Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-21 / 44. szám

2 Kelet-Magyarország 1982. február 21 Hosszas előkészítő munka után került sor a. Londonban élő szabolc si származású Puskás László fotóművész nyíregyházi kiállítására, aki a Kossuth Gimnáziumban ismerkedett meg a fényképezés alapjaival. Másfél évtizede tért át a színes technikára. Célja a termé­szet szépségeinek felkutatása, képein mindemellett állandóan ott érezzük, látjuk az em­bert, az élet szeretetét. Elek Emil reprodukcióin a Lenin téri kiállítóterem két szép Puskás-fotója. MÉG MINDIG SIKER Könyvcsonkítók, zsi létezők Detektívtükör a könyvtárban? Megéri-e, szükséges-e, hogy a könyvtárak az értékes és egyedi könyvritkaságok, ké­zikönyvek, szakmai kiadvá­nyok megvédésére, s egyál­talán a könyv-, folyóirat­csonkítások, lopások megelő­zésére „detektívtükröket”, vagy zárt láncú tv-kamerá- kat szereltessenek fel? A kérdésre a nyíregyházi Mó­ricz Zsigmond Megyei Könyvtárban nemmel vála­szolnak. Évente 150—160 ezer kötet könyvet kölcsönöznek és több ezret helyben olvasnak az érdeklődők a megyei könyvtárban. A kölcsönzött könyvek nagy többségét ha­táridőre, vagy az első fel­szólító levél után visszahoz­zák az olvasók. Alig 1—2 szá­zalékra tehető a háromszori felszólítással, illetve tanácsi tértivevényes felszólító levél­lel visszaszerzett könyv. Még kevesebb, bár ilyen is van, az elvesztett könyv, amely­nek nem a beszerzési, hanem úgynevezett gyűjteményi ér­tékét kell megfizetni az ol­vasónak. Az is előfordul, hogy vala­ki szándékosan nem akarja visszaadni a könyvtári köny­vet — bár ezt nem hangoz­tatja — meg akarja tartani magának, mert a könyves­boltban, vagy antikvárium­ban nem tud hozzájutni. Egy-egy ritka, vagy egyedi könyv gyűjteményi értéke, akár tízszerese is lehet a bol­ti árnak, melyet meg kell fi­zetni. Sokszor a nagy összeg kijózanítja az eltulajdonítót és visszahozza a művet. Több gond van azzal, az olvasói összlétszámhoz viszo­nyítva töredék, de felelőtlen rongálásaival mégsem lebe­csülendő „réteggel”, amely zsilettel érkezik a könyvtár­ba. Főként a színes képekkel illusztrált külföldi enciklopé­diák, magazinok, lexikonok, angol, francia, amerikai és más kiadású képes magazi­nok, folyóiratok forognak veszélyben. Kivágott, kité­pett lapok, képek, sőt húsz­harminc oldalas részek, szak­mai könyvekből különböző leírások, szakrajzok és más, a rongáló számára megszer­zendő fejezetek esnek áldo­zatul. „így rongáltok ti” címmel, az ismert Karinthy-analógiá- ra az év első felében „lelep­lező” kiállításon mutatja be a megyei könyvtár a rongá­lásokat, melyekkel mindenki károsodik. A könyvtár, mert be kell szerezni az ép pél­dányt, ha tudja, s ez különö­sen a külföldi művek, folyó­iratok esetében szinte lehe­tetlen. Azok az olvásók is károsodnak, akik megbecsül­nék a könyvet, mert meg­csonkítva kevés hasznát ve­szik. Akadnak a könyvbe be- lefirkálók, megjegyzéseket írók is. A könyvtárosok még nagyobb figyelemmel igye­keznek óvni a könyveket, felügyelni az olvasó- és köl­csönzőtermekben, de nem kí­vánják nyomozókká átképez­ni magukat. Jobban szeretnék azonban népszerűsíteni a filléres költ­ségű másolást. A megyei könyvtárnak ugyanis külföldi gyártmányú másológépe van — amely bármelyik könyv­ből, folyóiratból önköltségi áron másolatot készít az ol­vasónak, aki ezt a helyszínen perceken belül megkaphatja. Üjabb másológép beszerzését is tervezik, amely hazai pa­pírral, így még olcsóbban dolgozna, és a könyvtári nyitvatartáshoz igazodva áll­na az olvasók rendelkezésé­re. P. G. Pompázik a kontyos Nimfa Ültünk a meleg szobában, egy gombnyomás a szerken­tyűn, és egyszerre az argen­tínai, a ceyloni, az indiai, az ausztráliai őserdők, a sztye- pék, Sydney híres papagáj- parkjában érzi magát az em­ber, olyan hangos az ezernyi színben pompázó madarak énekétől, rikácsolásától a Nyíregyháza, Vég utca 15. szám alatti családi ház min­den zuga. Ólmán Zoltán, a kiváló gé­pész nemcsak a masinákhoz ért, a papagáj tenyésztéshez is. Egyedülálló papagáj para­dicsoma van Kelet-Magyar - országon. Egy házi távbeszélő készülék segítségével vará­zsolja lakásába a madárházak életét, világát, zenéjét. Talál­ható itt papagáj a világ min­den tájáról. Otthonos a Dél- Amerikából származó szürke kardinális, az Elő-Indiában őshonos és Ceylon ékessége, az Alexander, az énekes, tűz­piros tollazatú Pennant, a csupa sárga Hegyi papagáj, s az olyan országos ritkaság, mint a Sárgatorkú, melynek Ausztrália, a Murrunmbige folyó vízrendszere és Űj-Dél- Wales a hazája. Legdíszesebb a Rozella pa­pagáj csodálatos, sokszínű tollazatával. Pompázik a kontyos Nimfa. Vannak olyan madarai, amelyekből alig kettő-három található az egész országban. Ritkák is, és drágák is ezek a madarak. Ügy vált szenvedélyévé, hogy 10 évvel ezelőtt meglep­te a feleségét egy Hullám pa­pagájjal, melyet megtanítot­tak néhány mondatra. Pityu­hoz hozott egy lányt, odút fabrikált a házaspárnak. Csa­ládot neveltek, s amikor az­tán nem fértek a lakásban, Ólmán Zoltán madárházat épített. így kezdődött, s szen- vedéllyévé vált. Megleste .és megtanulta a papagájok életmódját, beteg­ségeit, szokásait. Ma már egész könyvtárt képező szak- irodalma van róluk, s olyan vendégek is meglátogatják, mint dr. Siroki Zoltán, a nagy hírű professzor, aki könyvet írt a díszmadarak­ról. Ha valamelyik papagáj megbetegszik, kezeli. Ebben barátja, dr. Jávorszki Béla orvos segíti. Magyarországon eléggé nehéz nagy papagáj­hoz jutni, mivel kevés a te­nyésztők száma. Márpedig a vérvonal frissítése feltétlen szükséges. Főleg nemzetközi kiállításokon, cserék útján jutnak egy-egy szép példány­hoz a madárgyűjtők. Ólmán Zoltán rendszeresen részt vesz a nemzetközi kiállításo­kon. Sok ország papagájte­nyésztőjével levelezik. Tagja a Magyar Díszmadártenyész­tők Országos Egyesületének. Legutóbb a Lipcsében ren­dezett nemzetközi kiállításon vásárolt néhány ritka szép példányt. Papagáj állománya évente 3 zsák napraforgómagot, egy zsák kölest, 5 kiló kenderma­got, 10 kiló fénymagot fo­gyaszt. No és természetesen olyan csemegéket, mint a sárgarépa. Szoba nagyságú madárháza (voliere) van, sa­ját kezűleg készítette az egé­szet. Naponta 1—2 óra elfog­laltságot igényelnek tőle a papagájok. Ez busásan meg­térül, ha elfárad, közéjük megy felüdülni, kikapcsolód­ni Ólmán Zoltán. i , , . , F. K. Nimfák Nem szólt, csak ütött A rendőr november 13-án arra figyelt fel a Kossuth téren, hogy három ittas fiatalember