Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-17 / 14. szám

2 Kelet-Magyarország 1982. január 17. Báli előzetes Farsangunk divatja Dehogyis vízkeresztkor kezdődik a farsangi báli sze­zon! Legfeljebb a talpaié va­lót kezdik akkor húzni. A készülődés, a legújabb gya­korlat szerint már november­től tart, amikor a hölgyek, számbavéve a bál helyszínét, jellegét és a társaságot, is­mét megállapítják, minden évben, hogy „megint nincs egy vacak rongyom”. De félre a tréfával — jól­eső érzés hallani divatszalon­jainkban, hogy egyre többen szeretnek divatosan, ízlésesen, nem rongyot rázva öltözköd­ni. Sokan kérnek egyszerűbb, takarékosabb, kevésbé fel­tűnő megoldásokat, még a klasszikus báli ruha sem kö­telezően nagyestélyi, lehet félhosszú. Alkalmi jellegét a finom anyag és a mély kivá­gás hangsúlyozza. A megye „legfelkapottabb” helye az Északi alközponti szolgáltatóház — itt csináltat­ják a legtöbb alkalmi ruhát. Vezetőjétől, Pétervári József- nétól megtudtuk, hogy ezek­ben a napokban-hetekben a kifejezetten alkalmi ruhákból sok megrendelésük van. Ké­szülnek a toalettek a MTESZ- bálra, a jogászbálra, az or­vosbálra, a szalagavatóra stb. A sláger a muszlin, illetve a krepdesin, vagy kreppesített muszlin. Kedvelt még a fém­szállal átszőtt kelme is, de csak a puha esésű, könnyed hatású. Visszatért a csipke és a pókhálóvékony selyem jer­sey. Az anyagok többnyire mintásak, nagyvirágosak. Új­ra hódít a francia bársony, szoknyára, kosztümre — és a nőies vonal. A képen: áttetsző muszlin­ból készült ruha, melyet a sávház alatti üzletben Brecs- ka Istvánné női szabó igazít a vendégre. Fácáncsibe Hencidáról Róka, vaddisznó a puskavégen %tófi yadásztársasag^té1,- védelmét, ‘az^Romany' gya-; rűlete Fülesd, Szatmárcseke, rapítását. Arról is szó esett, Kisar, Nagyar, Tiszakpród, hogy szép az őzállomány, hi- Kömörő határa. Január 14-dh szén az osztrák vadászok ta- hajnalban két fiatal, Baráth valy is gyönyörű agancsosokat Barna és Rácz Béla indult lőttek. el őzsutákat lőni. Ideális volt M. K. az idő, mínusz 21 Celsius-fok, tiszta égbolt és ropogós fehér hó, amelyben minden nyom meglátszik. ' . ^ ~i Penyigéről a Túr felé tart­va az útszéli bozótban ész­revették a rókát. Gyorsan puskát fogtak. A róka mene­külni próbált, de ezúttal a va­dászok bizonyultak rava­szabbnak. Egy rókabundáért ezer forintot is adnak, de Ba­ráth Barna nem ezt tartja nagyra, hanem azt, hogy egy dúvaddal kevesebb. Egy-egy róka képes egy mázsányi va­dat is elfogyasztani egy-egy szezonban és ez óriási kár. Találkoznak egy1 szerencsés vadásszal, Komar Andrással, akinek »«atmárcsekei portó­ján egy elejtett vaddisznót csodálhatnak. A példány 120 kilogrammos, a MAY AD tu­lajdona, a vadásztársaság kapja érte a pénzt, viszont a vadász öröme, hogy kedvére mesélhet kalandjáról. — Miként szaporítják 1982- ben a vadállományt. A Hen- cidai Állami Gazdaságból ezer fácáncsibét hoznak, ezt 8—10 hétig nevelik, majd ki­engedik. Tervezik a nyulak A vadászok az elejtett ró­kával. r i Szeretné, hogy sportosan barna, friss és egészséges külseje legyen? Szeretné megtartani az üdülés során szerzett barnaságot vagy újból visszanyerni azt? Szeretné a napozás örömét az időjárástól függetlenül élvezni egész éven ke­resztül? És szeretne bámulni anélkül, hogy a bőrét károsítaná? A Klafs UV-A Nyíregyházán Akar ön télen bámulni ? A kérdést a havas, kö­dös januárban tesszük fel, s nem alap nélkül. Nyíregyhá­zán, a Malom utcai városi fürdőben a száraz és a ned­ves gőz, a szauna, a gyógy- masszázs és a kondicionáló után újabb szolgáltatás: még ebben a hónapban felszerelik az osztrák berendezést, amely mesterséges ulrtaviola suga­rat bocsájt ki és D-vitamint képez. Garantált adagolás A fürdő kondicionáló ter­mében hamarosan munkába álló készülékkel, a mestersé­ges nappal valóban garan­tált a korlátlan bámulás, ha olyan a bőr, amely a termé­szetes napon is bámul. A készüléket a fővárosban próbálták ki, s a kísérletek szép eredményeket hoztak. Mint megtudtuk: már több mint ötven éve vannak ultra­ibolya sugárzást termelő be­rendezések, a természetes nap barnító hatását azonban i ezekkel nem lehetett elérni. > A technika fejlődése tette le­hetővé, hogy a különböző su­gártartományokat ma már pontosan lehet adagolni. A mesterséges nap titka A Szabolcs-Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalat szakemberei szerint az új mesterséges. r„nap” megoldot­ta-a korábbi gondokat, s vele ; sikerült elérni az intenzív és leégés nélküli bámulást. A bámulás bőrpír nélkül marad. A titok: a berendezés speciális ultraviola fénycsö­vekkel felszerelt higanygőzös alacsony nyomású sugárzó, ugyanakkor gazdaságos, mert rendkívül kevés eleiktromós energiát vesz fel. A készülék számos pozitív tulajdonsággal rendelkezik: fokozza az anyagcserét, jelentősen akti­válja a szellemi és fizikai tel­jesítőképességet, a vörös vérj sejtek fokozott képzésével ; javul a vér összetétele, a szervezet ellenállóbb lesz a fertőzésekkel szembén. Ideális kombináció Képünk egy napozóágyat mutat, a nyíregyházi fürdő mesterséges napja azonban a mennyezetről és a terem pad­lózatáról szórja majd' gyógyí­tó, barnító sugarait. Ideális kombináció a szauna, a bar­nító berendezés, a kondicio­náló kerékpár és az erősítő­alkalmatosságok együttes használata, de a fürdő gyógy­vize is. A Klafs—UV—A napot a megyében elsőnek Nyíregyhá­zán síérelik fel, de arfiénriyi*- .ben hozzájutnak.-ilyen bérén-, dezéshez és arra meg lesz a megfelelő igény, a tervek sze­rint Szabolcs-Szatmár egy-két nagyobb fürdőire is sor ke­rül. Hás kárán tanul? A15 éves menyasszony esete Az ötlet kitűnő volt: keres­sem meg 1981 legfiatalabb — 15 éves — menyasszonyát, pontosabban asszonyát, né­mely kérdések feltételére. Hiába azonban a legjobb öt­let, ha már az első lépésnél kiderül: a megírás elé elhá­ríthatatlan akadályok tornyo­sulnak. • Ezúttal- így történt, mert rövid úton kiderült: az ifjú nej kevéske időn belül megvált párjától. Ez év ja­nuárjára már az elváltak sta­tisztikáját gazdagította esete. Varga Lászlóné, a nyíregy­házi anyakönyvi hivatal sokat látott tisztviselője szerint nem mondható az eset ritká­nak, még akkor sem, ha kor- engedményes házasság egy évben jó ha hat, vagy hét köt­tetik. (Aki netán tájékozat­lan lenne: a menyasszonyok 16., a vőlegéhyék* 18. élétévük alatt csak gyámhatósági en­gedéllyel léphetnek frigyre.) — A menyasszonyok egy- harmada 20 éves kor alatt kötteti be a fejét, közülük egy, kettő pár hónapon belül ^visszajön, természetes^ ngpn ' esküdni, j^giprr^jyplni. Sokán olyan tj(bamar y^lpak, hogy tán ;még összeveszni sem volt idejük — véli Varga László­né. Bizonyságként az 1979-es nagykönyvet üti fel, mely 