Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-26 / 21. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. január 26. Kommentár Tóparti találkozó A világ nagy érdeklődéssel várja a szovjet és az amerikai külügyminiszter genfi találkozóját. Bár egy ilyen találkozó ténye önmagában is némi remények forrása lehet (hiszen minden baljós jel ellenére a párbeszéd folytatására utal), az amerikai fél mindent megtett azért, hogy a nemzetközi közvélemény ne tekinthessen igazi bizakodással a tóparti találkozó elé. A nemzetközi diplomácia szokásjogában kifejezetten udvariatlan gesztusnak számít, hogy a tanácskozás idejét az egyik fél egyoldalúan a felére rövidíti. Ez, sajnos, csak növeli annak a még Amerika szövetségesei körében is hangoztatott aggodalomnak a jogosságát, amely szerint Washington csak „diplomáciai epizódnak”, „önigazoló alibinek” tekinti a külügyminiszteri tanácskozást. Az időtartam durva lerövidítésén kívül más jelek is igazolni látszanak ezt a lehetőséget. Az ugyanis a diplomácia világában már nem szónak, hanem tettnek számít, hogy a genfi utazás előestéjén a State Department világossá tette: Washington a lengyel fejleményekről szeretne tárgyalni Genfben. Több nyugati lap is úgy fogalmaz, hogy az előzetes értesülések szerint „a négycsillagos külügyminiszter” (utalás Haig közismert tábornoki rangjelzésére) „nem közeledni, hanem vádaskodni” akar a konferenciák városában. Ez azonban egyre nehezebb. Szinte- jelképes jelentőségű, hogy Haig éppen Genfbe indulása előtt volt kénytelen „csalódásának” kifejezést adni, amiért az NSZK után Franciaország is úgy döntött, hogy nem mondja fel a szovjet földgázvásárlásra vonatkozó hosszabb távú terveit. Éppen ilyen jellegű — a párbeszéd folytatódásának puszta tényén túl — a Genfiéi kapcsolatos halvány reménység : Washingtonnak számolnia kell azzal, hogy a világ végre nem hidegháborús kirohanásokat, hanem igazi tárgyalásokat vár. H. E. Andrej Gromiko (jobbról) és Alexander Haig Genfbe érkezett. Megérkezésük után mindketten nyilatkoztak az újságíróknak. (Kelet-Magyarország telefotó) Gromiko az NDK-ba látogat Magyar—szovjet kormányközi tárgyalások Marjai József beszéde Tbilisziben hétfőn megnyílt a Magyar—Szovjet Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Kormányközi Bizottság XXVIII. ülésszaka. Az ülésszakon részt vevő magyar kormányküldöttséget Marjai József miniszterelnökhelyettes, a bizottság magyar tagozatának elnöke, a szovjet delegációt Nyikolaj Tali- zin miniszterelnök-helyettes, a szovjet tagozat elnöke vezeti. Nyikolaj Talizin megnyitó beszédében rámutatott: az együttműködési bizottságnak jelentős feladatokat kell megoldania mostani ülésszakán. Aláhúzta annak jelentőségét, hogy a bizottság első alkalommal ülésezik egy szovjet köztársaság fővárosában. A mostani megbeszéléseken szó lesz arról, hogy közvetlen kapcsolatokat hozzanak létre a Magyar Népköztársaság és az egyes szovjet köztársaságok között. Marjai József miniszterelnök-helyettes köszönetét mondott Szovjet-Grúzia vezetőinek a meghívásért, majd azt mondotta: — Ebben az időszakban mindnyájunk számára teljesen világossá vált, hogy erősítenünk kell kapcsolatainkat, együttműködésünket, minden területen tartalmasabbá és eredményesebbé tennünk azt mindkét ország érdekében — Kapcsolataink igen széleskörűek és a gazdasági élet minden területére kiterjednek. De új forrósokat és új lehetőségeket is kell keresnünk, olyanokat, amilyeneket eddig nem alkalmaztunk az . együttműködésben. A kormányközi együttműködési bizottság ülésszaka csütörtökig tart Tbilisziben. MADAGASZKÁRI PUCCSKÍSÉRLET Kormányellenes összeesküvést lepleztek le Madagaszkáron. Az államfő ellen Dél- Afrikából szervezett puccskísérletről az indiai-óceáni szigetország rádiója • hétfőn adott hírt. A madagaszkári rádió közleménye szerint a kormány- ellenes összeesküvésről, amelyben a puccs végrehajtását zsoldosokra bízták, az ország vezetése már a múlt év végén tudomást szerzett. Az akciót Dél-Afrika és a szigetországban tevékenykedő szövetségesei tervelték ki. Az államcsínykísérlet sok résztvevőjét, köztük katonatiszteket, letartóztatták. EGYIPTOM KÖZELEDÉSE Egyiptom kérte hatvanhat, az ipar területén működő szovjet szakértő visszatérését az országba — jelentette a hétfő reggeli kairói sajtó. A néhai elnök, Anvar Szádat intézkedése alapján tavaly százával utasították ki Egyiptomból a szovjet szakértőket. Maher Abaza energiaügyi miniszter a múlt héten jelezte, hogy az Egyesült Államok és Franciaország mellett a Szovjetunió is részt fog venni az asszuáni nagygát két turbinájának felújításában. HADIFOGOLY - LÄTOGATÄS Az iráni kormány kész lehetővé tenni, hogy a háborúban foglyul esett irakiak családtagjai meglátogathassák hozzátartozóikat — jelentette ki Hasemi Rafszandzsani Hodzstolaszlám, a parlament elnöke. Hasonló látogatásra lehetőséget kapnak az Irakban fogva tartott iráni hadifoglyok hozzátartozói is. Az iráni állásfoglalás mintegy válasz volt az iraki külügyminisztérium vasárnapi, a hadifoglyok meglátogatását felvető javaslatára. 'Szabolcsi bűnügyi múzeum 13. Toka Már csak két dologra volt szükség: bizonyítani és vigyázni, nehogy megszökjön. A bizonyítást két esetben gátolta az eltelt tíz év: a nyírturai és tiszalöki bűntetteknél, mert közben a kezdetben föllelt egy-két tanú meghalt. Sikerült azonban a bizonyítékokat megőrizni az M. Imre, G. Miklós és az N. Mihály sérelmére elkövetett bűntetteknél. Január 20-ig csupán a lólopások miatt indított nyomozást közölték Jokával, a gyilkosságokról szó sem esett. Számítottak arra, hogy ezek felvetésekor elmezavart színlel, hiszen más kiútja nincs. Épp ezért már előbb megvizsgáltatták orvosszakértőkkel, akik előtt már ekkor színlelte — rosszul, durván, primitív módon — az elmebetegséget. (A lólopásokat egyébként a rendőröknek kedélyesen elismerte.) A tanúk tíz év után nagy biztonsággal ismerték föl, s mondják a szemébe, miket tett. Joka továbbra is csupán a lólopásokat ismeri el, minden egyebet tagad. De a gyilkosságok idejével nem tud elszámolni, hogy éppen akkor hol járt, merre. A tanúk pedig épp azt bizonyítják, hogy mindig ott volt a környéken, ha valahol történt egy tarkólövés. Különösen drámai volt a találkozása M. Imrével, aki csaknem az áldozata lett. Az élet elleni támadások közül később elismeri, hogy a négy motozott cigány között volt, amikor N. Mihály föltartóztatta őket De — szerinte — nem ő lőtt, hanem más. Amikor a szembesítések lezajlottak, újra játszani kezdte a bolondot, végül kényszerzubbonyt kellett ráhúzni. Budapesti szakértők is megvizsgálták, és közölték vele, hogy a tetteiért úgyis felelősségre vonják, mert csak szimulál. Ekkor Joka ismét megszólalt — addig napokon keresztül meg sem mukkant —, s megmondta, hogy felhagy a „dili”-vel, de a bíróságon folytatni fogja. A tárgyalás április 7-én kezdődött, nem mindennapi érdeklődés mellett. Jokával együtt ült a vádlottak padján Bácsku és Tyityunka, az előbbi a lólopások, az utóbbi az M. Imre ügyben való se- gédkezés miatt. (Néhai dr. T. B. tanácsvezető: — Több mint egy évtizede voltam már akkor bíró, de se azelőtt, se azóta nem kellett kéz- és lábbilincsben lévő vádlottal tárgyalni. Jokánál azonban attól kellett tartani, hogy megszökik.) Az első napon a vádlottakat hallgatják ki. Joka tagadott. Tyityunka is visszavonta rendőrségi beismerő vallomását. Ebédszünetben Joka mondott neki valamit cigányul, Tyityunka magához kérette az ügyészt, sírt, hogy szünet után ismét hallgassák meg. De akkor sem beszélt. Másnap reggel újból jelentkezett, hogy vallomást kíván tenni, s akkor elmondott mindent őszintén. Félt Jokától, ezért nem merte korábban az igazat vallani, s erre alapos oka is volt, hiszen Joka egyszer már meg akarta ölni. ötvenegy tanút hallgattak ki. Április 11-én következtek a perbeszédek. Az ügyész halált kért. Joka az utolsó szó jogán — bármilyen primitív ember is volt — alaposan megszerkesztett beszédet mondott: — Látom az ügyészi 'beszédből, hogy engem fel akarnak akasztani. Én is azt mondom, ha mindezt én követtem el, akkor fel kell akasztani. De én nem tettem olyat, amit a tanúk mondtak. Nem kellett nekem embert ölnöm, ha lovat akartam lopni. — Ha beismerem, tudom, felakasztanak. Nem öltem meg senkit. Ne ítéljenek halálra, ártatlan vagyok, engedjék, hadd éljek ebben a szép világban. Most látom csak, hogy a nagykállóiak is milyen szépen fel vannak öltözve, jó dolguk van. Megtanultam a börtönben téglát égetni és ha nem halok meg, akkor abból meg fogok élni. Tessenek megengedni! Első fokon halálra ítélte a bíróság. Másodfokon a Legfelsőbb Bíróság — a bűntettek óta eltelt hosszú idő miatt — a büntetést életfogytiglan- ra változtatta át. Ki ölte meg doktor T.-t? A szomszédok hívták ki a rendőrséget 1958. augusztus 15-én délután, mert már régen nem látták a 66 éves férfit. A rendőrök fölnyitották dr. T. Tibor ügyvéd lakását. Az irodául is szolgáló első szoba padlóján, a szerteszét heverő akták tetején vérbe fagyva találtak az idős ügyvédre. Egy kabátot a gyilkos az ügyvéd fejére terített. Illetve... Gyilkos? Gyilkosságról egyelőre senki sem beszélt. Az orvosok első határozott véleménye az volt, hogy a kilenc szúrás a nyakon — ön- kezűség eredménye. Ez teljesen ellentétes volt a helyszíni szemle megállapításaival. A kést például nem találták. Mi történt? Előbb összeszurkálja magát, halálos sebeket ejt, aztán elrejti a kést? K I. (Folytatjuk) 5. A SZEX TABU! Marlene Dietrich egy csapásra sztár lett Amerikában. Bár nagyon „szexis” volt, sikereit nem elsősorban ennek köszönhette. Abban az időben nem beszéltek szexről. Ez a szó csak Marlyn Monroe-val lett szalonképes. Akkor még nem voltak vetkőző jelenetek, nem voltak félmeztelen testek. Azt az elméletet, hogy a színésznőnek csak a „bájait” kell mutogatni, a harmincas években nem fogadták el a rendezők. Marlene önéletrajzában erről így ír: „A szex a mi időnkben tabu volt. Mindent a szemünkkel kellett csinálni. Egyszerűen csak a „bájainkat” mutogatni túl olcsó megoldás lett volna.” Amikor második amerikai filmje, a „Dishonored” elkészült, Marlene Németországba utazott, hogy a gyermekét elhozza. A stúdió az anyai hivatásnak említését is megtiltotta, mert ő volt a „fémmé fatalé”, a végzet asszonya. Marlene ezt a tilalmat nem volt hajlandó tudomásul venni. Kislánya, Maria kezdettől fogva szerette Amerikát, a legtöbb időt a szabadban töltötte és boldog volt. Marlene filmet forgatott, és munka után főzött, esti mesét olvasott, mint a legtöbb anya. Ügy tűnt neki, minden rendben van a világon. Nevét repülőgépek írták az égre, de ez alig befolyásolta. Csak arra gondolt, hogy az emberek milyen kedvesek. Lányával együtt nézték az éjszakai égboltot és a gyerek azt mondta: Látod, a csillagok a neveden keresztül ragyognak — emlékezik Marlene. A „Szőke Vénusz” című filmet forgatták, amikor Marlene egy levelet kapott. Nem kézírás volt, nem is gépelték, a betűket az újságból vágták ki és ragasztották össze. Halálos fenyegetést tartalmazó zsaroló levél volt. (Pár héttel azelőtt, 1932. március elsején rabolták el a híres repülő, Lindberg gyermekét.) Marlene reggelenként dolgozni ment, és vitte magával a gyermekét is. Von Sternberg szervezte meg a biztonsági intézkedéseket, és megpróbálta félrevezetni a zsarolókat. Marlene férje is átjött Európából, hogy a segítségére legyen. A zsarolók természetesen óvták attól, hogy a rendőrséget értesítse. Ez majdnem az őrületbe kergette. A gyermek mindig mellette volt a stúdióban is. Otthon a kertben „testőrök” rejtőzködtek a bokrok mögött. Még mindig láthatók a rácsok a házon Beverly Hillsben, ahol akkor laktak. Ezzel széttörték Marlene-ban a nyárról, a szabadságról, az örömről és a gondtalan életről szőtt álmokat. Életük az általuk választott börtönben a legnagyobb elővigyázatosságból és óvatosságból állt. A zsarolók, akik 10 ezer dollár váltságdíjat követeltek, még két levelet küldtek. „Marlene, Marlene, csak semmi butaság!” Végre eljött a nap, amelyen át kellett adni a váltságdíjat. Férje és barátai, Maurice Chevaliier és von Sternberg az ablakok mögött álltak, mindannyian felfegyverkezve. A zsarolók azonban a pénz átadásánál nem jelentek meg. Valószínű, hogy a biztonsági intézkedések és a sajtókampány elriasztotta őket. Amikor a „Szőke Vénusz” elkészült, Marlene továbbra is megtartotta a testőröket, akik ezekben a számukra borzalmas időkben bajtársi segítséget nyújtottak a gyermekének. Az elkövetkező hollywoodi években mindig gyötörte őket ennek az élménynek az emléke. Az amerikai hatóságok ragaszkodtak ahhoz, hogy Marlene Dietrich intézze el német útlevelének meghosszabbítását, hogy az amerikai állampolgárság megadásának napjáig rendben legyenek az iratai. Ezt Marlene a párizsi német nagykövetségen intézte. Egyedül ment az oroszlán barlangjába. Az oroszlánt von Welczek grófnak hívták, ő volt a hitleri Németország nagykövete Párizsban. A történtekről Marlene így emlékezik : „Négy úr volt a nagykövetnél, akiket mint Reuss hercegeket mutattak be. Senki nem ült, mindenki állt, a hercegek a magas székek mögött. Természetesen meghosszabbítanák az útlevelemet — mondta von Welczek —, de előbb egy üzenetet kell átadnia nekem: ne legyek amerikai állampolgár, hanem térjek vissza Németországba. Ezért megígérik, hogy diadalmasan vonulhatok be Berlinbe a Brandenburgi kapun keresztül. Én leszek a német filmipar kormányzó királynője — ígérte. Én nem tudtam lemondani arról, hogy ezeknek a hiú uraknak a szívében megforgassam a tőrt. Udvarias voltam, és elmagyaráztam nekik, hogy szerződést kötöttem von Sternberggel, de nagyon boldog lennék, ha filmet forgathatnék Berlinben az ő rendezésével. Fagyos csend. Képzeletbeli tőröm célba talált. Hangom sötéten csengett: hallgatásuk azt jelenti, nem akarják, hogy von Sternberg úr filmet forgasson az önök országában, mert zsidó? Hirtelen életre kelt a szoba. Mindannyian egyszerre beszéltek. „önt megmérgezte az amerikai propaganda. Nálunk nem létezik olyan, hogy antiszemitizmus ..., stb. stb.” Éreztem, hogy itt az ideje a távozásnak. Felálltam és azt mondtam: Nos ez gyönyörű! Várni fogok, amíg önök a szükséges intézkedéseket megteszik von Sternberg úrral. Remélem továbbá, hogy a német sajtó változtat a hangján, ami von Sternberg urat, és engem illet. Végigmentem a végtelen folyosón. A négy herceg jött velem. Reszkettem, amikor végre ismét az utcán álltam, és megláttam a férjemet, aki a követség előtt várt.” Marlene Dietrich másnap megkapta meghosszabbított útlevelét. A németek mindent tudtak. Tudták, mikor jár le a szerződése a Paramounth- tal, és mikor kezdődik az új. (Következik: Kassza-méreg) Floridában 120. születésnapján elhunyt Ike Ward, aki 1862. január 25-én egy Virginia állambeli farmon született rabszolgaként. Ward 16 feleségét élte túl. , (Kelet-Magyarország telefotó) tikus Köztársaságban. Gro- mikót Erich Honecker, az NSZEP Központi Bizottságának főtitkára, a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsának elnöke hívta meg. Moszkvában vasárnap bejelentették, hogy Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere január 27—28-án baráti látogar tást tesz a Német Demokra-
