Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-26 / 21. szám

1982. január 26. Kelet-Magyarország Tartósan magas fény Új eljárás az autózománc konzerválására Hoszabb ide­ig tartják használatban az autókat szerte a vilá­gon, egy— másíél évvel kerülnek ké­sőbb roncs­telepre, mint néhány évvel ezelőtt. Nem­csak a techni­kai színvonal emelkedése következté­ben, hanem az állagmeg­óvás biztosí­tására rendel­kezésre álló ápolószerek rendszeres használatá­val érhető el ez az élettar­tam-növeke­dés, amit bi­zonyít az, hogy hazánk­ban régebben tóttá émeg‘el- Táncol a fény az ső kocsiját a tulajdonos, mostanában pedig három, vagy hat esztendeig. Job­ban meggondolják manapság a kocsicserét. Ha egy autót szak­szerűen elláttak Dinotrol alváz-, és üregvédelemmel, négy évig nem nagyon kezdi ki a rozsda, és a zománcát is tűrhetően ki lehet „glancolni” mielőtt kivinnék a piacra. Ha hat évig használták, akkor már nem. A FESTÉK IS KORRODÁL Bármilyen gondos is az alsó kezelés, a zománcban egyre mé­lyülő kráterek elérik a fémet, és felülről indul meg a rozsdá- sodás. És hol van már a régi fény? Ezek a bizonyos kráterek már az első hetekben keletkez­nek a felületen. A színt, és fényt adó komponenseket egy térrá­csos nagy molekula tartalmazza, tartja a festékben, amit a nap melege, ultraibolya sugarai las­sú munkával bár, de kitartóan roncsolnak. Ettől mattul a fény és válik „krétássá” a szin. Itt keletkeznek a mikrorepedések, amelybe előbb-utóbb víz jut, ar­ra egy koromszemcse. Ebből egy­re többet eregetnek a levegőbe a pipáló gyárkémények. A szabad szemmel nem látható kis labo­ratóriumban kénessavat kotyvaszt a természet, ez aztán éppúgy rágja, korrodálja a. festéket, mint a rozsda a vasat. SZÜKSÉGBŐL ERÉNYT Újra ragyog az autó, ha felpo­lírozzák, ez viszont embertelenül nehéz, a pora miatt egészségte­len munka. Eredménye sem tar­tós, jó, ha fél évig eltart. A pi­ciny kráterek megmaradnak, és a felvitt viasznak is hamarosan nyofna vész. Ráadásul a festék­réteg megvékonyodik. Világszerte folyik a kutatás egy tartósabb megoldás keresésére. Ennek egyik csúcsterméke a nemrég Nyíregyházán is bemu­tatott Ultra-Seal, amelyet egy amerikai cég kísérletezett ki. A kellően előkészített zománcra fel- víve enpek összetevői behatol­nak a mikropórusokba, azokba a már említett kráterekbe, ame­lyektől eddig sehogy sem lehe­tett megszabadulni, és szolgálatá­ba állítja. Beleköt, beleszilárdul, új védőrétegen. (Gaál B. felv.) Ha a levegő hőmérséklete tar­tósan nulla fok alá süllyed, a fo­lyókon megindul a jégképződés, és megkezdődik az elsődleges jégzajlás. A zajló jég ott áll meg, ahol a folyó irányában, vagy a meder méreteiben (éles kanyar, gázlók) hirtelen változás áll be. Ilyen helyen jégmező-támaszpon­tok alakulnak ki, melyek növe­kedésével a jég átboltozódik a fo­lyó teljes szélességén és a folyó beáll. A tél végén, amikor az ol­vadás, esőzés árhulláma felsza­kítja a jeget, megindul a másod­lagos zajlás. Ha a jégtakaró el­lenállása nagyobb, mint az ár­hullám nyomóereje, a jégtáblák egymásra csúszva, torlódottan új­ra megállnak,, és a keresztszel­vényt leszűkítve számottevő duzzasztást okoznak. Ez az a jég­torlasz, amelynek következménye lehet a jeges árviz. Ennek legfontosabb megaka­dályozás! lehetősége a folyósza­bályozás, amely biztosítja a víz akadálytalan lefolyását. Emel­lett azonban szükséges a jégrom­bolás jégtörőkkel, robbantással, esetleg bombázással. A jégtörő hajók az elsődleges jégzajláskor segítik a jég elvonu­lását, letörik a jégtámaszponto­kat, ezáltal késleltetik, esetleg el is hárítják a jég beállását. A kés­leltetéssel jelentős jégmennyiség úszik el, ennyivel kevesebb a tavaszi árhullám akadálya, ki­sebb a torlaszképződés veszélye. A jégtörő hajók bevetésével — nem várva meg a természetes jég- feltöltődést — a vízfolyás szerint (alulról felfelé) törik a beállt fo­lyót, hogy megindítsák a jég­zajlást. Ha mégis képződik jég­torlasz, azt először robbantással, a fellazított torlaszt további tö­réssel a jégtörőknek kell eloszlat­niuk. A jégtorlaszok ellen a robbantás a legfontosabb védekező mód­szer. Előbb 2—3 méter átmérőjű léket robbantantanak a 4—5 mé­ter vastag jégtorlaszban, amelyen át a jég alá ereszthetik a nagy rob­banótöltetet, amely 15—20 méteres körzetben szétveri a torlaszt. A fnl I r •• H H f.i földgáz „rögös útja A földgázlelőhelyek kincsét tá­voli vidékekre ejjuttató, sokszor több ezer kilométer hosszú cső­vezetékrendszerekbe a nyomás­csökkenés kiegyenlítésére 120—150 kilométerenként kompresszorállo­másokat iktatnak be. Ezek mind­egyike háromféle technológiai te­vékenységet lát el: a gáz tisztí­tását, a tulajdonképpeni nyomás­fokozást, és a komprimálás köz­ben felmelegedett gáz lehűtését. A tisztítás a földgáz kénteleníté- sét, valamint a további szilárd és cseppfolyós szennyeződések eltá­volítását foglalja magában. A rendszerint gázturbinával hajtott — egy vagy két fokozatú — kompresszorokból több is talál­ható egy-egy kompresszorállomá­son. Számuk a szállítandó gáz- mennyiségtől függ. Kétharmaduk állandó üzemben van, a fennma­radó hányad pedig tartalékul szolgál. Állomásonként további egy-két kompresszort becsoma­golva is tárolnak, hogy nagyobb üzemzavar esetén azonnal ren­delkezésre álljanak. A lelőhely indítóállomása 75 bar nyomással préseli be a távveze­tékbe a földgázt, ami 120—150 ki­lométer megtétele után kb. 46 bárrá csökken. Az ismét 75 bárrá „felfokozott” nyomású gáz 90 Celsius-fok körüli hőmérsékleten távozik a kompresszorokból. Is­mert tény, hogy a gáz nyomása és hőmérséklete között fordított arány áll fenn. Ha ezen a hő­mérsékleten juttatnák a gázt a távvezetékbe, néhány kilométer után a hőveszteség miatt csök­kenne a nyomása, s ez a követ­kező állomásig a csőfalon fellépő súrlódás miatt a kívánatos érték alá süllyedne. Ezért van szük­ség a kompresszorokból kilépő gáz azonnali hűtésére. Képünkön: egy szovjet gyártmányú egy fo­kozatú turbo-kompresszort lát­hatunk, amelyet 6 MW teljesít­ményű gázturbina hajt. Ez a tí­pus napi 22,5 millió Nm‘ gáz- mennyiség beszívására alkalmas. Munkában a jégtörő. (MTI Kül­földi Képszolgálat) A háztartási hulladékok nagy része szerves anyag, de ilyen a mezőgazdasági hulladék is. Ezek kezelése, szállítá­sa, lerakása sú­lyos gondot okoz, különösen a nagy­városokban. A szerves hul­ladékok legész- szerűbb felhasz­nálási módja a komposztálás. A komposzt hasz­nálata kimagasló forrása lehet ta­lajkonzerváló gya­korlatunknak, mi­vel a műtrágyák kizárólagos hasz­nálata nem elő­nyös a talaj szá­mára, mert le­rombolja fizikai szerkezetét, és megváltoztatj a tulajdonságait. A komposztálás nemcsak kon­zerválja forrá­sainkat az újra­felhasználás által, de életre kelti a talajt, és ugyanakkor a hullá- dékanyagok kezelésében is meg'- oldást jelent. A komposztálás helyes mód­szereinek a kidolgozására vi­lágszerte végeznek kutatómun­kát. A Szovjetunió gigantikus komposztálási tervet dolgozott ki. 28 városban 32 komposztüze- met építenek. A városban 30 millió fő után 18 700 000 köbméter szemét keletkezik, az üzemek kapacitása ebből 8 600 000 köbmé­ter szemét. Moszkva 4 üzemet kap 2 millió köbméter szemét feldolgozására. A szeméttárolás egyik gondja a tömörítés, hogy minél kisebb helyet foglaljon el. NÖáf, a kom- { posztálási eljárás jobban tönáörít, mint például a nem is olcsó őr­lés. Az NSZK-ban az új kom­posztálóüzemekben nem őrlik meg a szemetet, hiszen elvégzik azt a szerves anyag lebontását elősegítő élő szervezetek, ame­lyek a lebontást egészen a hu­muszképződésig folytatják. A komposztálás visszavezeti az élő és a benne mineralizált anyagot a körforgásba. Képünkön: Az uppsalai (Svédország) mezőgaz­dasági egyetem munkatársa a házilag készített komposztot vizs­gálja. (MTI Külföldi Képszolgá­lat) Minek szárítani, ha később úgyis vizezik? Tengericsutkából takarmányt Az utóbbi időben az állatte­nyésztésünk erőteljesen fejlődik, és ebben nem kis része van a ta­karmánytermesztés eredményei­nek. Bár a hozamok is emelhe­tők, nagyon sok tartalék van a költségek csökkentésében. Ez nem mindig a ráfordítások lefa­ragását jelenti, sokkal jobb, ha a technológia ésszerűsítéséből fa­kad. Ilyen eljárást dolgozott ki a Bábolnai Iparszerű Kukoricater­mesztési Rendszer, és alkalmazza megyénkben lévő taggazdaságai­ban is. Az új módszer alapötletét a sertéstakarmányozás adta. A re­ceptekben legalább öt-hat száza­lék nyersrosttartalmat írnak elő, a kukoricában viszont nincs több két százaléknál. Eddig tehát kor­pával, és más rostdús anyagok­kal egészítették ki. Ha a csutka egy részét összedarálnák a szem­mel, kijönne a hat százalék — gondolták a szakemberek. Igen ám, de ehhez teljesen csuhémen- tesen kell a csöveket letörni, és az összes csutkára sincs szükség. A gépészek megoldották. Az IKR- gazdaságok egységcsomagban vá­sárolhatják meg a kombájnok át­alakításához szükséges kiegészítő berendezéseket. így a csutka 70—80 százalékából takarmány lesz. Az eredmény: mintha 5,7 százalékkal magasabb lenne a szemhozam. Az átalakítás költségének na­gyobb része n,em a többlettakár- mányból, hanem á fűtőolaj teljes, a tárolási és a szállítási költség egy részének elmaradásából té­rül meg. A betakarítást már harmincöt-negyvenöt százalékos nedvességtartalomnál el lehet kezdeni. így hamarabb lehet in­dulni, és biztonságosabb az őszi munka. A teljesen összedarált ke­veréket a silózáshoz hasonló szisz­témával, tejsavas erjedéssel, a le­vegőtől elzártan konzerválják. Ez történhet hagyományos falközötti silókban, előre gyártott olcsó be­tonelemekből összeállítva, és to- ronysllókban. A takarmány kitermelése hat­vannapi erjedés után már meg­kezdhető. Erre a célra fejlesztet­ték ki a Silex gépeket, amelyek erőgéppel, vagy villannyal üze­meltethetők. A Nyíregyházi Me­zőgép gyártmányai. A Bábolnai Mezőgazdasági Kom­binátban végzett etetési kísérle­tek tapasztalatai alapján az 1400 hízósertés átlagában az egy kiló súlygyarapodásra felhasznált ku- koricacső-darából készült takar­mány 3,42 kiló légszáraz abrak*-" nak felelt fneg. A kontroll cso­portok (700 hízó) átlagában ez a szám 3,65 volt. A kísérleti csopor­toknál a takarmányba bevitt cső­dara aránya 70—90 százalék, a megtakarítás öt és nyolc forint- között volt egy kiló súlygyara­podásra. ..........»»«— fííqé mi 'Munkában a Silex T5 silómaró. (Gaál Béla felv.) és mint fát a gyökere, tartja a felszíni összefüggő réteget. Az évekig megmaradó.külső színte­len máz sem akármilyen. Olyan bevonatot képez, amelyről a víz úgy pereg le, mint a teflonbe­vonattal ellátott konyhai edény­ről. Rugalmas, óv a felpattanó apró kövektől is. így érthető, hogy tűri a kefével való mosást, sőt sampont sem igényel. Bár mindent taszít, sérülés esetén nagyszerűen újrafesthető. A DINITROLLAL EGYÜTT A fővárosban a Garázsipari Vállalatnál eddig 600 autó kapott ezzel az eljárással új ruhát, de további 1000 kezelést terveznek. A nyíregyházi VAGÉP-szervizben január elején próbálták ki egy új, és egy kétéves kocsin. Vár­hatóan már az első negyedévben itt is nagy sorozatban alkalmaz­zák majd, elsősorban a Dinitro- los alváz-, és üregvédelem kie­gészítésére. Körülbelül 800 forint­ba kerül majd, vagyis nem töb­be, mint egy meleg polírozás. A bővebb tapasztalatok megszerzé­séig egy év garanciát adnak, és a szavatosság lejártakor egy különleges áttörlést kap a ko­csi, amelytől további egy évig megtartja a fényét. A garancia tartama természetesen függ a zománc állapotától. A textilipar Szabolcsban Az elmúlt 15 év első felére a megye iparfejlesztésére az extenzivitás volt a jellemző. Döntő feladat volt a foglal­koztatási gondok megszünte­tése, új ipartelepek létrehozá­sa. Ez a szakasz a IV. ötéves tervvel záródott, mely a me­gye iparfejlesztésének olyan sikeres öt esztendeje volt, ami jó alapot teremtett az V. öt­éves terv indításához, az in­tenzív jellemzők erőteljesebb megjelenéséhez. Az utóbbi évtized iparfej­lődése Szabolcs-Szatmár me­gye ipartörténetének legki­emelkedőbb időszaka volt. Üzemeink döntő többsége kö­zép- és kisüzem. Az ezer dol­gozótól többet foglalkoztató üzemek száma 14, míg tíz 'gazdasági egység egymilliárd forinttól nagyobb termelési értéket állít elő. A felügyelet szempontjából a minisztériu­mi ipar a meghatározó a megyénkben. Az ipar szerkezetére jellem­ző, hogy a foglalkoztatottak 38 százaléka a könnyűiparban dolgozik, s az 55 ezer ipari dolgozónak több mint fele nő. Könnyűipari telepítések Az utóbbi években több könnyűipari vállalat létesített üzemet a megyében. A telepí­tésre azért kerülhetett sor, mert a megye és a főleg bu­dapesti vállalatok érdeke egy­beesett. Nálunk a mezőgaz­daságból felszabadult munka­erő és a nők foglalkoztatá­sának megoldása, míg Buda­pesten a munkaerőhiány in­dokolta a telepítést. A köny- nyűipari üzemek telepítésé­nek három fajtáját különböz­tetjük meg. Az egyik, amikor meglévő tanácsi vállalatokat vettek át, mint a Magyar Posztógyár Nagykállóban, a Magyar Gyapjúfonó- és Szö­vőgyár Demecserben. Az úgy­nevezett „zöldmezős” telepig tésnél teljesen új gyárat épí­tettek, mint az Újpesti Gyap- júszövőgyár Új fehértón és vé­gül a kijelölt ipartelepre tör­ténő telepítés, amelyre példa a Budapesti Finomkötöttáru­gyár Mátészalkán. Egy új iparág meghonosodása A telepítés nem a termelési folyamat teljes vertikumára terjedt ki. A gyártás elindí­tása, a késztermék-kibocsá­tás, értékesítés a törzsgyár­ban történik, míg néhány, de alapvető és munkaigényes te­vékenység a szabolcsi gyárak­ban. A telepítés első szaka­szára az volt a jellemző, hogy a régi gépek kerültek a me­gyébe; majd a termékszerke­zet változásával, a begyakor­lás előrehaladásával már új technikát, technológiát telepí­tettek a szabolcsi gyáregysé­gekbe is. Amíg 1970-ben a könnyűipar még csak egymil­liárd forint termelési értéket állított elő a megyében, ma megközelíti a hatmílliárd fo­rintot úgy, hogy létszáma kétszeresére emelkedett. Megyénk könnyűiparán be­lül a legfiatalabb jelző a tex­tilipart illeti, amelyet hét gyáregység képvisel. Tíz év­vel ezelőtt még nem tudtunk volna beszámolni a textilipar szabolcsi fejlődéséről, mivel egyetlen üzemünk sem volt. A szabolcsi textilipari gyárakat jellemzi, hogy az átlagos lét­szám meghaladja a 700 főt. Legnagyobb üzem a létszám alapján a demecseri gyapjú­szövőgyár közel ezer dolgozó­val, míg a legkisebb a Hódi- köt fehérgyarmati üzeme öt­száz foglalkoztatottal. Az álló­eszközök alapján a legnagyobb az újfehértói gyapjúszövőgyár ahol közel 400 millió forint az állóeszközök értéke. A szakágazatok közül a gyapjúipar fejlődött a legerő­teljesebben. Biztosan kevesen tudják, hogy Demecserben van az ország legnagyobb kártoltfonodája. Megyénkből 1900-ban 3 ezer tonna fonal és 3,3 millió négyzetméter szö­vet került ki; A textilipari gyárak min'd új üzemek, s a szép jelző mel­lett egyre gyakrabban- mond­juk, hogy jól is működnek. A szabolcsi textiliparban dolgo­zók ma igen kulturált körül­mények között dolgoznak. Az új beruházások révén korsze­rűek az üzemcsarnokok és a hozzátartozó szociális, kultu­rális, kiegészítő épületek és berendezések. A törzsgyárak életében jelentős, egyeseknél meghatározó szerepet játsza­nak a megyei üzemek. A megye textiliparában a termékszerkezet korszerűsé­gében is változás következett be. Ezt csak korszerűbb tech­nikával, technológiával, kép­zettebb munkaerővel tudták elérni. A munkássá válás az utóbbi tíz évben jelentősen előrehaladt és ha lassan is, de a döntő területeken kiala­kult a törzsgárda, csökkent a fluktuáció. Igen kedvezően alakult a szakmunkások szá­ma. Arányában jelentősen meghaladja a megyei ipari átlagot. Ezt a kedvező ténye­zőt tovább javítja az újfe­hértói szakközépiskola belé- .pése is. Irányítási gondok Lényeges gond és megol­dásra váró probléma me­gyénkén a középirányítók hiánya. Ma is kevés a főis­kolát, egyetemet végzett mér­nök, közgazdász. Nehéz a szakemberek importálása, ezért a legjárhatóbb út a meglévő tehetséges fiatalok továbbtanulása, taníttatása. 1980-ban a megye könnyű- és textiliparában a bérszínvo­nal 38 ezer forint volt, ami alacsony, vizsgálataink alap­ján tudjuk, hogy ma a törzs­gyárakban a bérek meghalad­ják a gyáregységekét. Kedvező az a szoros együtt­működés, ami a gyapjúipari gyárak között alakult ki. Kor­rekt kapcsolat ez, mely egy- egy gyár, a terület és az ipar­ág számára is hasznos. A ma követelménye nem engedheti meg, hogy csak azt tudják a megyei üzemek, hogy mit és mennyit kell gyártaniuk, ugyanakkor azt már nem, hogy mennyiért, és milyen gazdaságosan. Ma sem tudja vagy nem akarja né­hány könnyűipari vállalat a termelési értéket, exportját, egyes esetekben a bérszínvo­nalát közölni. A nagyvállala­tok egy része nem eléggé tö­rekszik a jogkörök leadására, jelenlegi szervezeti keret, il­letve gazdálkodási felelősség­megosztás csak megközelítő­leg felel meg a vállalati tör­vény szellemének. A VI. ötéves tervidőszak feladatai megyénkben is na­gyok. Kétirányú feladatot kell megoldani. A már meglévő, új, korszerű kapacitással ren­delkező üzemek esetében az intenzív fejlődést szükséges megvalósítani. Az ipar továb­bi fejlődésében ennek kell nagyobb arányban érvénye­sülnie. Emellett vannak a me­gyének olyan területei, ahol az elkövetkezendő időszakban is extenzív fejlődést, új fog­lalkoztatási lehetőségeket kell biztosítani. (Fehérgyarmat, Vásárosnamény, Záhony tér­ségében.) A jövőben Szabolcs-Szat­már megye könnyű- és textil­iparában az elmúlt évtized dinamikus növekedése nem ismételhető meg, de fejlődése a VI. ötéves tervben is meg­haladja az országos átlagot. Kánási Erika a megyei tanács vb ipari oszt.-vezetSJe Esik Sándor TUDOMÁNY TECHNIKA KÖ7CjA7PASÁG| Szemétből komposzt A jeges ár megelőzése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents