Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-09 / 288. szám

1981. december 9. Kelet-Magyarország 7 olvasóink leveleiből Postabontás Sérelmek Panaszosunk nevét szán­dékosan nem említjük, a munkahelyét sem, sőt azo- két is mellőzzük, akiken múlik, hogy sorsa jobbra forduljon. Ügy véljük, ha sérelmeit hamarabb elmondhatta vol­na, panaszosunk nem lenne ilyen hitefogyott, talán nem küszködne környezete ér­dektelenségével, hanem fel­vértezetten a szerzett elmé­leti és szakmai tudásával élvezhetné a jó munkára törekvés jutalmát, az elis­merést. Sérelme röviden ennyi: munka mellett nagy kitar­tással, szorgalommal tanult. Nő létére mindemellett a családját is ellátta. Munka­helyén olyan munkakört vállalt — nem titkolva a magasabb jövedelem remé­nyében —, hogy bizony cso­dálkoztak rajta, nő létére el meri vállalni. A családnak azonban kellett a pénz, a családfő megbízhatatlansága miatt ezt a családanyának kellett elsősorban előterem­tenie. Panaszosunk nem is titkolja, hogy arra gondolt, ha a kellő szakmai képesí­tést megszerzi, nem lesznek alapvető anyagi gondjai. Ezt el is érte, bár mindig ta­pasztalta, hogy az ő jöve­delme valamivel mindig alul maradt a férfiakénál. A megterhelő munka, és a kellő megbecsülés hiánya egészségét kikezdte. Hosszú ideig volt táppénzen, majd mikor ismét munkába állt, talán kisebb teherbíró ké­pességgel, nyomban a sze­mére vetették főnökei: „Mintha visszaesett volna a szorgalma.” Igazából senki sem hitte el, hogy beteg. Mert ha megértették volna, talán az intézkedés sem marad el, hiszen törvényeink szerint a dolgozót csak olyan munká­val szabad megbízni, amely­re az .egészséges^ biztonsá­gos munkavégzés Szempont­jából szellemileg és fizikai­lag alkalmas. A kétgyermekes család­anya betegsége miatt maga mondott le munkaköréről, amit most egy férfi lát el, és bizony nem könnyen. Panaszosunk csalódott, mert ő komolyan vette, hogy aki tanul, törekszik, a ne­héz munkától sem riad visz- sza, azt előbb-utóbb észre­veszik, igyekezetét méltá­nyolják. Esetében, sajnos, nem így történt. Vezetői a csendes, szorgalmas embert — akit a munka emelt fel — nem vették észre. Panaszosunk tanult, mun­kájában törekedett, a gyü­mölcs azonban nem érett be. Csalódásai ellenére mégis megjegyezte: azért még mindig bizik a munka min­denre kiható erkölcsi erejé­ben. Soltész Ágnes HIÁNYCIKK? A TEXOR keményítő na­gyon praktikus és jó. Hazai gyártmány, importálni nem kell. Sajnos fnégsem lehet mindig kapni, legalábbis itt a környékünkön. Vajon mi­ért? Lázár Mihályné, Vásárosnaményból ■#­Drapp színű félcipőmhöz hasonló színű fűzőt keresek. Azt tanácsolta ismerősöm, keressem a cipőboltban, ott azt mondták: menjek a rö­vidáruboltba, vagy a háztar­tásiba. Van is cipőfűző az üzletekben, csak az a színű nincs, amit én keresek. Sze­rintem ha az ipar és a keres­kedelem összefogna, nem vol­nának ilyen apró gondok. Mert ez is gond, elvégre nem járhatok barna cipőben fe­hér fűzővel. Siket Mihályné, mátészalkai lakos At ötvenes korosztályú, kissé molett — főleg reumás — nők nevében kérjük, gyártsanak 4-es számban is acryl harisnyanadrágokat. Ez ugyanis úgy tudom országo­san hiánycikk, pedig mi is szívesen viselnénk, nemcsak praktikumáért, hanem mert egészségügyi szempontból is szükségünk volna rá. Major Istvánné, nagykáilói lakos TÖNKREMENT Alig néhány hónapja nyi­tották meg a felújított nyír­egyházi városi fürdőt. A gőz­nek, szaunának, a gyógyha­tású meleg víznek sikere van, bizonyítja a látogatók száma. Fiatalokból is többen van­nak, sportolók keresik fel a fürdőt. Talán rájuk, talán másokra is gondoltak, ami­kor egy kondicionálótermet is berendeztek. Csakhogy az­óta az egy bordásfalon kívül jóformán semmi sem várja a tornázni vágyókat. A kon­dicionáló kerékpár még ép­pen működik, de már fék nincs rajta, hiányzik régóta a sebességmérő. A gumiköte­leknek csak a maradványai vannak. Meglelt, . hogy ;a nag# igénybevétel miatt tönkrementek ezek a sport­eszközök. Azonban a fürdő jó híre érdekében nem árta­na pótolni őket. Lázár Miklós, Nyíregyháza, Ungvár sétány KÉNYELMETLEN Gyakran járok a 14-es au­tóbusszal Sóstóhegyre. A má­sodik sorompó után az Úttö­rő utcában három buszmeg­álló van, ahol bizony nagyon nehézkes a fel- és a leszál­lás. Elsősorban az idősek és az apró gyermekek, kisisko­lások számára. Olyan nagy a szintkülönbség az autóbusz lépcsője és a talaj között, hogy alig tudunk fellépni. Jó lenne, ha a városközpontban lévőkhöz hasonlóan itt is megfelelő autóbusz-megálló­helyeket létesítenének. Csermák Péterné, Nyíregyháza, Etelköz 16. szám NYUGDÍJ AS-TALÁLKOZÖ Nyírlugos Szabadságtele­pen, nyugdíjas tsz-tagok ta­lálkozójára került sor no­vember 30-án. A helybeli termelőszövetkezet klubter­mében több mint száz nyug­díjast köszöntött a termelő- szövetkezet kulturális és szo­ciális bizottságának elnöke. Ezt követően a szövetkezet elnöke tájékoztatta a megje­lenteket a gazdasági eredmé­nyekről és a soron következő feladatokról. Megköszönte a nyugdíjas tsz-tagok munká­ját, amit az eredményes gaz­dálkodás segítése érdekében Végeztek. Valamennyi részt vevő nyugdíjas jutalmat és ajándékot kapott. Különös tekintettel voltak azokra, akik az 1981-es gazdasági év­ben munkát vállaltak, és je­lenleg is besegítenek a do­hánycsomózásba. A közös ebéd után kultúrműsorral zá­rult a találkozó. Fekete József, Nyírlugos, Sport utca 2. .sz. KÜLÖNÖS KÖZÖNSÉGSZERVEZÉS November 24-én egyik munkatársamat kértem meg, hogy vegyen két jegyet a szá­momra a „És megint, dühbe jijvünk” című olasz filmre. Furcsa dolog történt, ugyan­is még két jegyet kellett megvenni, mert csak így kap­tuk meg a jegyet az olasz filmre. A plusz két jegy a Mefisztó Című filmre szólt. A munkatársamat nem akar­tam kellemetlen helyzetbe hozni és kifizettem a jegye­ket. Másnap visszavittük a mozi vezetőjének a pluszje- ‘ gyeket azzal, hogy cserélje ki, vagy vegye vissza, mivel nem állt szándékunkban ezt a filmet megnézni. Azt a vá­laszt kaptuk, hogy akik az olasz filmet meg akarták nézni, azok úgy kaptak rá jegyet, ha a „Mefisztóra” is megvették. Igen furcsa mód­ja ez a közönségszervezésnek, ami gondolom, csak máté­szalkai sajátosság. Horváth László, Mátészalka, Bajcsy-Zsilinsz- ky utca 20. szám ÖSSZEFOGÁSSAL A nyírtéti napközi ottho­nos óvodában nyolc olajkály­hával fűtöttünk, amely nem volt gazdaságos, és gyakori volt a meghibásodás. Ebben az évben a megyei és a köz­ségi tanácstól kapott támo­gatásból, amely jelentős tár­sadalmi munkával egészült ki, sikerült az épületben a a központi fűtést kialakítani. A hívó szóra megmozdult a község valamennyi lakosa, függetlenül attól, hogy van-e óvodás gyermeke, unokája, vagy nincs. Tizenkét helyről — közöttük vállalatoktól, termelőszövetkezetektől, KISZ-fiataloktól, kisiparosok­tól — kaptunk jelentős segít­séget. Köszönjük ezúton is a fáradozásukat, és köszön­jük, hogy munkájuk révén egészséges, esztétikus környe­zetben végezhetjük iskola­előkészítő munkánkat. Illés Sándorné, óvodavezető RENDETLENSÉG Sok nyíregyházi lakost bosszant az „ócskapiac” és környékének rendetlensége. Sokak örömére, vagy éppen bosszúságára folyik itt szer­dán és szombaton az áruk csereberéje. De talán nem is ezen lenne a hangsúly, ha éppen nem úgy kellene vé­gigmennünk a Csillag utcán, egy-egy piaci nap után, hogy ne arra gondoljunk: már megint itt maradtak az em­lékeztető nyomok. Hatalmas újságpapírok, kartondobozok, tejeszacskók és ki tudja még mi minden. Azoknak az em­bereknek, akik egy jól sike­rült vásár után csak úgy „ott­felejtik” ezeket a dolgokat, vajon nem jut eszükbe, hogy az ott lakók ugyanúgy sze­retnének szép környezetet tudni maguk körül, ahogyan ők a bérházak magaslatán. Az illetékesek is tehetnének valamit. Az első időszakban igazán nem volt okunk pa­naszra. Voltak emberek, akik­nek ez volt a dolguk, vagy maguk a lakók sepregettek portájuk előtt szorgalmasan. De előbb-utóbb megunja az ember, hogy mindig mások után végezzen nagytakarítást. B. Z„ a környék egyik lakója VIRÁG A TEMETŐBŐL Mostanában az újság is többször hangot adott a nyíregyházi Északi temető­ben előforduló felháborító eseteknek. Én is károsult va­gyok. A hozzátartozóim sír­járól egyik napról a másikra eltűnt a virág. Különösen előfordul ez a névnapok tá­ján, úgy látszik egyesek te­metőből szerzik ^ajándéku­kat”. Tudom, hogy nem le­het állandó őrt állítani a ka­puba, de mégiscsak van őre a temetőnek, talán ha na­gyobb jelentőséget tulajdoní­tanak a gyanús személyek­nek, akik netán virággal tá­voznak a temetőből, szólítsa meg, s ha ez más eredményt nem is hoz, mint azt, hogy legközelebb nem merik meg­tenni. Már ez is eredmény. K. I.-né nyíregyházi lakos Szerkesztői üzenetek Gárdos Viktor szatmár- csekei, Rácz Béla szabolcs- bákai, Főző Sándorné buda­pesti, Kozma Sándorné zá­honyi, Danku László benki olvasóinknak levélben vála­szoltunk. Györki József nyíregyhá­zi, Ragányi Mihály ramo- csaházi, özv. Borbély Ist­vánné nyírteleki, Nagy Béla tisztabereki, Kiss László ti- szadadai, Juhász Istvánné pátrohai, Harkály Béláné kállósemjéni, Rubóczky Já­nosáé nyíregyházi, Balogh Ferenc újkénézi, Tóth Sán­dorné tiszaeszlári, Dula László budapesti, Kévés Károly biri, Nagy Sándor