Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-28 / 302. szám

2 Kelet-Magyarország 1981. december 28. „Nér nem csörög az óra" A Kappant is fűtötte FÉLRETETTÉK az egyen­ruhát, minden kötelmeivel. Körülülik a hosszú asztalso­rokat, arcukon a fáradtság és a megnyugvás jelei. Csaknem százan vannak. Mindnyájan a MÁV nyíregyházi körzeti üzemfőnökségétől vonultak nyugdíjba 1-981-ben. Nyugdí­jas-találkozó hozta őket ösz- sze. Van köztük, aki a hábo­rúban lerombolt állomás fel­újítását segítette, meg olyan is, aki a „Békevonaton” tel­jesített szolgálatot. Itt ül kö­zéptájon Butenkov István ko­csilakatos, a MÁV Kiváló brigádjának volt vezetője. A pódiumon, szintén középen ül, énekel és zenél ifj. Butenkov István, a vontatási főnökség művezetője. MEGÉRDEMLIK az itt ülők a köszöntést. Hiszen életük nagy része kényszerpályán mozgott. Három-négy évti­zeddel ezelőtt nem válogat­hattak a kínálkozó munkale­hetőségek között, később megszokták, vagy megszeret­ték a vasutat. Hány embert láttak, hány ember látta, is­merte őket? Századnyi vasu­tas. Fegyelmezett emberek, a körzetben ők jelentették a „magot”, a „húzóerőt”. Mind­egyiküknek volna néhány sztorija. Hámornyik József például az 1944. esztendőt eleveníti fel. Ekkor jött a vasútra először. Makkegész­séges létére nem vitték a frontra. De csak azért nem, mert három bátyja már kint harcolt az első vonalban. 1946-ban mint nőtlen embert elbocsátotta a vasút. Rövid ideig még az évben és 47-ben is visszavették. Pályamunkás­ként dolgozott a szerencsi vo­nalon. A visszavonuló néme­tek által felszántott pályát javítgatta. Aztán tanulgatott és vonatvezető lett. AZ ÜZEMFÖNÖKSÉG Szb- titkárá az együtt eltöltött ke­mény napokra emlékeztet. A főnökség vezetője elmondja. hogy a jelenlévők többsége akkor jött a pályára, amikor kiadták a jelszót: „Arccal a vasút felé!” Méltatja munká­jukat azzal is, hogy megem­líti: havonta 240—260 órát kellett akkor dolgozni és még később is. Jelenleg I§0 óra a kötelező, s januártól csak 182 lesz. Mint a főnök mondja, ezt a jelenlévők már nem él­vezhetik, de töltse el őket a jó érzés, hogy ők is segítet­ték e kedvezmény megterem­tését. A fiatal üzemfőnök- helyettes az őskorról beszél, nosztalgikusan említi, hogy valaha a szabolcs-szatmári falvakban eseménynek szá­mított, ha befutott a gőzös. A füst és a füttyszó az időt is jelezte ... SALAMON ANDRÁS nyu­galmazott főkalauz, a nyug­díjasklub vezetője fájó öröm­mel említi: „Nekünk már nem csörög az óra. Találkozgas- sunk a nyugdíjasklubban.” Gincsai Mária arról szól, hogy kereken 30 évig volt kocsi­takarító. Az érkező szerelvé­nyeken több tucat seprűt el­koptatott. Mellette ül barát­nője, Duszka' Ilona, aki szin­tén bő 30 évig dolgozott az üzemi konyhán mint konyha­lány. A konyhai tűzhely me­lege is nehéz lehetett, de Ma- csicza Károlyra a mozdo­nyok ontották a hőséget. Zsargonban mondja: „Fűtöt­tem a Kappant, a Trumant, a Nyalókát és a 424-est is. Később letettem a dízel-moz- donyvezetői vizsgákat, akár nyakkendőben is vezethet­tem.” A mozdonyfűtés vala­ha szakmának számított. A kemény munkát kevesen sír­ják vissza. Viszont sokan „felmelegítik” régi-régi em­léküket. Árad a szó, közben fejkendős, alacsony asszony­ka, Patacsi Péterné nyugal­mazott takarítónő lép á mik­rofonhoz és népdalokat éne­kel. Rádiókabaré '81 — Nyíregyháza Megreformálták a reformot... Tavaly még profilt pucol­tak, az idén pedig újabb nagy vállalkozásba fogtak a nyír­egyházi rádiósok a közelgő szilveszter tiszteletére. Szil­veszteri kabaréjukkal ugyanis megpróbálkoztak az iskolai reform megreformálásával... A 70 perces tanórai kaval- kádban sor kerül majd mun­kásosztály-főnöki órára, szó lesz a testnevelés, a nyelvtan, a politikai gazdaságtan és iro­dalomórák anyagairól is. A maga nemében első és egyedülálló kezdeményezé­sük azért is, mert ez lesz az első olyan alkalom, amikor „profik”, azaz a Móricz Zsig- mond Színház művészei mű­ködtek közre a műsor felvé­telénél. Sőt: közülük többen arra is vállalkoztak, hogy sa­ját kútfőből merített írásaik­kal társszerzői lesznek a szil­veszteri kabarénak. A műsor tartalmának színe-java ma­radjon meglepetés. Ám ízelí­tőül, mintegy kóstolóként né­hány „óra” tartalmáról ezút­tal is szólunk. Az irodalom­órán például ismét eljátsszák a színművészek a színház nyi­tódarabját, amely azonban Kulcsár Attila, a szerző jó­voltából a „Csenger és Tündi” címet viseli. S persze mi más­ról lehet szó a darabban, mint az idei szabolcsi almaszüret­ről. Mikrofon elé lépnek az egyetemes história nagy re­formerei. A reform tanóra fő­szereplője Széchenyi István, Kölcsey Ferenc, Rousseau, Brunswick Teréz és még so­kan mások... A tornaóra dirigense az év atlétája, Bakosi Béla. Ez al­kalommal sem lesz kabaré hírcsokor és az azt kommen­táló megjegyzésfüzér nélkül. S mivel a nyírségi stúdió egy­úttal körzeti rádió is, szót kapnak a hajdúságiak is. Ä kabarét az óesztendő utolsó napján 17 óra 10 perc­től hallhatják Nyíregyháza hullámhosszán... A rádiófelvétel egy pillanata: a reformórán a stáb. Balról jobbra: Szabó Tünde, Berki Antal, Vitai András, Palotai István, Stettner Ottó, Lakatos István és aki egyúttal a kaba­ré szóvivője is volt: Máthé Eta. (Jávor L. felv.) A vásárosnaményi írógépgyárban táska és irodai írógépe­ket gyártanak, különböző klaviatúrával. Nagy Gézáné és Ba­kos Gizella latin klaviaturájú írógépről vesz írásmintát. (Jávor) Segífenek a bajba jutottakon Menüsök mesélik Mikor rúgott a ló? # Az elfordított ház „Pacsirta" az autóban A mentősöket úgy képzeljük el, hogy állandósult ko­moly arccal, összevont szemöldökkel segítik a bajba jutott embereket, (elrezzennek minden telefoncsörgésre, rádióüze- netre. Pedig az élet nekik is produkál derűsebb pillanato­kat. Á nővér lakása A kórházak ifjúsági parlamentjein szinte mindenütt felvetődött egy égető gond: a szak­dolgozók lakáshelyzete. Szólt erről Buda Károly- né, a megyei kórház KISZ-titkára, Kányádi Erzsébet ápolónő, Máté Róza szakdolgozó — hogy csak néhány nevet említsek. Sokak vélemé­nyét tolmácsolták akkor, amikor azt fejtegették: az ápolónők, szakdolgo­zók nagy fluktuációjá­nak egyik, s talán fő oka, hogy nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak önálló otthonhoz. Nem szeretném ecse­telni, mit jelenthet egy egészséges leánynak vagy asszonynak, apácaként élni egy agyonfegyelme­zett nővérszálláson. Sem­mi magánélet, sem­mi közeli cél, csak a megdlvás esetlegessége adódik ilyen körülmé­nyek között.' Lehetne most biztatni a fiatal ápolónőket: csak gyűjtö­gessenek, s ha lesz pénz, könnyebb lakáshoz is jutni. De hogyan? Az egészségügyi szakdolgozó nem számít munkásnak. Nem részesülhet tehát azokban a kedvezmé­nyekben, melyek bárme­lyik fizikai dolgozót megilletik. Ez ugyanis nem szakmunka, hiába végzik a szakiskolát. Nyilvánvaló, hogy a hiba óka itt keresendő. Bár akik nem lépnek eb­ben az ügyben, megpró­bálhatnák egyszer, fizi­kai munka-e a betegápo­lás, emelgetés — hadd ne soroljam tovább. De van egy másik szemléletbeli gond is. Míg az orvosok egyre-másra kaphatnak lakást — nagyon helye­sen —, addig az egész­ségügyi szakdolgozókat sosem igyekeznek ilyen módon helyhez kötni. Márpedig orvoslás nin­csen szakdolgozók nélkül. Elég ha arra utalok, hogy a megyei kórház­ban jelenleg 80 ápolónő hiányzik. Nem volt könnyű az ötnapos munkabeosztást elké­szíteni, hiszen szin­te minden osztályon szűkös személyi feltéte­lek vannak. így aztán, ha egy kis nehézség adódik, az.rápolónő gyorsan to­vábbáll — szintén ért­hető módon. Nem vitás, súlyos kér­dések ezek. A lakások nem állnak üresen, költ­ségük, áruk mind na­gyobb. így láthatóan a kör be is zárult. Érdemes lenne a parlamenteken felmerült lehetőségeket mérlegelni. Jó megoldás lenne az is, ha kolostori nővérszállások helyett olyan garzonokat építe­nének társas rendszer­ben, melyek nem hálóhe­lyet, hanem otthonte­remtési lehetőséget kí­nálnának. A bajt mi or­vosolni nem tudjuk. 'De biztos, hogy mint annyi más, talán nehezebb ügy, ez is megoldható. (bürget) Fotószerviz Debrecenben Szabó Lajos mentősofőrnek három derűs történeté is van. Nemrég egy Nyíregyháza mel­leti tanyabokorba riasztották azzal, hogy egy férfit fejbe rú­gott a ló. Szirénázva robogott a megadott címre, ahol is egy idősebb férfi állt a kapuban. Tőle kérdezte: hol a beteg? Mire a megkérdezett: „Én va­gyok az.” Erre a mentősofőr: „De hiszen magát fejbe rúgta a ló”. így az öreg: „Igen, fej­be rúgott, de már három he­te. Az asszony nem tud meg­gyógyítani, vigyenek kór­házba”. Egy Nagycserkesz melletti tanyabokorba beteg- szállítás miatt rendelték ki Szabó Lajost. Egy még jó erő­ben lévő, 82 éves nénit kellett beszállítani a tüdőgondozóba. A néni még soha nem ült mentőben, személyautóban sem, buszon is csak egyszer, vagy kétszer. A mentő vissza­vitte a tüdőgondozóból, de nem pont a kiskapunál állt meg. Erre a csípős nyelvű idős néni a mentőből kiszáll­va így kiáltott: „Ki fordította el ezt a házat, meg ezt a ke­rítést?” A tapasztalt mentősofőr nem egyszer részeget is szállított. Egyszer egy nyíregyházi eme­letes lakásba riasztották, ahol egy festő szakmunkás munka közben alaposan berúgott, fő­leg a háztulajdonos kínálga- tására. A tulaj meg a másik festő nem bírt a drabális ré­szeggel. A mentősofőrben azonban régi barátját vélte felfedezni a részeg festő és puszilózva, engedelmesen szállt be a mentőkocsiba. Bu­ga József mentőtiszt viszont sehogy sem bika a kijózanító állomásra vinni az egyik kö­tekedő részeget. Végül is a ré­szeg engedte magát betusz­kolni, de csak azzal a felté­tellel, ha a mentőkocsiban el­énekelheti a Daru madár fenn az égen kezdetű dalt. Bakosi Gusztáv mentőápoló régi ismerősét vitte szülészet­re. A vajúdó asszony a ko­csiban azzal dicsekedett, hogy most nyolcadszor jön szülni. Az ápoló ' megkérdezte: „És dolgozik valahol?” A válasz: „Hát nem elég munka ez ne­kem?” Lelketlen emberek néha telefonon szórakozásból ri­asztják a mentőket. De év végén az is gyakori, hogy egykori betegek, meg balese­tet szenvedettek azért veszik a telefont, hogy boldog új évet kívánjak a mentősök­Fényképezőgép és fotócikk­szerviz nyílt Debrecenben az újkerti lakótelepen. Ezzel az eddig hiányzó szolgáltatással állnak a város lakosságának rendelkezésére: a hajdúsági megyeszékhelyen ugyanis nem volt ilyen jellegű javítómű­hely. A Budapesti Fotóelekt­rpnika Szövetkezet debreceni fotószervize jól felszerelt al­katrészraktárral is rendelke­zik, s Hajdú-Biharon ' kívül Szabolcs-Szatmárból és Bé­késből is várják az üzletfele­ket. A szervizben használt fotócikkek árusításával is foglalkoznak. nek. (nábrádi) Elindultak a sörözőből... Kifosztották áldozataikat Régebben ismerte egymást a két nyíregyházi, a 32 éves Kató István és a 41 éves Csorvási László. Június 25- én együtt italoztak a város­ban. B. Ferenc e napon dél­után érkezett Nyíregyházára vásárolni. Ennek megtörtén­te után az állomásra indult, de közben betért a Jereván kertbe, s leült a Katóék asz­talához. Tovább ittak, s mindhárman lerészegedtek. Elhatározták viszont, hogy elmennek áj Szindbád sörö­zőbe. Ott, ugyan zártkörű rendezvényt tartottak, de si­került bejutniuk és pálinkát inniuk. Amikor /távoztak, a söröző előtt találkoztak egy máig is­meretlen cigány nővel. Hív­ták magukkal, de ő azt Vála­szolta, hogy részegekkel nem foglalkozik. Végül — mikor a többiek elindultak az állo­más felé —, Kató kérte, hogy menjen vele, de a nő újra ki­jelentette, hogy nem megy. Ekkor Kató a közelben álló V. Andráshoz fordult, (aki­nek egyébként semmi köze sem volt hozzájuk), s kérdez­te tőle, hogy ismeri-e a nőt. V. András mondta, hogy nem, sose látta, de Kató úgy arc­éul ütötte, hogy V. a földre zuhant. Mivel véres lett az arca, a lépcsőházi csapnál megmos­ta, s újra kiment a bejárati ajtóhoz. Kató ekkor odament hozzá és megkérdezte, hogy ő volt-e az előbb a Szindbád előtt? V. András alig vála­szolt, Kató újból ütötte, majd dulakodtak, V. ismét a földre került, s Kató ott is püfölte. V. András védekezésképpen a két kezét maga elé emelte, Kató megfogta a bal karját és lehúzta róla a lánccal fölcsa­tolt kvarcórát. Ezután Kató Csorvásiék után indult, s elmondta ne­kik, hogy leütött egy fiatal­embert, és megmutatta a kvarcórát is. A cigány nő ve­lük tartott, s mivel az Arany Szarvasban záróra volt, úgy döntöttek, hogy a Csorvási lakására mennek. Csorvási azonban nem akarta beenged­ni a nőt, ezért az Katóval az udvari fáskamrába ment be. Csorvási és B. Ferenc benn iszogatták azt a bort, melyet B. még a Jerevánban vett. Később bement hozzájuk Ka­tó és a nő, akit Csorvási zsí­ros kenyérrel kínált, állítása szerint azért, hogy mihama­rabb távozzon. B. Ferenc ittasan azt mond­ta, hogy a nőt elviteti a rend­őrséggel. Erre Kató neki­ment a szennyesládán ülő B. Ferencnek, s úgy megütötte, hogy ő eszméletét vesztve for­dult le; a földre.: (Közben a nő'1 átment a szobába.) Kató később újra megtámadta B. Ferencet, s ütéseinek követ­keztében ő a konyhakredenc üvegjének esett, az betört, s B. nagyon vérzett. Csorvási már fékezni pró­bálta Katót, fölszólította, hogy ne bántsa. Még egy használt inget is adott B.-nek, hogy azzal váltsa föl véres pulóverjét. Kató kipakoltatott mindent B.-vel a zsebéből, táskájá­ból. Zoknik, trikó, szandál, (értékük 933 forint), és 700 forint készpénz. B. ekkor tá­vozni akart, de a bezárt aj­tón át nem tudott. Csorvási ekkor megjegyezte: — Ugye nem tudod hol jöt­tél be? B. Ferenc a rendőrségre ment A rendőrség visszadta neki megtalált holmiját, a pénze viszont nem került meg. Ká- tóékat letartóztatták. A vizsgálat során tisztázó­dott: V. András könnyebben sérült, B. Ferencnek azonban — más sérülések mellett — eltört az orrcsontja. A Nyíregyházi Megyei Bí­róság Katót két kifosztás, sú­lyos testi sértés és garázdaság miatt két és fél év, Csorvásit a kifosztás miatt egy év bör­tönre büntette, Katót három, Csorvásit egy évre tiltva el a közügyektől. Kötelezte őket a bíróság, hogy a meg nem té­rült kárt fizessék meg. Az ítélet jogerős. (k)

Next

/
Thumbnails
Contents