Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-13 / 10. szám

1982. január 13. Kelet-Magyarország 3 Kicsiben Nem kétséges, hogy a kis- árutermelés itt a megyében erőteljesen fejlődik. A szö­vetkezeti gazdálkodásnak — akár a mezőgazdasági, avagy a fogyasztói szövetkezeteket nézzük — egyik erőssége lett a sok embert foglalkoz­tató, a lehetőségeket jól hasznosító kisüzemi tevé­kenység. A szakcsoportok, a különböző társulások ma már száz- és százmilliós nagyságrendben járulnak hozzá az árualaphoz. El nem hanyagolható szerepük van az exportra termelésben, a belföldi fogyasztás igényed­nek kielégítésében. És ez még fokozható. A közelmúltban Budapes­ten a külkereskedelmi vál­lalatok megbízottai a szö­vetkezeti export árualapok bővítésének lehetőségeiről tanácskoztak. Ott hangzott el, hogy külföldön nemcsak a nyúl, a galamb, a pulyka kelendő, de a kisüzemek­ben előállítható ipari ter­mékek iránt is nagy az ér­deklődés. Számításba jöhet­nek: munkaruhák, mű­anyagtermékek, háztartási berendezések és felszerelé­sek. Ilyen és hasonló ter­mékek készítésére tettek ajánlatot az Áfész-eknek a külkereskedők. Volt vita is, olyan alapon, hogy a kis­üzemekre is érvényes a ter­mékszerkezet korszerűsítése, jobbak lehetnének az ered­mények, ha a kis- és közép­üzemek korszerűbb techno­lógiával dolgoznának. A kisüzemi termelés — legyen az mezőgazdasági, vagy ipari — köztudottan manufakturális jellegű. Fő cél a szabadidő hasznosítá­sa, a munkaerő foglalkozta­tása. Ez azonban nem zárja ki, hogy a kézi munkák ja­vát gépekkel váltsák fel. De hiba lenne arra várni, hogy a gépesítés, a techno­lógia korszerűsítése csak központi intézkedésekkel ol­dódjék meg. A kisüzemek is gyárthatnak olyan gépe­ket, eszközöket, amelyekbe1 a korszerűsítés megtörtén­het. Így a kistételű gyártás még gazdaságosabb, jöve­delmezőbb lehet. A kapuk nyitottak, nem kell döngetni. Kezdeménye­zéseknek, ötleteknek zöld útja van, ki-ki élhet vele és minél előbb teszi, annál jobban jár. Ma az a szövet­kezet cselekszik helyesen,. amelyik sem épületet, sem gépet, sem munkaerőt nem hagy parlagon. seres Nem mindegy, milyen gyorsan Pörögnek az orsók alatt összeköti az elszakadt szálat, megbecsüli a gépét — Valamelyik nap nyolc­van kilót csináltam, amikor ebből a fonalból hetven a nor­ma — említi. — Csakhogy ehhez megfelelő nyersanyag is kell, mert most jó, ha öt­ven kilót érek el egy műszak alatt. A termelés feltételei sokat változtak az utóbbi időben. Milliókat költöttek a fonógé­pek felújítására, karbantartá­sára. Így nem véletlen, hogy a jobb fonónők tízezres for­dulattal járatják a gépeket, magas teljesítményt érnek el. Azonban nem árt azt sem tudni, hogy a fonodában a múlt évben is a létszám har­mada cserélődött. — Pont a legjobb fonó­nőink mentek el szülni, gyer­mekgondozási szabadságra — panaszolja Szász László üzem­vezető. — Azok, akiknek a teljesítménye jóval magasabb az átlagnál. A fiatalok vi­szont jó, ha 60—70 százalékos teljesítményre képesek. A gyárkapun a munkásfel­vételt hirdető tábla vala­mennyi üzembe invitál dol­gozókat. Például több fonó­nőre lenne szükség, mint amennyien most dolgoznak Üjfehértón, a gyapjúszövő­gyárban. Így aztán megesik, hogy délelőtt tanulók szor­goskodnak a gépek mellett, az éjszakás műszakban pedig munkáskéz hiányában áll egy-két gép. A termelés kö­vetelményei viszont nem csökkentek, az idén is várják az 1200 tonna fonalat. — A gépmester és a műve­zető azért felelős, hogy min­den orsó pörögjön. Az ügy közös, de mi csak a feltétele­ket biztosítjuk, a teljesítmény elsősorban a munkásokon múlik — fogalmaz Kecskés Gyula művezető. Százasokban számolják A lengyel gyártmányú gyű­rűs fonógépeken ötezertől tíz­ezerig lehet növelni az or­sók fordulatszámát. Kilókban mérhető, hogy a finom fonal­ból mennyivel többet lehet előállítani egy gyorsan forgó gépen. A munkások viszont forintokban, százasokban szá­molják, hogy milyen különb­ség van a kettő között; — Csakhogy ha gyorsan hajtunk egy gépet, akkor sokkal többet kell menni kör­be rajta — magyarázza Tóth Sándorné. A fiatalasszonyt a legjobb fonónők között emlegetik. Tíz éve ismeri a szakmát, ügyes, gyors kezű, aki pillanatok Tonnákra rúg Mindez, ugyancsak a szá­mok nyelvére fordítva azt je­lenti, hogy az ipar átlagától mintegy hét százalékkal ma­rad el az újfehértói munká­sok teljesítménye. Ez pedig egy év alatt, a viszonylag ala­csony, 13 fős létszámhiánnyal együtt a termelésben tonnák­ra rúg. — Az sem mindegy, hogy milyen fonalat kérnek tőlünk — folytatja az üzemvezető. — A kötőfonalból többet le­het gyártani egy adott-gépen. Ha ennek az aránya maga­sabb lenne, akkor a mostani napi 4700 kilós tervet köny- nyűszerrel teljesítenénk. A gyárban naprakészen is­merik a termelést, a vezetők árgus szemekkel figyelik an­nak alakulását, s elemzik az esetleges elmaradás okait. Egy friss rendelet szerint például január 1-től a 18 éven aluliak éjszakás műszakban nem fog­lalkoztathatók, miközben a fonónők egyharmada a húsz éven aluli korosztályhoz tar­tozik. Ugyancsak a munka- időalap csökkenéséhez veze­tett, hogy tavaly, az év má­sodik felétől a félfolyamatos munkarendről áttértek a há­rom műszakos termelésre, ja­nuártól pedig bevezették az ötnapos munkahetet. — Ezeknek a jegyében ér­demes vizsgálni a termelést — foglalja össze Várady Béla igazgató. — Az idén a múlt évihez képest 12—13 száza­lékkal magasabb termelé­kenység adja ugyanazt az eredményt. Jobb munkára van szükség A múlt évi termelési ada­tok biztatóak. Az egy évvel korábbitól 30 tonnával ter­meltek többet a fonodában. Az idén viszont a tavalyitól is jobb munkára, szervezett­ségre van szükség, hogy tel­jesítsék a tervet. Számítanak arra, hogy a fiatal l'inyok na­gyobb gyakorlatot érnék el, a fonalösszetétel is úgy válto­zik, hogy a mennyiségi igé­nyeknek eleget tegyenek. A gépek karbantartását pedig olyan szintre hozzák, hogy az eddigi jó üzemkészség meg­maradjon. L. B. Pályázat gazdasági társulások szervezésére Gazdasági társulások, vállalko­zások szervezésére hirdetett nyil­vános pályázatot az Országos Ve­zetőképző Központ és az MTESZ az illetékes minisztériumokkal,' valamint az országos érdekvédel­mi szervekkel közösen. A pályázati felhívás céljáról a nevezési feltételekkel kapcsolatos tudnivalókról, a követelmények­ről tartott sajtótájékoztatót ked­den az MTESZ székházában Dre- cin József, az MTESZ alelnöke, a pályázatokat értékelő bizottság F ellázadtam — s ezt ezúton tisztelettel be­jelentem — a kötele­ző olvasmányok ellen. A magamfajta literátor nem kaphat észbe eléggé idejé­ben, hogy napjait csupán a kötelező olvasmányok töltik ki. El kell olvasnom a kor­társaimat, el kell olvasnom az idősebb pályatársak munkáit, a posta külföldi folyóiratokat hoz, melyeket, ha már az asztalomon he­vernek, időnként mégis átlapozok, s aztán termé­szetesen a hivatásommal is kényszerű olvasmánytömeg jár. Az olvasás betegségét azonban csak úgynevezett hasonszőrű gyógymóddal lehet kezelni. Azt nem tu­dom megtenni, hogy ne olvassak, ezért lázadásom első kezelési szakaszában úgy döntöttem, hogy kizáró­lag felesleges dolgokat fo­gok olvasni. Amire sehol és soha szükségem nem lehet, ami nem is okoz különösebb élvezetet. Ami talán meg- utáltatja velem egy időre a nyomtatott betűt — tehát az volt a célom, hogy elme­rüljek a totálisan céltalan olvasásban. Az első könyv, amit a polcomról leemeltem, máris telitalálatnak rém­lett. Jelenthetem, hogy meg­Ungvóri Tamás; Nyak­kendő és társai találtam a totálisan felesle­ges, csaknem elolvashatat- lan, minden haszon nélküli könyvet. Szerzője: Hermann Morten Freiherr Baron von Eelking, vagyis lovag báró és mindenféle egyéb címek­kel felékesített úr, aki a nyugatnémet divatszövetség elnökeként egy rendkívül drága könyvben közzétette a nyakkendő történetét. Ho­gyan kötötték a nyakken­dőt a tizenhatodik század­ban, ez végre tényleg nem érdekel, mert nem szeretem a nyakkendőt, és nem szere­tem a tizenhatodik száza­dot. A könyvet négy napig olvastam, már-már azt hit­tem, hogy meggyógyultam, amikor rábukkantam egy párbeszédre Hermann Mor­ten Freiherr Baron von Eelking könyvében. A mo­narchia egykori nagyhatal­mú külügyminisztere — meséli a báró — mindig azon igyekezett, hogy öltöz­ködésében lefőzze Bismarc­kot, a vaskancellárt. És mi­közben népek sorsáról dön­töttek, háborúkat indítot­tak, népeket fosztottak meg jogaiktól, egymásnak ked­ves jó tanáccsal szolgáltak: hol lehet kapni a legszebb nyakkendőt., Bertholt gróf még azt is tanácsolta Bis­marcknak, hogy menjen el Romába, néze meg Traia- nus diadaloszlopát, mert ott az időszámításunk után 113- ban épített hatalmas diadal­oszlopon az egyik római ka­tonán már nyakkendő lát­ható. Gyógyulásomnak egy­szeriben vége volt: újra visz- szakerültem a fontos dol­gok világába, elkezdtem mérhetetlenül gyűlölni a vaskancellárt, az egykori osztrák külügyminisztert, a nyakkendőbárót, és min­denkit, aki miközben az em­berek mégiscsak fontos dol­gaik vannak — így a béke, a nyugalom, a sorsuk, a gye­rekük —, ők Traianus osz­lopán látható római katona nyakkendőjéről beszélget­nek. Nem akarok velük kö­zösséget vállalni. elnöke. Elmondta többek között, hogy a január 1-től életbe lépett új gazdálkodási formák a terme­lésben, és főként a szolgáltatá­sokban, tágabb mozgásteret nyit­nak az egészséges versenynek, s hatóerejükhöz mérten szerepet játszanak a gazdasági szerkezet fejlődésében is. . Pályázni két témakörben lehet, egyrészt legalább egy éve műkö­dő társulás, vállalkozás eredmé­nyeit értékelő és szervezési ta­pasztalatait összegző munkákkal, másrészt új vállalkozás létreho­zására, illetve továbbfejlesztésére vonatkozó javaslatokkal. A május 3-ig beküldendő pálya- műveket bíráló bizottság értékeli, az eredményeket szeptember 30- ig hozzák nyilvánosságra. Díja­zásra, jutalmazásra összesen 500 ezer forint áll rendelkezésre. Az Országos Vezetőképző Központ 50 ezer forintos fődijat tűzött ki an­nak a pályamunkának a jutal­mazására, amely meglévő gazda­sági társulás népgazdasági szem­pontból kiemelkedően fontos ta­pasztalatait megfelelő színvona­lon és oktatásra alkalmas formá­ban összegezi. Ugyancsak 50 ezer forintot ajánlott fel a Központi Váltó- és Hitelbank Rt. innová­ciós alap olyan pályamunka dí­jazására, amely társulás, vállal­kozás keretében magyar szellemi termék létrehozását, hasznosítá­sát tűzi ki célul. A fődljakon kívül az I. és n. kategóriában egyaránt 3—3 dijat adnak ki a legjobbnak ítélt pá­lyázatok szerzőinek. Csak előfizetőknek ? „Csak előfizetőknek” címmel jelent meg la­punkban bíráló hangvéte­lű cikk Laskod tej- és ke­nyérellátásáról. Az Áfész- elnök azonnal kivizsgálást ígért, hiszen mégiscsak furcsa, hogy akadozik a két legalapvetőbb élelmi­szer beszerzése és eladása a faluban. A Kisvárdai Áfész áruforgalmi főosz­tályvezetője és árosztályá­nak vezetője számadatok­kal bizonyítja, hogy öt hó­nap alatt 862 darab két- kilós kenyeret kellett leér­tékelni. Ugyanakkor elis­merték, hogy ünnepek előtt a lakosság megren­delte és legtöbbjükkel a biztonság kedvéért ki is fi­zettették a kenyeret. Vissz­áruzni kellett 4400 liter te­jet, ebből ezret azért, mert kiszakadt zacskós volt. A válaszban nem tértek ki a legfontosabb tényező­re. Nevezetesen arra, hogy mindig más és más idő­pontban érkezik a tej és a kenyér, így a lakosság jóindulattal sem tudja ki­számítani, hogy éppen hányra várja a tejes- vagy a kenyereskocsit. Éppen ezért fordul elő, hogy ha valaki reggel elmegy a munkahelyére — nagyon sok eljáró munkás él Las- kodon —, akkor Baktán vagy Nyíregyházán veszi meg a kenyeret, mert a bi­zonytalanra nem érdemes várni. A boltban pedig — ha egyáltalán megérke­zett — visszáruzni kell a kenyeret. Így lehet aztán bebizonyítani, hogy a tényleges szükséglet keve­sebb, mert nem fogy el a rendelt mennyiség sem. Rendelet döntött arról, hogy alapélelmiszereket ki­vétel nélkül valamennyi élelmiszerboltnak köteles­sége tartani. Ígérgetések­től, magyarázgatásoktól nem lesz jobb Laskod el­látása. S 1982-ben már joggal elvárhatja a kisebb község lakossága is, hogy megrendelés nélkül min­dennap friss kenyeret, te­jet kapjon a boltban. Mert karácsony előtt aki előre fizetett, az sem mind ka­pott kenyeret. Pedig ez nem luxusigény még Las- kodon sem! T. K. Halak telelőben Gyógytakarmány a tavakba Noha épp a zárszámadás­ra készülnek az Alkotmány Halászati Termelőszövetke­zetben, s az is tudott, hogy ilyenkor nincs lehalászás, munkában még sincs hiány. S ha minden igaz, hal is akad időnként a boltokban. De hogy jövőre — ponto­sabban idén — is legyen az oly sokat reklámozott és köz­kedvelt kopoltyúsokból, an­nak érdekében bőven akad most is tennivaló. Igaz, jég éppen nincs a tavakon, de gondoskodni kell arról, hogy ha a szükség úgy kívánja, időben és elegendő léket vág­janak a jégen, hiszen levegő híján megfulladnak a halak is. Tart a tavak meszezése és műtrágyázása. A meszezés kettős célt szolgál: a fertőtle­nítést és a talajjavítást, míg a műtrágyára csak ez az utóbbi feladat hárul. Most ké­szíttetik a gyógytakarmányo- kat. Ezekből évi ötvenva- gonnyit is felhasznál a szö­vetkezet, s teszi ezt a halakat elérhető betegségek megelő­zésére. Lehalászás tehát nincs, de hal azért juthat az asztalra, mert az, ősszel, kifogott vízi lények egy részét a 'tavak melletti 50—60 méter hosszú és harminc méter széles tele­lőkben tartják: innét emelik ki azt a mennyiséget, ami az ellátáshoz szükséges. S ha a tavakon nem, de a Tiszán most is kivetik hálóikat a ha­lászok. Gépek a hóban Nem ritka ma már az egy- kétmillió forintot érő gép a mezőgazdaságban. Az is tu­dott, hogy ezek : az eszközök nem egy, hanem 5—10 éves használatra készültek. Az sem mellékes, hogy a gépek jó része importból származik, valutával fizetünk értük. Ezért is, azért is óvnunk, be­csülnünk kellene valameny- nyit. Ezek után nézünk a képre és fázunk. Ne a hóval lepett táj hidege dermesszen el ben­nünket, hanem a gondatlan­ság, az emberi nemtörődöm­ség. A felvételen egy több száz ezer forintot érő burgonya­osztályozó látható, tele rozs- dásodásra érzékeny alkatré­szekkel, meghajtó motorok­kal. A hó, az eső egyetlen té­len annyi kárt okoz benne, mit két-három évi üzemelte­tés. És panaszkodunk, hogy nincs elég pénz beruházásra, gépfejlesztésre! A korrózióvédelem régi gondja a mezőgazdaságnak. De ma már van olyan tech­nológia, vegyszer, amellyel minden gép megvédhető a rozsdától. A gávavencsellői Szabadság Termelőszövetke­zetben sikerrel dolgozik a MOBIKORR, tökéletes felü­letvédelmet adva. Ám, ahol nincs még ilyen gép? Ott sem kellene ebek harmincadjára hagyni az eszközöket! Ha nincs fedett szín, megtenné a fóliatakarás is. Fólia van, kapható és minden bizonnyal olcsóbb annál, mint amennyi kárt a hó okoz. Ez különben majd akkor derül ki, amikor a képen is látható osztályozó javításához kezdenek. Erre viszont van egy frappáns ma­gyar szólásmondás: „Késő bá­nat, eb gondolat.” Ezt köny- nyű lenne mindenütt elkerül­ni. (s. e.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents