Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-17 / 40. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. február 17. Megújulni U j módon dolgozni nem annyit jelent, mint elvetni mindent, ami volt. A megújulás ennél sokkal nehezebb. Meglévő alapokon maradva kell ki- és megtalálni a jobbat, a frissebbet, a korszerűt. Magyarán: ki kell bányászni a tartalékokat. Azokat, melyek a fejekben rejtőznek. Bátorítani kell az újra törőkét, félre kell tenni beidegződéseket, tágítandó a szűk horizont, megtanulandó a milliméter helyett a millimikron, az önünneplés helyett az önelemzés. Mi tagadás, nem köny- nyű dolgok ezek. De hogy nem reménytelen, azt jó néhány gyarmati példa is bizonyítja. Elég, ha utalunk a HÖDIKÖT sikerére. Vagy a helyi termelőszövetkezet elképzeléseire. De hogy bizonyítsuk a lehetőségek sokféleségét, szólhatnánk a falugyűlésről is, mely új utakon járó módszerrel szeretné mindjobban ismerni és szolgálni a lakosság igényeit. De hadd szóljunk a most zajló Zalka-napok- ról, melyek a nyitott gimnáziumi kapukkal kínálnak újat és jót. Nézzünk bármerre az életben szét, azt tapasztaljuk: a gondolkodó emberek mindenütt próbálkoznak. Ki bátran, ki elfogó- dottan. De nem lehet nem cselekedni, nem lehet kitérni a kor követelménye elől. Volt idő, amikor csak az számított újnak, ami milliókba került. Rangja annak .volt^.aminek látványa elkápráztatott A féjek frissülése nem látható. Csak az eredmény igazolja : megtörtént-e valóban. Itt előbb jön a szellemi befektetés, s csak ha ez jó volt, érik pénzzé a munka. Jóleső érzés tetten érni ezt ott, ahol időben tudtak váltani. Példáink mutatják: ezt minden településen megtehetik, ahol érzik és tudják azt, hogy a tetté érett mai gondolatban rejlik a holnap. Szemekre bontani a láncot! A hír: a fehérgyarmati Győzhetetlen Brigád Tsz, amely kedvezőtlen termőhelyi adottságú, 1981-ben 4 milliós nyereséggel zárta az évet. Túri Zoltán elnök puritán irodájában együtt ül a vezérkar: Kerekes Lajos párttitkár, Mester Károly termelési elnökhelyettes, Kiss Lajos üzemgazdász, Kovács István ágazatvezető. Köztük találok egy „külsőst” is, mintegy jellemzéséül annak: a korszerű együttműködés egy stábba tereli a szakembereket. Szőke Lajos, a MÉM növényvédő szolgálatának szakembere magától értetődően érzi magát idetartozónak. — Elégedettek? — teszem fel az ilyenkor obiigát kérdést. — Nyereséget értünk el, igaz némi szépséghibával — mondja az elnök —, volt némi eszköztúllépésünk. Ez reményt keltő. Most azonban kevés az örvendezés. A jövőt kell tervezni. — A növénytermesztési ágazat nyereséges volt, az állattenyésztés nem. El kell jutni oda, hogy megszűnjék az a gyakorlat, hogy az egyik húzza a másikat. Nem lehet másként, csak úgy, hogy minden ágazat eredménnyel dolgozik — fejtegeti Mester Károly. — Nézzen ide — mutat papírjaira Kiss Lajos , a' búza ötéves termésátlaga 23,98 mázsa volt hektáronként. Ha eredményt akarunk 1982- ben, ezt 31 mázsára kell emelni. A silókukoricából 122,2 helyett 252-t, kukoricából 40 helyett 55-öt. — Az utóbbi években azzal is számolni kell — fejtegeti Kovács István —, hogy sok mindennek felment és felmegy az ára. Csak átgondolt elemzés után dönthetünk, mit; mennyit, mennyiért! — És mit ér a mi döntésünk, gondolkodásunk akkor, ha az emberek nem értik meg azt, hogy újféleképpen kell a munkát végezni — kiált fel Kerekes Lajos. az eredményt nem tudjuk általánossá tenni. — Tartalékaink vannak, A női munkaerőnek ládaszegező üzemet létesítettek, s ez egész télen folyamatos munkát biztosít. (Molnár Károly felvétele) — Ha azt mondom, hogy jobb szervezés, gyorsabb reagálás a követelményekre, gazdaságosabb termelés, akkor keveset mondtam — így az elnök —, ennél ma több kell. — El kell jutni oda, hogy a technológiai láncot elemeire szedjük, s ott kutassuk, melyek a lehetőségek — fejezi be a gondolatot Mester. És ezen a ponton máris belekerülünk a vita közepébe. — Vegyük csak a növény- védelmet — magyaráz Szőke Lajos — s máris látszik: nem elég meghatározni mit mivel s mikor. Fajta, időjárás, egyes munkafázis optimális végzése, a minden szakmunkás számára kötelező gondolkodás — mind-mind összefügg. — Az élet bebizonyította, hogy tudunk mi 113 hektáros táblán 20,25 mázsás átlagterméssel napraforgót termelni, 530 forintos önköltséggel. Ez jó. De ha ma nem elemezzük, hogyan sikerült, s nem minden lépésre vonatkoznak a következtetések, akkor ezt A kovács Alig három éve dolgozik a Győzhetetlen Brigád Tsz-ben Bodó István, mégis szinte mindenki ismeri. Nemcsak ismeri, de becsüli is. ö a szövetkezet egyik kovácsa. Véletlenül került Tiszalök- ről Fehérgyarmatra. Lánya itt lelte meg élete párját, s a szülők követték a városba lányukat. Azonban itt is megmaradt gazdálkodó mesterembernek. Nem felejtette el a munka szeretetét. 1939- ben már kalapáccsal a kezében dolgozik, s fújtat. Ezt érzi most is. A szikár — egyáltalán nem kovács küllemű —, csendes, nyugdíj előtt álló kovácsmester nem mindig villanymotor hajtotta izzító- val dolgozott. Ahhoz, hogy a fém könnyen formálható legyen, hevíteni kell. Nagyon kemény igénybevételt jelentett a pumpáló lábnak. Az eltelt 42 év alatt nagyot fordult a világ. Míg korábban a patkolás, s a mező- gazdaságban használatos szerszámok, eszközök készítése volt a feladat, ma már e szakmában is a piaci termelés a nagyobbik rész. A huszonkét ló, s a tucatnyi szekér ugyanis nem adna állandó munkát. így például az elmúlt évben a pótkocsi pótkeréktartó készítésével bizonyították: a kovácsokra lehet számítani. Most a porelszívó ciklonhoz készítenek 5 ezer darab karikát. Persze mégis az az igazi, amikor a kocsisok megjelennek a négyhetenként esedékes pat- kolásra. Bodó István elégedett ember. Igaz az órabére nem vetekszik az ipari üzemekben dolgozó társaiéval. Azonban az óránkénti 19 forint tisztes jövedelmet ad. S számára a háztáji is jelentős. A mesterember ugyanis nem tagadta meg paraszti származását. Otthon 7 disznó hízik az ólban. Már 2 süldő is vár arra, hogy majd a levágott nagy disznó helyére kerüljön. A háztáji biztosítja a ház körüli szükségleteket. Persze az a legfontosabb — fogalmazza meg a mindenki Pista bácsija, a maga 59 évével: befogadtak, s elismerik munkámat. A sok fújtatástól visszeres lába miatt nagynéha kidől a sorból. Azonban egészségével nincs különösebb probléma. Úgy tervezi, hogy a nyugdíj után is be-bejön dolgozni, mert nem lehetne ezt a szép munkát egyszerre csak úgy abbahagyni. Beszélgetésünk végén ismét a tűzhöz áll, hogy megigazítsa a szerszámot; s hogy tovább igazítsa maga, s a családja életét. (m. k.) elsősorban a fejekben. — Ezt érzik az itt dolgozók is. Nézzük a gépüzemet. Abban a pillanatban, amikor kiderült, hogy újszerű megoldás kell, azonnal előálltak az újítással. — De mérhetetlen a változás a háztájiban is. Minden jó, régi, hasznos tapasztalat előjött. Nem vitás: ágazatnak tekintjük a háztájit, s sok hasznos tanáccsal segítünk. — Kétszázhaimánc tagunk van. Ebből harminc alatti 115—120. Talán még ki sem aknáztuk ezt a tartalékot. A frisseséget, a türelmetlenséget, az új iránti fogékonyságot. — De azt se feledjük — mondja a párttitkár —, hogy városban dolgozunk. Az üzemek vonzó munkahelyet jelenthetnek. Ha nem tudunk jobb szociális, és munkalehetőséget biztosítani, akkor nem lesz csábító a tsz. — De nézzünk egy sokszor mellőzött területet — gondolkodik hangosan az elnök —, a személyzeti munkát. Nekünk pontosan fel kell mérnünk, meg kell ismernünk az itt dolgozók képességét, érdeklődését, . hajlandóságát. Csak az okos gazdálkodás „aZ emberrel jelentheti,' hogy mindenki azt csinálja, amit tud és amit szeret. Ez forintban ki sem fejezhető tartalék. Közbevágok, s érdeklődök az után, ami nagyon fontos: vajon a rossz termőhelyi adottságról miért nem esik több szó? Pedig lehetne erről is beszélni, ez itt tény.'1 — Erről nem beszélni kell, hanem azt kidolgozni, hogy védekezzünk ellene, mitöbb, támadjunk. Nekünk itt nem elég a nulla szaldó. A bővített újratermelést itt is produkálni kell. — A földjeinken alig tudunk változtatni, bár törekszünk, javítjuk a talajt. Az igazi lehetőség: változtatni a gazdálkodáson, a felelősségen. — Megújulni — ezt Túri Zoltán mondja —, csak úgy lehet, ha a gazdálkodás megváltozott körülményeit, a szabályozókat, a technológia minden egyes láncszemét valamint az emberi tényezőket egy időben tesszük mérlegre. Ez a legprózaibb napi munka, nincs benne semmi mi- tosz. Győzhetetlen a Győzhetetlen? — tettük fel a kérdést. Feleletet erre a következő hetek, hónapok, évek adnak. Egy biztos: fegyvertáruk bővebb lett, s a korábbi utóvédharcokból támadásba mentek át. A siker lehetősége a kezükben van. EGY SZELET VÁROS Vita „pertuban" Ha azt írnánk, hogy pezsgő és pergő vita, felszólalások sokasága jellemezte a február 11-i fehérgyarmati városkörzeti népfrontgyűlést, enyhén szólva vétenénk a hitelesség, tárgyilagosság ellen. Szabó Endrének, a város tanácselnökének beszámolójához ugyanis a művelődési ház nagytermében helyet foglaló népes közönség közül, mindössze hárman szóltak hozzá. Ember Gyula saját családjának idős, 80 éves tagjáról beszélt. Idős apósa ellátását nehezen tudja megoldani a család, hisz mindenki dolgozik. Tóth Béla a Borsodi és a Bocskai utcák járdáinak helyzetéről és a HÖDIKÖT helyi üzemének nehéz megközelítéséről mondott megszívlelendő javaslatokat. A harmadik felszólaló az idén elkészülő úszómedence létrehozásában kifejtett fáradozását köszönte a város vezetőinek, polgárainak és a járás lakóinak, hisz a tizenhatszor huszonöt méteres úszómedence a járás lakóinak közös ügye lett. Mindenki segít, mindenki élvezheti majd annak örömét. Legfőképpen a gyerekek, akiknek az egész járást érintve azt tervezik, megoldják az úszás tanítását ... A gyarmati városkörzeti tanácskozás — annak ellenére, hogy kevesen nyilvánítottak véleményt — több szempontból is jól sikerült. Először is, természetes volt. A rendezők, szervezők nem törekedtek felkért hozzászólók „felbiztatására”, mert nem tartják életszerű, hatékony módszernek. Felesleges ismétlésekre kevés gondolatot tartalmazó felszólalásokra aligha van szükség. Ezenkívül azt is jól tudták a tanácsi és népfrontszervek vezetői, akik a városkörzeti tanácskozásra készülődtek, hogy ezt megelőzően már három hasonló gyűlésre sor került, ahol sokan elmondták véleményüket. Nemrég tartották a tanácstagi beszámolókat is. Szinte1"'természetes, hogy a csütörtök délutáni városkörzeti népfrontgyűlésen nem bontakozott ki nagy vita, hisz a résztvevők nem először hallottak az elért eredményekről, a tavaly ugyanitt elmondott közérdekű javaslatok sorsáról és az idei év tennivalóiról __ Szimpatikus volt a vendégként részt vevőnek az is a városkörzeti tanácskozáson, hogy a válaszoló tanácselnök a megszokott hivatalos hangnem helyett olyan közvetlenséggel válaszolt a felszólalóknak, mintha csak az utcán futottak volna össze. „Igazad van Ember Gyula és megértjük, nagy gond a családotokban az idős nagyapa gondozása. Ezért is igyekszünk a jövőben valamelyest szélesíteni a házi szociális gondozást, amely jelenleg 26 idős emberre terjed ki városunkban.” Tóth Béla kérdéseire, javaslataira is, ha lehet így mondani, „pertuban” válaszolt a tanácselnök. Megígérte: újra átgondolják az említett két utca közlekedésének, úthelyzetének ügyét és számítanak a városlakók társadalmi munkájára, amely a 8I-es évben több mint 8,5 milliót tett ki, lakosonként 780 forintos értékben. A közvetlen párbeszéd, a hangnem nem szónoki fogás volt, hanem olyan természetes közeledés, ami a kis városok lakóinak és vezetőinek hihetetlen nagy előnye. Itt még ismerik egymást az emberek, merik nevükön szólítani, tegezni is azokat, akik éppen egy fórumon „közéletet” élnek. És nem is esik csorba a tekintélyükön, a beosztásuk presztízsén. Ezért is volt egyebek mellett sikeres a fehérgyarmati városkörzeti népfronttanácskozás, amely formáját tekintve nem volt tanácskozás — inkább az elvégzett munka számbavétele a beszámolóban — tartalmában mégis eszmecsere volt. A három felszólaló egyike újszerű gondolatot is elmondott, amely általánosabb figyelmet érdemel. így hangzott; „Jó dolog, hogy egyre többet foglalkozunk az idős emberekkel akiknek a száma városunkban is meghaladja a kilencszázat. De ne feledkezzünk meg a közép korosztályról sem akiknek derekasan helyt kell állni a munkában és mindenütt. Nekik kell gondoskodni az öregeken kívül a gyermekekről is, akiknek a nevelése ezen a fórumon is szóba került. Gondoljunk erre a legnagyobb erőpróbára kitett középkorú korosztályra is, akiktől talán a legtöbbet várja a társadalom. Vigyázzunk magunkra is...” Páll Géza Hét végi csalogató Gyurmázás, meseklub, tinidisco Már régen készültünk a szabad hétvégekre. Elsősorban a szórakoztató, könnyebb műfajt szolgáltató jellegű kötetlen tevékenységeket helyezzük előnybe. Jó néhány szakkör, klub, baráti kör foglalkozását is áthelyeztük szombatra. A gyerekeket is várjuk. A városban csak szeptembertől lesz szabad a kisiskolások minden szombatja. A tizenéveseket szombat délután; a kicsiket a nem szabad szombatos (iskolai) héten vasárnap délelőtt fogadjuk. Ilyenkor rajz- és dda- film, úti élménybeszámoló, bábkészítés, gyurmázás, meseklub, szellemi és játékos vetélkedők, tinidiszkó, asztal trajzverseny, sárkányeresztés szerepel a programban. Találkozásra jönnek híres emberek, többek között a nyíregyházi és debreceni színészek. Eddigi tapasztalatunk szerint, az 5 napos munkahéttel felszabaduló idő eltöltésére nem tódulnak a tömegek a művelődési házba. Mi természetesen minden szombaton és vasárnap itt vagyunk, s hívjuk, várjuk a szórakozni, művelődni vágyókat — írja Kóbory Gyula, a fehérgyarmati Móricz Zsigmond Művelődési Központ igazgatója. Az oldalt összeállította: BÜRGET LAJOS GYŐZHETETLEN A GYŐZHETETLEN?
