Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-31 / 305. szám
KM ÜNNEPI MELLÉKLET 1981. december 31. ^ Sikoly a szállóban Moszkvában jártam a tavasszal egy turistacsoporttal. Kedvenc útitársunk volt egy ismert grafikusművész, aki szórakozottságával is kitűnt a többiek közül. Történt egyszer az utolsó napokban, hogy egy fárasztó tízórás repülőút után sétáltunk az esti Moszkva forgatagában, s minthogy kelet felől érkeztünk hat-hét időzónával messzebbről, már 24 órája talpon lehettünk. Meg akartunk még nézni valamit, de barátunk a pihenést választotta, s egyedül indult vissza szállónkba. A fürdőszobába vezetett az első útja, zuhanyozni kezdett. Ekkor kopogtattak, ö kiáltott, hogy „nyitva”. Újra csak kopogás, mire (gyanítván, hogy szobatársa nem hallja szavait) azonmód szappanosán kilépett a tus alól, résnyire nyitotta az ajtót, s már ment is volna vissza, ha nem hangzik fel egy női sikoly. Aztán már gyorsan haladtak az események. Szállodaszemélyzet jő, s kiharcolják, hogy társunk szedje magára a beadogatott ruhákat. Ö közben csak azt ismételgeti, hogy „dokument jeszt”, igazolvány van. Ebből aztán pillanatok alatt ki is derült a galiba oka. A Belgrád-szálló két egymással szembeni húsz- emeletes toronyépület a Szmolenszkaján. A és B olyan egyformák, mint két tojás, ö bement a közelebbi A-ba, ahol a tizedik emeleti szobaasszony figyelmetlensége okozhatta, hogy a szállodai kártyára átadta az ugyanolyan számú szoba kulcsát, mint amilyenben társunk a B épületben lakott. Természetesen a történetnek híre ment, s másnap ki kellett állni sok tréfálást. Nem azért, hogy elfoglalta egy szépasz- szony szobáját, hanem azért, mert elutasításra talált... M. S. A minősítés Már megkaptam a feketét, már felhajtottam a féldecit és már gyűltünk. Gyülekeztek a vendégek. Még foglalkoztak velem, mert nem volt momentán tőlem nagyobb megyei. Kérdi hát az ismerős, hallottam-e, hogyan járt közös barátunk, az elnök? Mondom, nem hallottam. Minősítették. Agyondicsérték a járás illetékesei, hogy jó szakember, jó gazdálkodó, Libatömés Lelkes, jóindulatú, jó szándékú ember volt a főszereplő. Jóakarattal azt is bemutatta: ott, náluk a gazdaságban hogyan tömik a libát gé- pileg. A tömőasztalra feltett lúd percek alatt szemet kapott. A másik is dettó. Ekkor kérdezte meg a két újságíró közül áz egyik: — És mi lesz azokkal a libákkal, amelyek tömés közben megfulladnak? — Ezek már le vannak írva, ez már lehet akárkié. Volt úgy is, hogy a liba az istennek sem akart szemet kapni. Pedig berendelte az elnök a főállattenyésztőt és azt mondta: — Ide figyelj Pista! Ti most elkezditek tömni a libákat. Azt a négy-öt libát, amelyek szemet kapnak, azonnal beszállítod a konyhára. Ott már várják. Délfelé elnézést kért a vendégeitől az elnök és elment személyesen ellenőrizni, hogyan sütik ropogósra a libacombokat. Baj van, közölték vele. Pista egyetlen libát sem szállított. Ilyenkor felment a pumpa. Dühösen rendelte egyetlen baja van csak, hogy az utóbbi időben sokat iszik. Odaadták az elnöknek az írást, tanulmányozza. Ha egyetért, írja alá. Azt mondta az elnök: — Elvtársak, én sok mindenben egyetértek. Még azzal is, hogy néha sokat iszom, viszont elfelejtették odaírni, hogy nem egyedül. Veletek iszom! magához az elnök a főállattenyésztőt: — Hát mit bíztam én rád, Pista?! — De, elnök elvtárs, egyetlen liba sem kapott szemet. — Nem hát, ha még a töméshez sem értesz ... A vendégek akkor frissen- sültet, bécsi szeletet ettek. Meglepetés Mondja az egyik utas: — Már megint mit csinált X. községben az ágazatvezető. Jó ember, kiváló agrármérnök, de iszik! Legutóbb amikor délután találkoztam vele, látom, piás. Ivott szakadásig. Kérdem, hova megy? Mondja, ellenőrzésre. Meglepetésszerű ellenőrzésre. — Másnap találkoztunk. Akkor is piás volt. Kerültem volna, de nem lehetett. Megkérdeztem hát udvariasságból, mi van Sanyókám, volt meglepetés az éjjel? — Volt. — Azt mondja. — Sose tudtam, hogy egymás mellett két ajtó van a raktáron. Ez aztán az istenverte pazarlás. De majd én intézkedem . ,t S. E. Sínen voltunk... Kollégámmal Nyírbátorba igyekeztünk egy szép, tavaszi napon. Alig hagytuk el Nyíregyházát, mikor feltűnt: valami nincs rendben a kocsival. Köhögött, prüszkölt, meg-megállt. Árpád — aki híres nyugalmáról — mackósán bólogatott: baj lesz, baj lesz, de majd megoldjuk valahogy. Elhagytuk Nagykál- lót, aztán Kállósemjént. S ekkor bekövetkezett, amire számítottam. Felhajtottunk a cél előtti utolsó vasúi i átjáróra. A kocsi a sín kellős közepén utolsót hördül. Árpád — híven nyugalmához — sietség nélkül babrált a műszerfalon. Forgatta az indítókulcsot, piszkálta a szi- vatót, nyomkodta a gázpedált, dörmögött. Dermedten ültem a kocsiban. Szemem az útra, pontosabban a kereszteződés előtt lefékező fekete Volgára tapadt, melynek vezetője jeges rémülettel meredt a sínen ácsorgó kocsira. Nekem óráknak tűnt, mire Árpád végre kiadta a parancsot: — No, ugorjunk! Kiszálltunk, legurítottuk a kocsit a sínről. Hátranézni nem mertem, de hallottam, amint pillanatokkal később dühös tülköléssel elhúz mögöttünk egy vonat... H. Zs. Év végi tallózás munkatársaink jegyzetfüzetében Balzsamos csizsma A hitetlenkedő miniszter Levélíróink kérdéseikkel nem fukarkodnak. Szívesen válaszolunk valamennyire, de uram bocsá’ néha huncut gondolatokat ébresztenek, amit a válaszunkban nem írhatunk meg. Ezekből árulunk el most néhányat. Idős bácsika kért tanácsot, mit tegyen? Befizetett száz forintot, s a kocája mégsem lett vemhes. Válaszunk ezúttal: kérje vissza a pénzét, s a jövőben előbb tájékozódjék a piacon, mert lehet a tarifa itt is változó. bosszantja, sőt egyenesen dühítőnek tartja, egyszerű a megoldás. A csizmáját selyempapírba csomagolva, vattával bélelt dobozban helyezze el. Naftalinnal tartósítsa, de be is balzsamozhatja. Jelesebb ünnepeken előveheti, megnézheti, de legjobb, ha csak tavasszal teszi ezt, mert a verőfényes napon sokkal fényesebb a cipő bőre. S. Á. Egy másik levélírónk kérdezte: hol lehet borsmentát, nokedliszaggatót, csikótűzhelyet, mángorlót és még sok más egyebet kapni, végül a tizenhatodikként megemlíti: írjuk meg egy ideggyógyász címét, hátha meg tudná őt gyógyítani. E cím után tüstént utána eredtünk, mert néhány ilyen levél, s jó, ha ne- " künk is kéznél van ez a cím... Amióta feltalálták a talp- alávalót, mintha kevesebb lenne a cipőreklamáció. No nem valami ropogós cigányzenére kell gondolni, miközben a vevő próbálgatja, hogy hol szorít a cipő. A talpalá- való az a bizonyos kis cédula, amit a cipőtalpra ragasztanak, s megtudhatjuk róla, hogy a cipőt jobb, ha csak