1084 pár adatait tartalmazza. Né­mi számolás után kiderül: röpke két év együttlét után 65 házasság bomlott fel. Ez így nem tűnik soknak. Ám, kapom a felvilágosítást, ha az öt, avagy tíz év előtti házas­ságokat néznénk kiderülne, miért kell oly sokat beszélni a házasságok felbomlásáról. Hogy mi a tanulság a 15 éves menyasszony esetéből? Majdnem semmi. Mert úgy látszik, hogy a házasságok _ megkötésekor nem érvényes a mondás: „más kárán tanul az okos”. De komolyabbra fordítván a szót: úgy látszik túlságosan is sok az első fel­lángolás, mely az észnek és a valódi, mély érzelmeknek nem ad helyet És ennek a család, végső soron a társa­dalom látja kárát. (speidl) Mellesleg Oraga müpartolás Mellesleg meglepődtem, amikor megtudtam: a me­gyei-városi művelődési központ összesen harminc betűből illetve jelből álló feliratáért, illetve annak két példányáért 240 ezer (!) forintos költségve­tést nyújtottak be. Nem különlegességről, csupán bronzozott alumíniumbe­tűkről volt szó. Szerencsé­re a zsűri sokallta az ősz- szeget. Hasonló volt a cso­dálkozásom akkor is, ami­kor kiderüli: a jósa városi 1. gyakorló iskola falán lé­vő, eredetileg sgrafittónak tervezett, majd betonba nyomogatott léccel előállí­tott domborítás bekerülési összege eléri a 700 ezer (!!) forintot. Mindig lelkes vagyok, i ha,. arról hallok, a város, i a megye valamelyik tele­pülése gazdagodik valami széppel. A valóban szépért nem is kár a pénz. A fenti összegek azonban túlzás­nak tűnnek. A negyedmil­liós betűkollekció éppúgy sok, mint a lovasszobor órát kitevő feldomboritá- sé. Az arányok tévesztőd- nek el, a közpénzek iránti felelősség megcsappanása is meghúzódhat á kalkulá­ció, az árajánlat, a kifize­tés — vagy annak szándé­ka — mögött. Sajnos elég régi tapasz­talat: a megyébe bedolgo­zó művészek szoros köre, összefonódott társasága elég sokba kerül, főleg azért, mert úgy tűnik ve­lük szemben tehetetlen a helyi művészeti irányítás. Rossz mecenatúra ez, el­sősorban nem az összeg, hanem á kapott ellenérték' miatt. Hangsúlyozom: fi­zessünk a jóért. A művé­szetpártolás azonban nem azt jelenti, hogy számolat- lanul adjunk. A művészet pártfogása maga is művé­szet. (bürget) Molnár Imre 31 éves tisza- löki lakos hivatásos zenész Tiszavasváriban. Tavaly jú­lius 18-án is gitározott, némi szeszes italt is ivott, s így tért haza gépkocsijával Tiszalök- re, utasként az egyébként erősen ittas Kábái Sándort szállította. Este fél tizenegykor ország­úti világítással haladtak az úton. Ugyanebben az időben vele azonos irányban és ugyancsak a jobb oldalon ha­ladt Veres István tiszavasvá- ri lakos kivilágított kerékpár­ral. Molnár — az ittasságából eredő figyelmetlensége kö­vetkeztében — nem vette ész­re a kerékpárost és elütötte. Az ütés következtében Veres a kerékpárral felborult és súlyos sérülést: lábszártörést szenvedett. Molnár az eset színhelyétől mintegy negyven méternyire megállt, de nem ment vissza a kerékpároshoz, hanem anél­A tárgyalóteremből Az árulkodó díszléc kül, hogy segítséget nyújtott volna neki, visszaült a gép­kocsiba és elhajtott. A gép­kocsit — hogy a baleset oko­zását eltusolja, — egy isme­rős kisiparosnál hagyta, majd lakására távozott. Másnap a rendőrök mutatták meg neki az ezerötszázas Lada díszlé­cét, amely gépkocsijáról hi­ányzott, viszont a baleset színhelyén megtalálták. Erre Molnár beismerte a cselekmé­nyét, csupán azzal védeke­zett, hogy vezetés közben a szivargyújtóval volt elfoglal­va, mert cigarettára gyújtott, és a kerékpárost nem is látta, csak a koppanást hallotta. Azt állitotta, hogy otthon át­öltözött, hogy visszamegy a baleset színhelyére, azonban látta a mentőt és a rendőr­séget, így ismét hazatért és lefeküdt. A bíróság még a szivar­gyújtóval való elfoglaltságot sem fogadta el, mert tiltva ugyan nincs ennek az eszköz­nek a használata, de a vezetés biztonságának rovására nem mehet. Végül a Nyíregyházi Megyei Bíróság Molnárt a súlyos tes­ti sértést okozó ittas járműve­zetés és a segítségnyújtás el­mulasztása miatt egy év bör­tönre büntette és három év­re eltiltotta a járművezetéstől, emellett elrendelte az alkoho­lizmusa miatt a kényszergyó­gyítását. Az ítélet jogerős. (k) „Ég a kunyhó, ropog a nád..." Amikor a tűzoltó gyújtogat Olyan kulisszatitkokba ve­zetjük most be olvasóinkat, melyek a minden hájjal meg­kent újságírónak is különle­ges csemegét jelentettek. Elő­ször is tudniuk kell azt, hogy előadás alatt a. színpadra csak kivételes engedéllyel le­het bejutni, ott-tartózkodni pedig egyenesen páratlan eseménynek számít. Vegyék ehhez még azt, ami egy hír­lapíróval életében legfeljebb egyszer fordulhat elő, tehát élete nagy álma: tétten érni, amikor úgymond „nem a ku­tya harapja meg az embert, hanem az ember a kutyát” — azaz: a tűzoltó nem tüzetolt, hanem gyújtogat. Ezek után kérem jöjjenek velem a nyíregyházi színház­ba, az Űri muri harmadik fel­vonása előtt. Azaz még egy kicsit visszább, amikor a min­den esti előadás előtt 18 óra 45 perckor az ügyeletes tűz­oltó tiszt aláírja azt a tűz­rendészed nyilatkozatot, mely szerint aznap este tüzet lehet gyújtani a színpadon. A kö­zönség megnyugtatására kö­zöljük, hogy minden előadás előtt szigorúan ellenőrzik a biztonságvédelmet, a tűzcsap és a vasfüggöny állapotát, a tűzjelző-riasztó berendezést, nem történhet tehát meglepe­tés. S most menjünk a pincébe. Kováts István főügyelő 21 óra 40-kor elkezdi a harmadik felvonásban felgyulladó ka­lász „érlelését”. A kalász egy vaskeretre font gyékénysző­nyeg, amit különféle acetonos gyúlékony anyagokkal átitat. Így előkészítve kerül föl a díszletkép középre, egy olyan zsinórral összekötve, mely a másodperc századrésze alatt fut végig az indító berende­zéstől. Ehhez azonban gyufá­ra van szükség. A főügyelő kihez is fordulhatna máshoz, mint az ügyeletes tűzoltóhoz: nincs véletlenül egy szál gyu­fája? A tűzoltónak természe­tesen van, ezzel gyújtják majd meg a felvonás végén a kalászt. Eközben nemcsak a tűzről, hanem a vízről is gondoskod­nak. A harmadik felvonásban látható medence egész idő alatt a színpadon van, de úgy, hogy azt nemcsak a nézők­nek, de még a színművészek­nek sem szabad észrevenniük. A második-harmadik felvo­nás között hántják le fokoza­tosan a burkolórélegeket — míg elő nem tűnik az „arany­halas medence”. S közben a kellékesek ácsolják az er­kélyt, ahonnan a végzetes lö­vés majd eldördül. Ez alatt már a színpad oldalteréből egy kis kézi ventillátor segít­ségével fújja be a főügyelő a füstöt. A tűzoltó tiszt pedig elégedetten állapítja meg: a kalász leereszkedett, épp a medencébe, ez az este is si­keresen fejeződött be. És zsebre teszi a gyufát — hogy másnap ismét kéznél legyen. (be)

Next

/
Thumbnails
Contents