Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-31 / 305. szám

A KÉRDEZETT: A DIÄK, A PÄRTTITKÄR, A FÖAGRONÖMUS, AZ IGAZ­GATÓHELYETTES, A KISZÖV ELNÖKE KI MIT TERVEZ? működtethetők. A Nyíregy­házi Építőipari Szövetkezet­nél a festők már fel is vetet­ték, a szövetkezetén belül kisvállalkozást szeretnének létrehozni. Remélem a jó pél­da ragadós lesz. NAGY FOGADKOZÁSOK, MERÉSZ ALMOK HE­LYETT A LEGTÖBB EMBER LEGFELJEBB JÖZAN TERVEKET FORGAT A FEJÉBEN, ILYENKOR AZ ESZTENDŐ FORDULÓJÁN. AZ ELKÉPZELÉSEK, A CSENDES ELHATÁROZÁSOK EGYRÉSZT KÖZÖS­SÉGIEK, MÁSRÉSZT SZEMÉLYESEK. KÖZÖS AZON­BAN BENNÜK, HOGY CSELEKVÉSRE SARKALL­JÁK AZ EMBERT. KI MIT TERVEZ 1982-RE? — EZ­ZEL A KÉRDÉSSEL KOPOGTAK MUNKATÁRSAINK NÉHÁNY EMBER AJTAJÄN. ÍME A VÁLASZOK: Fantázia a női cipőben Bálintné Ferenczi Tamará belső ellenőr, Nyírfa Áruház, Nyíregyháza: — Az i^én vizsgáztam a mérlegképes tanfolyam utol­só félévének anyagából és a januári leltár után a cipőosz­tály vezetője leszek. Hihetet­lenül nagy erőpróba lesz ez nekem 1982-ben, még akkor is, ha már 1973 óta itt dolgo­zom. Először leltárszorzónak kerültem ide, az volt a felada­tom, hogy a leltározókkal járjam a boltjainkat és az apróbb számtani szorzásokat elvégezzem. Közben szak- érettségit is tettem a Krúdy-s érettségi bizonyítványomhoz, majd a mérlegképes követ­kezett. Minden eddiginél je­lentősebb lesz viszont életem­ben az új év. Áttérünk az öt­napos munkahétre, új juta­lékrendszert alakítunk ki. Eszerint csak az alapfizetést határozzák meg, a pluszpénzt az eladott cipők után kapják a dolgozók. Az anyagi érde­keltség kiterjesztése minden bizonnyal azt eredményezi, hogy az eladók többet, job­ban, szívesebben foglalkoz­nak rtiajd a vásárlókkal. Hi­szen minden eladott forint után kapnak ők is pénzt. Ezt a felelősségteljes munkakört csak a családom segítségével tudom majd becsületesen el­látni. Három és fél éves Esz­ter lányunkat közösen hord­juk majd az óvodába. Azt várom az új esztendőtől, hogy szakmailag megálljain a helyem,' mint osztályveze­tő. Fantáziát látok a női ci­pőben, ha megyek az áru után, lesz is forgalom az osztályon. Az évi 45—50 millió forintos forgalom emelése nem kis felelősség. Olaj helyett szén Kajái Lajos, a SZÁÉV energetikusa, pártalapszerve- zeti titkár. A vállalat tmk- üzemének és szállítási rész­legének dolgozói, pontosab­ban kommunistái alkotják a pártalapszervezetet. Negyven lakatos, villanyszerelő, rako­dómunkás, gépkocsivezető párttitkára. Mint energetikus, a vállalat egész tevékenysé­gét jól ismeri. — Vállalatunk roppant energiaigényes. Szeretném, ha eleget tudnánk tenni a központi elvárásnak és éssze­rűbben hasznosítanánk az egyre drágább energiát. Jó lenne, ha az illetékes közép­vezetők közreműködésével a termeléshez szükséges ener­giát célszerűbben választa­nák, ki, például a megszokott olaj helyett alkalmazható szén. Kerüljön előtérbe a szén és a hulladék fa haszno­sítása. A műszaki, gazdasági követelmények szigorú meg­tartásával egymillió 229 ezer forint értékű energiát taka­ríthat meg vállalatunk 1982- ben. Szeretném, ha fűtőolaj­ból megtakarítanánk a ter­vezett 60 tonnát. — Szeretném, ha a pártta­gok példamutatásával az öt­napos munkahét bevezetése után. nem csökkenne terme­lésünk. A szocialista brigá­dok most kaptak újítási fel­adatokat. Jó lenne, ha a párttagok eredményesen se­gítenék az újítómozgalmat. Két-három fizikai dolgozóval akarjuk erősíteni pártalap- szervezetünket 1982 végéig. — A fiam a SZÁÉV-nél autószerelő. Drukkolok, hogy februárban sikerüljön a tech­nikusminősítője. Feleségem­mel hét év után a nyáron is­mét szeretnénk elmenni üdülni. Nyereség­milliók Simon Gábor, a nyíregyhá­zi Ságvári Tsz főagronómu­sa: — Igencsak feladta a lec­két a tavalyi jó év a terve­zésnél. Kukoricából még so­hasem vágtunk annyit mint az őszön, ötven mázsát hek­táronként 1500 hektár átlagá­ban. Ugyanennyit persze nem tervezhetünk, de a korábbi átlagoknál többet igen A te­rületet viszont csökkentjük, mert az új szabályozók mel­lett nekünk érdemesebb a kalászos ágazatot erősíteni. Ela'Öjuk javító búzának, vagy vetőmagnak. Az többet hoz. — Nem erőltetjük a hoza­mok növelését. Ha nem 42 mázsa búza terem, hanem 40, az lehet, hogy nagyobb nye­reséget eredményezhet, mert kevesebb a ráfordítás. A költ­ségcsökkentésben van a leg­több tartalék. Ügy tervez­zük, hogy a főágazatokat ha­vonta elszámoltatjuk, ferv szerint bánnak-e pénzzel, anyaggal. így nem lesz év végi meglepődés, hogy ki­fogytunk belőle. — Ezzel együtt nagyobb önállóságot, és egyúttal na­gyobb felelősséget adunk az üzemegységeknek. Így a köz­ponti vezetés jobban átte­kintheti majd a munkát. Az alsóbb központok munkaerő- helyzetéhez igazítottuk a ve­tésszerkezetet is, a buszozta- tást elkerülendő. — A tavalyi esztendőtől 11 millió nyereséget várunk, az idei nehezebb körülmények között is meg lehet találni ehhez az utat. így tervezünk. Bizonyítvány minden pillanatban Néhány hónapja nevezték ki Miiéi Lajosnét az új me­gyei és városi művelődési központ igazgatóhelyettesé­vé. Munka mellett végzi az egyetem népművelés szakát — ez lesz a harmadik diplo­ma — amellett két gyermek édesanyja, a nagyobbik elsős középiskolás, a kisebb elsős általános iskolás. Magától adódik a következtetés: a jö­vő esztendő az új bizonyít­ványok jegyében telik el... — Az emberről bizonyít­ványt állítanak ki minden pil­lanatban. Különösen érzem ezt ezen a közművelődési pá­lyán, ahol állandó készültsé­gi állapot szükséges. Mindig boldogan vállaltam a nagjí feladatokat, s most ez az új munkám megint olyan, ami­re szívesen „felteszem az életem”. Ez persze nem kis áldozatot kíván a családtól, de szerintem csak úgy van értelme az ember életének, ha tud önálló emberként él­ni a család, vagy más közös­ség kötelékében. Számomra a közösség mindig meghatá­rozó volt. Itt is sok függ azoktól az emberektől, akik­kel együtt kezdem el a mun­kát. Akikkel együtt bizonyí­tani lehet és kell... — Szeretném, ha egyre több nő rávenné magát a rendszeres tanulásra, önkép­zésre. Mert forgathatja a fa­kanalat jobbra vagy balra, annak soha nem lesz becsü­lete. De attól, hogy ő „épül”, mindenki épülhet, aki a munkájával találkozik. Én így értelmezem á nőpoliti­kát. Többek között ezért is szeretnék dolgozni a jövő esztendőben. Nagy terv: a kisvállalkozás Tavasszal választották a KISZÖV elnökévé Ónody Istvánt. Mit vár az új évtől, mit tervez az új esztendő­ben? — Negyvenegy ipari szö­vetkezet működik a megyé­ben. Jelentős, közel három- milliárd forint termelési ér­téket állítanak elő, s mond­hatom — nagyon kis kivétel­től eltekintve — eredménye­sen gazdálkodnak. Az elmúlt gazdasági évben egyetlen egy szövetkezet volt veszteséges. Azt várom, hogy 1982-ben már mind a negyvenegy nyereségesen gazdálkodjék, s erre minden lehetőségük megvan. Az új évben 120 mil­lió forintos fejlesztést ter­veznek a szövetkezetek, s ezt az összeget főként importpót­ló, exportbővítő beruházásra fordítják, de emellett bővítik a szolgáltató hálózatot, a tanműhelyeket, valamint új eszközöket is vásárolnak.- — A szövetkezetek fontos tevékenysége a szolgáltatás. Az új kisvállalkozásokra ösz­tönző rendelkezések pedig nagyobb lehetőséget adnak ezek szélesítésére, s mi min­den erőnkkel támogatjuk a dolgozók ilyen irányú kezde­ményezéseit. Elsősorban azt várjuk, hogy a szövetkezetek eddig kisebb kapacitással üzemelt, nem kellően kihasz­nált részlegeit vegyék gebin- be a tagok. Ezek a részlegek vállalkozás formában sokkal jobban és gazdaságosabban Államvizsga és esküvő — Mi mindent tervezek 1982-re? Nem sokat — sze­rénykedik Soltész Klára, a nyíregyházi tanárképző főis­kola negyedéves .magyar-tör­ténelem szakos hallgatója. Ezt nem mondja komolyan, hiszen az új év igazi sorsfor­dulókat tartogat az ifjú ta­nárjelölt számára. — Az egyik legfontosabb: sikeresen befejezni a tanévet, majd jól államvizsgázni. Köz­ben állást is kell keresnem. Augusztus közepén lesz az es­küvőm, s nagyon boldog len­nék ha az évnyitó előtt a nászút is beleférne az időnk­be. A vizsgákkal aligha lesz baj, hiszen Klári eddig is csupa jó jegyet szerzett a’ főT iskolán. Az álláskeresés vi­szont már nehezebb dió. — Borsodi vagyok, Sajóecse- gen laknak a szüleim. Ők ere­detileg szabolcsiak, s vissza­vágynak szülőföldjükre. Ezért ’82 tavaszán házépítésbe kez­denek Nyíregyházán. Vőlegé­nyem és én ragaszkodunk Borsodhoz. Ha lakást nem si­kerül szereznünk, akkor egy időre az anyósomékhoz költö­zünk majd. Amíg mindez valóra válik, sok feladattal kell a.főisko­lás lánynak megbirkóznia. A vizsgák után gondtalan vaká­ciózás helyett munka vár rá: szülei számítanak a segítségé­re az építkezésen. Azért is iz­gul, hogy sikerüljön beutalót kapniuk a nászúthoz. — Jaj, majd’ elfelejtettem! — kap a homlokához Klári nevetve: — január 1-től le akarok mondani a dohány­zásról! Ifjúsági lakótelepet szeretnénk A NYlRTERV építész ter­vezője, László Zoltán: . — Ami a munkát illeti: dol­gozni fogok élőknek és hol­taknak. Ugyanis rám bízták az ajaki és a kisvárdai rava­talozók tervezését, s lehet, hogy furcsán hangzik, de szá­momra nagyon is kedves munkák ezek. Hiszen nem négy falat és rá tetőt kell ter­vezni, hanem figyelembe kell venni a pszichikai tényező­ket, azt, hogy a ravatalozónak méltóságot kell sugallnia. Egy ilyen munkát kihúzni nem lehet a fiókból, hiszen eszmei része is van a feladat­nak. — Tudom azt is, hogy több iskola megtervezése vár rám, egy nyolc tantermesé Nyír­egyházán, egy ugyanekkoráé Tuzséron, valamint több, ki­sebb is. Szívemhez legköze­lebb a tuzséri áll, mert ez sem szokványfeladat lesz. Figyelembe kell vennem a műemlék kastélyt, továbbá azt, hogy Tuzséron alkotótá­bor is működik. A tanács azt kérte, hogy az iskolát tegyük alkalmassá az alkotótábor céljaira is, sőt, az aulát úgy alakítsam ki, hogy hangver­senyek legyenek ott rendez­hetők. — Magánéletem is kötődik munkámhoz. Két gyermekem van, s másfél szobás a laká­sunk. Egyik tervezője vagyok az ifjúsági lakótelepnek, ahol a cél bebizonyítani: a meny- nyiség mellett az igények is jól kielégíthetők, lehet sok lakást színvonalasan megépí­teni. Nos, szeretnék én is ide költözni. A hajnali szerkesztő: Pintér Dezső Jó reggelt, Magyarország! Ébredés után első mozdu­latunk, hogy bekapcsoljuk a rádiót. Közérzetünk a Kos­suth rádió hullámhosszára hangolt: jó, kiegyensúlyozott, nyugodt, bizakodó, sőt, derűs. Sokban köszönhető ez a haj­nali-reggeli hír- és magazin- műsor vezetőinek, munkatár­sainak, akik a három és fél órában úgy tudják ébreszteni az országot, úgy adják to­vább a hírügynökségek jó és rossz híreit, hogy tárgyilago­san és ne borúlátóan kezdjük a napot. Ismerjük hangjukat, meg­fogadjuk tanácsaikat, hisszük szavukat, olyanok számunk­ra, mint a régi, mindig segí­tőkész barátok. Valójában kik ők, hogyan élnek, dol­goznak, mennyire ismernek bennünket a hétköznapok „Jó reggelt!” kívánói? * Az éjszaka és a hajnal ta­lálkozásának hideg órájában még sötétek, kihaltak az ut­cák. Alszik az ország. Alig múlt három óra, Budapesten a Bródy Sándor utca 5—7? számú kapu egyre gyakrab­ban nyílik, érkeznek a haj­nali adás munkatársai. Egy órával műsorkezdés előtt-már együtt van a Jó reggelt!, a Magyar Rádió politikai fő­műsorának soron lévő stábja. Ahogy közeledik az adás kezdésének ideje, szinte elektromossággal telítődik a levegő, már nyoma sincs az ólmos fáradtságnak. Az együttes: eleven összhang. Pintér Dezső műsorvezető­szerkesztő diktálja az üte­met, derű, nyugalom, határo­zottság árad a fiatal kollégá­ból, mintha nem is munka, hanem szórakoztató játék lenne az egész, amit háláló- san komolyan vesznek, ami­ben nem szabad hibázni... Felhangzik a szünetjel, 4 óra 20 perc van, kisvártatva a Rákóczi-indulóval megkez­dődik a nap. A stúdió techni­kai helyiségéből hívják Pin­tér Dezsőt, aki Erőss Anná­val együtt a bemondószobába siet, és a mikrofonok elé ül. Amulva hallgatom a műsor­vezető-szerkesztőt. ahogy minden lámpaláz nélkül, mintha egy régi ismerősének beszélne, rokonszenves köz­vetlenséggel így szól: „Jó reggelt kedves hallgatóim, Pintér Dezső ébreszti és kö­szönti önöket!” Pintér Dezsőnek egy nem mindennapi tulajdonságát fe­deztem fel a reggeli adás alatt: osztódásra képes. Egy­szerre több helyen is jelen Telefon a műsorvezető-szer­kesztőhöz. (Fotó: — Hauer Lajos felvétele) van, az előbb még kellemes, vidám és ékes- szavakkal kö­szöntötte a névnapjukat ma tartó lányokat, asszonyokat, melyre csak úgy záporoztak a telefonos köszönések, most meg a magnószobában talá­lom, egyszerre három témá- han Járgygl^A ^ölj^e^ is ^, veszik; .ezká1 felfo-kozotV- se- ., bességet. — Mi a titka annak, hogy közvetlen modorban, szemé­lyes hangon tud beszélgetni a hallgatókkal? — kérdem tőle. — A műsor szerkesztése­kor figyelembe veszem, hogy mi foglalkoztatja legjobban az embereket, miről szeret­nének hallani. Há csak tehe­tem, nem mondóm a szöve­get áialagra, ha élőben egye­nesen a hallgatóhoz beszé­lek, közvetlenebb kapcsola­tot tudok teremteni. Szerin­tem a párbeszédek is jobbak, ha innen a stúdióból nyilat­kozik az államtitkár vagy a miniszterhelyettes, mert rög­tön válaszolhat a hallgatók kérdéseire. Bevallom, életem nagy élménye« a rádió, bár írni is szeretek. A sokoldalú, elismert új­ságíró hamarosan mint szép­író is bemutatkozik könyvé­vel. Egy napba szinte negy­vennyolc órát sűrít, felesége kiváló segítőtársa, mint orvos tudja, mit jelent az éjszakai, hajnali idegfeszítő szolgálat. Sok levelet kap a hallgatók­tól: szinte családtagként ír­nak hozzá, meghívják, ag­gódnak, ha hosszabb ideig nem hallják. Valóban magával ragadja környezetét — mondják a kollégák is. Az első őszi na­pon úgy érkezett a stúdióba, hogy a zsebéből elővett egy gesztenyét, az asztalra tette, s ettől az egész Jó reggelt! műsor aranybarna hangulatú lett. Előre „megkomponálja” a műsort, de a rögtönzés mestere is. ötletei váratla­nok, tavaly egész télen szállóigévé vált egy reggeli mondása. Röviden a sztori: szibériai télre ébredt Ma­gyarország, hóakadályok az utakon, megbénult a közle­kedés városon, falun. A fő­városi tanács is már mindent ígért a hóeltakarítóknak, és ekkor Pintér Dezső, mint maroknyi hadát végső ro­hamra buzdító vezér, komoly hangján belemennydörögte a mikrofonba: Lapátra ma­gyar! Horváth Anita HM ÜNNEPI MEL1ÍKLET 1981. december 31. A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents