Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-28 / 23. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. január 28. Napirenden a lakásépítés és a felújítások ösztönzése Ülést tartott a TOT elnöksége Kommentár Szakítás Szudánban Gaafar Nimeri tábornok, Szudán államfője valameny- nyi tisztségétől megfosztotta helyettesét, Abdulmagid Ha­mid Khalilt. Ez a „valameny- nyi tisztségétől” kitétel eb­ben az esetben nem csekély­ség. Khalil ugyanis nemcsak az egyedül engedélyezett Szudáni Szocialista Párt fő­titkára volt mostani „trón­fosztásáig”, hanem — és en­nek egy igen kemény kato­nai diktatúrában nem akár­milyen súlya van — a fegy­veres erők főparancsnoka, hadügyminiszter és „melles­leg” az ország alelnöke. Magában Szudánban ért­hető, hogy szenzációt keltett a bejelentés. De jogos a kér­dés: miért tartják oly fon­tosnak e fejleményt Szudán határain messze túl, világvi­szonylatban is? A válasz lényege az, hogy Szudán nem egyszerűen egy afrikai ország a sok közül: politikai és stratégiai jelen­tősége rendkívül figyelemre­méltó. Ez az ország nagysá­gából, földrajzi fekvéséből és politikai vonalvezetéséből kö­vetkezik. Szudán területe 2 505 724 négyzetkilométer. Ami a stratégiai helyzetet illeti: az országot északról Egyiptom, keletről Etiópia és Kenya, nyugatról pedig — a többi között — Líbia és Csád ha­tárolja. Ráadásul jó politikai és katonai kapcsolatokat tart fenn Washingtonnal. Nyílt titok, hogy a Penta­gon a hatalmas szudáni fel­vonulási területnek igen nagy jelentőséget tulajdonít és nem véletlen, hogy az or­szág haderői jelentős szerepet kaptak a minapi Fényes Csil­lag fedőnevű, amerikai veze­tésű monstre hadgyakorlat­ban is. Mivel a Közel-Keleten — beleértve magát Egyipto­mot is — bizonyos változá­sok, legalábbis hangsúlybeli módosulások tapasztalhatók, Washingtonban nem titkolt aggodalommal kísérik a khartumi fejleményeket. Márpedig Amerika egyik leg­fontosabb közel-keleti szö­vetségesének belpolitikai sta­bilitása aligha csak szudáni belpolitikai kérdés ... 15. Ki ölte meg doktor T.-t? Alajos arra hivatkozott, hogy kényszerítették a beis­merő vallomás megtételére. Olyan fantasztikus kínzások­ról beszélt, hogy elképzelhe­tetlennek látszott: ne maradt volna valami nyomuk. Ilyen sérülés azonban Ala­joson egy sem volt, nem­hogy több. Találtak egy hor­zsolást a csuklóján, de az nyilvánvalóan bilincstől eredt. Kihallgatták a cellatársait. Sérülésekről ők sem tudtak semmit. Az orvosok szerint — ha igaz lett volna a kínzások­ról kitalált mese — lehetet­len, hogy a cellában Alajos­sal együtt „lakók” föl ne Is­merték volna ezeket. Viszont Alajos is beszélt róla, hogy miért került be, mert ott szinte senki sem hallgat. S elmondta a társak­nak, hogy ő ölte meg dok­tor T.-t. Ami igaz, igaz: egyszer ár­tatlanságát is emlegette. Eb­ben a cellatársak sem hittek. (E nehéz fiúk aztán nem hisz­nek egy-két szóra a hangoz­tatott ártatlanságban, ők csak tudják, miért nem.) A bűntett részleteiről oly pontosan és oly élethűen értesültek, s olyan erős benyomást tett rájuk, hogy például az egyik A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnök­sége szerdán Szabó István elnökletével megvitatta a ter­melőszövetkezeti tagokat, al­kalmazottakat közvetlenül érintő lakásépítési, -fenn­tartási, -gazdálkodási és -el­osztási kérdéseket. Az elnök­ség javasolta, hogy a lakás­árak, -hitelek és -támogatá­sok kialakításánál a városi és falusi települések között az infrastruktúrában meglévő különbségeket jobban vegyék figyelembe. A népesedéspo­A külügyek irányítójaként fő feladatomnak azt tekin­tem, hogy szilárdan halad­junk tovább a Paasikivi és Kekkonen elnökök által ki­épített külpolitikai úton — jelentette ki Mauno Koivisto, Finnország új köztársasági elnöke. A kedden államfővé vá­lasztott szociáldemokrata po­litikus szerdán a parlament­ben letette a hivatali esküt. Az eskütétel után elmondott beszédében hangsúlyozta, hogy a finn külpolitika sark­köve marad a Szovjetunióhoz fűződő jószomszédi kapcso­latok erősítése az 1948-ban el tudta mondani, mennyire megundorodott Alajos a saját tettétől, s hogy ezért terítette a halott ügyvédre a kabátot. A Nyíregyházi Megyei Bí­róság 1958. november 24-én kezdte a tárgyalást. Alajos pedig kitartott taga­dása mellett. Ehhez persze jo­ga volt, p az is igaz, hogy a vizsgálat során viszonylag ke­vés bizonyíték vetődött fel vele szemben. Döntő erejű egyetlen sem. így pedig na­gyon nehéz helyzetbe került a bíróság, hiszen el kellett dön­tenie, szolgálhat-e bizonyíté­kul a bűnösség megállapítá­sára Alajos visszavont beis­merő vallomása? I A bíróság szerint nem szol­gálhat. Felmentette Alajost! Az ügyész megfellebbezte az ítéletet, a Legfelsőbb Bí­róság hatályon kívül helyezte és kötelezte a bíróságot, hogy új eljárást folytasson le. És a megyei bíróság újból felmentette Alajost! Az ügyé­szi fellebbezést a Legfelsőbb Ügyészség visszavonta, így lett jogerős az ítélet. Ki ölte meg doktor T.-t? Vajon 'Alajos volt-e a tet­tes? Lehetséges, de korántsem bizonyos. Az első és legnehezebb kér­dés, hogy mikor halt meg az ügyvéd ? litikai szempontok is indo­kolják, hogy vidéken is nagy alapterületű, kétszintes la­kások épüljenek, amelyben együtt élhet több nemzedék. Ily módon egyúttal csökken­nek a társadalom terhei is az öregek tartásával és a gyermekek gondozásával kapcsolatban. Javasolta az elnökség azt is, hogy ne csak az új lakások építését, ha­nem a meglévők megvásárlá­sát, felújítását városon és falun egyaránt azonos felté­telrendszerrel ösztönözzék. dési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződés alapján. Az új államfő kifejezte re­ményét, hogy a finn állam életében meghatározó szere­pet játszó „hármas fogat” — az elnök, a kormány és a parlament — kapcsolata „nyílt, becsületes és az együttműködésre kész lesz”. Koivisto a továbbiakban meleg szavakkal méltatta elődje, Urho Kekkonen tevé­kenységét. Mint mondotta: Kekkonen több mint negyed­századon .át határozott poli­tikával teremtette meg az or­szág biztonságát és belső egy­ségét. A bíróság ezt az időpontot 1958. augusztus 12-én este nyolc órában állapítja meg. Ez azonban nem biztos. Hét óra után néhány perccel lát­ták utoljára, a lakása köze­lében, hazafelé tartva. Sem­mi nem igazolja — amint az ügyészi fellebbezés rámutat —, hogy sokkal később tör­ténhetett a gyilkosság. Este nyolcra Alajosnak biz­tos alibije volt. De hamarabbra — nem! A bíróság nem vizsgálta, hogy igaz-e Alajos állítása a rendőri erőszakról, illetve az arany középutat választotta: nem foglalt állást. Ha lett volna erőszak, állást kellett volna foglalnia az ügyben, de nem volt, semmiféle bizonyí­ték nincs rá. A bíróság szerint sem az önkéntesség, sem az erőszak nem játszott szerepet a ko­rábban tett beismerő^ vallo­mások megtételénél — hanem a félelem. Alajos ijedős volt, állítólag. Félt a különböző fe­nyegetésektől is. Hogy miért épp erre az álláspontra he­lyezkedett a bíróság? Nem tudjuk. Alajos bűnösségére is mu­tathatna, hogy amikor a gyil­kosságot felfedezték, tetten tő ideges lett. Társaival — a ze­nélés szüneteiben — erről be­szélgettek, s közben Alajos a remegéstől csaknem rosszul Közéletünk hírei ACZÉL GYÖRGY BARANYÁBAN Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese kétnapos látogatást tett Baranyában. A vendéget kedden délután Pécsett a megyei pártbizottság székhá­zában Lukács János első titkár, Horváth Lajos, a Ba­ranya megyei Tanács elnöke fogadta. Az eszmecsere után Aczél György megtekintette a Képcsarnok Vállalat új be­mutatótermét. Aczél György szerdán dél­előtt részt vett és felszólalt a megyei pártbizottság és a me­gyei tanács végrehajtó bizott­ságának együttes ülésén. Dél­után Aczél György ország- gyűlési képviselő fogadóórát tartott a szénbányák igazga­tósági épületében. ÖVARI miklös A FŐVÁROS IX. KERÜLETÉBEN Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára szerdán a fővá­ros IX. kerületének, a mint­egy 90 ezer lakosú Ferencvá­rosnak életével ismerkedett. Délelőtt rövid látogatást tett az Iparművészeti Múzeum­ban, majd a Fővárosi Tanács István Kórház-Rendelőinté­zetébe látogatott. Ezután a Ferencvárosban működő egészségügyi intézmények ve­zetőivel folytatott beszélge­tést. A Politikai Bizottság tagja délután aktívaértekezleten előadást tartott időszerű bél­és külpolitikai kérdésekről. GYENES ANDRÄS PEST MEGYÉBEN Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra szerdán Pest megyébe lá­togatott. Dabason Cservenka Ferencné, a megyei pártbi­zottság első titkára és Mon­dok Pál, a megyei tanács elnö­ke fogadta. A Központi Bizott­ság titkára ezt követően meg­látogatta a járási székhely kö­zelmúltban elkészült új léte­sítményeit. Gyenes András látogatása befejezéseként délután a da- basi járási hivatalnál rende­zett aktívaülésen a nemzetkö­zi élet időszerű kérdéseiről tájékoztatta a járás párt-, ál­lami és gazdasági vezetőit. lett. Abba is hagyta a próbát és hazament. Ezután és ké­sőbb is állandóan zavartan viselkedett. Hogy mi volt ennek az oka? Aligha tudjuk meg va­laha. A beismerő vallomásának pedig nem is egy hibája van. Például az időpont. Alajos beismerő vallomásá­ban úgy adta elő, hogy a gyilkosság a szerződés meg­kötése után, körülbelül hat óra előtt történt. Ez nem le­hetett igaz. (Ha már erőszak­kal kényszerítik beismerő val­lomás megtételére, nem az volna-e a legkézenfekvőbb, ha aggálytalan időpontot erő­szakolnak ki belőle?) Vallomásában valószínűleg tévedett. Lefoglalták Alajos zsebké­sét. A késen nem lehetett ki­mutatni vértől eredő szeny- nyeződést. Az ügyvéd sérülé­sei ráadásul olyanok voltak, hogy nem lehetett őket azo­nosítani. Elkövethették a gyil­kosságot Alajos késével is, de elkövethették annál keske­nyebb, vagy akár szélesebb pengéjűvel is. Nem volt vér Alajos ruhá­zatán sem. Ez nem számított ugyan döntő bizonyítéknak, de a bíróság ítéletét alapo­sabbá teszi. Csaknem elkép­zelhetetlen, hogy olyan, szin­te vérfürdőt rendező gyilkos mentes maradjon legalább néhány csepp vértől. K. I. (Folytatjuk) 7. CSODÁLATOS BAJTÁRS VOLT A nagy szerelem negyven­éves korában jött el Marlene Dietrich életében. Jean Ga­bin 1941-ben, a német csapa­tok által megszállt Francia- országból érkezett Holly­woodba. Spanyolországon ke­resztül menekült. Marlenet ellenállhatatlanul vonzotta Jean Gabin gyá­moltalansága. Éjjel-nappal anyáskodott felette, törődött a szerződéseivel, a háztartá­sával. Jóban, rosszban vele volt, szerette és csodálta. Jean Gabin hollywoodi tartózkodása nem tartott so­káig. De Gaulle-hoz akart csatlakozni, és harcolni. New York közelében egy sötét ki­kötőben búcsúztak el, és es­küdtek örök barátságot egy­másnak. Marlene írja önéletrajzá­ban, hogy sokan még ma is megkérdezik tőle Németor­szágból levelében: Ha ön né­met volt, és ahogy ismétel­ten hangsúlyozza, alapjában véve ma is az, — hogyan le­hetséges, hogy az amerikai hadseregbe ment, amely Né­metország ellen harcolt? „Felelősnek éreztem magam azért a háborúért, melyet Hitler okozott — vallja. Se­gíteni akartam olyan hamar befejezni ezt a háborút, ami­lyen gyorsan csak lehet. Amikor Japán megtámadta Amerikát, mindent felszá­moltam, eladtam az éksze­reimet, és vártam a paran­csot. Amerika akkor foga­dott be, amikor a hitleri Né­metországgal leszámoltam. (Marlene Dietrich 1939 őszén kapta meg az amerikai ál­lampolgárságot.) Nemcsak elfogadni kell, hanem adni is”. Marlene egyik megbízatása a háborús kölcsönkötvények, a „Bond”-ok eladása volt. Gyárakat kellett látogatnia, hogy meggyőzze a munkáso­kat meghatározott összeg adományozására, amit aztán a fizetésükből vontak le. Ezek a körutazások nagyon fárasztóak voltak, hat-nyolc fellépés is jutott egy napra, néha éjjel is. Marlene azon­ban fáradhatatlan volt. Egyedül egymillió dollárt gyűjtött. Egy éjszaka Washington­ba, a Fehér Házba hivatták. Roosewelt elnök várta, ami­kor Marlenet bevezették az ovális terembe. Majd leeresz­kedett a székére, Marlenere nézett világos szemeivel és azt mondta: Hallom, mit tesz ön azért, hogy eladja a kötvényeket. Hálásak va­gyunk önnel^ ezért. Később, amikor az akció véget ért, Marlene szép kö­szönőlevelet kapott a pénz­ügyminisztériumtól, és ezzel minden el volt intézve. 1944 elején Marlene Diet- rich magára öltötte az ame­rikai hadsereg egyenruháját és katonai gépen a frontra repült. Amerikai katonák előtt lépett fel Észak-Afriká- ban és Olaszországban. Utá­na Franciaországba utazott, egyenesen a frontra, és a leg­első vonalban bátorította a katonákat. A harcoló had­osztályokkal együtt érkezett Németországba. Mindenki csodálta a bátorságát. „Attól nem félek, hogy megölnek, Sir” — mondta a tábornoknak, mielőtt a front­ra indult — „csupán attól fé­lek, hogy foglyul ejtenek. Az európai hadszíntéren ha el­fognak, mint árulót, kopasz­ra nyírnak, megköveznek, és lóhoz kötve húrcolnának vé­gig az utcákon... Ha kény­szerítenének, hogy a rádió­ban beszéljek, kérem, ne higgye el, amit mondok’’. A tábornok végighallgatta, majd zakója zsebéből egy kis revolvert vett elő, amit ezekkel a szavakkal nyújtott át Marlenenek: Tessék, hasz­nálja ezt, és nem kell meg­adnia magát. Kicsi, és kifo­gástalanul lő. A háború folyt tovább. Jeepekkel utaztak egyik har­coló egységtől a másikig, na­ponta négy-öt show-t csinál­tak, többnyire a szabadban. Csodálatos baj társ volt — emlékeznek Marlene Diet- richre volt katonatársai. Egy nap parancsot kapott, hogy jelentkezzen a hadse­reg-főparancsnokságon. A tá­bornok így fogadta: „Holnap német földre lépünk, és ön ahhoz az egységhez tartozik, amely elsőként fogja átlépni a határt. Beszéltem erről Eisenhowerrel, és mindket­ten azon az állásponton va­gyunk, hogy jobb lenne, ha ön visszamaradna, és a front mögötti kórházakban játsza­na. Ez nagyon komoly do­log. A náciknak ínyére lenne, ha a kezükbe kaparinthat­nák önt”. Marlene először megdöb­bent. Majd kért, kömyörgött, mindent megtett, hogy meg­lágyítsa a tábornok szívét, aki végül megengedte neki, hogy Németországba menjen, azzal a feltétellel, hogy ál­landóan két „testőr” kísérje. (Következik: Hová tarto­zom?) FIATALOK! Gyertek a Főv. 1. sz. ÉPÍTŐIPARI VÁLLALATHOZ szakmát tanulni. Ez évben végző 8. általános iskolás fiúk részére szakmatanulási lehetőséget biztosít a vállalat az alábbi szakmákban: kőműves, ács-állványozó, kőfaragó, épületburkoló (hideg), épületasztalos, vas- és fémszerk. lakatos, bádogos, víz-gázszerelő, vasbetonkészítő és -szerelő, szobafestő-mázoló­tapétázó, villanyszerelő, géplakatos (gépszerelő), tetőfedő-szigetelő. A beiskolázott tanulók részére ösztöndíjat + társadalmi ösztöndíjat, étkezést, munkaruhát, (vidéki tanulók részére) korszerű otthonelhelyezést, teljes ellátást biztosítunk. Jelentkezni lehet: Főv. 1. sz. Építőipari Vállalat, Budapest, XI., Bánk bán u. 17. Személyzeti és oktatási osztály. (Bp. 2108) H. E. aláírt barátsági-együttműkö­Mauno Koivistónak, a most megválasztott finn köztársasági elnöknek (jobbról) átadják a államfői tisztségre vonatkozó hivatalos dokumentumokat. (Kelet-Magyarország telefotó) 'Szabolcsi bűnügyi múzeum Beiktatták a finn államfőt

Next

/
Thumbnails
Contents