Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-16 / 13. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982. január 16. Utánpótlás Mátészalkáról Nemcsak a név vonz... Gazdásziskola nagy hagyomá- " nyakkal i”nol 3 Kelemen Gyöngyi tsr. Nemcsak a modern technika vonult be egyre fejlődő mezőgazdaságunkba, a termelési eljárások is feszesebbé, pontosabbá váltak. A magasabb színvonalú technológia kidolgozói, megvalósítói ma már nagyobbrészt a fiatal, jól képzett agrárszakemberek. Lezajlott egy nemzedékvál- ■ tás.. Ab.pl még folyik, az a mindennapi munka közvetlen irányítása. Az istállókban, a kertekben egyaránt találni egészen fiatal, és javakorabe- li brigádvezetőket, művezetőket. Az utánpótlás egyik fellegvára a Mátészalkai Mezőgazdasági Szakközépiskola. Képeznek itt gépészeket, állattenyésztőket, egyik évben sertés-, a másikban szarvasmarha szak indul. A végzettek egy év , gyakorlat után technikusi vizsgát tehetnek. Fölényben vannak — Jönnek a jelentkezők szerte a megyéből, sőt vannak községek, ahonnan csoportosan, például Ópályiből, Nyírmeggyesről, de folytathatnám a sort — mondja Ligeti Béla igazgató. — Régi gazdásziskola ez, nagy hagyományokkal, de nem csak a név vonz. Perspektívával, jó megélhetéssel biztat ez a pálya. Mindenki jó helyet talált, aki nálunk szerzett képesítést, sőt nagy a száma azoknak is, akik felsőfokon tovább folytatják. Most is sokan pályáznak Debrecenbe, Gödöllőre, egyetemre, főiskolára. Szakmai tudásban ott már kezdetben is nagy fölénnyel rendelkeznek. Vajon milyen itt a diákélet? Hogyan gondolnak választott szakmájuk felől az itt tanulók? Honnan jöttek, mit terveznek? Erről beszélgettünk Kelemen Gyöngyivel, Guthy Lajossal, Szűcs Józseffel és Elek Sándorral. Valamennyien végzősök. — Nagyon hajtunk, hiszen már csak egy félév, és sokat számít a bizonyítvány annak, aki tovább tanul, de annak is, aki el akar helyezkedni >*- kezdi Jóska. — Nem nagyon Jlov Guthy Lajos 3 ,11«! van szabad idő, hiszen délelőtt órák, délután szilencium. Egy héten két nap pedig gyakorlat. Kijárunk busszal a tangazdaságba és a tsz-be. — Az ott dolgozó munkások egyenrangúnak tekintenek benneteket? Aki tizennyolc éves, az még nem felnőtt, de már nem gyerek. — Van akit igen, van akit nem — Sanyi, te miért akartál éppen mezőgazdasági gépész lenni? Szűcs József — A technika mindig is vonzott, de azt el sem tudom képzelni, hogy beüljek egy füstös műhelybe a satu mellé, és estig fúrjak, faragjak. Aki nálunk megtanulja a kertészeti, vagy az állattartási gépek javítását, kezelését, annak sohasem lesz unalmas a munkája. — Mire számíthat az, aki érettségizett állattenyésztő szakmunkás lesz? — szól a kérdés másikuknak. — Nagy szükség van ránk, mert ilyen képzettséggel még kevesen rendelkeznek — mondja. — Sokan lenézik ezt a szakmát, mondván, büdös van az istállóban. Akik így vélekednek, azok még nem jártak <a modern szakosított telepeken. Van ez olyan jó munkahely, mint akármelyik Kétségtelen, hogy ez sem „illatmentes”, de akinek még ez is sok, abból lehet nálunk növénytermesztési brigádvezető, ott aztán egész nap szívhatja a jó levegőt. Nő és szerelő ? — A két gépész osztályban egyedül te vagy lány Gyöngyi. Nő, és szerelő. Nem furcsa ez? — Egyáltalán nem! Éppúgy megcsinálok akármit, mint bármelyik fiú, a traktorvezetésben sem vallottam szégyent. Hogy egyszem lány vagyok? Minden csoda három napig tart. Már régen fel sem tűnik. Hamis felsőbbrendűség az, ha egy srác többre tartja magát csak azért, mert ő fiú. Mondják, hogy a lányok maradjanak a főzőkanálnál. Buta beszéd! Érettségi után Szegedre szeretnék menni, élei- miszeripari főiskolára, ott nagy hasznát vésnem majd a technikai tudásomnak. — Mindig a tanulás, gyakorlatra járás? Mit csináltok a szabad időtökben? „Éjjeli jelenés" — Mozgalmas az is. Legtöbbünk tagja valamelyik szakkörnek, a műszakinak, a biológiainak, vagy az állattenyésztésinek. Itt is bővülnek az ismereteink, de ez mégsem tanóra, hiszen szórakozva, kötetlenül ismerkedhetünk az Elek Sándor újdonságokkal, érdekességekkel. Van irodalmi színpadunk is. Nemrég Kisvárdán vendégszerepeltünk az Éjjeli jelenés című darabunkkal. Gyakran tartunk klubdélutánokat, és megtaláljuk az alkalmat arra, hogy ápoljuk a kapcsolatokat a gimnáziummal is. Ott mégiscsak több lány van. — Arra törekszünk, hogy tartalmas legyen diákjaink élete — folytatjuk a beszélgetést Ligeti Bélával, ismét az irodájában. Elméleti tudásukat jól felkészült tantestület, a gyakorlatit pedig szakmájukat értő szakoktatók csiszol- gatják. Szelleme van ennek az alma máternek, amit diákjaink jó szívvel tovább visznek, megőriznekt É. S. A jövő növényvédői. A gombák kártételét vizsgálják a nyíregyházi Szamuely Tibor Mezőgazdasági Szakközépiskola növendékei. (Jávor László felvétele) Találkozás procedúrával Érettségis jalactudor“ r Lavor, törölköző, szivacslábtörlő: a korszerű sertéstelepek elengedhetetlen kellékei. Átesünk mi is a szokásos fertőtlenítési procedúrán, aztán beléphetünk. Puskás Ferenc — az ópályi — mátészalkai termelőszövetkezet sertésgondozója a kalauz. Magas, jókötésű fiatalember, második éve dolgozik a telepen. Tavalyelőtt érettségizett a mátészalkai mezőgazdasági • szakközépiskolában, és főiskolára jelentkezett. Nem vették fel, de nem esett túlságosan kétségbe, hiszen tudta, jó szakmája van, s úgy gondolta, két kézzel kapnak majd utána. — Tévedtem — mondja most már higgadtan. — Mikor megkaptam a főiskoláról a papírt, bekopogtam a nyír- meggyesi, ipajd -,a szálkái téeszbe, azt hittem, szükségük lesz egy érettségizett brigádvezetőre. Nem volt. Nekem meg Szálkát nem volt kedvem itthagyni, eljöttem hát ide sertésgondozónak, igaz, akkor még a jármi szövetkezethez tartozott. — Kell-e bizonygatni, hogy milyen nehezek voltak az első napok? Szerencsére a környezet azért nem volt teljesen ismeretlen, meg az iskolában is sok mindent megtanult az ember. De milyen más a tankönyv, meg a gyakorlat! Itt reggel hétkor már visítanak a kocák, a malacok, követelik az ennivalót Ha- todmagammal 3500—4000 disznót gondozok, s mire megetetem mindet, a nap már jócskán fenn jár az égen. Aztán jön a takarítás, a mosás, s mire ezzel is végzünk, a hízók már megint bömbölnek. — Hogy mondjam... ? Eleinte csodabogárnak tartottak, de nemcsak itt a telepen, hanem a városban is. Azért mégiscsak szokatlan ma még, hogy az ember érettségivel disznók után takarít. De hát én úgy vagyok az érettségivel, hogy ez csak alap. És kezdek egyre inkább rájönni, ma már mind nagyobb szükség van az elméleti tudásra, hogy a gyakorlatban is helyt tudjunk állni. Később már volt lehetőségem más helyen is elhelyezkedni, de ültem volna be egy irodába? Fele annyit sem kerestem volna, mint itt. — Mennyi a fizetés? —kérdezzük az ólak között a betonúton lépkedve. — Meg vagyok elégedve. Háromezerötszáz az alap, s erre jön még a szakmunkás, és éjszakai pótlék. Minden hatodik héten ugyanis éjszakai szolgálatot tartunk, s ezért, akárcsak a szakmunkás bizonyítványért 350—350 forintot kapunk. így havonta összejön a 4200 is, meg persze az ember otthon is foglalkozik jószággal. Itt a telepen kapunk választási malacot, én tavaly is tizenegyet hizlaltam otthon. Majdnem 40 ezer forintot kaptam értük. — Hogyan választotta pontosan ezt a pályát? — Hát, ez az amit még én sem igen tudok biztosan. Mert a családban senki sem dolgozik a mezőgazdaságban. A két nagyapám iparos, az egyik lakatos, a másik meg asztalos, az apám vasutas, édesanyám meg pénztáros. Talán az ösztönös vonzódás a terPuskás Ferenc mészethez. Amióta az eszemet tudom, mindig volt otthon valami állatom. Tengerimalac, gyöngytyúk, nyúl, galamb ... A nyolcadik után kertész szerettem volna lenni, de legközelebb csak Tiszaber- celen volt ilyen iskola, a megye túlsó végében. így aztán maradtam Szálkán. Sokan mondhatják: ezért kár volt szakközépiskolába járni. Buta okoskodás. Igenis állítom, hogy ma már a legtöbb munkahelyen szükség van a középfokú végzettségre. Hogy a telepen még csak néhányunk- nak van érettségije? Senki nem mondta, hogy az átállás megy egyik napról, a másikra. — Szabad idejében mivel foglalkozik a sertósgondozó? — Hát... többek között sertést hizlal. Meg rengeteget olvas, tanul. Az idén ugyanis újra megpróbálom a főiskolát, Gyöngyösre szeretnék menni. S, ha nem vesznek fel? Nem akasztom fel magam bánatomban. Biztos szakmám van, s azt mondják, a mezőgazdaság igen nagy jövő előtt áll. Jövőre leteszem a technikusi minősítőt, s majd a többit meglátjuk. Az biztos, hivatásomat nem hagyom cserben. B. G. Parasztnak lenni? H a nem tanulsz fiam, elmégy a téeszbe kapálni. Paraszt lesz belőled. Ugye ismerősek ezek a mondatok? Hány és hány szülő „ijesztgeti” ilyesmivel és ehhez hasonló dolgokkal rosszul tanuló csemetéjét. Mert valahogy mostanság nem sikk a mezőgazdaságban dolgozni. Vannak divatos szakmák és aki csak teheti azok felé fordul A növénytermesztő, vagy kertészeti szakma nem tartozik ezek közé. Nincs becsülete a mező- gazdasági szakmáknak, s ebben a szülők nagyon is ludasak. Sokszor hangoztatják: egész életemben a földet túrtam, legalább a gyermekem csináljon mást. Csakhogy azt nem veszik észre, óriási változáson, fejlődésen ment keresztül a mezőgazdaság az utóbbi évtizedekben, s még inkább az utóbbi években. A kapa szerepét átvették a korszerű gyom- irtószerek, az ősi szerszámokat felváltották az automata gépek. Mi ez, ha nem ugrásszerű fejlődés? S ismerve a mai technikát, a haladást, a mostani gépek holnapra már elavulnak, s még korszerűbbek, még újabbak veszik át a helyüket. Egyértelműen megállapítható : kevés a szakmunkások száma a megye mezőgazdasági nagyüzemeiben. Ez annak a következménye, hogy a szakiskolát végzettek harmada más pálya felé orientálódik. Csábítja a fiatalokat az ipar, a nyolcórás- kötött munkaidő, nem beszélve az ötnapos munkahétről. Mert ezzel szemben mit tud most nyújtani a mezőgazdaság például az állattenyésztésben dolgozóknak? A szarvasmarhát, a sertést szombaton is, vasárnap is gondozni kell. Persze a szabadnapokat ott is kötelezően kiadják. S ha ezekre a helyekre nincsen szakmunkás, hát betanított munkással pótolják a gazdaságok a hiányt. Persze az is tény, hogy főként a gyengébb eredménnyel végzők hagyják el a pályát, az ipari üzemekben pedig megelégednek a segédmunkási, legfeljebb a betanított munkakörrel. Az ilyen fiatalok elsősorban önmagukkal szemben igénytelenek. Talán gépészvonalon a legjobb a helyzet. Igaz, a műhelyekben sincsen telítettség, nem elegendő a gépszerelő, de az mégis bizakodásra ad okot, hogy a szakiskolában végzők a pályán maradnak. A munkakörülményeik egyre inkább közelítenek az ipari munkásokéhoz. Jó szerszámokkal, eszközökkel dolgozhatnak, a szociális ellátottságuk is állandóan fejlődik, öltöző, mosdó, sok helyen zuhanyozó is rendelkezésükre áll. A minap egy nyírségi termelőszövetkezetben fiatal szakmunkásokkal beszélgettem. Előre kell bo- csátanom, nem elégedettek, viszont jól érzik magukat a munkahelyükön. Viszonylagos elégedetlenségük pedig abból fakad, hogy mindig újat, jobbat akarnak. Ezt amolyan emberi elégedetlenségnek szokták nevezni, ami a továbblépés mozgatórugója. Nos, ezt a rugót állandóan felhúzott állapotban tartják, érzékenyen reagálnak minden apró eseményre. Egyszóval jó az antennájuk, veszik az adást. Ennek eredménye, hogy a szövetkezetben már évek óta jól működő KISZ-klub található, a fiatalok — ahogyan mondani szokták — megtalálták a számításukat. S. B. KM
