Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-12 / 9. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. január 12. Kommentár Kél tanácskozás V ajon mit szólnának Washingtonban vagy akármelyik nyugati fővárosban, ha deklaráltan azzal a céllal ülnének össze tanácskozásra a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei, hogy megvitassák valamelyik NATO-tagállam belpolitikai fejleményeit és abból a világhelyzetet befolyásoló, külpolitikai következtetéseket vonjanak le? Nem zsurnalisztikái fordulat, hanem a teljes igazság, ha kijelentjük, hogy az Atlanti Szövetség brüsszeli főhadiszállásán most ez történik. Annyira ez, hogy a szövetség történetében most először ülnek össze olyan rendkívüli ülésre a külügyminiszterek, amely teljesen eltér a szokásos tavaszi vagy téli NATO- ülésszaktól. Nincs másról szó, mint arról, hogy Washington a lengyel nemzet súlyos problémáit elképesztő cinizmussal kizárólag olyan szempontból mérlegeli, miként használhatná fel ezt a kétségtelenül nehéz időszakot a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió — és persze a népi Lengyelország — ellen. Haig amerikai külügyminiszter és egykori NATO-fő- parancsnok azért utazik a belga fővárosba, hogy' az ott hozandó határozat „minél keményebb” legyen. Több okból nem lesz könnyű dolga. Bár a nyugat-európai szövetségesek kisebb-nagyobb mértékben egyetértenek a Szovjetunió „elítélését” célzó amerikai szándékkal, koránt- sincs egység a már meghozott és az esetleg még meghozandó szovjet-. és lengyelellenes , szankciók ügyében. : t A legfontosabb nyugateurópai szövetséges, az NSZK álláspontját ismét megerősítette az Egyesült Államokból most hazatért kancellár New York-i nyilatkozata. Ebben utalt arra, mit jelent Bonnak a Szovjetunióval és a szocialista országokkal folytatott kereskedelem egy gazdaságilag amúgy is nehéz időszakban, amikor a munkanélküliség az ország egyik fenyegető rémévé lépett elő. Schmidt megismételte: megpróbálta rávenni Reagant, hogy mielőbb találkozzék Brezsnyev- vei és kijelentette: személyes tapasztalata (és ezzel a Brezs- nyevvel, valamint Honecker- rel történt emlékezetes találkozására célzott), hogy „a személyes csúcsdiplomácia rendkívül hasznosnak bizonyulhat”. Még — az általában a washingtoni véleményt visszhangzó — Thatcher asszony környezetében is úgy tudják, hogy London véleménye „a konkrét lépések vonatkozásában” eltér a reagani vonaltól. Ez az eltérés azonban eltörpül az új görög kabinet közismert álláspontjához képest Brüsszeli utazása előtt adott nyilatkozatában a görög külügyminiszter azt találta szükségesnek hangsúlyozni, hogy „Lengyelországban semmiféle külföldi beavatkozás nem történt”. A görög vélemény egyebek között azért is jelentős, mert NATO-határozatot elméletben csak a teljes egyhangúság alapján lehet hozni. Bármit óhajt is Haig Brüsszelben, szinte jelképesnek tekinthető, hogy a NATO-kül- ügyminiszterek tanácskozásával egy időben egy másik tanácskozás kezdődött Moszkvában. A Lengyelországnak nyújtandó további szovjet segítségről, a két ország további szoros együttműködéséről... H. E. Szovjet—lengyel külügyminiszteri tárgyalások kezdődtek Moszkvában. Képünkön: Jozef Chyreket, a lengyel diplomácia vezetőjét (jobbra) a moszkvai repülőtéren Andrej Gro- miko fogadta vasárnap. (Kelet-Magyarország telefotó) Brüsszelben tartották hétfőn egynapos értekezletüket a NATO-tagállamok külügyminiszterei. A megbeszélések egyik fő témája a Lengyelországgal kapcsolatos nyugati politika összehangolása. Képünkön: Emilio Colombo olasz külügyminiszter a tanácskozáson, (Kelet-Magyarország telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) busznak még menet közben is elfagyott a légvezetéke. Hiába járatták az autóbuszok nagy részének motorját éjszaka is, reggelre sok indítómotor és akkumulátor fagyott be, s tette a járművet mozgásképtelenné^ ! A. vasúti közlekedésben lékozni az állomásokon, hogy egyáltalán ki tudják nyitni az ajtókat. A lakásokban szerencsére meleg volt, bár vasárnap áramkimaradás miatt néhány órára megszűnt a megyeszékhelyen a távfűtés is, hiszen áram híján nincs, ami működnyegesen kisebb fennakadásokat okozott a nagy hideg, bár itt is több helyről jelentették, hogy befagytak a váltók, eltört a sín, vagy — például De- mecserben — elszakadt a felső vezeték. Ezek együttesen sem jelentettek nagy fennakadást, de kisebb-nagyobb késések előfordultak. Az utasokat azonban sok vonalon bosszantotta, hogy nem melegedtek fel egészen Nyíregyházáig a kocsik, de a mátészalkai vonalon azért kellett hosz- szabb-rövidebb ideig . váratesse a cirkulációs szivattyúkat. A hőmérséklet csökkenését azonban tulajdonképpen alig vehettük észre. A nagy hideg miatt hajnalra ott hűltek le a lakások a legjobban, ahol egycsöves fűtési rendszer van. A biztonság kedvéért hétfőn a Mező utcán kicserélt gerincvezetéken át is megkezdték a fűtést. Ha a hideg nem is, a nagy és szokatlan hideg váratlanul köszöntött be hétfőre virradóra, de a lakosság ellátásában nem volt fennakadás. * B. J. TÚLÉLTE A LÉGIKATASZTRÖFÁT Korábbi hírekkel ellentétben szerencsésen túlélte a vasárnapi repülőgép-katasztrófát Mohammad Ghazali Bin Safie maiaysiai külügyminiszter — közölték hétfőn a Kuala Lumpur-i hatóságok. A külügyminisztert mintegy harminc órával a szerencsétlenség után találták meg a mentőosztagok egy, a közelben lévő őserdei településen. Azóta már egy Kuala Lumpur-i kórházban kezelik. Sérülései nem súlyosak. A gép pilótája és a külügyminiszter testőre a szerencsétlenség során életét vesztette. IRAN CSAK GYŐZTES POZÍCIÖBŐL KÖT BÉKÉT Ali Khamenei iráni elnök vasárnap ismét megerősítette: Irán csak a győztes pozíciójából hajlandó békét kötni Irakkal. Kijelentette, hogy Irak és Irán közötti minden közvetítési kísérlet csak Iraknak kedvezhet, mert az iráni fegyveres erőktől az utóbbi időben elszenvedett sorozatos vereségek hatására érdekelt a háború mielőbbi befejezésében. Mint mondotta: az iráni vezetés ellenez mindenfajta közvetítési kísérletet. AMERIKA ELLENZI NICARAGUA FELFEGYVERZÉSÉT Az amerikai kormány ellenzi a tervezett francia fegyver- szállításokat Nicaraguának jelentette ki a „Coble News Network” amerikai tévétársaság által szombaton sugárzott interjújában Caspar Weinberger hadügyminiszter. A Pentagon vezetője világosan kifejezésre juttatta: azt szeretné, ha Franciaország visszavonná a fegyverszállításokra vonatkozó döntését. Az Egyesült Államok „nagyot csalódott” a párizsi döntés miatt — mondotta Weinberger. fabelest bűnügyi múzeum 2. Lenke néni zongorája A nyomozók első dolga volt, hogy érdeklődtek Tisza- dadán, ahol a táviratokat feladták. Sok embert meghallgattak, hiszen a községben jól ismerték Lenke nénit, de végül arra a meggyőződésre jutottak, hogy a táviratokat nem adhatta fel az idős nő. Egy házban hárman laktak S.-n, tulajdonképpen három család: Sz. Lenke, H. Imre, a felesége, Magda és egy harmadik család. A harmadik lakó szobáját csupán egy vékony közfal választotta el a Lenke néniétől. Ök elmondták a nyomozóknak, hogy az egyik decemberi estén jajgatást hallottak a szomszédos szobából. Túlzott jelentőséget akkor nem tulajdonítottak neki, mert Lenke néni beteges volt, elég gyakran érezte rosszul magát. Egy asszony arról beszélt a rendőröknek, hogy Magda el akarta neki adni a Lenke néni zongoráját. Ezután alaposan kikérdezték az egyre zavarosabb válaszokat adó, s mindinkább ellentmondásokba keveredő Magdát. Végül a kérdésekből nem volt egérút: beismerte, hogy K. Jánosné barátnőjével megölték Lenke nénit. Megmutatta azt is, hogy hová temették el. Az épület északi végénél ásott gödörből január 13-án hántolták ki Sz. Lenkét. Magda kihallgatásán azt állította, hogy december 6-án határozta el magát Sz. Lenke meggyilkolására. Ez nem volt igaz. (Három vallomását rögzítették részletesen a jegyzőkönyvekben, s mind a háromban mást állított. Nincs értelme az állandóan változó vallomásait felsorolni, csupán a lényegesebbeket emeljük ki.) Feltehetően ez az elhatározás korábban, az S.-re történő szeptemberi kiköltözése előtt megszületett, nem december 6-án. Szeptemberben eladta nyíregyházi lakását, rendbehozta Lenke néni házának romos részét és családjával abba költözött. Az elhatározás végrehajtásához segítséget keresett, mert egyedül nem érezte magát elég erősnek hozzá. Ezért próbálta rávenni a gyilkosságban való segédkezésre az említett fiatalembert is. Mivelő" nem állt kötélnek, barátnőjét, K. Jánosnét környékezte meg, de most már nem egyszerűen, hanem kitalált mesével valószínűsítve az indokot. A mese lényege: a rendőrségtől kétezer forintot kapnak, ha Lenke nénit megölik és semmi bajuk nem lesz belőle. Ez természetesen nem volt igaz, de K. Jánosné elhitte, s hihette is, mert a volt földbirtokos Sz. Lenke rend- szerellenes kijelentéseiről közismert nő volt. A rendőrségre való hivatkozás akkor már régen Magda megszokott módszerei közé tartozott. Híresztelte, hogy Lenke nénit figyelik, számítva arra, hogy a volt földbirtokos nő eltűnését a lakosság a rendőrségnek fogja tulajdonítani. Rendesen megtervezett kör! December 6-án Magda meghívta magához K. Jánosnét néhány napra. Magda férje gépkocsivezető volt, és hetente csupán egyszer tért haza a munkájából. Magda és barátnője e napon fosztókában voltak, ott megismerkedtek két férfivel, szórakoztak. Éjszaka, lefekvés után Magda mesélni kezdett: ő a rendőrségnek dolgozik, de ezt még a férje sem tudja róla, s ők adtak neki utasítást Lenke néni meggyilkolására is. K. Jánosné még mindig nem egyezett hele, hogy segít az idős nő megölésében, sőt, reggel haza akart utazni. De Magda már nem engedte. Reggeli után borral kínálta, hol hidegen, hol forralva. Feltehetően a megivott ital jócskán hozzájárult, hogy á Nobd-díj — kérdőjelekkel A dinamitvagvon Nyolcvan évvel ezelőtt adták át először az egykori feltaláló tudós és dinamitgyá- ros, Alfred Nobel végrendelete alapján létrehozott kitüntetéseket. December 10., az alapító halálának évfordulója a díjkiosztás időpontja. A Nobel végakaratának nyilvánosságra hozatala után annak idején hosszú pereskedés kezdődött, s öt esztendő telt el, míg az e célra alakult alapítvány megkezdhette működését. Tegyük rögtön hozzá: a stockholmi döntések napjaiban is heves vitákat váltanak ki. Sok támadás éri például Nobel végakaratát, amely szerint évente öt ágban, fizikában, kémiában, az orvos- tudományban, a béke védelmében és az irodalom terén legkiemelkedőbb eredményt elérő személyiségek kapják a kitüntetést — s vele biztos értékpapírokba fektetett 30 millió koronás vagyona kamatának meghatározott részét. (Az idők folyamán a kezdeti összeg persze többszörösére duzzadt, s az idén a tőke kiegészítése és az igazgatási költségek levonása után is összesen már egymillió svéd koronával jutalmazzák az arra érdemeseket.) A bírálatok szerint a tudományok fejlődése során olyan új tudományágak keletkeztek, amelyek kiesnek a Nobel-díjak barátnő megkérdezte Magdát: mi a teendője? Ez beleegyezést jelentett. Este hétkor Magda varrás ürügyével kopogtatott be Lenke nénihez. Hamarosan utána ment a barátnője is. A varrógépet Magda szándékosan elrontotta. Lenke néni fölkelt, megigazította és visz- szafeküdt az ágyba. Magda ekkor látta elérkezettnek az időt és halkan suttogta K. Jánosnénak, hogy öntse az üvegből az étert a vattára. Lenke néni megérezte a rossz szagot, és kérte, hogy nyissák ki az ablakot. Magda erre elfújta a lámpát, s közben megjegyezte: — Ennek is most kellett elaludnia. A szoba teljesen sötét lett, Lenke néni azonban gyertyát gyújtott az éjjeliszekrényén. A két asszony addigra odaért, elfújták a gyertyát, és K.- né a Lenke néni szájára nyomta az éteres vattát. Az idős nő azonban váratlanul erősen ellenállt. Noha Magda egész súlyával ráfeküdt, Lenke néni kiszabadította a jobb kezét és beleragadt a támadója hajába: — Mi az, Magda, meg akarsz ölni? Magda jajgatott, (ezt hallotta a harmadik lakó) de kiszabadította a haját, K.-né pedig egyre erősebben szorította az éteres vattát Lenke néni szájára. A kezdeti erős ellenállás fokozatosan gyengült, majd teljesen abbamaradt ... K. I. (Folytatjuk) köréből. Javasolták például kulturális és matematikai díjak létesítését is — sikertelenül. Az egyetlen elfogadott változtatási javaslat alapján 13 éve egy úgynevezett Köz- gazdasági Nobel-Emlékérmet is kiadnak — ám ezt a svéd bank finanszírozza. „A Nobel- díjjal csak néhány tudományág kiemelkedő tudósait jutalmazzák” — írta nemrég a New York Times, hozzátéve legnagyobb hibaként, hogy a díj a tudományos kutatás rég túlhaladott szerkezetét feltételezi. A mai sikerek ugyanis legtöbbször tudós csoportokhoz fűződnek, nem pedig egy- egy magányos zsenihez. A legtöbb probléma emellett természetesen a díjak odaítélésének rendszerével kapcsolatos. A jelöltek kiválogatása a Svéd Királyi Akadémia, illetve a békedíjnál a norvég parlament kijelölt bizottságainak kezében van. A határozatokat szigorú titoktartás közepette hozzák: ajánlást kérnek külföldi egyetemektől és korábbi jutalma- zottaktól, de a végső döntés körülményei nem ismeretesek. A díjat kiadhatják megosztva is (maximum három ember közt) vagy akár átvi- hetik a következő évre. Az illetékeseknek sokszor szemére hányták tévedéseiket. 1905- ben például elvetették Men- gyelejev díjazását, Einsteint sem a relativitás élméletéért jutalmazták, s olyan írók estek ki a stockholmi rostán, mint Tolsztoj, Mark Twain, Jamen Joyce, Francz Kafka, Proust, Ibsen, Gorkij. Márpedig egy-egy mulasztás nehezen hozható helyre, Nobel- díjat ugyanis általában csak élő személynek, illetve működő szervezetnek ítélnek. Nem véletlen, hogy a jelöltek névsora épp az irodalom terén a legbőségesebb: ez ugyanis az az ág, amely — a Béke-díjjal együtt — a leg- szubjektívebb. Hogy is lenne lemérhető, ki a világ „legjobb” írója, költője. A védekezés általában úgy szól, hogy a díj odaítélésével egész életműveket jutalmaznak, s egyben a figyelmet egy-egy kevéssé ismert alkotóra, nyelvre, nemzeti irpdalomra akarják ráirányítani. A döntéshozókat sokszor éri bírálat amiatt is (az elmúlt évtizedek alapján mondjuk ki: néha nem alaptalanul), hogy az érdemek mérlegelése mellett politikai szempontokat is szem előtt tartanak, s ez különösen a Béke-díj kategóriában nem egyszer visszásságokat, sőt felháborodást szül. A díjazottak névsorát átfutva feltűnhet az is, hogy aránytalanul kevés köztük a nő. Akad hát kérdőjel a dicsőséget hozó kitüntetés körül. Hogy lehetne megreformálni a Nobel-díjak rendszerét? — kérdezte a már idézett New York Times. Az amerikai lap két módszert ajánl: egyenek helyett magukat a felfedezéseket kellene elismerésben részesíteni, vagy pedig a díj jelentőségét kellene csökkenteni. Ez utóbbi javaslat irreálisnak tűnik: ma már senki sem vonhatja kétségbe, hogy a Nobel-díj századunkban a világ legtekintélyesebb kitüntetése. (Képünkön: a híres Nobel-díj emlékérem.) kamatai
