Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-19 / 15. szám

4

Kelet-Magyarország

1982. január 19.

Kommentár

Egy

párbeszéd

folytatódik

B

lyan helyzetben, amire elsősorban az jellemző, hogy Washington igyekszik megnehezíteni, sőt lehetetlenné tenni a nagy nemzetközi dialógus folytatását, őszinte öröm forrása, ha ezzel az irányzattal ellentétes előjelű hír lát napvilágot. Most ez történt: amint azt a hírügynökségek jelentették, a szovjet fővárosba utazott Ja- nagija Kenszuke japán külügyminiszter-helyettes, hogy részt vegyen a január 20-án és 21-én sorra kerülő szovjet —japán külügyi konzultációkon.

Bár a Távol-Kelet pillanatnyilag nem tartozik a földkerekség „forró tűzfészkei” közé, a feszültség ebben a hatalmas és stratégiailag nem túlbecsülhető fontosságú térségben is jól érzékelhető. Elég egy pillantást vetnünk a térképre ahhoz, hogy felmérhessük, mit jelent a térség — és a világbéke — szempontjából két szomszédos ország, a Szovjetunió és a Japán Császárság viszonya.

Bár ezt a viszonyt az amerikai hidegháborús erőfeszítések és bizonyos továbbélő japán nacionalista tendenciák miatt a második világháborút követően mindmáig nem szabályozza békeszerződés, a Szovjetunió — egyetemes politikájának megfelelően — a két ország közötti jó viszonyt szorgalmazza és szorgalmazta is mindig.

A másik fél részéről .ez- a szándék sajnos, sosem bizonyult egyértelműnek, igaz, ehhez eleinte az amerikai megszállás, később pedig a washingtoni befolyás is alaposan hozzájárult. Az enyhülési folyamat esztendeiben úgy tűnt, a gazdaságilag villámgyors léptekkel haladó Japán is szívesen kiveszi részét a folyamat gazdasági-politikai áldásaiból. A felkelő nap országában meghirdették az „egyenlő távolság” elvét. Ez elsősorban annyit jelentett, hogy Japán igyekszik távolmaradni mind a szovjet— kínai, mind a szovjet—amerikai konfliktusoktól.

O

z az alapállás jót tett a szovjet—japán viszonynak. Sok jelentős gazdasági megállapodás született és rendszeressé váltak a magasabb szintű találkozók, beleértve — 1978-ig — a külügyminiszteri találkozókat is. A brutálissá növekvő amerikai nyomás és bizonyos belpolitikai változások együtthatása japán részről megszakította ezt az örvendetesen szélesedő párbeszédet.

Hosszabb és meglehetősen fagyos szünet után (1979-ben még Firjubin külügyminiszter-helyettes tárgyalt Tokióban) 1981 őszén, az ENSZ- közgyűlés ülésszakán csillant fel a remény a folytatásra: ebben állapodott m?g Szo- noda Szunao akkori japán külügyminiszterrel szovjet kollégája, Andrej Gromiko. S bár vannak nyugtalanító jelek is, az enyhülés minden híve reméli, hogy a két nagy ország kapcsolatára a jövőben nem az ellentétek, hanem a párbeszéd folytatásának megnyilvánulásai lesznek a jellemzők.

Harmat Endre

Rakowski

sajtóértekezlete

,.A szükségállapot megrázkódtatás a lengyel nép számára, ám a lengyel állam rövid és hosszabb távú érdekei szempontjából, integritása és szuverenitása megóvása érdekében szükséges intézkedés volt” — jelentette ki hétfőn Miezyslaw Rakowski lengyel miniszterelnök-helyettes. Hozzáfűzte: „A szakadék felé száguldó zsúfolt vonatot meg kellett állítani. Ezt a célt sikerült elérni."

Mint mondotta, a szükségállapot bevezetése óta valamivel több mint egy hónap telt el, s így meg lehet próbálkozni az eddigi eredmények összegzésével. — A szükségállapotot be kellett vezetni — mondotta —. mert kimerült minden olyan lehetséges és elérhető politikai eszköz, amivel a kormány megállíthatta volna a gazdasági hanyatlást, az államszerkezet szétzilálódását. a „Szolidaritás" számos személyiségének azt a feltartóztathatatlan törekvését, hogy a hatalomért folytatandó harc kérdését erőltessék.

— Ezt — mondotta Rakowski — mindenekelőtt a „Szolidaritás” vezető csoportjának internálásával sikerült kiküszöbölni. A Nyugat az internáltak szabadon bocsátását követeli tőlünk. Ez irreális követelmény, mivel nem jelentene mást, mint a tavaly december 13-ig fennálló helyzet visszaállását — jelentette ki.

(Folytatás az 1. oldalról)

számára a kézi munka gyors ütemű csökkentése. Ezért a végrehajtó bizottság most tárgyal a többi között a programvezérlésű ipari robotok gyártásáról, az ilyen robotok gyártásában megvalósítandó együttműködésről is.

Egy másik fontos terület, amely a tanács legutóbbi ülésszakának napirendjén szerepelt, az élelmiszer-termelés. A végrehajtó bizottság jelenlegi ülésén megtárgyalja, hogyan javítsák az élelmi- szeripari termékek minőségét, miként növeljék az élelmiszeripar ellátását megfelelő nyersanyagokkal, alapanyagokkal, korszerű és nagy teljesítményű gépekkel.

Áttekintik a vb-ülésen a KGST állandóan szélesedő nemzetközi kapcsolatainak alakulását, együttműködését más nemzetközi gazdasági szervezetekkel. A napirenden szerepel a bizottság két évre szóló munkaterve is.

A végrehajtó bizottság ülése csütörtökig tart.

Kadhafi Algírban tárgyal

Moamer El-Kadhafi, a líbiai forradalom vezetője, hétfőn Algírba érkezett. Látogatása céljáról és időtartamáról hivatalosan semmit sem hoztak nyilvánosságra, de algériai részről korábban közölték, hogy a látogatás a két államfő rendszeres konzultációjának része. Kadhafit Bendzsedid Sadli algériai elnök, az FLN több vezetője és a kormány több tagja fogadta. Megfigyelők szerint Kadhafi a mostani tárgyalásokon fel fogja vetni az algériai vezetők előtt Szíria, Algéria és Líbia föderációjának lehetőségét. Erről Kadhafi január ötödikén beszélt először a líbiai népi kongresszus záróülésén.

Megjelent a Társadalmi Szemle januári száma

A folyóirat vezető helyen közli Havasi Ferenc Gazdasági fejlődésünk főbb jellemzői, 1982. évi feladataink című, a Központi Bizottság 1981. december 3-i ülésén elhangzott előadói beszédének némileg rövidített szövegét. A szovjet népgazdaság intenzív fejlesztésének programjáról, a XI. ötéves terv legfontosabb jellemzőiről Lederer Pál ad átfogó tájékoztatást. Száraz György Történelmünk birtokbavétele címmel a nemzeti-történeti tudatban meglévő zavarok okait elemzi, a régmúlttól máig terjedően tárja fel az ellentmondásokat, s keresi a kiutat a nemzeti identitás, a szomszéd népekhez való viszony kérdéseiben. A folyóirat közzéteszi — Sziklai László bevezetőjével — Lukács György Az igazi Németország című cikkét, amelyet 1943-ban német nyelven írt, s amely most jelenik meg először nyomtatásban. A cikk röviden összegezi Lukács népfrontos eszméit és marxista világnézetének több meghatározó elemét.

Berend T. Iván Az MSZMP útjának tanulságai című sorozat keretében nagy lélegzetű tanulmányban,- számos- eddig nem publikált dokumentum felhasználásával ad mélyen elemző áttekintést az 1956—57 fordulója után Magyarországon kialakított gazdaságpolitika útjáról. Ugyancsak nagy terjedelmű tanulmány összegzi egy, a lakás- politika kérdéseivel foglalkozó szakértői munkacsoport vizsgálódásainak főbb megállapításait, amelyek az égető kérdést a társadalom- és gazdaságpolitika egészébe helyezve világítják meg, igen sok érdekes adattal, fontos, meggondolkoztató megoldási javaslatokkal.

A folyóirat megemlékezik Alpári Gyula születésének centenáriumáról (a cikket Varga Lajos írta), Karsai Elek tollából pedig cikket közöl az Újvidéki hideg napok emlékeztető, 40. évfordulóján. Réti Ervin írása a közel-keleti helyzet belső és külső összefüggéseire vet fényt.

HEROIN

A FEKETEPIACON

Kilenc kilogramm, a feketepiacon mintegy 11,5 millió dollár értékű heroint foglaltak le az ausztráliai vámhatóságok Sydney repülőterén. A heroint két thaiföldi állampolgár kettős fedelű kartondobozban, tabletták formájában próbálta becsempészni az országba.

FÖLDRENGÉS

ÖRMÉNYORSZÁGBAN

Négyes erősségű földrengést észleltek vasárnap a déli órákban a Szovjetunió Kaukázuson túli területein, Örményországban. A rengés epicentruma Leninakan várostól mintegy 36 kilométerre északkeletre volt. A földrengés károkat nem okozott.

VÁLTSÁGDÍJREKORD

Rekordösszegű váltságdíjat, 16 millió dollárnak megfelelő összeget követelnek elrablói a 20 éves Franco Monzinóért a legnagyobb olasz áruházhálózat, a Standa tulajdonosának december 4-én elrabolt fiáért. A hatóságok zárolták a Monzino család bankszámláját, nehogy a ; hozzátartozók titokban fizethessenek az emberrablóknak. I

MERÉNYLET V: V PÁRIZSBAN

Merénylet áldozata lett hét- '■ főn reggel Párizsban James l Charles Ray alezredes, az Egyesült Államok Franciaor- j szágban akkreditált helyettes j katonai attaséja. A 43 éves t katonatisztet a nyílt utcán, a [ francia főváros egyik legele- I gánsabb negyedében lőtték fejbe, amint lakását elhagyva gépkocsijához igyekezett. Ray a helyszínen meghalt. Egy eddig úgyszólván ismeretlen | libanoni terrorszervezet, a i „libanoni fegyveres forradal- j mi frakció” vállalta magára ] a James Charles Ray alezre- | des, amerikai helyettes katonai attasé ellen elkövetett j párizsi merényletet. Ezt egy arab nyelven írt levélben Kö- , zölték egy beiruti hírügynökségi irodával.

Sílecke a cári palotában

S

zerjozsa, aztán vigyázz Ferire. Nehogy valami bajotok essen! Kiszabadulva a hitvesi figyelmeztetések és jó tanácsok özönéből vágtunk neki az útnak. Mint kóbor lovagok: a síléc a hátunkon — lándzsa, a bakancs, sapka és a több rétegű téli alsó — a páncél. Hiába, —6 Celsius-fok és süvítő szél mellett nem lehet viccelni. Amúgy is kalapált a szívem: életemben először fogok síelni. Szerjozsa hitetlenkedik.

„Hogy-hogy nem tanultál még meg? Nálatok nincs hó, vagy nem gyártanak sílécet?” Az ő fülének szokatlan ez, hiszen a Szovjetunióban gyakorlatilag a lakosság apraja- nagyja felkerekedik, a hétvégeken veszi a léceket, botokat és csapja fejébe a füles sapkát, s ki a városszélre, a erdőbe, hegyekbe. Rendszerint novembertől márciusig, ha az idő engedi (márpedig az orosz tél nemigen enyhe oldaláról ismert) nyüzsögnek a sípályák a sportolóktól és az amatőröktől, akik között 4 évestől 70 évesig képviselteti magát minden korosztály.

így nem csoda, hogy Szerjozsa hitetlenül csóválja a fejét. De hát hogy magyarázzam meg neki, hogy én még Szatmárban síelőket nem láttam, vagy hogy a fehérgyarmati boltban sem állnak sorba a sílécekért. Tréfával ütöm el a dolgot: mi lovas nemzet vagyunk. (Nem mintha a lovassportnak több hódolója lenne.)

Szerjozsa előre mutat: „Az ott.” Orrunk előtt a carici- nói cári palota, illetve annak romjai. A mindent belepő hóban, a domboldal fái között ősz hajú óriásoknak tűnnek a tornyok, bástyák, kapuboltozatok darabjai. A palotát a 18. század vége felé építették II. Katalin parancsára. Ám a cárnőnek nem tetszett a már félig kész építmény, s hagyomány szerint dühében leromboltatta. A későbbiek során újra folytatták a munkálatokat, de soha nem lett kész. Állítólag nem volt rá pénze a cárnak (?). A romok most pihenőhelyül szolgálnak. Sok ezer moszkvainak. Nyáron a sétányok, lugasok, s az őspark ad árnyékot a tűző nap elől menekülőknek.

Most azonban szó sincs tűző napról, a hideg szél a ruhák rejtett zugain keresztül toszongatja az embert. Nincs mese. mozogni kell. Az első lépéseket (ha lehet mondani sí szaknyelven) könnyen veszem. Aztán az első borulás. Nem tudok kanyarodni. Ezután újabb. Nem tudok fékezni. Nehezen megy, sok havat nyelek, egyszer a saját botom üt majdnem agyon. Szerjozsa és néhány könnyező szemlélő nevet, az én humorérzékem valahol az első esésnél a hóban maradt. Aztán egyre jobban belejövök. A palota udvarán, ahol valaha hintók álltak meg, most szabályos sípálya van. Aki akar, próbára teheti képességeit. Néha futamok indulnak, s a győztesek, ha nem is aranyérmet, de legalább néhány elismerő fejbólintást kaphatnak.

A palota tetejét elborítja a növényzet, a jeges szél átsüvít az ablakokon, réseken. „Állítólag tatarozni fogják. Nem is árt neki.” Szerjozsa mellém csúszik. (Erre én még nem vagyok képes.) Le-fel száguldoznak a bástyákon, ki-be a kapukon — mindennek van valami mesés hangulata. Az egyik várkapun *át jütűnk le a tóhoz.- Óvatosan egyensúlyozok, de még így sem kerülöm el az összeütközést egy versenyzővel, aki rajtszámmal a hátán vágtat a cél felé. Síléceink összegabalyodnak, s áldozatom tudtomra adja, hogy ne itt síeljek. Azt is megjelöli, hogy hold) Szerencsére nem veszem komolyan, s tovasuhanunk. Kellemes érzés, amikor az ember rábízza magát erre a két simára gyalult fadarabra. Pillanatok alatt megtehet nagy távolságokat.

F

elélénkül a szél, a hó a szemünkbe csap. „Gyerünk haza.” Szerjozsa az élre vág. Lassan elhagyjuk a palota utolsó falmaradványait is, majd elmaradnak a fák, s már a szürke, egyhangú lakótelepen baktatunk.

A jó meleg előszobában kirakjuk ajándékunkat, amit a téltől kaptunk: néhány kilónyi havat a cipőnkből, egy vödör vizet a zokniból, s én még érdemrend gyanánt, néhány valódi kék foltot is első és hátsó felemen. Egy kupica vodka szíverősítő gyanánt, majd frissen sült hal. Két falás közt Szerjozsa korcsolyázni invitál. „Tudok egy jó kis tavat, ahol nyugodtan korizhatunk. A jövő heti szabad szombat jó neked?” Hát persze, hogy jó, csak már szombat lenne!

Hazafelé a metrón jutott eszembe, hogy nem is tudok korcsolyázni...

I

Moszkva, 1982. január

Szaniszló Ferenc

Szabolcsi bűnügyi múzeum

7.

Á jó barát

E napon a kereskedő háromnegyed hét körül zárta be az üzletét, s onnan egyenesen hazafelé vette az útját. Az utcai kapun a saját kulcsával ment be, de az előszobát mindig zárva tartották, ezért B. Imre — mint minden este — kerékpárja csöngőjével jelzett.

A csengetésre R. Péter nyitott ajtót, de ez sem volt szokatlan, előfordult korábban is. A papírkereskedő betolta a kerékpárját az előszobába és a falhoz támasztotta. Közben azonban egy pisztoly árnyékát látta meg a falon.

B. Imre hirtelen oldalra fordult, és ekkor el is dördült a lövés.

R. Péter állt alig egy méternyire tőle, fegyveresen. A lövése szerencsére nem találta el a papírkereskedőt.

— Péter, meg vagy bolondulva ?— kiáltotta a papírkereskedő, de közben kapott egy ütést a pisztollyal. B. Imre védekezve hátrált, és elszedte a támadójától a fegyvert, ütött is vele, de a huzakodás közben R. Péter visz- sza tudta szerezni a pisztolyt.

Közben bekeveredtek a szobába. Az ajtó kinyílt, és bentröl kifelé igyekezett volna menekülni a papírkereskedő, de az előszobában a „barátja” ismét elcsípte, és ütöt- te-verte tovább.

A dulakodás közben R. Péter jobb kezének hüvelykujja a papírkereskedő szájába került és ő erősen harapni kezdtg. A harapás olyan fájdalmat okozott R. Péternek, hogy elengedte a kereskedőt. B. Imre az előszobából kimenekült az utcára, és segítségért kiabált.

így kerültek oda a járókelők. később pedig a rendőr.

R. Péter előbb tagadott, de aztán nem látta értelmét, hogy a bizonyítékokkal szemben erőltesse az ügyet. Vallomása nyomán az alábbi történet alakult ki:

— Hogy nem' dolgoztam, szemrehányásokat kaptam a feleségemtől... Elhatároztam, hogy bűn útján szerzek pénzt. Arra azonban nem tudok magyarázatot adni, hogy miért éppen a legjobb barátom és családja megölése árán szerettem volna pénzhez jutni. Talán azért, mert az ő anyagi körülményeiket ismertem a legjobban, és arra gondoltam, hogy a legkönnyebben tőlük sikerülhet.

— Február 11-én pénteken, az eset előtt három nappal érlelődött meg bennem, hogy a papírkereskedő feleségét meg fogom ölni, és tőle fogok pénzt rabolni. B. Imre azon a napon, mikor pénzt kértem tőle, azt válaszolta, hogy nincs neki. Nekem pedig biztos tudomásom volt róla, hogy nagyobb összeggel rendelkezik. Kérésemet szombaton és hétfőn megismételtem, B. Imre azonban mindig elutasított.

— Amikor hétfőn elküldött a csekkel, hazamentem, megebédeltem, s közben főztem a tervemet. Ebéd után magamhoz vettem a háborúból megmaradt és elrejtett pisztolyomat, és azzal indultam útnak, hogy ha az asszony ijedtségében nem ad pénzt, megölöm.

— A papírkereskedőék lakásán fát fűrészeltem, aztán a pisztollyal bementem a konyhába. Az asszony éppen tésztát készített és a tepsivel a sütőbe tette be. Egyből a tárgyra tértem: „Lesz pénz, vagy nem lesz pénz?” És a pisztolyt rátartottam.

— Az asszony megmutatta a pénztárcáját, de azt gondoltam, máshol van a pénze, ezért a fejére célozva rálőttem. A kereskedőné szó nélkül a földre zuhant.

— Ezután a konyhában pénz után kutattam, megnéztem a fiókokat, a retiküljét, a zsebeit, de semmit sem találtam. Már ekkor láttam, hogy minden hiábavaló volt, s tisztában lettem azzal is, hogy súlyos büntetés vár rám, ezért eltökéltem, hogy ha a „barátom” megölése árán is, de feltétlenül pénzt fogok szerezni.

— Először az volt a tervem, hogy B. Imrét már az előszobában megölöm, ezért az asszony holttestét kihúztam oda, hogy a két holttest majd egymás mellett feküdjék, s akkor esetleg azt gondolhatják, hogy közös öngyilkosságot követtek el. Később rájöttem, hogy a lakásba hazaérkező férj elszaladhat, ezért az asszonyt visszavonszoltam a konyhába, letakartam, az előszobában lévő vérnyomokat pedig feltöröltem.

— Leültem a konyhában, és egy tésztát próbáltam megenni, azonban valószínűleg az izgalomtól nem esett jól. Egy órán keresztül várakoztam, míg B. Imre hazajött. Mikor az előszobában háttal állt nekem, rálőttem. Észrevehetett valamit, mert félrehúzta a fejét és a lövés nem talált. Dulakodtunk, közben még egyszer elsült a fegyver, de ez egyikünknek sem okozott sérülést. Ezután a csősín fennakadt és a pisztolyt nem tudtam újból elsütni.

K. I.

(Folytatjuk)