nyilvá­nos helyen szeszes italt fogyaszt. Figyelmeztette őket és hazaküld­te. Botos Imre 19 éves nyíregy­házi ipari tanuló, Sz. Tivadar és a fiatalkorú K. Imre nyíregyházi lakosok társaságában el is in­dult, de nem haza, hanem a Márka presszóba, s ott folytat­ták az iszogatást. Hazafelé, a Vasvári Pál utcán az ünnepelt, a névnapját ekkor tartó Sz. Tiva­dar gyámolításra szorult: két társa két oldalt segített neki a menésben. Közben elhagyta őket G. Gábor és K. Tibor, Botosók pedig sértő szavakat kiabáltak utánuk. Lakókocsi kerestetik Kempingezés kedvezményesen Már tervezik az útvonalat azok a turisták, akik a nyá­ri szabadságukat külföldön szeretnék eltölteni. Mind több azoknak a száma, akik a kempingekben szállnak meg, a modern élet nomádjainak vallják magukat néhány hét­re. Nekik nyújt segítséget a Magyar Camping és Cara­vanning Club megyei szerve­zete, amikor összeállította éves programját. Persze, nemcsak az autós turistákra gondoltak, s ennek a jegyé­ben egy autóbusz, 40 résztve­vővel — s természetesen sát­rakkal — indul a Fekete-ten­ger partjára, a bulgáriai Kamcsiába, a KPVDSZ mű­velődési házával közös szer­vezésben. A klub megyei megbízott­ja a Volán nyíregyházi uta­zási irodájában adja ki áz erre az évre szóló családi tagsági igazolványokat. Ugyanitt megtalálható a nemzetközi kempingkataló­gus, amely a szolgáltatások és az árak felsorolásával Eu­rópa valamennyi nevezete­sebb helyét felsorolja. A tá­jékoztató közli azokat a he­lyeket is, amelyeknél a kem­Csinos, szemrevaló terem­tés a huszonévesek közül. Akik először találkoznak ve­le, rácsodálkoznak ízlésre valló „szerelésére”, akik már jól ismerik, legyintenek; könnyű neki, hivatása az öl­töztetés ... Azt mondja, fél az interjú­tól, meg különben is, nem annyira járatos még a szak­ma utcáiban, hogy magabiz­tosan és egyáltalán nyilat­kozzék. Aztán arról mesél, ilyenek a véletlenek; egyik ismerősét kérték föl a legfi­atalabb magyar színháztól — a jelmezek megtervezésére. Az ismerős alig látszott ki a munkából. Ám javasolta a nyíregyháziaknak, próbálják ki Kék Maja képességeit. A direktor ezúttal is vállalta mindennek ódiumát. Egy pá­lyakezdőt bízni meg a rock­opera jelmezeinek megterve- -zésével — hallatlan merész­ségre vall. — Persze nagyon sokan segítettek és bátorítottak — mondja Maja, a jelmezterve­ző. Három esztendeje végzett az Iparművészeti Főiskolán, textiltervező szakon kapta meg diplomáját. A nyíregy­házi színház első színhelye jelmeztervezői szárnybonto­gatásának. Egyeztetett a ren­dező-igazgatóval, majd a gazdasági ügyekért, a költ­ségvetésért felelőssel. Ezután kezdődhetett csak a tényle­ges tervezői munka. Persze birtokában volt már a szö­vegkönyvnek, átolvasta, át­gondolta a szituációkat, a környezetet, a lehetőségeket. Ezt követően már a tus, a filc, a textilfesték, az akva- rell és tempera jött sorra, az Ingres-papíron, a pasztellké­peken és a saját maga gyár­totta rézkarcpapíron kibonta­koztak Evangelina, Juan és Moira ruháinak kontúrjai. Újabb egyeztetések, majd a beszerzési helyek becserké- szése volt a feladata. Próbák, némi módosítások, igazítások pingklub tagjai kedvezmény­ben részesülnek. Más megyékhez hasonlóan a megyei szervezet is keresi a támogatás további lehető­ségeit. Ennek alapján lakó­kocsikat szeretnének bérbe venni, s azokat a klub tag­jainak kölcsönözni a nyara­lás időtartamára. Ez a mód­szer kedvező mind a lakóko­csi tulajdonosának, mind a bérlőnek. Egyébként a klub­tagság adókedvezményt je­lent a lakókocsival és után­futóval rendelkezőknek. A közelmúltban alakult meg Tiszavasváriban az el­ső üzemi csoport, amely a bázis Alkaloida támogatását élvezi. Nyíregyházán pedig a megyei művelődési ház ad otthont a klubtagok havi ösz- szejöveteleinek. Az előadá­sok között szerepel a leg­újabb vám- és pénzügyi, va­lamint útlevél-rendelkezé­sek ismertetése épp úgy, mint az egészségügyi tájé­koztatás a kempingezésnél, I továbbá a szép útiprogramok megismertetése, beszámolók és filmvetítés révén. L. B. Új jelmez születik. a ruhán — az idő pedig eközben sürget... Kedveli az egyszerű, sza­básvonal nélküli ruhákat, szereti a minta nélküli tex­tilt, kedvenc színe a bordó és a fekete. Persze a produkció érdekében néha a kedvencek is háttérbe szorultak. Most Moliere hőseinek jelmezeit tervezi a nyíregyházi szín­ház következő darabjához. Arra ügyel, nehogy véletle­nül elnyomják a ruhák a da­rabot. Az első felvonás első jele­netében színre lép Moira, a rockoperában. A merész sza­bás és vonalvezetés láttán mintha a megszokottnál is hangosabbak lennének a zsöllye sorai. A közönségnek tetszik a jelmez. Tervezte Kék Maja — mint vendég. Ám nem kell hozzá jóstehet­ség; hamar otthonra talál majd a színházak világában... K. Z. Tervezte: Kék Haja m. v. Hivatása az öltöztetés Névnapról a fogházba G. Gáborék csaknem befordul­tak az Árok utcába, amikor utá­nuk szaladt Botos, hajánál fog­va maga felé rántotta G. Gábort és nagy erővel arcul ütöte. K. Tibor kérdezte tőle, hogy mire való ez, hagyja békén a barát­ját, erre viszont Botos őt gyo­morszájon rúgta. K. Tibor össze­görnyedt és sokáig alig kapott levegőt. Botos eztán ismét G. Gábort ütlegelte, ököllel többször az arcába vágott, oldalba rúgta, s közben kiszakította G. Gábor nyakából az ezüstláncot és letép­te a sálját is. A verekedésbe bekapcsolódott K. Imre is, ő előbb K. Tiborba rúgott bele, majd G. Gábor üt­legelésében segédkezett. Amikor K. Tibor segítségért kiabált, Botosék elszaladtak a helyszínről. Sz. Tivadar egy ud­varra menekült be, ott találták meg a rendőrök, s ő vallotta be a két verekedő társának a nevét is. G. Gábor és K. Tibor köny- nyebb sérüléseket szenvedtek. A Nyíregyházi Megyei Bíróság Botost és K. Imrét hat-hat hónap szabadságvesztésre büntette a garázdaság és könnyű testi sér­tés miatt, s a büntetést az előb­binek fogházban, az utóbbinak fiatalkorúak fogházában kell le­töltenie. Kötelezte a bíróság őket, hogy a G. Gábornak okozott kárt térítsék meg. Az ítélet jogerős. 00 Heti bosszúságunk * Óvoda Egy ismerősöm állítólag összeszámölta, hogy két év alatt kerek ötven betörés volt Nyíregyházán az óvo­dákban. Bosszankodtak rajta a szülők, mert a nyomok mir att nem vihették be a gye­rekeket, bosszankodtak a rendőrök, hiszen kezdhették, vagy folytathatták élőről a nyomozást a tettes felderíté­sére, s bosszankodtak az óvónők és a dadák is, mert mindig újra kezdhették a ta­karítást. Ahonnan pedig loptak, ott a hiányzó értékek pótlását, vagy egy új mun­katerv készítését. Mert a hé­ten egy nyíregyházi óvodá­ban a betörők a munkater­vet is összeszaggatták. Mi volt a céljuk? Mig meg nem fogják őket, csak talál­gatni lehet, de azt csak a rossz nyelvek mondják, hogy mindezt azért tették, s azért vállaltak még kockázatot is, mert nem találták elég tar­talmasnak a munkatervet. Az egyik rosszmájú szülő még azt is elhíresztelte, hogy a magnót csak azért törték össze, hogy eltereljék a fi­gyelmet a munkatervről. Mielőtt belemelegednénk a találgatásokba, a héten egy másik óvoda dolgairól is In­formációkat szerezhetett a Kelet-Magyarország olvasó­ja, méghozzá a kemecsei óvo­da vezetőjének és dolgozói­nak „tevékenységéről”. Ok is felbosszantották a szülő­ket, csak egészen más mó­don: már délelőtt megverték a gyereket, hogy a szülők­nek este ezzel se legyen gondja. Szóval a héten volt bosszú­ságunk az óvodákkal. De ezt kizárólag a betörők, s nem a gyermekeket verő nevelők kedvét letörök okozták. És különbség más is akad: míg az óvodát a betörök miatt, a betörőket meg majd az óvo­da miatt, addig Kemecsén a gyerekeket a jókedvük miatt csukták be. A verekedők ma­radnak ... mellesleg Hazai Hazai pályán, saját közön­ség előtt nagyobb sikere van a csapatnak, s az a meglepetés, ha győzelem he­lyett egy sovány döntetlen, ne adj isten, vereség szüle­tik a kedvencek játéka nyo­mán. Bár az elmondottak a sport­pályák hangulatát idézik, mellesleg nagyon is ráillik mindez a szűkebb pátriában gyártott termékekre is. Ol­vastam nemrég, hogy sajna, a szabolcsi szövetkezeti ipar messze földön híres termékei nem élvezik a hazai pálya előnyét. Úgy vannak, mint az a csapát, amelyik pályabetil­tás, avagy a játéktér korsze­rűsítése miatt idegenben kényszerül lejátszani sors­döntő mérkőzéseit. Ilyen kö­rülmények között nehezebb kivívni a győzelmet, hiszen semleges pályán az ellenfél is felbátorodik és megszo­rongatja a legesélyesebbnek vélt csapatot is. Pontosítván a sportbéli ha­sonlatot : bármennyire is megfelelnek a legkényesebb hazai és külföldi ízlésnek is a szabolcsi ipari szövetkeze­tek ruhái, cipői, olykor rá­tukmálni. sem tudják a „ha­zai” vevőkre. Meséli fővárosi ismerősöm — aki mellesleg a közbenjárásomat kérte egy­fajta szabolcsi termék meg­szerzéséhez — nemrég Bécs- ben járt és szemet szúrt ne­ki az egyik lábbeli. Többször visszament a kirakathoz, míg végül kikotorta az összes külföldi pénzét a zsebéből, hogy megvegye azt a szép cipőt. Igaz, hiába serényke­dett kiforgatni minden zse­bét, nem gyűlt össze annyi pénz, de benn a boltban megtudta: bizony jóféle ma­gyar — szabolcsi — termék kínálja magát a bécsi kira­katban. Ugyanakkor itthon azt hall­ja az ember, hogy sokkal gyorsabban elkapkodják a szabolcsi cipőket, ruhákat a Skála-boltok, mint. a helybéli szaküzletek. Aztán mehet a szabolcsi vevő Budára, Szol­nokra vagy Debrecenbe, hogy hozzájusson ahhoz, amit hajításnyira a lakásától gyártanak. Ki érti ezt? Mellesleg, én értem: sokak szemében nem az az érdekes, ami van és könnyen elérhető. Sokkal sikkesebb, ha elmondhatják: hogy bár lejárták a lábukat, de ők olyan áruhoz jutottak, amire másnak hiába is fáj a foga. (angyal)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents