Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-31 / 305. szám
1981. december 31. Kelet-Magyarország 3 Mire vagyunk érzékenyek? KIVÁLÓ KOHÁSZ SZABOLCSBAN Ez nem szerencse dolga... AZ ÖNTÖDEI VÁLLALAT „KIVALÖ GYÄ- RA” LETT A KISVARDAI VULKAN, S AZ ERRŐL SZŐLŐ OKLEVELET A MUNKA ÜNNEPE ELŐTT ADTAK AT. A SZAKMA LEGMAGASABB KITÜNTETÉSÉT VETTE AT AZ IGAZGATÓ, MEICHL MÄTYÄS. AJKIVAL0_ KOHÁSZ KITÜNTETÉS EGYSZERRE ISMERTE EL AZ ALKOTÓ EMBERT S A GYÁRÁT, AMELY SIKERT SIKERRE HALMOZOTT. OVIT: nincs baleset Áramszünet nélkül szerelnek A MAGYAR GAZDASÁG NYITOTT — tehát érzékeny a külkereskedelemre, s aria, amiben szegények vagyunk • energiára, nyersanyagra. Az alkalmazkodás létkérdésünk. Ennek erősödését jelzi például a külkereskedelmi fizetési mérleg éves egyenlegének eddig folyamatos javulása: 1978-tól az adósságállomány éves növekedési volumene 1979- ben a felére csökkent, majd az 1978-as szint 15—20 százalékára. Mivel eközben a nemzeti jövedelem néhány százalékkal növekedett, a népgazdaságban a gazdálkodás hatásfoka nőtt. Az 1981. évi terv ennek folytatódásával számolt, a javulás azonban 1980 végén — néhány ágazatban — lelassult. Lényegében — tisztelet a kivételnek: a vállalatok egyharmadának — a termelő-gazdálkodó egységek nem értek el annyi eredményt, amennyit el lehetett várni. Emellett a gazdálkodó egységek egy része erőforrásaival — beruházásra fordítandó eszközökkel, bérrel, anyaggal, energiával — nem úgy gazdálkodott, ahogyan azt a saját (és az ország) helyzete megengedhette volna. Egyszerűen: a vállalatok egy csoportja a tervhez képest költségvetési bevételkiesést okozott: többet költöttek beruházásra, készletekre, mint amennyi a terv szerint (a belső piaci és pénzügyi egyensúly megtartásához) indokolt lett volna. Egyfelől tehát bevételhiány jelentkezett, másfelől többletkiadás. A terven felül költekező vállalatok pénzüket jó részt a hazai piacon keresték meg, növelve ezzel belföldi eladásaikat. S amellett, hogy elhanyagolták az export fokozását, jelentős mértékben importáltak anyagot, alkatrészeket és energiát. A képlet hasonló ahhoz, amelytől 1979—1980- ban sikerült megszabadulnunk: vagyis az importot meghitelezi a költségvetés, az exportból viszont ez a devizabefektetés nem térül meg. Egy ilyen irányú folyamatnak elejét kell venni, s a gazdaság egészét arra a pályára kell visszaterelni, amelyen 1980-ban sikerült elindulni. IGAZSÁGTALANOK! LENNÉNK, ha nem ismernénk el idei eredményeinket. 1981 — a gondok ellenére — a nemzeti jövedelem és az ipari termelés növekedésével zárult, javult a dollár elszámolású export hozama, korszerűsödött a minisztériumi és a vállalati irányítás. Figyelemre méltó eredmény, hogy miközben az ipari export növekedése elmaradt a tervezettől, a dollár elszámolású kivitel a tavalyinál gazdaságosabb. Éz azt jelzi, hogy az ipari kivitelben az értékesebb — a több élőmunkát tartalmazó — termékek aránya növekedett. 