nézzük, mert átázik, beázik, a talp felválik. Panaszolta egyik levélírónk is, hogy majd egy ezrest adott egy csizmáért és nem tudja viselni esőben, hóban, mert átázik. Tanácsunk ezúttal: ha a dolog Fillérekért Miamiba? Már el is felejtettem volna az egészet, hiszen pályám elején történt az eset. Ám a mögöttünk maradt esztendő egyik újságíró-olvasó találkozóján a kedves jelenlevő azt kérdezte tőlem: van-e selejt az újságírásban? Persze, hogy van, gondoltam magamban, de a mindennapra jutó szokványos selejtek helyett valami szemléletessel kellene előrukkolnom. Aztán egyszerre csak előtolakodott ez a történet: Még amikor lobogó hajjal rohantam a napi információk után, soha sem hagytam ki az IBUSZ-t. Itt mindig találtam érdekességet, ami mindenkit érdekel. Ezúttal sem volt másként, sőt legnagyobb örömömre az iroda főnöke nyakamba zúdított egy halom „filléres utat”, azt írjam meg, annak lesz sikere. Meg is írtam nyomban, le is került a nyomdába, másnap viszont is láthattam kis remekművemet. Csak akkor lettem falfehér, amikor a címben ez állt: „Filléres utak Miamiba.” A nyomda ördöge fáj dalmasan megviccelt: elírás nyomán a Romániában lévő Mamaia helyett az amerikai Miamiba akartam utaztatni fillérekért a szabolcsiakat. Nem kellett sokáig várnom, hogy a Füles című lap is lecsapjon rám, megírván, hogy pedig oly messze van a két helység egymástól, mint a cikk írója a földrajztudománytól. Hát ez egy klasszikus selejtnek bizonyult. A. S. Nebuló Kilencedik éve szerkesztenek diáklapot a nagykál- lói 1-es iskolában. A Nebuló szerkesztői évek óta nagy szorgalommal gyűjtik riportjaikat, tudósításaikat. A minap a tanácselnökhöz készültek, előre megbeszélték vele a találkozást. Magnót is vittek magukkal, hogy pontosan rögzítsék a beszélgetést, nehogy „elhalljanak” valami fontos adatot. Az ifjú riporter így kommentálta később a tanácselnökkel történt randevút: — Először még nem kapcsoltuk be a magnót, egy kis beszélgetéssel kezdtük az anyaggyűjtést. Úgy gondoltuk, jobb lesz a riport, ha közömbös dolgokkal kezdjük, s csak úgy térünk át a lényeges kérdésekre. Ne izguljon az elnök elv- társ. T. K. — Megismertem, ahogy megállt az ablaknál, de mégis kértem az igazolványt. Elvégre csak a televízióból láttam még a miniszterünket, életben n'em találkoztam vele — emlékszik Pajkos György, a nyírbogáti posta vezetője. Délutánra várták Záhonyba Pullai Árpád, közlekedés- és postaügyi minisztert, az országgyűlés közlekedési bizottságának ülésére. Debrecenből indult, ahol előző nap avatta a KEMÉV által épített MÁV járműjavítót, s kis vargabetűvel ért Záhonyba. Előbb Nyírbogáton állt meg, majd a nyírbátori és a mátészalkai postán kopogtatott be. Tapasztalatait pedig azon nyomban a képviselőknek is elmondta: — Készülünk az ötnapos munkahétre, de tudják, hogy szombaton és vasárnap is lesz újság, amit kézbesíteni kell — kezdte október 20-án a miniszter. — Kaptam én jelentéseket a postásoktól, hogy hiába kapnak több milliós bérkiegészítést, de csak alkalmi munkásokkal, ötven- forintos órabérrel hordják ki hét végén az újságot. No hát, Nyírbátorban a 12 kézbesítő közül csak egy volt, aki azt mondta, neki más elfoglaltsága van, azért nem vállalja, hogy legalább az egyik szabadnapján ki Vigy e" az újSágöt. A többiek úgy mondták, hogy azt a kis fizetést inkább megpótolják valamilyen munkával. Kérdem én, hogy akkor miért ne ott keressék meg azt a nyolcszáz—ezer forintot, ahol értenek a munkához? — Nálunk három kézbesítő van, ők vállalták, hogy szombaton kiviszik az újságot. Sőt még jól is jön nekik, mert ilyenkor nyugodtan be tudják szedni az előfizetési díjakat is — szól a nyírbogáti helyzetkép. Nyírbátorban, a postahivatalban ugyancsak meglepődtek, amikor a miniszter kopogtatott a hivatalvezető ajtaján. — Nagyon szerettem volna a hivatalt is megmutatni, hogy ezt a régi épületet megismerje, újat kapjunk helyette — említi Vinez József. — Csakhogy azt a választ kaptam, amíg az országnak kevés a pénze, ne álljunk elő újabb kívánságokkal. Sokkal jobban érdekelte a minisztert, hogyan alakulnak a hivatalban a bérek, milyen' a dolgozók hangulata. Azóta már tisztázódott, hogy nálunk szombaton a kézbesítők viszik ki az újságot, csak vasárnap dolgoznak az alkalmi hírlapkihordók, mint eddig. A tapasztalatokat Záhonyban azonnal közölte a képviselőkkel a miniszter. A nyomda ördöge Ha az újságban egy-egy szó a kézirattól eltérően jelenik meg, a hibát a nyomda ördögére szoktuk fogni. Ez történt az idén az egyik apróhirdetéssel is. Valaki bútort hirdetett Tiszalökön, de a nyomdász Tiszaszalkát szedett. Annak rendje-módja szerint a másnapi lapban ezt a nyomda saját költségén helyesbítette. A dolog ezzel lezártnak látszott. Mint efféle kisebb ügy, néhány nap alatt feledésbe is merült. Ám nemsokára kopognak a nyomda igazgatójának ajtaján. — A bútorhirdetés ügyben jöttem — szólal meg az idegen. Az igazgató már mondta" volna, hogy ő ezzel nem foglalkozik, menjen a megadott címre, de az illető nem várt útbaigazítást, más miatt jött. — Követelésem van a nyomdával szemben! Napszúrás Év közben mentősökkel készítettem riportot. Egyikük olyan pikáns történetet mesélt el, amelyet akkor nem mertem letenni szerkesztőm, illetve olvasóim asztalára. De szilveszter, az más ... Most, hogy jegyzetfüzetemet olvasom, felelevenedik előttem a derék mentőápoló napsugaras története, amely nagyjából így zajlott le: rádión utasították, hogy szá- guldjon a strandra, mert egy hölgy napszúrást kapott. A strandon egy hanyatt fekvő, fiatal, bikinis lányhoz vezették. <3 ájultan feküdt, látszott rajta a napszúrás minden tünete. Nyíregyháza alatt a mentőápoló tapogatta a lány homlokát és a karját, a pulzusára volt kíváncsi. A lány a száguldó, hűvös mentőkocsiban félig feleszmélt és ezt mondta: — Ne tapogasson, mert rendőrért kiáltok! A megszeppent mentős er— Nem értem — szólt csodálkozva az igazgató. — Én Tiszalök helyett fölöslegesen Tiszaszalkára utaztam, kérem térítsék meg ,az útiköltségemet. — Mennyit kér? — A törvényeset. — Mibe kerül oda a vonat? — Én kérem gépkocsival mentem, a családommal együtt, kilométerenként há- romötvenet kérek. — De hát... mentegetőzött az igazgató. — Örüljön, hogy magamnak, meg a családomnak nem számolom el a keresetkiesést — vágott vissza az ügyfél. Nem volt mit tenni, az igazgató fizetett. Ez alkalommal a nyomda ördöge nemcsak csintalankodott: megbüntette a figyelmetlenséget. Drága lett az a néhány hamis betű. Cs. B. re ezt hebegte: — De hiszen én jót akarok magának. Mire a lány: — Tudom, minden férfi ezt mondja. N. L. A rajzokat KERTÉSZ SÁNDOR készítette
