Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-03 / 1. szám

1982. január 3. Kelet-Magyarország 3 Lakásszövetkezetek NEGYVEN VAGON ÁRURA VÁRT Hullámpapír—egyenesen a fogyasztóhoz □ z új lakásban a boldog családfő azonnal meg­állapította, hogy az ab­lak résén ki-be jár- a szél, hogy az egyik szobában a szőnyegpadló alól hiányzik a szigetelőanyag, hogy a másik szoba ajtaját akkor se tudja becsukni, ha megfeszül. Arra gondolt, ha ő ilyen minőségű munkát végezne az eszterga­pad mellett, egyhamar kezé­be adnák a munkakönyvét. Majd azzal a kéréssel fordult a lakásszövetkezet elnökéhez, hogy védjék meg az érdekeit. Az elmúlt hónapokban a népi ellénőrök országszerte megvizsgálták a lakásépítő és fenntartó szövetkezetek tevé­kenységét. A bevezetőben említett eset azonban koránt­sem nevezhető egyedülálló­nak, ezért felhívja á figyel­met arra, hogy a jövőben a tanácsok műszaki osztályai­nak és a lakásszövetkezeti tagok érdekeit képviselő szer­vek munkatársainak nagyobb következetességgel kell eljár- niok a lakások műszaki átvé- télekor. A korábbi sok vitára okot adó műszaki átvétel kérdésé­ben is csökkenteni lehet a gondok számát. Bizonyítja ezt az is, hogy van olyan szövet­kezet, ahol az átvételi bizott­ság tagjait az átadásra elkísé­rik a kivitelező vállalat szak­munkásai, akik nyomban ki­javítják a felfedezett hibá­kat. Aligha kell bizonygat­ni, hogy az említett példa miért érdemes a követésre. Hiszen ezzel a megoldással nemcsak számtalan bosszú­ságtól kímélik meg a tagokat, hanem nyilván csökkenthető az átadott lakások minőségét kifogásoló perek száma is. Amint azt a tapasztalatok bi­zonyítják a pereskedés — olykor egy-egy évig tartó ide­je alatt a hibákat rendszerint nem javítja ki senki, a laká­sok állagának megóvásáról, a folyamatos karbantartásról nem is beszélve. Márpedig napjaink egyik halaszthatatlan feladata a sok száz milliós értéket képező nemzeti vagyon folyamatos karbantartása. A halogatás ugyanis csak a gondjainkat szaporítja. Csakhogy a fel­Számadásra készülnek a megye talán legifjabb gyárá­ban, az Üvegipari Művek vá- sárosnaményi üveggyárában 1981-ben várhatóan 25 millió forintos termelési értéket könyvelhetnek el. Az 1979. decemberében létesült üzem 1980-ban még a szervezési kérdésekkel foglalkozott: jó néhány dolgozót vettek át az ERDÉRT-től, s lassan kezdték kialakítani az üvegfúvást, csi­szolást. A bonyolult szakmák elsajátításához húsz férfit egy évre Ajkára küldtek ta­nulni, ők - fúvók lesznek. Ugyanannyi nő pedig Salgó­tarjánba indult, hogy • az üvegcsiszolás fortélyait lessék el a tapasztalt szakmunká­soktól. újítás költségei sok esetben meghaladják a szövetkezetek anyagi erejét. Szerepet játszik ebben az is, hogy a kis létszámú la­kásszövetkezetek működése nem gazdaságos, és anyagi le­hetőségeik nem teszik lehető­vé a karbantartással foglal­kozó szakemberek alkalmazá­sát. A népi ellenőrök e gond megoldására is találtak kö­vetendő példákat. Ahol le­hetséges volt — és a tagság ehhez hozzájárult — egyesí­téssel törekedtek, gazdasági­lag erősebb, optimális létszá­mú szövetkezetek megalakí­tására. A vizsgálat szerint legalább ezer otthon gondját kell magára vállalnia egy szövetkezet vezetőségének ahhoz, hogy a lakásszövetke­zet gazdaságilag is olyan epőssé váljon, mely képes egy karbantartó brigád gaz­daságos foglalkoztatására. Mert bár tények igazolják, hogy a lakásszövetkezetek de­mokratikus fórumai általá­ban működnek, ám olykor két—három alkalommal kell összehívni ezeket a fórumo­kat ahhoz, hogy határozatké­pesek . legyenek. Előfordul, hogy egy-egy épületen belül is lassan terjednek a tagtu­lajdonosokat érintő informá­ciók, amiért is néha a fórumo­kon részt vevő kisebbség kénytelen dönteni a többség nevében. Mindez visszave­zethető az adott lakásszövet­kezetek vezetőségének nem kielégítő munkamódszerére is.. □ éhány példa már szeren­csére bizonyítja, hogy azokban a lakásszövet­kezetekben, ahol gondot for­dítanak a szabad idő eltölté­sét is segítő közös programok­ra, esetleg a klubélet megte­remtésének feltételeit is elő­segítik, ott kevesebbet pa­naszkodnak a lakóhelyi köz­érzetre és az információk áramlásának hiányosságaira. Ennek pedig szinte egyenes következménye, hogy ezekben a lakásszövetkezetekben a tu­lajdonosok nagyobb gondot fordítanak lakókörnyezetük formálására is. Cs. N. L. sebb, a Skála-Coop révén az orSzág minden pontjára eljut a naményi kristály. Termék- szerkezetüket negyedéven­ként alakítják, hiszen ezeket a tárgyakat a divat legalább úgy befolyásolja, mint a ke­reslet. önálló értékesítésre van lehetőségük, viszont egyelőre alig tudják a keret- szerződésnek megfelelő meny- nyiséget hibátlan minőség­ben megtermelni. A szabolcs- szatmári vásárlók még nem nagyon találkoznak a termé­keikkel a boltokban, 1982-ben viszont mintaboltot nyit a gyár Vásárosnaményban és valamennyi itt készült hol­mit árusítják majd. (t. k.) A MÁV állomásfőnökségé­nek tájékoztatása szerint Nyíregyházán a Papíripari Vállalat volt az a cég, amely az ünnepek alatt is teljes ka­pacitással folytatta a rako­dásokat. így ez ügyben Racs- kó Józsefet, a vállalat szállí­tási művezetőjét kerestük meg, aki az alábbi tájékozta­tást adta lapunknak: — így igaz, a papírgyár új­évkor és az azt követő napon, tehát másodikén is rakodott. Elsején, tehát 1982 első napján kirakodás folyt, 18 vagonból alapanyagot szállí­tottunk raktárainkba. Máso­dikán 25 fő jelent meg, ekkor már készáru szállítása folyt. A vállalat erre a napra 40 vagont rendelt, hogy az esz­tendő első szállítmányát, hul­lámpapír dobozt, útnak in­díthassunk a fogyasztóhoz. Mindenki megjelent a mun­kahelyén, s jó kedvvel, jő erővel kezdődött el a munka. Amint fényképünk is mu­tatja: a gyár iparvágányain Gyors tájékoztatás A közelmúltban volt napi­renden a pártbizottság mun­kamódszere, munkastílusa. A téma megtárgyalása előtt el­beszélgettek a párttagokkal, kérték véleményüket. Egybe­hangzó volt a vélemény, mi­szerint jó az a módszer, hogy a gazdasági tevékenység se­gítésére fordítanak nagyobb erőt. Sőt, többen kérték: a pártszervezet is gyorsabban alkalmazkodjon a megválto­zott körülményekhez, bizto­sítsa a tagok tájékoztatását.. Az elbeszélgetések során a döntési jogkörök további le­adását is sürgették. A „to­vábbi” szót hangsúlyoznunk kell, híseíéh T981-ben az üüfe'm- főnökségek és a pártalapszer- vezetek szinte mindenben na­gyobb jogkört kaptak. Gazda­sági, személyi kérdésekben a helyi vezetők elképzelése job­ban érvényesül. Takarékosan az energiával A vállalat gazdasági tevé­kenységénél most különösen sorakozó vagonok egymás után telnek meg a nyíregyhá­zi gyár termékeivel. Kezdet­előtérbe került az energia­felhasználás. 1982-re 2 száza-, lékos energiamegtakarítást terveztek ami, 385 tonna meg­takarított üzemanyagot, és csaknem 3 millió megtakarí­tott forintot jelent. A takaré­koskodás pártfeladat is. A de­cemberi beszámoló taggyűlé­seken is szó volt a takarékos- sági terv támogatásáról. A párttagok például műszaki beavatkozást is sürgetnek majd, ha túlfogyasztást ész­lelnek. Az általános elképzelések között szerepel, hogy a teher­gépkocsi-vezetőket (főleg a tehertaxi-sofőröket) érdekel­tebbé teszik a rakodásban. Az ötnapos munkahét beve­zetése y tán is folyamatos lesz a vaiíalat tevékenysége, sőt a lakosság szabad idejének megnövekedése miatt bizo­nyos többletszállításra is szá­mítanak. 