1981 eredményei közé számítható — ha nem is az első helyre kívánkozik — egy igen megszívlelendő tanulság: nevezetesen, ha a gazdálkodás tényeit beható elemzés alá vesszük — miként ezt december 3-án a Központi Bizottság, valamint a téli országgyűlés is tette — világos, hogy a gazdasági hatékonyság eddig elért javulása elsősorban a vállalatok és a lakosság fogyasztói magatartásának változásából származik. Ez különösen a lakossági fogyasztásban egyértelmű: a fogyasztói árak és tarifák alakításának hatására például jelentősen csökkent az energiafelhasználás, ésszerűvé vált némely élelmiszerek fogyasztása, egyes szolgáltatások igénybevétele. A vállalatok nem használnak több energiát, mint ameny- nyi feltétlenül szükséges, s végre nem romlott — miként az évtized első felében — a fajlagos anyagfelhasználás és az eszközha^é- konyság. Az emberek — mint fogyasztók — a világ- gazdasági változásokat közvetítő szabályzók hatásainak megfelelően reagáltak az új helyzetre. Ám — mint termelők — nem távolodtak el korábbi beidegző- dött szokásaiktól. A magánember érzékenyen reagál a személyes jövedelmét érintő fordulatokra, ugyanaz az ember azonban a vállalatnál még nem érzi eléggé a nemzeti, a vállalati és a személyes jövedelem alakulását meghatározó összefüggéseket. Általában mindenki tudomásul veszi a nemzetgazdaság, energia- és nyersanyag-érzékenységét. A szabályzók ma már közvetítik ehhez a szükséges (világgazdasági) tapasztalatokat. Ez kifejlesztette a fogyasztói érzékenységet: figyelem, hogy mit kapok és mennyiért. Ennek függvényében mérlegelem a jövedelmemet is, ettől függően tartom azt kevésnek vagy elégségesnek. Vagyis aszerint, hogy mit kapok érte. Most arra lenne szükség, hogy elsőként az mérlegeljem, miképp lehetne több a keresetem úgy, hogy a nemzet jövedelme is gyarapodjon. A FOGYASZTÓ TUD TAKARÉKOSKODNI, be tudja osztani jövedelmét. A ma és a holnap követelménye azt diktálja, hogy az ésszerű fogyasztás mellett, s jobb teljesítménnyel elért jövedelem gyarapításán is fáradozzunk. A gazdasági szabályozás erre szorít bennünket, s nemcsak itthon, hanem a világpiacon is. Gerencsér Ferenc Arra a kérdésre, hogy mit tart az év legnagyobb eredményének, az igazgató másképp válaszol: időben felkészültek — A legfontosabbnak azt tartom, hogy folytatódott a kollektíva összekovácsolása. Az újonnan jöttek beilleszkedtek, tovább szélesedett az üzemi demokrácia, ma már az üzemekben meg merik mondani egymásnak az emberek, hogy milyen munkát végeztek, azért milyen elismerés jár. Jövőre hatvanadik születésnapját ünnepli a gyár. S meglehet, hogy nem is lesz születésnapi meglepetés, hogy újból elnyerik a kiváló címet az 1981-ben végzett munka alapján. Hiszen nem a véletlen szerencse pottyantja az ölükbe az elismerést, hanem az egész évben végzett céltudatos munka. — Az országban bizony voltak olyan vállalatok, amelyeknek nem akadt elegendő munkájuk, mert csökkentek a beruházások — említi az igazgató. — De mi időben felkészültünk, átalakítottuk a termékszerkezetünket, s ennek meglett az eredménye. Ezt legjobban a tőkés export alakulása mutatja. A tervünk 10 millióval számolt, s a jó piackutatásunk eredményeként 19 millió forintot érünk el. Néhány évvel ezelőtt kettős szorításban élt a Vulkán. Immár beékelődve a város közepébe mindinkább szóvá tették a füstöt, kormot, az egészségtelen munkakörülményeket. A termékre, az akkori legfőbb profilra, a radiátorra viszont szükség volt. A változást a legújabb berendezések üzembehelyezésétől, az automata módjára működő disamatic öntödétől várták, míg a régebbi üzemrészeket már-már halálra ítélték. Á satu esete — Hadd említsem a satu esetét — mondja Meichl Mátyás. — Amikor ide jöttem, már azt beszélték, hogy abba kell hagyni a gyártását, mert gazdaságtalan. Voltak itt fiatal mérnökök, szakemberek, akiket biztattam: kísérletezzenek, változtassanak, mert erre a termékre hosz- szabb távon is szükség lesz. Az idén az új satucsalád utolsó tagját is üzemszerűen, gazdaságosan gyártjuk. Az emberek változása és a termelés módosulása egybeesett. Az idei ifjúsági parlamenten már nem kívánságokat soroltak a fiatalok, hogy mi nem jó, hanem úgy javasoltak változtatásokat, hogy rögtön hozzátették, maguk mennyiben tudnak ezen segíteni. Ám ugyanez mondható el a vállalati központ és a gyár kapcsolatára is. Kisvárdán nem azért kértek milliókat, hogy nekik könnyebb legyen. Rögtön számokkal bizonyították, hogy a kapott pénzből mit valósítanak meg, az a vállalatnak rövid és hosszabb távon milyen hasznot hoz termelésben, minőségben. Az idén a sokat emlegetett legrégibb, s elavult üzemrészek egyike, a régi temperön- töde újul meg. A jövő év második felében új olvasztómű kezdi a termelést, már kényesebb minőségi igényeket kielégíthetnek, s egy licenc alapján olyan radiátorokat gyártanak, amelyek kevesebb súllyal, a gyár számára olcsóbban készülnek. „Hobbim az öntés11 — Nem kell több, mint olyan feladatokat megszabni, értelmes célokat kitűzni, amiért lelkesednek az emberek — vélekedik Meichl Mátyás. — A vezetőnek pedig az a feladata, hogy mindezt folyamatosan ellenőrizze. így az eredmény nem maradhat el. S ehhez még hadd tegyem hozzá, hogy mindez nekem nem keserves munka, mert életelemem, mondhatnám, hogy hobbim az öntés, a szakma, amiben meg tudtam mérni, hogy mire, milyen eredményekre vagyok képes még ötvenen túl is. A kisvárdai munkások pedig karácsony előtt 400 ezer forint jutalmat vehettek fel, ami a szervezett gazdálkodás eredményezte megtakarításból gyűlt össze. Lányi Botond Hazánk villamosenergiaimportjának több mint a fele halad Szabolcs-Szatmár megye területén keresztül. így az Országos Villamostávve- zeték Vállalat nyíregyházi ki- rendeltségének nem kisebb feladata van, mint 300 kilo.- méter elektromos vezeték működésének felügyelete Kovács András kirendeltségve- zető mondja: az utóbbi három évben nem történt fennakadás az üzemelésben és balesetmentesen dolgoztak a szerelők. A 17 villamostáwe- zeték-szerelő közül hárman már a 750 kilovoltos nagyfeszültségű áram kikapcsolása nélkül is elvégzik az ellenállás- és a földelésméréseket, ellenőrzik a légi vezetékeket és a szigetelők átívelését. Szinte hihetetlen: a legtöbb probléma az úgynevezett műtárgyak eltávolításával van, hiszen fa és épület „terem” kéretlenül a nagyfeszültségű vezetékek alatt. Á nagy mutatvány A társaság visszafojtott lélegzettel figyelte a karosszékhez lépő mérnököt, Báto- ri Gáspárt. Eddig csak ugratásnak vélték valamennyien a dolgot, de most, hogy a »csapzott hajú mérnök ledobta magáról a sötét zakót és felgyűrt ingujjban állt a szék mögött, kezdték elhinni, hogy ennek a fele sem tréfa. Egyébként mindeddig ragyogó volt a hangulat a Kakasszóban, ebben a kínosan modernkedő egykori diákkocsmában, ahol huszonegy néhány éve a legsavanyúbb, de a legolcsóbb borból készült fröccsöt szürcsölgették titokban a lyukas zsebű maturandusok. Hiába raktak fel fénycsőarmatúrákat a plafonra s tüntették el a falon felkúszó salétromot műanyag lambériával, a Kakasszó legfeljebb annyit változott, mint az öregedő férfi, aki félrefésüli ritkuló haját, hogy eltakarja magasodó homlokát. Ide. az