Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-09 / 288. szám
4 Kelet-Magyarország 1981. december 9. Napi külpolitikai kommentár made in USA I smét kitört a nyilatko- Amerikai „megbízható for- zatháború Líbia és az rások” például tudni vélték, Egyesült Államok kö- hogy Vietnamból ezer korsze- zött. Reagan elnök azzal vá- rű harci gépet szállítottak dolta az arab országot, hogy titokban Nicaraguába. E ka- ellene és más amerikai poli- csát napokig hizlalta az USA tikusok ellen merényleteket sajtója. Akárcsak a kubai -tervez. Kadhafi líbiai vezető elitalakulat salvadori beveté- az amerikai ABC-televíziő- sének hírecskéjét, amely me- nak adott nyilatkozatában gint csak kitűnő lehetőséget határozottan visszautasította teremtett a Havanna-ellenes a vádaskodást. Mindenesetre hangulat felszítására. Persze az ügy jó alkalmat ad arra, olykor vaskosabb és jelentő- hogy Washingtonban valósé- sebb, következményeiben te- gos hisztériát keltsenek Líbi- hát veszedelmesebb álhírek is ával szemben. A Fehér Ház helyet kapnak az amerikai tetején elfoglalták helyüket a sajtóban. Például a szovjet mesterlövészek, az elnök -né- fenyegetésről, a Varsói Szerhány programját látványosan ződés állítólagos nyomasztó lemondták, s hasonló korlá- fölényéről, a Nyugat-Európára •tozást vezettek be más politi- irányított rakéták sokszoros kusok esetében is. túlsúlyáról. A vád súlyos, s így igazolásra szorul. Reagan elnök hét- £ zekhez viszonyítva a lí- főn újságírók előtt azt állí- r biai merényletterv vitatta: konkrét bizonyítékok- szonylag kisebb jelenkai rendelkeznek, ám amikor tőségű. Valószínűleg egy a tudósítók kíváncsiskodtak, újabb kampány bevezetését sem az elnök, sem a külügy- szolgálja, netán az amúgy is minisztérium nem tudott megcsappant gazdasági kap- egyetlen egyet sem bemutat- csolatok befagyasztását előzte ni. Sőt, a külügyi szóvivő meg. Mindenesetre elgondol- utóbb azt mondta: nem is tud koztató, hogy az állítólagos olyan tervről, miszerint a értesülések a CIA-tól szár- Reagan által említett bizonyí- maznak. Mégis, mintha ezút- tékokat a nyilvánosság elé tál elkapkodták volna az tárnák. Ha lettek volna ilye- ügyet. Elvégre valami csenek, bizonyos, hogy Washing- kélyke bizonyítékot azért ton nem habozott volna fel- produkálhattak volna! Igaz, tárni őket. Csakhogy aligha- erről már az emlékezetes nem ezúttal is a boszorkány- Sidra-öböl fölötti légiharc üldözés sajátos amerikai esetében is megfeledkeztek, módszereivel állunk szemben, amikor Líbia légterében ame- a ki tudja, hol kiagyalt rém- rikai gépek tüzet nyitottak mesékkel, amelyek mindé- líbiai repülőkre. S lám, még- nekelőtt amerikai fogyasz- is Kadhafi agressziójáról cik- tásra készültek, az USA tö- keztek az amerikai lapok, megkommunikációja által Persze a bizonyítékoktól gon- alaposan manipulált átlag- dósán megóvták az amerikai emberek számára. Ilyen kép- olvasókat — akárcsak most. télén szenzációkból nincs hiány. Gyapay Dénes Lengyelországi helyzetkép Lengyelországban az emberek jelentős részét aggodalommal töltötte el a „Szolidaritás” országos bizottságának elnöksége által múlt héten elfogadott „állásfoglalás”, amelyben a szervezet vezérkara elutasította a nemzeti megegyezés eszméjét. Marek Brunne, a „Szolidaritás” országos bizottságának sajtószóvivője szükségesnek látta, hogy „magyarázó” nyilatkozatot tegyen közzé. Ebben azt hangoztatta, hogy az „állásfoglalás” nem jelenti a megegyezés végleges elutasítását. Tekintettel arra, hogy a lengyel