Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-18 / 41. szám

1982. február 18. Kelet-Magyarország 7 Ötödikesek írják Eke Háté története A kkor történt, amikor a császáriak Harkány faluját elfoglalták. Élt a faluban egy férfi, aki kitűnt mindenki közül bá­torságával, rátermettségé­vel és gyorsaságával, mert úgy forgatta a fokost, mint a borbély az ollót. Akkor is vitézül harcolt, amikor nagy veszélyben forgott a falu. Éppen egy kapitány­nyal nézett farkiassz emet, amikor egy közlegény orvul leütötte. Erre gyorsan meg­kötözték. Az ifjút elöntötte a vér, de még nem halt meg. Mikor föleszmélt, meg­kérdezik- a nevét. — Hogy hívnak te kuruc? — Mlaguk azért fogtak el, hogy megöljenek, nem azért, hogy a nevemet tud­ják! De azért megmondom! Eke Máté a nevem. — Eke, Eke, ez valahogy ismerős! — mondta a kapi­tány. Nemsokára felültet­ték a lóra és elindultak. Két óra múlva a várhoz ér­tek. — Na végre! — mondta az egyik katona. Mindenki elhagyta a ra­bot egy kis ideig. Ezt hasz­nálta ki Máté. óvatosan el­kezdte dörzsölni a kötelet. Érezte, hogy lazul a kötél. Erre egy óvatos rántással elszakította a kötelet. Gyor­san le akart ugrani a ló­ról, de ez nem ment ilyen könnyen. A katonák észre­vették szökési kísérletét. Már-már úgy látszott, hogy újból fogságba kerül, ami­kor nyolc lövés dördült el. Mind a nyolc császári el­bukott. A most már szabad kuruc, a lövés irányába for­dult és megpillantotta Buga Jakab mosolygós arcát. — Jakab, hogy kerültök ide? — Kapitány, nehezen, de itt vagyunk! — Most gyorsan szedjük össze a holminkat, és vág­tassunk el! — Hányán vagyunk itt? — Nyolcán! — Hányán vannak a bar­langban? — Harmincán! — És mennyi puskapor van? — ötven puska, ugyan­annyi pisztoly és három hordó puskagolyó. Nemsokára a barlangba értek. Ott egy szegénylegény adott jelentést: — Kapitány uram, jelen­tem, készen vagyunk az es­kütételre! A csapat másik fele nemsokára megérkezik! — Köszönöm! A diák előhozta a zászlót. Ekkor a kurucok kapitánya kibontotta a lobogót és e szavakat mondotta: — Esküszöm a magyar hazára és a magyar zászló­ra, hogy mindvégig védel­mezzük a hazát! Erősen fo­gadjuk, hogy Isten segítsé­gével, utolsó csepp vérün­kig védjük a barlangot! Az eskütétel után az ott levő népfelkelők sorban megcsókolták a honbeli harcrabuzdítót. A vezér ek­kor kiosztotta az utasításo­kat és ezt mondta: — Ha ez a csata sikerül, akkor már szabad az út a Dunántúlon. Mindenki nagy elszántsággal és ügybuzga­lommal készült a"sorsdöntő ütközetre. Másnap eljött az a régen várt nap. Megdör­dültek az ágyuk. Dübörög­tek a dobok. Felhangzott a kiáltás: — Rohamra!!! A kurucok egy része fu­tásnak eredt. Már a laban­cok majdnem beérték őket, egy váratlan pillanatban a kapitány elkiáltotta magát: — Rendülj szegény! És az a maroknyi sze­génylegénycsapat helyből .fordította a fehérkabáto­soknak a lovaikat. Ekkor megmozdultak a szénabog­lyák, száz felkelő ugrott ki. Az eddig rendezett császári sereg felbomlott és futás­nak eredt. A kurucok be­kerítették őket és véres harc következett. Csak a vezérkar tudott meglépni, de utánukvágtatott Buga, meg a diák. Jakaibéknak a lovaik fáradtak voltak. Már-már majdnem sikerült elvágtatni, mikor több lö­vés dördült eL A diák ész­revette a