kiemelve a nacionalizmus ellen vívott harc fontosságát. A kommunisták feladata, hogy állhatatosan erősítsék a szovjet nép egységét és ösz- szeforrottságát — állapítja meg a többi között a dokumentum, amely arra szólítja fel a kommunistákat, a Kom- szomol tagjait, az ország minden népének és nemzetiségének dolgozóit, hogy az SZKP XXVI. kongresszusa határozatainak eredményes megvalósításával köszöntsék a Szovjetunió létrejöttének évfordulóját. Ifjúsági parlamentekről jelentjük (Folytatás az 1. oldalról) vetkezetnél nem fordítanak kellő gondot a fiatalokra. Bírálták például, hogy néhány szövetkezeti testület (vagy csak annak vezetője) úgy godolja: ha évente pénzt juttat a KISZ-nek, az ifjúsági bizottságnak, s rendben tartja a szociális, jóléti és kulturális alapokat —, mindent megtett a fiatalságért. Elismerés hangzott el, hogy egyre több szövetkezet gondoskodik a zenés, szeszmentes szórakozóhelyekről, műsoros estekről. Kiállításokkal, bemutatókkal formálják is a fiatalok igényességét, ízlését. Elmondták: az 1976-os ifjúsági parlamenten javasolták, hogy a fiatalok vállaljanak nagyobb szerepet a közétkeztetés megoldásában. Az értékelés most kedvező volt: a szövetkezeti éttermekben fellendült a közétkeztetés. Az előző tapasztalatok alapján most az iskolai és diákétkeztetés javítására tettek javaslatot. Ugyancsak az előző parlamenten javasolták az iskolatej-akció kiszélesítését. Ezt sok helyen iskolaboltokkal oldották meg; közösen az iskolai, úttörő- és szövetkezeti vezetőségek. Természetes, hogy sok szó esett a kereskedelemben is bevezetett ötnapos munkahét kedvező eredményeiről, de a gondokról is, mert a munkaidő beosztása csak nagyon körültekintő munka esetén lehet megfelelő. A tanácsi fiatalok ifjúsági parlamentjén elhangzott: a tanácsi apparátusban egyharmados a fiatalok aránya, de egyes területeken — például a népesség- és a terület-nyilvántartásban — ennél sokkal nagyobb. Munkájuk, mivel állampolgárok ügyeit intézik, különösen felelősségteljes. A parlament napirendjén a megoldásra váró gondok között szerepelt a fiatalok beilleszkedésének gyorsítása, a feladatokhoz történő alkalmazkodás megkönnyítése. Közelebb kívánják hozni a fiatalok és az idősebb kollégák anyagi és erkölcsi elismerését. A legégetőbb probléma itt is az ifjabb nemzedék lakáshoz jutása. Szűkösek a lehetőségek, nagyobb támogatás a magánerős építkezésnél várható. A parlament résztvevői egyetértettek abban, hogy a kritikus felvetések mellett hasonló számúnak kellene lenni a megoldást tartalmazó javaslatoknak is.
