Kelet-Magyarország, 1982. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-16 / 39. szám
1982. február 16. Kelet-M&gyarország 3 N.-né esete azért tanulságos, mert önérzetében úgy bántották meg, hogy a bíráló szavak, amelyekkel jogtalanul és érdemtelenül marasztalták el pártmunkája nem teljesítéséért, visszahullottak azokra, akik őt ezzel illették. A fiatalasszony évek óta nagy szorgalommal és szakértelemmel Végzi szép, a politikai irodalmat ajánló pártmunkáját, a könyvterjesztői teendőket pártszervezetében. Szinte valamennyi új Kossuth-kiadványt, politikai irodalmat, lexikont, klasszikus művet, memoárköteteket igyekszik megszerezni, ajánlani. Mégsem méltányolta a pártvezetőség N-né igyekezetét. Azért marasztalta el a beszámoló, hogy „csak” hatezer forint értékű könyvet, politikai irodalmat értékesített. „Ez a párttagság 50-es létszámát tekintve kevés” — állapította meg a beszámoló anélkül, hogy egy szóval is emlitette volna N-né fáradozását. Egy ideig hallgatott N-né, végül felállt a taggyűlésen és a következőket mondta: „Igaza van titkár elvtárs. Valóban ,csak’ 6 ezer forint értékben adtam el politikai könyveket a párttagságnak. De az is igaz, hogy abból a titkár elvtárs és a pártvezetőség tagjai egyetlen egyet sem vásároltak." Hogy mi történt azután, hogy N-né fejére olvasta a párttitkárnak a jogtalan elmarasztalást? A következő taggyűlés előtt rendezett könyvvásáron már néhány új vevő is jelentkezett... Jogtalan volt N-né elmarasztalása, mert jórészt nem tőle függ, nem rajta múlik e fontos pártmegbízatás sikere. Talán azt is meg kellett volna vizsgálni a pártvezetőségnek, olvas-e, mit és mennyit a párttagság? Képezi-e magát? Adódik még egy fontos tanulság: vannak olyan pártmegbízatások, amelyeknek a teljesitése más párttagok segítségétől függ. Ilyen a politikai irodalom, terjesztői munka is. F. K. ÉRTÉK I Az értékelemzés nem más, mint a gazdálkodási folyamatok tanulmányozása. De mivel is foglalkozik az értékelemzés? Durván fogalmazva, azt vizsgálja, hogy az adott termék, technológiai folyamat milyen feltételek, körülmények között valósul meg, Hazánkban eddig szinte kizárólag az iparban alkalmazták ezt a módszert. A mező- gazdaság most kezdi felfedezni, s ebben Szabolcs-Szat- már jár éppen az élen. Az MSZMP Oktatási Igazgatósága és a TESZÖV szervezésében Nyíregyházán indult egy tanfolyam, ahol tizenegy szabolcsi termelőszövetkezet, és egy állami gazdaság szakemberei sajátíthatják el az értékelemzés alapjait. Az első foglalkozásra a napokban'került sor, s ezentúl — dr. lványi Attila, a budapesti közgazdaságtudományi egyetem docensének vezetésével — három hónapon át tanulmányozzák a résztvevők a módszer elméleti kérdéseit. A negyedév elteltével a négy-öt fős csoportok már konkrét feladatokat kapnak, de továbbra is kapcsolatban állnak majd a kurzus vezetőivel, akik menet közben segítséget nyújtanak a munkához. Az országosan is egyedülálló vállalkozás haszna minden bizonnyal forintban is mérhető lesz majd, s a tervek szerint a következő évben újabb gazdaságok szakemberei vehetnek részt hasonló tanfolyamon. Szakszervezet és munkahely — eddig szinte kizárólagos volt a kapcsolat; legfeljebb a nyugdíjasok, gyes-en lévő kismamák számítottak kivételnek. Az utóbbi években azonban mind nagyobb volt az igény arra is, hogy a települések fontos ügyeiről, a szűkebb pátria jövőjének alakításáról szintén véleményt nyilvánítsanak a szakszervezetek. Jó alkalmat adtak a területi munka megélénkítésére a szakmaközi bizottságok újjáválasztásai. Jelenleg a megye nagyobb településein 33 szakmaközi bizottság vesz részt aktívan a városok, nagyközségek életének formálásában. A lehetőségekről Baktaló- rántházán beszélgettünk. Szervezett dolgozók Baktalórónthózón — Nagyon sok szállal kötődik a szervezett dolgozók érdeke a településhez — mondja Csorna Tibor né, a nagyközségi pártbizottság titkára. — Természetes, ha valamire szükség van, mindjárt az üzemekhez, munkahelyekhez, a szocialista brigádokhoz fordulunk, akár rendezvényekről, társadalmi munkáról van szó. Az is természetes tehát, ha a dolgozók nemcsak a munkahely, hanem a lakóhely terveit, lehetőségeit meg akarják ismerni, sőt, ha annak alakításába javaslataikkal bele akarnak szólni. Tekintélyes létszámról van szó a szakmaközi bizottságok esetében. Baktalórántházán például a nyolc nagyobb munkahelyi szakszervezeti bizottság munkájának összefogásával csaknem ezer szervezett dolgozót képvisel a szakmaközi bizottság. — Nem teljesen új célokat tűztünk a szakszervezet elé, csak egy addig kissé háttérbe szorult feladatot, a területpo. litikai munkát akarjuk megélénkíteni — fogalmaz Bo- dócs Emánuel középiskolai igazgatóhelyettes, a szakmaközi bizottság titkára. — Tulajdonképpen arról van szó, hogy ezzel a szakszervezeti tagság bekerül a község közéletébe. Mi közvetítjük a szervezett dolgozók településpolitikával összefüggő javaslatait, észrevételeit az illetékes párt- és állami szervekhez. Folyamatosan jelezzük a dolgozók problémáit, gondjait és szorgalmazzuk is azok megoldását. Természetesen szervezzük és összehangoljuk a községért végzett társadalmi munkaakciókat A kereskedelmi ellátást is folyamatosan figyelemmel kíséri a szakmaközi bizottság, s jelez, ha ritkulni látszik az élelmiszer, iparcikk általában bőséges kínálata. A munka természetesen a gyakorlathoz kötődik, s abból fakad: ha a dolgozó kilép a munkahely kapuján, máris községi lakossá válik. Nem mindegy azonban, hogyan él, milyenek a lehetőségei. Az apró bosszúságok is okozhatják, hogy rossz kedvvel megy dolgozni, apró-cseprő ügyekben is ki kell menjen a munkahelyéről. — Sok apróság is fontos lehet, ha azt sok helyről jelzik — folytatja a szakmaközi bizottság titkára —, s aminek megoldásához talán kevés az egyes ember bejelentése, azt mi a pártbizottság, a 'tanács szintjén eredményesebben képviselhetjük. Nálunk is voltak ilyenek, s csak példaképpen mondom: egy betegnek nehéz elérni az orvosi váró megnagyobbítását, jobb fűtését. A boltban is legfeljebb az eladóval perelhet, ha hosszabb ideje nem kap meg egy számára fontos árut. Ha ilyesmiről több munkahelyről kapunk észrevételt, jelezzük az illetékeseknek, s nem engedjük, hogy megoldás nélkül elfeledkezzenek az ügyről. Valóban csak napi bosszúság, amit a titkár említ, de ánnak, aki fázik a rendelőben, vagy nem tudja beszerezni ami kell, 'igen fontos dolog. — Szeretnénk felfrissíteni, a mai követelményekhez igazítani a részletes rendezési tervünket — folytatja a gondolatsort más területen Páll Endre nagyközségi tanácselnök. — Természetesnek tartottuk, hogy a szakmaközi bizottság is megvitassa, gyűjt, sön össze jó javaslatokat. Mégpedig a tervezési megbízások kiadása előtt. így alkotó módon vehet részt a szak- szervezet a településfejlesztő munkában, terveink eleve magukba foglalják a munkahelyi kollektívák javaslatait is. Ez aztán azt is jelentheti, hogy a 'megválóSításhdz még több alappal kérhetjük majd a segítséget, akár társadalmi munkát is. De más, jó együttműködésre is lehetőség van. A párt-vb is szeretné hasznosítani a szakmaközi bizottság lehetőségeit — teszi hozzá Csorna Tiborné. — A mozgósítással sokat tehet az idei tervek megvalósításáért, segítheti a munkássá válást, s a munkaverseny-mozgalom továbbfejlesztésében is többet várunk; több jó kezdeményezést a munkahelyért és a nagyközségért. A szakszervezet gyárkapun kívüli munkája máris gazdagítja a telepü. lés életét és számítunk is rá. M. S. — Te mi leszel? — Mókus. És te? — Én nyuszi... Néztem a két tisztes családapát, hogy ők már kitalálták, amit én még nem: gyermekük farsangolód jelmezét. A beszélgetés közben terebélyesedett. Beleszólt egy „anyuka”, majd még egy „apuka” is. (Az anyuka—apuka nyelvi szörnyekért elnézést kérek, nem én találtam ki, hanem a szülői értekezletek melegágyában született mind a kettő.) Egyikük rókának, másikuk őzikének készült. Természetesen illő rend szerint, a természethez és a kimondhatatlan álmokhoz igazodván: a testes, nagydarab ember barkácsol mókus, a szigorú, hírhedten mord főnök mókus, a naivan becsületes asz- szonyka róka, a garázdaságra hajlamos őzike jelmezt. Magamba néztem. Én mi lehetnék? Hű férjként az igazság nevében robot, újságíróként — szívem szerint — legalább százlábú, ismerőseim szerint esetleg lajhár, ellenségeim szerint valamilyen élősdi, a főnökeim szerint... (Ez utóbbit a nyilvánosság Kis állattan előtt még találgatni se mertem.) Mondom, magamba néztem, és ott a haszontalan lim-lomok között ráfeledkeztem az emlékeimre. Ugyebár az ember azt szeretné, ha a gyermeke túlnő rajta. Én pedig ... Hát igen! Kutyuskám is voltam egy nagy szerelemben, bocikám is, felnőtt boci is később. Aztán ürgévé tett a rangosodás, később „mit akar ez a hülye pók”-ká a testese- dés. Gyermekem érdekében viharsebesen döntöttem: hernyó leszek, legalább gyermekem jelmezében hernyó, hátha így átaraszolom békén napjaink gazdaságtörténetéből a nekem mért időt. Otthon elmondtam, hogy mit beszéltek az óvodai apukatársak a jelmezekről, és természetesen lelkesedve mondtam a hernyót, de hatéves bölcsességgel rám legyintett a fiú: ő medve akar lenni. Napokig jártam hát medvebőr után, de a világból sajnos már gyermekkorom csemegéje, a medvecukor is menthetetlenül kiveszett, ahogyan korunk arcáról is sülöget a (medve) bőr. Mit tehet az ember ilyen feszült helyzetben? Nekiálltam meggyőzni a gyereket arról, hogy milyen szép állat a hernyó (ráadásul kitelik egy zsákból) és hasznos is, hiszen kis demagógiával, nélkülük feleslegesek lennének az ügyes permetezőgépek, de a növényvédő agronó- musok és a helikopterek is. A fiú meghallgatott de sírva is kitartott a maga álmodta medve mellett. Most barkácsolom álszőrméből az intézmény álmárvány dobogójára a műmedvét. Mit is tehetnék? Farsang van. Közben csodálatos jó érzés bennem, hogy a természet ismétli magát. Az élet örök. Farsangkor még a gyerekem is hasonlít hozzám. Életem továbbvivő- jeként társai közt ő lesz a legnagyobb — állat. (—) Gyári hangulat Hetekig rontotta a munkahelyi légkört a nyírbátori szerszámgépgyárban egy kimondottan jól dolgozó szakmunkás. Furcsa ellentmondás, hogy éppen a jó munkája, a kifogástalan magatartása borzolta a kedélyeket. Az történt ugyanis, hogy az egyik üzemrészből néhány hétre „kölcsön kérték”. Itt is olyan jól dolgozott, hogy végképp meg akarták tartani, osztályvezetői, sőt igazgatói szinten is kimondták a döntést, hogy maradnia kell. Vágyott vissza, előző munkahelyén is visszakövetelték. Végül vissza is mehetett. Sok minden ronthatja és persze javíthatja is a dolgozók közérzetét, hangulatát. A kicsinek tűnő ügyek, az apró figyelmességek vagy figyelmetlenségek is. Jó példaként említhetjük, hogy az 5. sz. Volán Vállalatnál nemrégiben a párttagokat külön-külön is megkérdezték : „Hogy érzed magad a vállalatnál, min szeretnél változtatni ?” Legtöbben komolyan vették a kérdést és komolyan válaszoltak is rá. Hangulati elemek, emberi kapcsolatok és persze gazdasági kérdések töltötték ki a válaszokat. A válaszok lényege eljutott a vállalat vezetőihez. Ettől persze még az egyik napról a másikra nem változott meg minden. De több intézkedésnél figyelembe vették a válaszokat. A Szabolcs megyei Állami Építőipari "Vállalatnál február eleje óta tartanak a bizalmi beszámolók. A szakszervezeti bizalmiak választóiknak sok mindenről beszámolnak. Kimondva vagy kimondatlanul mindenütt napirendre kerül a munkahelyi légkör is. Érthető, hiszen a szakszervezeti tisztségviselők nagyban tudják befolyásolni a hangulatot. Jó döntéseikkel, hasznos véleményezésükkel a szó teljes értelmében befolyásolják környezetüket. Amolyan irányelvként kapták a bizalmiak, hogy a fiatalok beilleszkedéséről külön is szóljanak. Jó, hogy így van, hiszen a befogadás, a beilleszkedés nemcsak a fiatalokat érinti, kihat az egész adott kollektívára. Talán szó szerint sehol nincs leírva, paragrafusba foglalva, de íratlan szabály, hogy a szakszervezet sok egyéb teendői mellett felelős a jó légkör megteremtéséért és megtartásáért. Remélhetőleg ez az építővállalat valamennyi bizalmijának eszébe jut a beszámolás alkalmával. Valamennyi beszámolón jelen van a főbizalmi vagy a vállalati szak- szervezeti bizottság egyik tagja. így az elmondottak, a vélemények eljuthatnak a vállalat vezetőihez is. Sokan nem is gondolják, hogy a munkahelyi KISZ- szervezetek mennyire tudják alakítani, formálni a hangulatot, a légkört. Persze csak akkor, ha élnek jogaikkal, lehetőségeikkel. A nyíregyházi gumigyárban például az utóbbi időben jól működik a KlSZ-radar.- Valamennyi alapszervezet az információs jelentésbe beírja a „hangulati elemeket” is. A jelentések eljutnak a gyár pártbizottságára, sőt a vállalat központjába is. Néhány szociális és gazdasági intézkedés éppen a radar nyomán indult el. S ezek az intézkedések hozzájárultak a jobb közérzet kialakításához is. A jó légkörnek sok ösz- szetevője van. Nemcsak a főnök és a beosztott viszonyára kell gondolni. A kollektív szellem, a jó szellem kialakítása elsősorban a munkatársaktól függ, de jórészt a közvetlen és a felsőbb vezetőktől is. Sok vezető menet közben már-már sértően megkérdezi: „Jól vagy?” És választ sem várva siet tovább. Mondhatnánk apró, hangulatrontó gesztus. Csakhogy a hangulati elemek közvetve a termelést is befolyásolják. Nábrádi Lajos A nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezet felsősimái üzemegységében huszonhárom hektár almás metszését fejezik be a napokban. (Jávor L.) BÍRÁLAT A GYÁRKAPUN KÍVÜL Milyen a