1982-ben 65—66 mil­lió .utas szállítását tervezték. A párttagok feladata is lett a fuvarozási technológiák fejlesztésének segítése. Az egyik alapszervezetben fela­datul tűzték ki: „Az egyszeri nek jó: a címzettek bizton számíthatnak a nyíregyházi csomagolóanyagra. pártmegbízatásokat nagyobb körben alkalmazzák.” A mű­szaknál egy párttag már ka­pott is „egyszeri” pártmegbí­zatást: az energiatakarékos­sági intézkedési tervet készíti el. Áz utasok érdekében A nyíregyházi személyfor­galmi pártalapszervezet fel­adatai között szerepel a fia­talok beilleszkedésének jobb segítése. Itt arról van szó, hogy buszra kerülnek a kez­dők, vagy tehergépkocsiról „átnyergelt” fiatalok, s velük (az utasok érdekében is) megkülönböztetett módon kell foglalkozni. A pártszer­vezet arra ügyel: a kezdők kö­zött minden turnusban legyen párttag, az emberi kapcsola­tok ápolására, a jó légkör ki­alakítására. Itt említjük: nemrég megkérdezték a párt­tagokat, hogy érzik magukat a vállalatnál, min szeretné­nek változtatni? Javaslataik is segítik majd az 1982. évi munkát, • Terveik között szerepel: három-négy fiatalt akarnak munkásőrré nevelni, össze­sen 25 fiatalt készítenek fel a párttagságra. Velük erősöd­ve tovább javulhat majd a pártmunka. Nábrádi Lajos Kezdettől MÁR EGY FÉL ÉVE az ötnapos munkahétre ké­szülünk és mindjárt hat­napossal kezdjük az évet, sőt egyes szakmában hét­nyolc napon át egyfolytá­ban dolgozunk. Nem is árt a másfél hétig tartó ün­neplés, eszem-iszom után egy kicsit munkába len­dülni. Igen, térjünk vissza a munkába, hiszen az év vé­gi lazítás is csak azért volt lehetséges, mert 81-ben január 1-től komolyan vettük dolgainkat. Azért ülhetett mindenki gazda­gon terített asztal mellé — nemcsak karácsonykor, hanem egész esztendőben —, mert a munkánk hasz­nos volt. A sikerekben az egész nép igyekezete, tu­datos erőfeszítése ölt tes­tet. A bányákban, a mun­kapadoknál, az építkezése­ken, a közlekedésben, a kereskedelemben a mun­kások millióinak becsüle­tes helytállása, a parasz­tok eredményes Viaskodá- sa a természettel, a hiva­talokban, a tudomány mű­helyeiben dolgozó értelmi­ség tevékenysége állította össze azt a nemzeti pro­duktumot, amely szerény jólétünk záloga és az 1982. évi munkánk megalapozó­ja. Elhangzottak a jókíván­ságok. Eredményes és bol­dog új esztendő azonban csak akkor lesz, ha ma­gunk, személyenként min­dent megteszünk érte. Az egyes emberek tettei nyo­mán áll össze a nemzet gazdagsága. A körülmé­nyek az idén sem látsza­nak kedvezőbbnek, mint 1981-ben. A jólétért, az életszínvonal megtartásá­ért még keményebben meg kell dolgoznunk. Az anyagi javak az ala­pot, a lehetőséget adják a boldogsághoz, de nem többet. Élni a gazdagság­gal is tudni kell, a közös­ségekben ugyanúgy, mint a családban. Az előrelátó, alkalmazkodó beosztás ki­egészítése, folytatása a termelésnek. MÁSRÉSZT A KÍVÁNT BOLDOGSÁG nemcsak te­rített asztalból, új ruhá­ból. jobb lakásból áll. A szellemi javakkal okosan élni, azokból minél többet meríteni, szintén a telje­sebb élet tartozéka. De so­rolhatnám tovább a mun­kahelyi demokrácia fej­lesztését, a lakókörzet, a község szépítését, rendjét,- a szomszédok együttélését; mind-mind részei ezek a boldog új esztendőnek. Most, amikor a hosszú héttel elkezdődik az új esztendő, már az első munkanapon, a kezdetnél — ne csak szavakkal, kí­vánságokkal — tegyünk meg mindent a sikerért, az óhajtott békéért, boldog­ságért. Cs. B. Sláger a csiszolt kehely Üvegáru Vásárosnaményból Hogy érzi magái a vállalatnál? Több ötlet a gazdálkodáshoz Javítani kell a reszortosok munkáját, önállóságát. Se­gítsék jobban a fiatalok beilleszkedését. Á munkafegyelem további szilárdítására is szükség van. Ilyen és ehhez hasonló feladatokat határoztak meg az 1982. esztendőre az 5. sz. Vo­lán Vállalat kommunistái. A vállalat öt szabolcs-szatmári szolgálati helyén négyszáz a párttagok száma. A létszámból is kitűnik, hogy jelentős erőt képviselnek a kommunisták. Az első kemencét 1980 ok­tóberében szerelték fel, ame­lyet hamarosan követett a második. Hazatértek a beta­nulási időből is a naményiak, ám a folyamatos termelő- munka még váratott magára. 1981-ben már 350 dolgozójuk volt, ők állították elő a 25 milliós termelési értéket. A gyárban úgy tervezik, még húsz dolgozót vesznek fel, vi­szont az 1982-es évre 35—40 millió forint termelési értéket irányoznak elő. A dinamikus növelést már a betanított szakmunkások termeléke­nyebb munkájára alapozzák. Termékeik közt a csiszolt kehely a sláger. Fényes és matt csiszolt variáció díszíti. A sajtolt termékek közt ha­mutartó, pohár, aztán vízóra­üveg található. Érthetően a legnagyobb kereslet a csi­szolt, kisebb és nagyobb po­harak iránt nyilvánul meg. Vásárlóik közt az Amfora és a Vas-Edény a legjelentő­□ zt mondja Stohanek: — Nem vagyok egy lump, de a korhelylevest, azt szeretem. — Finom — hagy­ja helyben Biczó. — A frászt — mond ellent Stohanek — önmagában a korhelyleves az smafu. Nem csípem sem az illatát, sem az ízét. Mégis sze­retem. Szeretem, mert pon­tot tesz a gyötrődéseimre. — Ne mond! — De mondom. A korhely­leves számomra megváltás. Olyan mint a rossz magyar filmek utolsó kockáján a fel­irat. Vége! Négy gyönyörű be­tű. Biczó bambán néz Stoha- nekre. Borostás álián gödröt vett a kétely, a hitetlenség. Kezdi sajnálni barátját. Nem tudja elképzelni, mi árthatott meg szegénynek. A bejgli? Nemigen. A humoristák a bejglit már annyira kifigu­rázták, hogy egyetlen valami­re való háziasszony sem meri sütni. Stohanek sóhajt. — Be kellene tiltani a ka­rácsonyt, vagy legalább is a mértéktelen ajándékozást. Látod ezt a szürke pulóvert? Ezt kaptam. Tavaly is ilyet, tavalyelőtt hasonlót. Utálom a szürkét. Tavaly is utáltam, azelőtt is, meg mindig. — Hát ez a baj? — Nem. Be kellene tiltani az új évet is. Vagy legalább is le kellene csukni a sógoro­mat, a sógornőmet. A sógo­rom éjfélkor fejemre öntötte a pezsgőt. A sógornőm áriá­kat énekelt. Az unokaöcsém felgyújtotta a karácsonyfát. A nagybátyám az öreg, kajakos tele szájjal fújt három papír- trombitát, miközben azt or­dította: „Jerikó falai leomla­nak”. Nem omlottak le. Mind­össze a konyhában tört össze hat tányér, nyolc pohár és a herendi pecsenyéstál. Ezt a fiam tette, meg a barátnő­je. Rácsókolták egymást a konyhaasztalra. A fiam az anyját így vigasztalta: „Ne busulj mama, ez már el van mosogatva”. — Szörnyű. És te semmit sem tettél? — De. Vártam türelemmel a korhelylevesre. A nagymama azt minden új év hajnalán el­készíti, feltálalja. — Kedves kis öreg ... — Az. Csakhogy most nem volt korhelyleves. A nagy­mama leitta magát. Véletle­nül. Tudod Biczókám, a Nana nagyon ügyel az egészségére. Csak Salvus vizet iszik. Min­dig van a spájzban néhány üveggel. Néhány üres üveg is van. Ez volt a baj. Gyön­gyösről kaptam egy demizson bort, de aki hozta mondta töltsem át, mert a demizson kell, viszi. A bort a salvusos üvegekbe töltöttem. Egyszó­val hajnalban — mert már nagyon kívántam a korhely­levest — kimentem megnézni hol tar a Nana. Azzal foga­dott, hogy „Szervusz szalvusz” — és csuklóit. A fazékban a mosogatórongyot, az asztal­kendőt főzte. — Mókás lehetett. — Az. Kínomban egyáll- tomban kiittam egy üveg Salvust, Rúgjak be gondol­tam. — Na és ...? — Nem rúgtam be. Kivé­telesen abban az üvegben tényleg Salvus volt és meg­hajtott. Hajszolt lettem. A fe­leségem azt ajánlotta, vegyek be széntablettát. Nem volt a háznál csak vasalószén. Meg­ettem belőle egy fél kilót és ittam rá pezsgőt, bort, sört, konyakot. Akkor kivertem a televízióból a képernyőt, hogy beleférjek a tévékává­ba. Mikor már benne voL tam, közöltem a társasággal, hogy én vagyok a bemondó. Bemondtam: „Vége a buli­nak, mars haza!" Az egész társaság a hasát fogva kaca­gott. — Szegény ember — mond­ta Biczó és rendelt még egy kört. Stohanek ekkor már zokogott. — Az egész hajcihőben én csak a korhelylevest szere­tem. Most éppen az maradt el. Seres Ernő Korhelyleves

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents