Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-10 / 8. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. január 10. Hetekig húzódó botránysorozata után végül mégis lemondásra kényszerült az amerikai elnök nemzetbiztonsági tőtanácsadója. Képünkön: Richard Allen a menesztéséről szóló jelentéseket olvassa. A posztot egyébként . William Clark eddigi külügyminiszter-helyettes vette át. Események címszavakban HÉTFŐ: a közös piaci országok külügyminiszterei brüsszeli ülésükön tudomásul vették Washington szovjet- és lengyelellenes szankcióit; de maguk nem csatlakoztak hozzájuk — Kairóban letette a hivatali esküt a Fuad Mohieddin miniszterelnök vezette új kormány. KEDD: a Fehér Házban a lengyel helyzetről, a fegyverzetkorlátozásról és a világgazdaságról tárgyalt Reagan elnök és a bonni kancellár — Allen amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó lemondott, helyére William Clark eddigi külügyi államtitkár kerül. SZERDA: szovjet—lengyel gazdasági megállapodást írtak alá Moszkvában — Begin izraeli miniszterelnök romániai látogatásra szóló meghívást fogadott el — A francia minisztertanács ülésén Mitterrand elnök közölte, hogy folytatják a Lengyelországba irányuló szállításokat. CSÜTÖRTÖK: kulturális intézmények újra kezdték működésüket Lengyelországban — II. János Pál pápa fogadta az izraeli külügyminisztert — Calvo Sotelo spanyol kormányfő Brüsz- szelben országának a NATO-hoz és a Közös Piachoz való csatlakozásáról tárgyalt. PÉNTEK: Haig nyilatkozata nyomán az amerikai sajtó a Brezsnyev —Reagan csúcstalálkozó lehetőségéről ír — Párizsban a Francia Kommunista és Szocialista Párt küldöttsége a közös kormányzás folytatása mellett foglalt állást — Angol—spanyol megállapodás Gibraltár jövőjéről. SZOMBAT: bejelentették, hogy rövidesen összeül a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága — A Biztonsági Tanács vitája a Golan-fennsík izraeli bekebelezése miatti szíriai panasz tárgyában — Japán—amerikai katonai együttműködési megállapodás jött létre. A hét három kérdése O Vissza vethetik-e a lengyelországi konszolidációt a reagani „szankciók”? Kétségtelen, hogy megérez- heti Lengyelország, ha teljessé válnának és sokáig is tartanának a Reagan amerikai elnök által bejelentett lengyelellenes intézkedések. Varsóban hivatalos helyen hangoztatták, hogy az amerikai szankciók az ország devizahelyzetét épp oly károsan befolyásolhatják, mint a takarmányellátást... A reagani „büntetés” a lengyel nép hátán csattanna, épp ezért nem lehet más, mint népszerűtlen és kiábrándító a legtöbb lengyel szemében. Beszédes jel, hogy éppen az USA elnökének lengyelellenes intézkedései késztették a Szolidaritásnak Amerikában tartózkodott korábbi szóvivőjét a hazatérésre. Varsóból nézve is kinek- kinek látnia kell, hogy Nyu- gat-Európa nem követi Reagant a szankciók útján. Schmidt kancellár sem csatlakozott a „büntetések” sorához, pedig a Fehér Házban volt látogatása során néhány politikai engedményt kellett tennie, s a végén vendéglátójával együtt követelte például a lengyelországi szükségállapot megszüntetését vagy a tárgyalásokat a különböző lengyel politikai erők között. Az a Mitterrand elnök, aki Lengyelországgal kapcsolatos véleményével közelebb állónak látszott Reaganhez, mint akár II. János Pál pápához, nem is beszélve a nyugatnémet szociáldemokraták balszárnyáról vagy Kreisky osztrák kancellárról, nos, a francia köztársasági elnök kormánya ülésén sietett leszögezni, hogy Franciaország folytatja a szállításokat Lengyelországnak, sőt, hajlandó újabb tárgyalásokat kezdeni. A nyugati bankok az új esztendő első hetében újra kezdték a lengyel kölcsönök ügyének megvitatását, ez alkalommal Londonban. Hírek jöttek arról, hogy brazil és nyugatnémet bankoknak már fizetett esedékes kamatot a Lengyel Nemzeti Bank, ami pedig a kölcsönök törlesztése átütemezésének is előfeltétele. Lengyelország igazi segítséget csak a szocialista közösségtől várhat. Moszkvában a héten szovjet—lengyel megállapodást írtak alá, amelynek értelmében nagyarányú élelmiszer, nyersanyag és üzemanyag jut el Lengyelországba — hitelezett formában. Természetesen a lengyel válságból csak az vezet ki, ha fegyelmezetten, céltudatosan és eredményesen folyik a munka az országban. A termelési eredmények lassú, de állandó, szerény, de ígéretes javulást mutatnak. © Milyen tanulságokat lehet levonni a Biztonsági Tanács Golan-vitájából? Mint emlékezetes, abban bízva, hogy a lengyelországi válság leköti a világ érdeklődését, a Begin-kormány nagy hirtelen elhatározta a Golan- fennsík bekebelezését, az an- nexiót aztán a knesszet, az izraeli parlament törvénybe is iktatta. A nemzetközi joggal ellentétes döntés úgyszólván az egész világon megdöbbenést keltett, nagyon sok elítélő hangot lehetett hallani. Az elején még az USA is csatlakozott azokhoz az országokhoz, amelyek elmarasztalták Izraelt: a Biztonsági Tanács először 15:0 arányú szavazással fordult szembe a döntéssel és rövid határidőt szabott Izraelnek, hogy másítsa meg. De már akkor nyilvánvaló volt, hogy ha netán a Biztonsági Tanács tényleges szankciókat mondana ki, azokat az Egyesült Államok nyomban megvétózná s így azok nem is léphetnének érvénybe. Amikor a hét elején New Yorkban ismét összeült a Biztonsági Tanács, a jeruzsálemi rádió nagy diadallal jelentette: az USA hivatalosan kötelezte magát, hogy ellenezni fogja, ha bármiféle nemzetközi szankciót akarnának életbe léptetni Izrael ellen a Golan-fennsík bekebelezése miatt, a kötelezettségvállalást az izraeli kormányhoz eljuttatott washingtoni üzenet tartalmazta. O Várható-e az 1982-es évben az iraki—iráni háború befejezése? Az 1980. szeptember 22-én kirobbant háborúról a világ mostanában szinte hajlandó elfeledkezni. Az iraki—iráni ellenségeskedések pedig tovább tartanak, váltakozó hadiszerencsével és váltakozó hévvel. Maga a tény elgondolkoztató: földünk egyik legfontosabb térségében dörögnek a fegyverek, az olaj útjának közelében, a mindenekelőtt a nyugati világ szempontjából olyannyira fontos energiaforrások mellett valójában akár világháborúba is torkollhatott volna, olyan óriási érdekek érvényesülési területén folytak a harcok a két mohamedán állam katonái között... Hogy a világ egyszer-másszor szinte meg is feledkezhetik erről a helyi háborúról, azt mutatja, mennyire tud hatni a józan ész és a nagyhatalmak felelősségérzete egy világháborús veszélyhelyzetben. Pedig magában az iraki- iráni háborúban nehezen találni nyomáj a józan észnek és a résztvevők felelősségérzetének. Igen, 1982-ben már tényleg véget kellene vetni a vérontásnak a két el nem kötelezett, de magát imperialistaellenesnek valló ország háborújának. Amely csak az imperializmus malmára hajthatja a vizet... (vagy az olajat...). A héten egy jelentősebb, hivatalosnak tűnő nyilatkozat hangzott el a háborúról: Rafszandzsani, a teheráni parlament, a medzslisz elnöke azt mondotta, hogy Irán csak akkor hajlandó fegyver- szünetre, ha Irak kivonja erőit iráni területről, megtéríti az okozott károkat és elismeri, hogy agressziót követett el. Közben folyik a háború és továbbra is egymásnak ellentmondó hadijelentések látnak napvilágot: a héten például az irániak közlése szerint 1000 iraki katona vesztette életét a harcokban, míg a bagdadi jelentésekben az állt, hogy az irániak, akiknek 907 halottjuk volt, ..megízlelték a megsemmisítő vereség keserű ízét”. Pálfy József 'Szabolcsi bűnügy múzeum í. Lenke néni zongorája Th. Marianna 1955. december 11-én fel akarta keresni barátnőjét, Sz. Lenkét, de az ajtót zárva találta. Bekopogott H. Imrénéhez, Magdához is, aki azt válaszolta a kérdésére, hogy Lenke néni elutazott Budapestre egy szúrós szemű férfivel. Marianna ideges lett. Számos oka volt rá. Lenke nénit jól ismerte, tudott minden öröméről, bánatáról, gondjáról és bajáról. Az idős, 78 éves Sz. Lenke a háború előtt földbirtokos volt, utána pedig vagyonának zömét