baktalórántházi, Faggyas Józsefné gyulaházi, Nyikos Mihály apagyi, Jakab And- rásné szatmárcsekei, Bar­csai Sándorné csengeti, Papp András varsánygyürei, Horváth László mátészalkai, Csermák Péterné nyíregy­házi, id. Molnár Lajosné ro- hodi, Novák Sándor tisza­eszlári, Molnár György nyírturai, Szűcs József ti- szaszentmártoni, Kiss Gá- borné őri, Kovács András tiszabezdédi, Bagaméri Kál­mán nyíregyházi, Kecskés Balázsné ramocsaházi, id. Kiss Bálintné tunyogma- tolcsi, Nagy Károly olcsvai, Mulutó Mihályné vajai, Király Józsefné mátészal­kai, Kása Gyuláné paposi, Fekete László vásrosnamé- nyi, Andrikovics Józsefné nyíregyházi, Krecz Jánosné lónyai, K. Dicső Kálmán újkénézi, Pongó Sándor ti- szaszentmártoni, Zsurkai András nyírtassi lakosok ügyében az illetékesek se­gítségét kértük. Mezeiné Dani Anna nyír­bátori, id. Banu Béla berke- szi és Lippa Józsefné nyír­egyházi olvasóink kedves köszönő soraikat megkap­tuk. örülünk, hogy segíthet­tünk. Borbányán a TITÁSZ Nyíregyházi Üzemigazgató­sága a közvilágítást felül­vizsgálta és a hiányosságo­kat megszüntették. Az illetékes válaszol MEGOLDOTTÁK „Elkésnek” címmel a no­vember 18-i Fórum rovatban a csengersimai lakosok pana­szát közölték. Vállalatunk a cikk megjelenése előtti na­pon a helyszínen vizsgálta meg a jelzett közlekedési problémát. Megállapítottuk, hogy a keddi és a páros szá­mú hetek szombati munka­napján — a kishatármenti forgalom miatt — az eddigi utaslétszám megduplázódott. Emiatt Csengersima Csegöld, Jánkmajtis köözségekből Fe­hérgyarmatra utazók hátrá­nyos helyzetbe kerültek. Vál­lalatunk az észrevételt köve­tően azonnal, intézkedett, no­vember '24*től n CSeőgérbe mentesítő autóbuszjárat köz­lekedik az említett útvona­lon. Ez a járatpár Csengerből minden kedden és páros számú hetek utolsó munka­napján (szabad szombaton) 6.40-kor fog indulni és az or­szághatári elágazástól a me­netrendszerinti járattal egy időben közlekedik tovább Fe­hérgyarmatra. Innen 10.30- kor indul vissza Csengerbe.í Szükség esetén ezt a mente-; sítő járatot a hét többi nap­jain is tudjuk közlekedtetni, ha az utaslétszám indokolja. Volán 5. sz. Vállalat Nyíregyháza Bedolgozás, éjszakai szolgálat Káplár Miklósné szakolyi olvasónkat az egyik szövet­kezetnél alkalmazottként, majd bedolgozóként foglalkoztat­ták több éven keresztül. 1981. február 17-én veszélyeztetett terhesség címén az orvos táppénzes állományba vette. A szülési szabadság lejártát követően a munkáltató 5800,— Ft-ot fizetett ki számára, amiről részletes elszámolást nem kapott. Azt is közölték vele, hogy a szülési szabadság letel­te után vegye fel a munkát, mert a gyermekgondozási sza­badság a bedolgozót nem illeti meg. Olvasónk az 5800,— Ft-ról joggal kérhet részletes el­számolást, mert a munkáltató minden díjazásról, juttatás­ról részletes elszámolást köteles adni. Helytálló a munkál­tató közlése, ami szerint a bedolgozót gyermekgondozási szabadság, illetve gyermekgondozási segély nem illeti meg még akkor sem, ha a kifizetett munkabérből nyugdíjjáru­lékot fizet. Lénárt István gégényi olvasónkat az egyik termelőszö­vetkezetben éjjeliőri munkakörben foglalkoztatják. Mun­kaidő-beosztása szerint állandóan éjszakai szolgálatot telje­sít. Kérdése az, hogy ilyen munkaidő-beosztás mellett mi­lyen pótlék illeti meg, mert korábbi munkahelyén műszak- pótlékban részesült. Éjszakai pótlék az éjjeliőröket nem illeti meg, mert munkakörükből adódóan állandóan éjsza­ka teljesítenek szolgálatot, ezért ezt a körülményt a mun­kabérük megállapításánál kell figyelembe venni. A mű­szakpótlékra vonatkozó MT rendelet hatálya a termelőszö­vetkezetekre és az éjjeliőrökre nem kötelező, illetve nem terjed ki. Tehát olvasónkat éjszakai, illetve műszakpótlék akkor sem illetné meg, ha nem termelőszövetkezetnél dol­gozna, mert éjjeliőrként egy műszakban van foglalkoztat­va. Demeter Ernőné kisvárdai olvasónk gyermekgondozási szabadsága lejárt és munkahelyén munkára jelentkezett. A szövetkezet elnöke közölte vele, hogy a régi munkakörében csak két hétig tudja foglalkoztatni, ezt követően más mun­kakörben kívánja alkalmazni. Az új munkakörét és mun­kabérét nem jelölték meg. Azt azonban közölték vele, hogy amennyiben az új munkakört nem foglalja el, úgy kényte­lenek lesznek a munkaviszonyát felmondással megszüntet­ni. Olvasónk kérdése az, hogy ilyen előzmények után'mi­lyen álláspontot alakítson ki, és milyen jogok illetik meg? A gyermekgondozási szabadságról visszatérő dolgozó nőt az eredeti munkakörében kell tovább foglalkoztatni. Ha ez a munkakör időközben megszűnt, akkor részére hasonló munkakört kell felajánlani. Munkabérét lehetőleg képessé­ge és teljesítménye alapján az ugyanolyan munkakörben vagy teljesítmény mellett dolgozók keresetének megfelelő­en lehet megállapítani. A más munkakörben való alkalma­zásra ebben az esetben csak közös megegyezéssel van mód. Olvasónk tehát a felajánlott munkakört nem köteles elfő-, gadni. Az új munkakör elfoglalásának megtagadása nem lehet felmondási indok. A felajánlott munkakör el nem fog­lalása csak akkor lehet felmondási indok, ha az áthelyezés­re azért kerülne sor, mert a fennálló munkaviszonyt egyéb­ként is fel kellene mondani, például, ha a korábbi munka­kör időközben megszűnt. Gönczi Sándorné újfehértói olvasónk nyugdíjazása al­kalmával harmincöt év és kettőszázhetven nap szolgálati idővel rendelkezett. Kérdése az, hogy igényt tarthat-e a negyvenéves jubileumi jutalomra, mert egy bizonyos időt a tanács igazolt. A negyvenéves jubileumi jutalmat akkor is ki kell fi­zetni, ha a nyugdíjazáskor harminöt év munkaviszonnyal rendelkezik a dolgozó. A harmincöt évből azonban egyet­len nap sem hiányozhat. A munkaviszonyban töltött időt a dolgozónak hitelt érdemlően kell igazolni. Ez történhet bármilyen korabeli okirattal, vagy arról készült másolat­tal. A két tanú igazolásával való bizonyítást a munkáltató nem köteles elfogadni. Olvasónk tehát ha hitelt érdemlően tud harminöt évet bizonyítani, úgy három éven belül meg­alapozottan kérheti a negyvenéves jubileumi jutalom kifi­zetését. Nagy Mihály, SZMT politikai főmunkatárs

Next

/
Thumbnails
Contents