rádióban, a televízióban és a sajtóban hétfőn eredeti hangfelvételek alapján nyilvánosságra kerültek a „Szolidaritás” vezetőinek éles állam- és kormányellenes kirohanásai, több mint kétséges, mennyire őszinte a szóvivő magyarázkodása. Annál is inkább, mivel közben a legnagyobb regionális szervezet, a Mazowsze küldöttközgyűlésén a többi között arról hoztak határozatot, hogy úgynevezett munkás őr- szolgálati csoportokat kell létrehozni, amelyek feladata, úgymond, „a rend fenntartása” lenne tiltakozó akciók idején. A Mazowsze értekezletén ezenkívül a következő, ultimátumjellegű határozatot fogadták el: ha a „Szolidaritás” követelései két hónapon belül nem válnak valóra, (Folytatás az 1. oldalról) A költségcsökkentésekből év végéig várhatóan 3,5 millió forint haszna lesz a vállalatnak. A szocialista brigádmozgalom eredményeit is figyelembe vették, amikor idei tevékenységük alapján megpályázták a kiváló Vállalat címet. A TÜZÉP brigádjai erre az évre 24 ezer társadalmi munkaórát vállaltak. A dombrádi Béke brigád különösen jeleskedett a társadalmi munkában. A mátészalkai Zalka akkor az országos bizottság lépjen fel rendkívüli parlamenti választások kiírásának követelésével. Jellemző, hogy azokat a küldötteket, akik az utóbbi határozat ellen foglaltak állást, az olyan sokat hangoztatott demokratizmus ellenére kíméletlenül megbírálták, sőt olyan javaslat is elhangzott, hogy ellenvéleményük miatt zárják ki őket a szervezetből. Közben a „Szolidaritás” égisze alatt tevékenykedő, „Független Diákszövetség” a helyenként több mint egy hónapja tartó egyetemi és főiskolai sztrájkok felfüggesztésére szólította fel a diákságot, kivéve a varsói és a ra- domi felsőoktatási intézmények hallgatóit. Az ország számos részében folytatódik az egyéni gazdálkodók „Szolidaritás” szervezetében tömörült parasztok „okkupációs sztrájkja”. A szczecini vajdasági bíróságnál vádat emeltek Marian Jurczyk, a „Szolidaritás” regionális szervezetének vezetője ellen. A vádirat szerint Jurczyk nyilvánosan gúnyolta és rágalmazta a Lengyel Népköztársaság párt- és állami vezető szerveit. Mint emlékezetes, néhány héttel ezelőtt Jurczyk különféle vádakkal illette, árulással vádolta a lengyel vezetőket és akasztófával fenyegtte a kommunistákat. Máté brigád társadalmi munkában házhoz szállította a nyugdíjasok és az arra rászorulók tüzelőjét. A nyíregyházi telepen a József Attila brigád a fűrészüzemben a nyereséget háromnegyed év alatt (a múlt év hasonló időszakához képest) a háromszorosára növelte. A Nyíregyházi Közúti Építő Vállalatnál Bihari József ácsbrigádja a tunyogmatolcsi híd építésénél a keményfabetéteket határidő előtt elkészítette. A záhonyi hídépítésINGRID BERGMAN :>. Életem nél a zsaluzást végezte el korábban a brigád. Két kommunista szombatot is tartottak Bihari Józsefék. Nyikos Sándor vasbetonszerelő brigádja több ezer forint értékű anyagot takarított meg. Vállalták, hogy a brigád valamennyi tagja részt vesz a szakszervezeti oktatásban. Mikó Antal útépítő brigádja jól kihasználta a nagy értékű gépeket és több útszakaszt határidő előtt adott át a brigád. <n. 1.) Szalontay Mihály: 52. Nyikolaj Tyihonov vidéki körúton (Folytatás az 1. oldalról) Szűrös Mátyás, hazánk moszkvai, valamint Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Nyikolaj Tyihonov először az Ikarus székesfehérvári gyárát kereste fel. A magyar és szovjet zászlókkal, üdvözlő feliratokkal díszített főbejáratnál Takács Imre, az MSZMP Fejér megyei Bizottságának első titkára, Gábor András ipari miniszterhelyettes, Fogarasi Tibor megyei tanácselnök-helyettes, valamint a város és a gyár vezetői fogadták a vendéget, akit úttörők virágcsokorral köszöntötték. Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár 4 telephelyen dolgozó több mint tízezres kollektívája, ezen belül a székesfehérvári gyár. négyezer dolgozója nevében Toldi József vezérigazgató üdvözölte a szovjet miniszterelnököt, majd tájékoztatta a Szovjetunióban is jól ismert nagy- vállalat munkájáról, terveiről. Többek között szólt arról, hogy a Szovjetunióba 'immár három évtizede exportálnak gyártmányaikból. Az idei szállításokat is beleszámítva a Szovjetunió útjain közlekedő Ikarus autóbuszok száma megközelíti a 74 ezret. A nagyvállalat termékeinek több mint a fele a székesfehérvári gyárból kerül ki, ahol az idén több mint 7500 autóbuszt gyártanak, jórészt exportra. Legfőbb partnerük, a Szovjetunió megrendelésére az idén 5091-et szállítottak illetve szállítanak. iA tájékoztatót követően a vendégek megtekintették az Ikarus gyár történetét és gyártmányfejlesztését bemutató makettkiállítást, majd felkeresték a, hatalmas gyártócsarnokot, ahol éppen szovjet exportra készülő autóbuszokat szereltek össze. A gyárlátogatás 20 különböző típusú autóbuszt felsorakoztató szabadtéri termékbemutatóval zárult, s búcsúzóul Nyikolaj Tyihonov elismeréssel nyilatkozott a látottakról. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és a látogatáson részt vevő többi személyiségek útja Székesfehérvárról a Velencei-tó mellett levő kápolnásnyéki Vörösmarty Termelőszövetkezet pettendi üzemegységébe vezetett. Itt Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár, valamint Lázár Dezső, a termelőszövetkezet elnöke és Méri Ferenc párttitkár köszöntötte a látogatókat. A szovjet miniszterelnök nagy érdeklődéssel hallgatta a 4500 hektáron gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzem növénytermesztő, állattenyésztő, valamint ipari és kereskedelmi tevékenységéről szóló tájékoztatót. Elmondták: évente 230 millió forint termelési értéket adnak a népgazdaságnak, s ez felerészt az ipari és kereskedelmi ténykedésükből származik. A tsz elnöke nem kis büszkeséggel számolt be arról, hogy 1200 hektáron termesztenek gabonafélét, s az elmúlt években 6 tonna körül alakult a hektáronkénti átlagtermelés. Az 1300 hektáron termesztett kukoricából 7 tonna körüli átlagtermést takarítottak be, 300 hektárnyi napraforgójuk pedig 3 tonnás átlagterméssel fizetett az elmúlt években. Erőteljesen fejlődött az állattenyésztési ágazat is: 460 holstein-friz és magyartarka keresztezésű szarvasmarhájuktól tehenenként átlagosan 5 ezer liter tejet fejnek. Sertéstelepük jelenleg évente 6 és fél ezer hízott sertést állít elő, de úgy tervezik, hogy a hatodik ötéves terv végére már tízezer sertést hizlalnak, és értékesítenek. A tájékoztatót követően a vendégek megtekintették a húsüzemet, ahol évente 12 000 sertést dolgoznak fel, s 30 féle felvágottat készítenek. Innen Kápolnásnyékre vitt az útjuk, ahol Fodor Sándor sertéstenyésztő háztáji gazdaságában néztek körül. A portán tett látogatás után felkeresték Velencén a tsz műanyagüzemét; itt több mint 20 féle terméket készítenek, köztük cipősarkokat, műanyag tükörkereteket, bútorfogantyúkat és más, keresett illetve importot helyettesítő termékeket. Nyikolaj Tyihonov és kísérete délután visszaérkezett Budapestre. A program budapesti városnézéssel folytatódott, amelyen Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke kalauzolta a vendégeket. Először a Kelenföldi lakótelepre hajtattak, majd a Gellérthegyről Budapest panorámájában gyönyörködtek. Ezután a magyar Munkásmozgalmi Múzeumba látogattak. Somogyi Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság titkára és Esti Béla, a múzeum főigazgatója fogadta a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét, aki megtekintette a magyarországi munkásmozgalom történetét bemutató állandó kiállítást. Búcsúzóul Nyikolaj Tyihonov meleg hangú sorokat írt be a múzeum vendégkönyvébe. Elismeréssel szólt arról, hogy a nagyszabású történeti kiállítás híven tükrözi azt a harcot, amelyet Magyarország munkásosztálya, élcsapata, kommunista pártja vezetésével, a szocializmus győzelméért, a marxizmus— leninizmus és a proletár internacionalizmus eszméinek diadaláért vívott, s megállapítja: a szovjet emberek tudják: a megbonthatatlan szovjet—magyar barátság a Nagy Október győzelméért vívott közös harcban alapozódott me'g. 33. Azonnali operáció Pompás nyári nap volt, amikor megérkeztem Orlyra. Hat hónapot töltöttem Hollywoodban, ahol a „Kaktusz vi- rágá”-t forgattam Walter Matthauval. A ifim világsiker lett. De most újra otthon voltam — és Lars Kristináról mesélt nekem, egy másik asszonyról. Az én bűnöm volt. Nem ítélhettem el Larsot. De nem tudtam beletörődni. Dühös voltam. Válásról beszéltünk. De ez csak a beszélgetés szintjén maradt. Nem tettünk semmit. A másik nő is maradt. Folytattuk az életünket, és boldogtalanná tettük egymást. Színházi ajánlatot kaptam Londonból, és elfogadtam. Mialatt Londonban játszottam, sokat olvastam a mellrákról az újságokban: Betty Fordnak, az amerikai elnök feleségének az operációjáról, Mrs. Rockefelleréről és arról, hogy milyen fontos időben megvizsgáltatnunk magunkat. Mikor legközelebb erről a témáról olvastam egy cikket, ösztönösen megvizsgáltam a mellemet. Hirtelen megálltam, és arra gondoltam: „Istenem, ó Istenem! Ez nem lehet, ez nem történhet meg! Ez csak másokkal fordulhat elő!” Azonnal felhívtam Larsot Párizsban. Azt mondta, menjek el orvoshoz, rögtön másnap. De játszanom kellett. Elnyomtam a félelmemet. Tovább játszottam. De közben felkerestem egy specialistát, aki megnyugtatott. Azt mondta, ha lenne is valami, nem kell sietni. Nem kell izgatnom magam. Amikor Londonban levették a darabot a műsorról, New Yorkba repültem a lányomat, Piát meglátogatni, aki éppen akkor szült. Amerikában ismét felkerestem egy orvost. Azt akarta, hogy azonnal operáltassam meg magam. Elutasítottam, azt mondtam, hogy június 11-re Lars születésnapjára kell utaznom. Az orvos nagyon dühös lett. Szidott, amiért könnyelmű vagyok. Még aznap alá kell vetnem magam az operációnak. Vonakodtam. Az orvos ragaszkodott egy azonnali angliai operációhoz. Felhívta az orvosomat Londonban, és az azt mondta nekem, az lesz a legjobb, ha azonnal visszajövök. Megünnepeltük Lars születésnapját, és egy napra Svájcba utaztunk. Azután Londonba mentem, hogy megoperáltassam magam. Roberto elküldte mind a három gyereket hozzám. Pia is átrepült Amerikából. Lars is odautazott. Nem voltam olyan rosszul, mint eleinte gondoltam. Természetesen szomorú dolog, ezt nem vitathatom. Nem akartam tükörbe nézni. De azt hiszem, többet szenvedek, ha fiatalabb vagyok. Gyenge voltam, eleinte még a kanalat sem tudtam tartani. Gimnasztikái gyakorlatokat végeztem. Vonalakat festettem a szekrényajtóra, hogy követni tudjam, milyen magasra tudom felemelni a karomat. A