államosították. Kopott s-i házában lakott, s az itt lévő berendezés, a zongora meg a többi ingóság egy rokonának tulajdonát képezték, ő -csak használta. Zongoraleckéket adott, abból élt. Mariannával a legkisebb ügyeit is megbeszélte, de erről a pesti útról nem szólt a barátnőjének. Marianna úgy érezte, ha Lenke néni bármitől megijedt voina, s úgy dönt, hogy hirtelenjében elutazik, akármilyen sürgős is az út, — de vele közli. A másik nyomós ok az idegességre: Lenke néninek sem rendes cipője, sem ruhája nem volt, — s ezt Marianna jól tudta. Miben ment el? Magda megnyugtatta, hogy ő adott kölcsön ruhát az idős nőnek. Másnap Magda felkereste Mariannát, s közölte vele, hogy a rendőrség érdeklődött Lenke néni iránt. Marianna ezt is furcsállotta, de különösen azt, hogy Magda rendkívül ideges. Ezután peregtek az események. Marianna december 13-án váratlanul beállított Lenke néni lakásába. Az ajtót nyitva találta! Magda nyitotta ki. Marianna mondta az asszonynak, ha Lenke néni néhány napon belül nem kerül elő, vagy nem jelentkezik, jelenteni kell a rendőrségen. Magda lemondóan legyintett, hogy az egyik szomszédnak is eltűnt egy csomó tyúkja, és azt sem kereste a rendőrség. Marianna megjegyezte, hogy más egy tyúk és más egy ember. Magda december 16-án táviratot lobogtatva kereste föl Mariannát. „Mindent úgy, ahogy akarom — Lenke néni”, — ez állt a táviratban. Tiszadadán adták postára. Magda gyorsan meg is magyarázta a szöveget. Szerinte Lenke néni elutazása előtt úgy rendelkezett, hogy ő — mármint Magda, — költözzön be a lakásba. Mariannának most már végképp gyanús volt az ügy. Jó, hiszen nem élt rossz viszonyban Lenke néni Magdával sem, az asszonytól gyakran enni is kapott, de neki, Mariannának ne mondta volna el testáló szándékát? Az lehetetlen. A boltban még aznap találkozott két rendőrrel, s nekik elmondta a gyanúját. Otthon őt is távirat várta: „Bízzál Magdában, levélben majd többet — Lenke néni”. Ez még inkább felkeltette MariMegalakult a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége Szombaton az Országház vadásztermében tartotta országos értekezletét a Magyar Partizán Szövetség. A tanácskozáson a szövetség jogutódjaként megalakították a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségét. Az értekezleten részt vett Korom Mihály, a Központi Bizottság titkára, Sarlós István, a Hazafias'Nép- front Országos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, valamint az MSZMP KB, a kormány és a társadalmi szervezetek több képviselője. Az értekezletet Tömpe 1st-, van, a szövetség alelnöke nyitotta meg. A Magyar Partizán Szövetség elnökségének beszámolóját' az elmúlt évi munkáról és a feladatokról Úszta Gyula főtitkár terjesztette a plénum elé. A beszámolót követően nyolcán szólaltak fel. Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának titkára a Központi Bizottság nevében köszöntötte az értekezlet résztvevőit és átadta Kádár János személyes üdvözletét és jókívánságait. Az országos értekezlet ezt követően elfogadta azt a javaslatot, mely szerint a partizán szövetség megváltoztatja nevét és a jövőben a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségeként működik a Hazafias Népfront keretében és az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége tagszervezeteként. Követik az ellenállási harc legjobb hagyományait, s tevékenyen kívánnak részt venni a béke megőrzéséért, a társadalmi haladásért folyó küzdelemben. A tanácskozáson jelenlévőkből — a megszűnt partizán szövetség választmányi tagjaiból és a területi szervek küldötteiből — megalakult az új szövetség országos bizottsága. A bizottság megválasztotta a szövetség vezető szerveit. A tisztségviselők megválasztását követően az országos bizottság felhívást fogadott el. Az országos értekezlet az International hangjaival ért véget. Gengszterek, fegyverkereskedők Rettegő amerikaiak „Saturday Night Special” (Szombat esti különleges) — így „becézik” azt a 22 