porfelhőben ki­bontakozó csapatot. A vad robajjal érkező század egy­ből kardélre hányta a ma­roknyi fősereget. A rövid ütközet után üdvözölték egymást. — Ha ti nem jösztök, el­poroznak a szemünk elől — mondta Láncz Jani. Elin­dultak a csatatérre. Ott már csak fogoly labancok tartózkodtak és örömittas kurucok. Egy óra múlva megérkezett a brigadéros, szép almásderes lován. Béri Balogh Adám. Hatalmas él­jenzés tört ki. Eke Máté je­lentést adott: — Brigadéros uram jelen­tem, a csatában megvertük a labancokat. — Vigyázz, Máté! — kiál­totta Balogh Adám. Ebben a pillanatban lövés dördült el. Eke egy gyors mozdu­lattal elhajolt a biztos ha­lál elől, de a következő mi- nutumban ő is lövésre szán­ta el magát. Egy közeli fá­ról nagy test zuhant le. Mindenki arra nézett, és megpillantották a németek kapitányát. — No, ez se eszik többet, Isten kenyeréből — kiáltot­ta a diák. — Látom, kapitány, hogy magának a szerencse is kedvez. — Ezennel kinevezlek a siklósi vár kapitányává! — mondta a kurucok halha­tatlan vezére. — Köszönöm a megtisztel­tetést, de nekem nem szo­kásom várni a labancot, ha­nem ott rajzani a császári­ak körül. Máté zászlója mindig ott rajzott, a bécsi vasasok körül. Meg is lett ennek a haszna. Amelyik ellenséges sereg találkozott az ő századával, egyből fel­vette a nyúlcipőt. Még a halála után is tisz­telték a labancverő kapi­tányt. Becsky György 5. c. ált. iskolás, Vállai ' A szabad hétvégék egyik kedvelt programja Fehér- gyarmaton a sakk. A napok­ban a városi művelődési köz­pontban harminc versenyző közül Móna Gábor kisdobos, az 1. számú általános iskola tanulója lett az első, Molnár Zoltán és Póti László úttö­rők előtt. Ezentúl is gyakran rendeznek olyan versenye­ket, összejöveteleket, ame­lyek a több szabad idő hasz­nos eltöltését teszik lehető­vé. Megmenteni a hagyományokat... Faliszőnyeg a diákszobába A vaj alakét hagyományőrző múzeumukról ismeri fél Európa. Igaz, itt nem úttörőtörténeti em­lékeket őriznek, azonban most a szövő szakkör is felhívta magá­ra a figyelmet. — Igazgatónk ötlete volt 3 éve, bogy próbálkozzunk szövéssel — fogad a szövőszéknél ülő hetedik osztályos László Tünde. — A tervhez azonban szövőszék, esz- továta kellett. Szerencsénk volt. Egy öreg nénitől, Gábor Gyulá- nétól vásároltuk meg szakkö­rünknek. A mostanihoz hasonló hidegben költöztettük 3 éve a napközi udvarán lévő egyik he­lyiségbe. Előbb magával a mun­kaeszközzel ismerkedtünk meg. A fonal felhúzásában két néni segített. A múlt tanévben le- szőttünk 20 méter felhúzott anyagot. A pokróc, illetve rongyszőnyeg szövésében sokat segített Dani Károlyné szakkör­vezető, és a felnőttek: Éles Már- tonné, Szabad Gyuláné és Só­lyom Andrásné. — A fonási, dörzsölési szoká­sokat dramatizáltuk — kapcso­lódik a beszélgetésbe az osztály­társ, Tóth Ildikó, — a kulturális szemlén is bemutattuk, hogy má­sok is ismerkedhessenek a ha­gyományokkal. Ebben a tanév­ben új, világos, tiszta, kellemes környezetbe költöztünk. A diák­Hetedikesek, a szövőszéknél. otthonban kaptunk helyet. Per­sze. továbbra is vitatkozunk, ki szőjön, ugyanis mindannyian szívesen csinálnánk. A leszőtt 16 méterből faliszőnyeget készítet­tünk a diákotthon szobáiba, de került belüle az iskolába, s a KISZ-szervezetnek is ajándékoz­tunk szőnyeget: — Munka közben sok minden­ről szó esik — folytatja Harsá- nyi Judit 7. osztályos pajtás. — Tanár néni sok régi történetet olvas, mesél báli szokásokról, udvarlásról, helyes viselkedés­ről. Megbeszéljük az akkori po­litikai helyzetet is. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ne hall­gatnánk magnót. Otthon is örül­nek, mert a felesleges rongyo­kat elhozzuk, s ebből is értéket teremtünk. Sipos Györgyi: — Most ismét felhúztunk 20 méter pamutot, és megkezdtük a szövést. Reméljük, szép lesz ez a szőnyeg is, csak több színes rongygombolyagot fogunk gyűj­teni, erre ugyanis szükség van a mintázat kialakításánál. Jelen­tős segítséget jelent, hogy az is­kola szinte minden úttörője se­gít nekünk a rongy begyűjtésé­ben. M. K. Helyiket válasszam? Javítás — nagyítóval Az órás Ki ne szeretne legalább egy­szer bekukkantani az óra szám­lapja mögé? Gyermekkoromban valahonnan egy karóra kevere­dett a játékaim közé. Kopott volt, eltört az üvege. Azt mond­ták, nem lehet megjavítani. Megörültem a váratlan ajándék­nak, s azonnal darabokra szed­tem a szerkezetet. Aztán hiába is kísérleteztem, nem tudtam össze­rakni. Darabjait őrzöm azóta is. — Első látásra nekem Is bo­nyolultnak tűnt ez a munka — mosolyog Lipcsei Marika, aki most tanulja az órás mestersé­get. Parányi női karórán dolgo­zik. Számlapja alig nagyobb egy tizfffléresnél, súlya egyikét deka. Pedig a szerkezet közel száz al­katrészből áll. — Türelem, nyugalom, kéz­ügyesség és jó szem kell ehhez a szakmához. Századmilliméte­res átmérőjű alkatrészekkel, csavarokkal, rugókkal dolgo­zunk. Szabad szemmel nem min­dig boldQgulok a javítással. Ezért sokszor nagyítóra van szükségem. A műhely egy vasas üzem ki­csinyített mása. Mint maguk az alkatrészek, a szerszámok is pa­rányiak. Hajszálrugócsipesz, pi­cinyke íogók, csöpp üllő, kala­pács, sőt, egy miniatűr eszterga­pad is tartozik a felszereléshez. A műhely büszkesége: egy óra- tisztító gép. — Amíg ez a masina nem volt, sokáig tartott az óratisztítás. Minden egyes alkatrészt külön kellett megtisztítani. A művelet lényegesen egyszerűbb lett. Szétszedjük az órát — egyszerre többet is — majd az alkatrésze­ket csoportosítjuk, s belehelyez­zük a gépbe. Pár perc és sze­relhetjük is össze az órákat. A műhelyben az időmérő szer­kezetek valóságos arzenálja fo­gadja a látogatót. Van itt vek­ker, falióra, sokféle mechanikus és kvarcóra, sót kakukkos is. Hasonlóak, mégis mind más és más. Marika azt mondta, hogy éppen a sokféleség miatt ezt a mesterséget egy életen át tanulni kell. S ez benne a szép. (házi) Úttörők rovata Hiénk a szó Petőfi Sándorra emlékeztünk, beszélgettünk a költő életéről, előadtuk néhány versét. A János vitézt bábo­zással adtuk elő. Molnár Judit, Pára Viktória, Petneháza, 2904-es Petőfi Sándor Úttörőcsapat. A múlt héten a társadalomkutató úttörők rendez­tek versenyt. Beszélgettünk irodalomról, történelemről, politikáról. A hetedik és a nyolcadik osztályos tanulók között a nyolcadikosok szereztek több pontot. Sok olyan tapasztalattal gazdagodtunk, amelyet máshol is fel tu­dunk használni. Szabó Agnes, Bárdi Annamária, Laskod. Már négyéves az a testvérkapcsolat amely a mi nyolcadik osztályos úttörőrajunk és az Esze Tamás Gimnázium Kilián György KISZ-alapszervezete között létrejött. Együttműködésünk eredményeként már tavaly elnyertük a Kiszesek az úttörőkkel elnevezésű vándor­zászlót. A napokban pedig újabb megtiszteltetés érte rajunkat. Bemutató foglalkozást tarthattunk a testvér KISZ-alapszervezettel közösen, szóltunk a KISZ-életre való felkészítésről, az úttörőmozgalomról és a KISZ- szervezet vezetéséről. Ezen a foglalkozáson megbeszél­tük, milyen dokumentumok alapján dolgozik az ifjú­sági szervezet és melyek a legfontosabb eredményei. Az érdekes beszélgetést egy vetélkedő, közös játék és ének­lés zárta. Szántó Enikő, Mátészalka. * Az elmúlt héten megrendeztük a tudományos­technikai úttörőszemlét. A matematikaversenyen ér­dekes feladatot kaptunk: a hajó hosszából és a kapi­tány gyermekeinek számából kiszámíthattuk, hány éves a kapitány. Az oroszvetélkedőn megismerkedtünk Bu­dapest és Moszkva nevezetességeivel, néhány család életével, s természetesen nyílt színjátszó szakköri napot is tartottunk. Itt megismerkedtünk a színjátszás alap­vető szabályaival, sok meglepetést okozott a Mi leszek? rajzpályázat. Az elkészült rajzok vágyainkról, elképze­léseinkről vallottak. Az eredményhirdetés napján a nyolcadikosok saját verseiket mutatták be. Csikai Csilla, Nyírpazony. Mindannyian nagyon vártuk a Móricz Zsigmond Színház nyitását, s hamarosan ellátogattunk az előadá­sokra. Megnéztük a Csongor és Tündét, valamint a Búbos vitézt. A Volán vállalat különbuszt adott, hogy időben odaérjünk az előadások kezdetére. Stekler Angéla, Nyírpazony. Hahotaklub A tatabányai úttörő- és ifjúsági házban megala­kult az ország első haho­taklubja. A gyerekek a Pajtás újság mellékleté­nek, a „Hahotá”-nak a ne­vét vették fel és foglalko­zásaikon, egyszer egy hó­napban, vidám történe­tekkel, képekkel, tréfák­kal nevettetik meg egy­mást. A klub vezetője Szigeti Piroska, a Pajtás újság olvasószerkesztője. (MTI- fotó: Weber Lajos felv.) TÖRD A FEJED! VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő (nyolca­dik négyzetben: AB). 6. Rossz ellentéte 7. Ének. 8. Római 2. 9. Előidézője. II. Járom. 12. Győr folyója. 14. Mosó betűi keverve. 16. Megfejtendő. 18. Talmi. 20. Végtag. 21. Sír. 22. Égitest. 24. For­radás. 25. Fut, szalad. 27. Vissza: retten. 28. Fordítva: ajándékozta! 29. Kortyolta. FÜGGŐLEGES: 1. Hosszú idő múlva. 2. Ajándékoz. 3. Kutató egynemű betűi. 4. . Római 550. 5. Énekesmadár. 6. Megfejten­dő. 10. Baj betűi keverve. 11. Elektromos töltésű anyagi részecske. 13. AEK. 14. Bá­torkodik. 15. Megfejtendő. 17. Ebből lesz a növény. 19. Pengetős hangszer. 21. In­dítás. 23. Lóca. 24. Ki nem. . ., az nem is arat. 26. A függ. 19. fele. 27. Római 501. Megfejtendő: közel-keleti arab államok (vízszintes 1, 16, függőleges 6, 15). Múlt heti megfejtés: VOLGA — DUNA — OLT — VISZTULA — MARICA. Könyvjutalomban részesültek: Piros Krisztina Nábrád, Fórján Tibor Csenger, Kaszás Anikó Tuzsér, Riczu László Zá­hony, Németh János Nagyhalász, Kórik Gabriella Tiszalök, Hajós László Paszab, Plósz Ildikó Nyíregyháza, Angyal Hilda Hodász, Hanuszik Zsolt Nyírtelek, Seres Szilvia Szatmárcseke, Kovács Ilona Ib- rány, Varga Anita Öfeshértó, Vadnay Zsó­fia Nyíregyháza, Kálmándi Gyula ör.

Next

/
Thumbnails
Contents