Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-08 / 287. szám

4 Kelet-Magyarország 1981. december 8. Magyar—szovjet kormányfői tárgyalások Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) kapcsolatok fejlesztésének le­hetőségeire. Szót váltottak a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, különös tekintet­tel kontinensünk békéjének és biztonságának megőrzésé­re, a fegyverkezési hajsza megfékezésére, egy új nukle­Miniszterelnökünk beveze­tőben kifejezte őszinte örö­mét, hogy hivatalos baráti lá­togatáson hazánkban üdvö­zölhetjük Nyikolaj Tyihono- vot, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagját, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnökét. Hozzáfűzte, e kiemel­kedő fontos esemény alkal­mat ad rá, hogy ismételten kifejezésre juttassuk azt a bensőséges, testvéri viszonyt, amely népeink, országaink s pártjaink, az MSZMP és az SZKP — személy szerint Ká­dár János és Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs — kapcso­latát jellemzi. Hangsúlyozta: e látogatás fontos hozzájáru­lás a népeinket összekötő ba­ráti szálak erősítéséhez, elő­segíti országaink kapcsolatai­nak sokoldalú fejlesztését, ha­tékonyabbá teszi a haladásért, a békéért! és a biztonságért folytatott közös harcunkat. Az országunk előtt álló fel­adatokról szólva Lázár György kiemelte: népünk a párt ve­zetésével szoros nemzeti egy­ségbe tömörülve, nyugodt és alkotásra ösztönző politikai légkörben folytatja a fejlett szocialista társadalom építé­sét, eredményesen munkálko­dik pártunk XII. kongresszu­sa határozatainak teljesítésén. A kiegyensúlyozott belpoliti­kai légkör, népünk tettre- készségét különösen nagyra értékeljük, mert olyan időket élünk, amikor nehéz körül­mények között, nehéz felada­tokat kall, megoldanunk. Egy-, idéjűlég kell teljesítenünk azt a külön-küiön is hagy erő­próbát jelentő követelményt, hogy népgazdaságunkat átve­zessük az intenzív fejlődési pályára, illetve, hogy ellensú­lyozzuk gazdálkodásunk kül­ső feltételeinek jelentős .rom­lását. A Magyar Népköztársaság számára kiemelkedő fontos­sága van a szocialista közös­ség országaihoz és ezen be­lül mindenekelőtt a Szovjet­unióhoz fűződő baráti és szövetségi szálaknak. A ma­gyar—szovjet kapcsolatokról szólva riagy megelégedéssel mondhatom’, hogy azok fel­hőtlenek és szilárdan meg­alapozottak. Összekötnek bennünket a közös forradal­mi hagyományok, a közös eszmék, célok és az érdekek azonossága. A továbbiakban az élet minden területét átfogó sok­színű és gazdag magyar— szovjet kapcsolatok jelentősé­Vasárnap a MEDOSZ szék­házában az országos választ­mány beszámolója fölötti vi­tával befejeződött a kisiparo­sok VIII. országos küldött- gyűlése. A kétnapos tanács­kozáson 39-en szólaltak fel és 28 javaslatot tettek, egyebek közt a rokkantak alkalmazá­sával, a jövedelemszabályo­zás korszerűsítésével, a köz­ponti műszaki fejlesztési alap létrehozásával, a gépvá­sárlási kölcsönfeltételek egy­szerűsítésével kapcsolatban. A javaslatok megvalósítása érdekében a KIOSZ részletes elemzéseket és vizsgálatokat végez. Molnár József, a KIOSZ elnöke a vitát összegezve megállapította, hogy a kül­döttgyűlés konstruktívan ér­tékelte az elmúlt időszak eredményeit és önkritikusan foglalt állást a hiányosságok áris világégés megelőzésének fontosságára. Este az Országház vadász­termében díszvacsorát adtak a szovjet kormányfő tisztele­tére, melyen megjelentek a politikai és társadalmi éle­tünk vezető személyiségei. A díszvacsorán pohárköszöntőt mondott Lázár György és Nyikolaj Tyihonov. gét hangsúlyozva kiemelte: Számunkra külön is megha­tározó fontossága van orszá­gaink gazdasági együttműkö­désének. Ezt önmagában már az is jelzi, hogy a Szovjetunió a legnagyobb gazdasági part­nerünk, s az 1981. évi forga­lom várhatóan több mint hat- milliárd rubelt ér el. Jóleső érzés tudnunk, hogy hazánk a Szovjetunió külke­reskedelmi partnereinek so­rában a hatodik helyet fog­lalja el. Kivitelünk egyhar- mada a Szovjetunióba irá­nyul. Megelégedéssel tölt el bennünket, hogy elismerő szavakat hallunk szovjet ba­rátainktól a moszkvai olim­piára szállított korszerű be­rendezések megbízható mű­ködéséről csakúgy, mint az Ikarus autóbuszokról, ame­lyekből jelenleg már több mint ötvenezer közlekedik a Szovjetunióban, hogy érdek­lődésre tartanak számot a magyar mezőgazdaság terme­lési tapasztalatai, hogy ve­vőink elégedettek a magyar gépek, műszerek, gyógysze­rek minőségével, közkedvel­tek a könnyűipar, a mező- gazdaság és az élelmiszeripar fogyasztási termékei — mon­dotta Lázár György. Megje­gyezve, hogy eredményeink gyarapítására, a gazdasági együttműködésünk fejleszté­sére még sok lehetőség kínál­kozik, aminek a kihasználá­sában nagymértékben érde­keltek vagyunk. Ami minkét, a Magyar Népköztársaságot illet, élet­bevágóan fontos érdekünk fűződik hozzá, hogy az 1990- ig szóló, a gazdasági és mű­szaki-tudományos együttmű­ködés fő irányait meghatáro­zó gyártásszakosítási és koo­perációs együttműködés hoszr szú távú programját meg­valósítva még jobban elmé­lyítsük országaink iparának, mezőgazdaságának együtt­működését, közvetlenebbé te­gyük az intézmények és a termelővállalatok közötti kapcsolatokat, közös vállal­kozásokat hozzunk létre egy­más igényeinek kielégítésére és a harmadik piacon való közök fellépésre. Ezt követően szólt arról, hogy kétoldalú gazdasági kapcsolataink fej­lesztése egyben hozzájárulás a KGST keretében folyó szo­cialista gazdasági integráció elmélyítéséhez. Örömmel nyugtázhatjuk, — mondotta —, hogy mind ma­gasabb színvonalat érnek el kijavítása érdekében. A ta­nácskozáson is kitűnt, hogy a kisiparosság a társadalom politikai, gazdasági céljaival egyre jobb összhangban te­vékenykedik, ahhoz azonban, hogy a következő időszak nagyobb feladatait is ellát­hassák, további szemléletvál­tozásra van szükség. Ezt követően a küldöttgyű­lés egyhangúlag elfogadta a beszámolót, és állásfoglalás­ban rögzítette a kisiparosok és az országos választmány feladatait a következő öt év­re. Ezek között legfontosabb gazdasági célként határozták meg a szolgáltatások terüle­tén a lakáskarbantartás, a -felújítás, a gépjármű-, és a hagyományos ruházat- és lábbelijavítás fejlesztését. Az árutermelésben az exportnö­velő, az importot helyettesí­a magyar—szovjet kulturális kapcsolatok is. Szélesedik az együttműködés a tudomány­ban és külön öröm számunk­ra, hogy egyre több szemé­lyes barátság szövődik a ma­gyar és a szovjet emberek között. Mindez érthetővé és természetessé teszi, hogy né­pünk a legsajátabb ügyének tekinti, szívből helyesli ha­zánk és a Szovjetunió gyü­mölcsöző kapcsolatainak fej­lesztését, megbonthatatlan testvéri barátságunk szünte­len erősítését. A világ haladó és békesze­rető erői tudatában vannak, hogy a hatalmas Szovjetunió következetes külpolitikája és személy szerint Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs, a vi­lágszerte tisztelt békeharcos erőfeszítései milyen fontos hozzájárulást jelentenek az emberiség biztonságának vé­delméért, a társadalmi hala­dás előmozdításáért folyó harc sikeréhez. A népünk érdekeit és aka­ratát kifejező külpolitikán­kat folytatva teljes mérték­ben támogatjuk a Szovjet­unió Kommunista Pártja XXVI. kongresszusán elfoga­dott békeprogramot. Üdvö­zöljük a párbeszéd felújítá­sát a Szovjetunió és az Ame­rikai Egyesült Államok kö­Ezután Nyikolaj Tyiho­nov mondott pohárköszöntőt. Elöljáróban köszönetét mon­dott az MSZMP Központi Bi­zottságának, a magyar kor­mánynak a meghívásért, a meleg fogadtatásért és ven­dégszeretetért. Megragadva az alkalmat, egyúttal átadta a jelenlévőknek s az egész magyar népnek Leonyid Il­jics Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnökségé­nek elnöke szívélyes üdvöz­letét és jókívánságait. Leonyid Brezsnyev min­denkor nagy figyelemmel kí­séri a szocialista országokhoz fűződő testvéri kapcsolatok fejlődését és erősítését. Be­hatóan és sokoldalúan fog­lalkozik a szovjet—magyar együttműködés kérdéseivel — mondotta a szovjet minisz­terelnök, majd így folytatta: — Országaink vezetőinek immár hagyományos és rend­szeres találkozói meghatáro­zó jelentőségűek a szovjet és magyar nép barátságának és testvériségének erősítésében, a kétoldalú kapcsolatok fej­lesztésében, valamint az ak­tív és egyeztetett békepoliti­ka megvalósításában. E ta­lálkozók széles távlatokat nyitnak államaink sokoldalú együttműködésének kibonta­koztatásához, és világosan meghatározzák a ma megkez­dett tárgyalások irányát is. — A szovjet—magyar együttműködést immár hosz- szú ideje a sokrétű, elmé­tő, a hiánycikkek körét csök­kentő, a hazai áruválasztékot bővítő és a háttéripari ter­mékek gyártásának növelé­sét határozták el. Mindehhez elengedhetetlenül szükséges a szakmai képzés fejlesztése, a műszaki korszerűsítés, a kap­csolatok javítása az állami és a szövetkezeti gazdálkodó szervezetekkel, intézmények­kel, továbbá a közösségi gon­dolkodás, a társadalom iránti elkötelezett magatartás erő­sítése. A küldöttgyűlés elfogadta a KIOSZ új alapszabályát, majd megválasztotta az or­szágos testületeket és tiszt­ségviselőket. A KIOSZ elnö­ke ismét Molnár József lett, Fischer Pált és Neményi Endrét elnökhelyettessé vá­lasztották. zött, síkraszállunk azért, hogy az államok egyenlő biz­tonságának szavatolására a fegyverzetek alacsonyabb szintjén kerüljön sor. Készek vagyunk együttműködni a bé­ke és a haladás minden igaz hívével. A Magyar Népköz- társaság, mint a múltban, a jövőben is becsülettel teljesí­ti azokat a kötelezettségeket, amelyeket a béke megőrzésé­ben fontos szerepet betöltő védelmi szövetségünkben, a Varsói Szerződésben vállalt, s mindent megtesz szocialis­ta közösségünk egységének megszilárdításáért, erejének és tekintélyének növeléséért. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa és egész né­pünk nevében további sok si­kert kívánok a testvéri szov­jet népnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVI. kongresszusa határozatainak megvalósításáért, a világbéke megőrzéséért, az egyetemes társadalmi haladásért vívott következetes és fáradhatatlan harcához. Végezetül a kommuniz­must építő szovjet népre, a magyar és szovjet nép meg­bonthatatlan örök barátságé- ra, a szocializmus és a béke győzelmére emelte poharát. lyült és eredményes munka jellemzi. Kapcsolataink vala-. mennyi területén meggyőző eredményekkel találkozunk. Szoros együttműködésünk hozzásegít bennünket ahhoz, hogy még biztosabban halad­junk előre a szocializmus és a kommunizmus építésének út­ján. — A mostani tárgyaláso­kon behatóan foglalkozunk a gazdasági kérdésekkel. Esz­mecseréinket viszont koránt­sem csupán a számok, a szű­kén vett gazdasági kalkulá­ciók mérlegelése jellemzi. Magyarországgal kapcsola­tos politikánk változatlanul a barátság és testvériség poli­tikája, amely a szocialista internacionalizmus magasz­tos elveihez való hűségen alapul. A szovjet emberek jól tudják, hogy a szocialista Az apjának se kellett több. Hiába rítt a gyerek, kirohant és azzal lármázta fel a falut, hogy a pék megölte a kisgye- rekit. Hát a mi falunkban, nagyon szeretik ám a gyereket. Egy szempillantás, annyi sem telt bele, már talpon is volt az egész falu. És hiába menekült a pék a templomba, meg föl a toronyba, ami akkor pont olyan volt mint a pécsi mina­ret, a nép bizony csak ment utána, hogy megölje. No le is lökték szegény simindzsiást, aki behunyta a szemét, s esett, esett egészen a torony aljáig, ahol is két testvér, a harangozó, meg a testvére ültek és beszélgettek. — De hát a török templom­ban nincsen harang, minek oda harangozó? — Csiba te! Nem a temp­lomba kell, a történetbe! Szó­val szegény pék-simindzsiás ráesett a harangozó testvéri­re, és úgy agyonlapította, de úgy, hogy az azt sem mondta, hogy miatyánk, Mohamed. A pék pedig. föltápászkodott, és rohant, rohant egyenesen a bíró házába ... — Kádi! — ... bíró házába! A népek meg utána, df a bíró bizony bezárta a kaput, és csak a peres feleket engedte be. Az Magyarország töretlen fejlő­dése összhangban van a Szov­jetunió érdekeivel, a kommu-, nizmus és a béke ügyével. örömmel tölt el bennün­ket, hogy magyar barátaink hasonlóképpen vélekednek erről. Ez a kölcsönös megér­tés teszi időtállóvá a szovjet —magyar együttműködést, és ez a záloga annak is, hogy mostani tárgyalásaink ered­ményesek lesznek. Természetesen figyelmün­ket nemcsak a napi felada­tokra fordítjuk, hanem szem előtt tartjuk a távlatokat éá a holnap teendőit is. Őszin­tén beszélünk a még megol­dásra váró kérdésekről, a nehézségekről is. Szilárd el­határozásunk, högy leküzdjük ezeket, s hogy sikerrel meg­valósítsuk gazdaságaink in- tenzifikálását. Ebben pedig olyan kimeríthetetlen tarta­lékra kell támaszkodnunk, mint a szocialista gazdasági integráció elmélyítése, egy­más tapasztalatainak további tanulmányozása és alkalma­zása. — Kétségtelenül, könnyeb­ben oldhatnánk meg felada­tainkat, ha a reakciós impe­rialista erők miatt nem rom­lott volna meg a nemzetközi helyzet. Sajnos, ilyen körül- mények között számottevő eszközöket vagyunk kénytele­nek elvonni* védelmi képessé­günk kellő szintjének fenn- tartására, hogy biztosíthas­suk saját országunk, vala­mint szövetségeseink és bará­taink biztonságát. — Külpolitikánk legfőbb feladata a béke megőrzése. Mi nagyra értékeljük, hogy a béke megszilárdításáért váll­vetve küzdünk a szocialista Magyarországgal, s a többi testvéri szocialista országgal, összehangolt fellépéssel, va­lamennyi, a háború elkerülé­sében érdekelt erő közös tá­mogatásával kétségtelenül újabb eredmények érhetők el a háborús veszély elleni harc­ban. — Mi arra törekszünk, högy a 80-as évek az enyhü­lés elmélyülésének évei le­gyenek, s azokat a fegyver­kezési hajszáról a leszerelés­re való áttérés jellemezze. A Szovjetunió egész politikája, tevékenysége e célt szolgálja. A XXVI. kongresszuson el­fogadott, a 80-as évekre szó­elveszett ünnepi hús, a rívó gyerek apja volt az első: Ká­di, uram, itt- van ez a csaló tolvaj, simindzsiás, akinek egész családja tolvaj volt már Anatoliában, most pedig el­lopta a bárányomat és meg­ölte a gyerekemet. — Ó, mond- , ta szemeit az égre forgatva a kádi —, igaz-e ez, te szeren­csétlen simindzsiás? Mondjad az igazságot, de igaz istened­re, ám, mert ha nem ... Igaz, igaz, mondta a szegény pék teljesen a bugyogós gatyába csinálva, mert hát nem igen tudta, hogy mit mondjon! Nem is tudsz védekezni? — kérdezte a kádi. — Hát — mondta a pék —, biztosan véletlenül történt, egészen biztosan véletlenül. — No az már más, felelte erre a kádi, ha nem akarva történt, ha­nem csak úgy akaratlan, ak­kor arra bizony teljesen más kadencia jár. Hallgassátok meg, hogy mit ítélek. Szemet szemért, fogat fogért. Ez itten megölte a te elsőszülöttedet, igaz-e? — Igaz, igaz! — Vé­letlenül azt mondod — forr dúlt a simindzsiáshoz, — igaz, igaz, rázta a fejét a pék. — Nahát ha így van, akkor amit elvettél, azt vissza kell adni. Gyereket már pedig Allah is csak egyféleképpen tud visszaadni, ezért hát fo­gad te magad — mutatott rá a pékre — és hazaviszed ló békeprogram megvalósítá­sában új, jelentős politikai esemény volt Leonyid Iljics Brezsnyev NSZK-ban tett lá­togatása. Önök jól ismerik azokat a szovjet kezdeménye­zéseket, amelyeket országunk terjesztett elő a nukleáris fegyverek Európában való csökkentéséért, és a nukleáris rakétaháború veszélyének el­kerülésére. — Nyugaton sokat beszél­nek az úgynevezett „hulla­megoldásról”. A „nullameg­oldást” azonban — Washing­tonban legalábbis — megle­hetősen sajátságosán értel­mezik. Szerintük a Szovjet­uniónak fel kell számolnia nukleáris védőpajzsát, míg az USA és a többi NATO-or- szág egész, jelenleg Európá­ban elhelyezett nukleáris po­tenciálja érintetlen marad. A Szovjetunió kész a valódi „nullamegoldásra”, vagyis arra, hogy Európából kivon­ják a nukleáris fegyverek összes fajtáját; úgy a közép- hatótávolságúakat, mint a taktikaiakat. Mi az atom­fegyvermentes Európáért szél­iünk síkra, a felek egyenlő biztonsága elvének szigorú betartása mellett. Ez a mi szilárd és világos álláspon­tunk! Illúzió lenne azt felté­telezni, hogy a bonyolult nemzetközi problémák ma­guktól megoldódnak. Az im­perializmus erői változatla­nul egyoldalú előnyök meg­szerzésére törekednek. A szovjet nép azonban soha nem fog lemondani saját országa, szövetségesei és baráti biz­tonságának szavatolásáról. Mint ismeretes, a napok­ban Genfben megkezdődtek a szovjet—amerikai tárgyalá­sok. Majd meglátjuk, hogyan alakulnak. Részünkről meg­van mind a politikai akarat, mind a készség arra, hogy konkrét eredmények szüles­senek a béke érdekében. A Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak a béke megőrzésére és a nukleáris katasztrófa megelőzésére irá­nyuló szándéka megingadha- tatlan! — hangsúlyozta Nyi­kolaj Tyihonov. Befejezésül a szocialista Magyarország boldogságára és felvirágoztatására, a test­véri magyar népre és a meg­bonthatatlan szovjet—ma­gyar barátságra emelte po­harát. magadnak ennek itt a felesé­gét — mutatott rá a szegény kárvallott törökre — gyere­ket csinálsz neki, s az első gyerek, aki születik, az nem a tiéd simindzsiás, hanem itt ezé az igazhitűé. Megijedt erre az ítéletre a török. Szép fiatal felesége volt, szerette, nem akaródzott tőle elválni neki. Mondta is, de erre csak megdühödött a bíró, s azt mondta: no akkor, ha nem fogadod meg a törvény sza­vát, takarodj a szemem elől, s te fizeted a per költségeit is. A per pedig két bárányba kerül, egy elevenen, egy meg­sütve. Nem ért ám ezzel még vé­get a bíró dolga, mert jött ám a harangozó is, és nagy szomorúsággal előadta, ho­gyan halt meg az ő testvére, a szenthely árnyékában, mert hogy az a kutyahitű, istenta­gadó simindzsiás ráugrott a fejire. Löktek engem — mondta volt szegény pék, de a kádi csak letorkollta: Csönd legyen! Ami az előbb igazság volt, igazság az most is. A törvény az, hogy sze­met szemért, fogat fogért. Ezért hát te simindzsiás, szé­pen leülsz a torony aljába, te pedig harangozó fölmész a toronyba, osztán ráugrasz a simindzsiás fejire, haljon csak meg ő is úgy, ahogy megölte a testvéredet. Ha pe­diglen nem akarod — mert hogy akkor már a harangozó ugyancsak kifelé oldalgott — itt is te fizeted a perköltsé­get, ami ugyanannyi, mint az előbb, mert hogy én igazsá­gos vagyok: két bárány, de most egy sütve, és egy ele­venen ! — No és? Ugrott a te tö­rök harangozod? (Folytatjuk) Lázár György pohárköszöntője Kétnapos tanácskozás után Befejeződött a KIOSZ küldöttgyűlése Nyikolaj Tyihonov pohárköszöntője Szalontay Mihály: ■ ■ ■ ■ ■ cutofsó cnap l S B ■ 51.

Next

/
Thumbnails
Contents