kaliberes revolvert, amellyel John Hinckley Reagan merénylője az elnökre lőtt. Egyike volt ez annak az 55 millió pisztolynak, ami az amerikai polgárok birtokában van. Az amerikai polgár fegyverkezik. A félelem egész arzenált halmoz fel — revolvereket, puskákat, könnygázgránátokat. A házak erődökké változnak, az utcákon felfegyverzett őrök cirkálnak. A rettegés a lakosság egész életmódjára, életritmusára rátelepszik. Los Angeles, a nyugati metropolis maga is a „félelem városává” változott. A legújabb statisztikák szerint minden 140. emberre jut rablótámadás, minden 3500-ra gyilkosság, minden 547-re nemi erőszak és minden 33-ra betörés. Védekezésül sok házat acélajtókkal, különleges zárakkal és elektromos vészjelzőkkel szerelnek fel. A kaliforniai hatóságok 1980-ban 40 ezer engedélyt adtak ki könnygázfegyver tartására. Ez a szám az idei év első negyedében 600 ezerre emelkedett. 500 iskolában 10 ezer instruktor tanítja, hogyan lehet védekezni ezzel a fegyverrel. „Nem a lőfegyverek, hanem az emberek ölik meg az embereket!” — hangzik a fegyverlobby cinikus védekezése, és noha 1938 óta számtalan közvélemény-kutatás a fegyverviselés valamilyen szabályozása mellett foglalt állást, a törvényhozók gyakorlataiig a fegyverüzletben érdekelt csoportok álláspontját képviselik. Fegyvert Amerikában a szaküzleteken kívül akár egy trafikban vagy zálogházban is vásárolhat, bárki, Reagan merénylője 1980 októberében éppen egy dallasi zálogházban vett két revolvert, darabonként 47 dollárért. A bolFelfegyverkezve. tos — a biztonság kedvéért (!) — elkérte Hinckley vezetői jogosítványát, megkérdezte: nem kábí- tószerélvező-e, volt-e büntetve és nem áll-e ideggyógykezelés alatt. Egy másik üzletben szerezte be a „Devastor” lőszert, a dum-dum töltények egyik változatát. A kiszolgálás itt is előzékeny és gyors volt. Reagan a merénylet után még a kórházban sietett kijelenteni: az ellene elkövetett gyilkosság! kísérlet sem indokolja a fegyverkereskedelem korlátozását. anna bizalmatlanságát és a rendőrséggel lezáratta Lenke néni lakását. Magda ekkor — barátnője társaságában — elment Marianna házához és felháborodottan tiltakozott Lenke néni lakásának lezárása miatt. Marianna nem volt otthon, de akik hallották Magda kiabálását, később óvták Mariannát, vigyázzon, ez a nő őt is megöli. Ekkor már mindenki azt beszélte a környéken, hogy Lenke nénit Magda tette el láb alól. Marianna félt. Magda szemtől szembe sohasem fenyegetőzött, de mások előtt igen. És minden este, sötétedés után elment Marianna lakására. Marianna nem mert otthon maradni, és kellemetlenségeit növelte, hogy Magda őt dollár- és fegyverrejtegetés miatt fel is jelentette. A játék most már a dupla vagy semmi tétre ment. Magda ekkor valakinek megmutatta Lenke néni végrendeletét. Az illető elmondta Mariannának. S-n egyes-egyedül Th. Marianna tudhatta és tudta is, hogy Lenke néninek semmije sincsen, így nem végrendelkezhetett. Marianna félelmében egy pesti barátnőjéhez utazott, és a fővárosban — a kiállott izgalmak miatt, — gyógykezelésre volt szüksége. Egy hét múlva a rendőrség hívta haza. Január 11-én ugyanis hivatalosan is nyomozás indult az ügyben, egyelőre az eltűnés körülményeinek megállapítására. A nyomozás megindítására egy különös bejelentés szolgáltatott alapot. Ebben egy s-i fiatalember mondta el, hogy Magda októberben vagy novemberben kérte, közösen tegyék el láb alól Lenke nénit. Az asszony el is mondta szándékát. Ügy gondolta, ha éteres vattával betömik az idős nő száját, „elalszik”. tőle. A fiatalembernek 500 forintot ajánlott Magda a közreműködésért. A fiatalember előbb viccnek vette (!) a dolgot, de mikor látta a szándék komolyságát, megígérte, hogy jelentkezik, csak előbb elmegy moziba. Ám a mozi után messze elkerülte Magdát. Mikor Lenke néni eltűnt, mégis érdeklődött, s az asz- szony akkor megjegyezte, hogy most már rendben van minden, el van intézve. Ezért tette a bejelentést. K. I. (Folytatjuk)