ifjúságot idéző falak közé javasolta minden esztendő utolsó estéjére a rendszeres találkozót Bősz Feri. ötlete miatt nagyon megdicsérték az érettségi banketten, mondván, na Frici, te is alkottál valami maradandót. Azóta is minden évben összegyűlnek, nem várják meg a szokványos öt esztendőt az érettségi találkozóra. Kezdetben a jó nagy ivászatok, evé- szetek estéje volt ez, később már beleegyeztek, hogy el lehet hozni a feleségeket is, ami együtt járt az italok mennyiségének csökkenésével és a kiadások növekedésével. Mert ugye,-az ember mutassa meg, hogy az elmúlt évben is vitte valamire. Ezután már nemcsak a szemek csillogtak a -minőségi italtól, hanem az ékszerek is az asszonyok kezén, nyakán. Két koccintás között aztán ki a külföldi útról, ki az éppen most épült nyaralójáról, ki pedig hivatali haladásáról tartott élménybeszámolót. Bátori Gáspár építész- mérnök az egész estét csendben szemlélte, egyedül kortyolgatta a maga kis debrői borát, s magában mosolygott a kincstárinak tűnő történeteken. Aztán mégis ő tett az estek főszereplője.^ Valamennyien jól emlékeztek rá, hogy Gazsi nemcsak jeles tanuló volt a gimnáziumban, hanem remek tornász is, a kézenállás specialistája. Ilyenkor, szilveszter este diákkorában fogadásból kézen állva körbejárta a tánctermet. Itt a Kakasszóban következett azonban az igazi nagy mutatvány: Bátori Gáspár minden éjfél után kézen állt egy karosszéken. Szokás szerint most is fogadásokat kötöttek, persze, csak a fogadás kedvéért, mert mindenki biztos volt benne, ez a Gazsi most. húsz év után is olyan kitűnő kondícióban van, hogy játszi könnyedséggel megáll a karosszéken, fejjel lefelé. — Szeretném én azt látni! — Azért a Gazsi pocakja sem éhezésre vall... — Vigyázat mérnök úr. olajos a padló! Bátori tudta, hogy mindezt csak játékból, körítésnek kiabálják körülötte. őt azonban mégis idegesítették a lekicsinylő szavak. Ö nem tudott nagy kalandokkal, kitüntetésekkel, újítási díjakkal, lottónyereménnyel dicsekedni, ő csupán egy tervezőintézet dolgozója, statikus, kettő plusz egyszobás főbérletben lakik családjával s beutalót is egyszer kapott még a szakszervezettől. Neki igenis szüksége van erre a mutatványra. hogy egyenrangúnak érezze magát a többiekkel. Megragadta a szék karját, mélyet lélegzett. Bár egy kicsit nehéz volt a hortobágyi húsos palacsinta. de elég erősnelc érezte magát, hogy végrehajtsa a gyakorlatot, a nagy attrakciót. Most 13 úgy képzelte, mint any- nyiszor: erőkézenállást csinál. Csak semmi ragaszkodás. hanem kinyújtott lábak, spiccelés, megfeszülő izmok és hopp. máris nyílegyenesen áll a lába a plafon irányába. Elsőre nem sikerült, mintha vaspánt szorította volna a derekát. LJjra megpróbálta. Erőből ezúttal sem tudott kiegyenesedni ... Most már mindegy, ragaszkodással nem olyan mutatós, de célszerű. Két lábával egyszerre ruganyozott és lendült a magasba ... Nagy zuhanással fordult át a széken, az olajos padlóra. A többiek rémülten hajoltak le hozzá, felemelték, ráültették a karosszékre s miközben vigasztalták, borral kínálgatták, megpróbált mosolyt varázsolni a szája szélére. B átori Gáspár mérnök fél óra múlva észrevétlenül távozott. Leintett egy éppen arra járó taxit, bemondta a lakáscímét s amikor a kocsi elindult, a visszapillantó tükörben nézte, hogyan jut egyre messzebb ifjúsága szigetétől. Angyal Sándor / S