jelek az ajtón egyre magasabbra értek. Két hónap múlva már majdnem normálisan tudtam mozgatni a karomat. Következik: 34. Tovább játszani. cutolsó cnav — Hat azt mar nem beszél- te nagyapám nagyapja, di hogy a sült bárány mindig < bíróéknál volt, s nálunk més a malacpecsenye szaga sem az biztos. Derűre kelve hallgatta! még egy darabot. Aztán a: öreg zsebébe nyúlt, elővett« a borítékot, s megkérdezte: — Tudják, merre van ez i falu? — s mondta a nevét. — Már hogyne. Hiszen < mi falunk. — És milyen messzi var ide? — Közel van az. Négy ki lométer is alig. De ha itt átvág az irtáson, a domb mö gött mindig csak lefele, i távíróoszlopok mentén, ti; perc alatt odaér. — Ismernek-e ott egy Fa zekas Juliannát? — kérdezte — Az egyik tanítónő ... — ... volt. — Miért? — Ki tudja! Megköszönte az útbaigazítást, s elindult. A távíróoszlopok vonulatál követte, mert azt mondtál neki, arra menjen, meg ígj is volt logikus, csak persze az irányt nem tudta volns kérdezősködés nélkül, hogj té vagy tova. Lefelé ment, t zugos erdő csapásnélküli vágatában. Szegényes kis vaderdő volt, nyírek, akácok, fenyők borultak egymásra, itt- ott egy göcsörtös bükkel, csak úgy szabadon, gubancban nőve, isten áldásával. Közbe közben meg imitt- amott tisztások, • kicsinyek, hova a nap be nem süt, és nagyobbacskák, nyitottak, szélfútták, hol a papok is táncolhatnak. Mikor kiért az oszlopok mentén a vágásban, az erdő szélire, egy mezsgyével olyan szelid kultúrtájba lépett át, mely a pannon föld sok ezer éves művelését hirdette. Trágyahordó, teraszfelrakó, magot elvető, palántát leszúró,. konyhakerti tájékra változott az erdőalji dombvég. Tulajdonképpen a, faluban volt már, de visszájáról, a kertek alattról, ahonnan igazán meg lehet mondani, hogy egy-egy porta mit rejt, hogy a ház- gazdája díszes köténye alatt csalán virág- zik-e vagy salátabokor, ösztönösen kereste a kertek alatt a gyalogutat, meg is lelte. Minden faluban a kertek alján ott az az -ösvény. Szomszédba menendőn éppen olyan forgalmas főutcája ez is a falunak, mint az a másik, csak azt mindenki járhatja, kocsi is, ezt meg csak ismerős talp, idevaló láb. De hát ő idegen volt, csak j a faluszerkezetet ismerte, gyerekkori emlékek szabták az irányt, adták lépteinek a fűvel, kétoldalt bozóttal, ' gazzal kerítésezett semmi kis agyagos ösvényt. De hogy ebből hogyan lehet emberlakta tájra jutni az idegennek anélkül, hogy át ne vágna illetéktelenül egy udvaron, kerten, megriasztva a ház népét lopakodó hátulról, feltűnéssel szóval, hogy hogyan lehet eljutni olyan helyre, ahol neki útbaigazítást adnak, kocsmában — illetve az idő léptékében most már a legkisebb faluban is presszóban — tanácsházán, vagy iskolában, üzletben, tehát az ismeretlen által megnyitható ajtóhoz, azt bizony nem tudta. Ha csak kicsi lenne belőle, mármint az ügynök modorából, vagy hivatásáéból? Tudniillik, „ha kidobják az ajtón, bemegy az ablakon” újságírótartásból, akkor persze ugató ebre tekintet nélkül belöki az első kertajtót. De így tudta, hogy körbejárja inkább a kaszahajlású házsort, hogy a házak elibé bukkanjon fel, illendően köszöntve a világnak mutatott pofájukat, s elhallgatván, hogy már látta az erdőnek nyújtott feneküket. Ahogy bandukolt és így elmélkedett saját ősszemérmességén, napi gyávaságán, a mozzanati- ságot anarchistán fel nem lökő, de szerkezetébe bele illeszteni akaró agyán, el-el- mélkedett, ráismerő készségén és elégedetlenségén, mely mindig jelentkezik akár így, akár úgy. (Folytatjuk)
