Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-19 / 297. szám

1981. december 19. Kelet-Magyarország 3 Modern „egyke"? NEM DIVATBÓL kerül­tek újra és újra napirendre a család, a népesedéspoliti­ka, a nővédelem kérdései. Nagyon is valós alapja van az aggodalomnak, melyek a különböző hivatalos fóru­mokon, vagy éppen a napi beszélgetések szintjén meg­fogalmazódnak. Az orszá­gos és helyi népesedéspoli­tikát segítő intézkedések el­lenére kevesebb gyermek születik országunkban, mint amennyire szükség lenne a ma munkaképes korosztá­lyának utánpótlására. Mi játssza vajon a fő sze­repet e társadalmi és nem­zeti szempontból egyaránt fontos helyzet alakulásá­ban? Valamiféle modern „egyke” van visszatérőben, amelynek oka ma nem a vagyon egybetartása, ha­nem a kényelmesebb élet, a gyermek vállalásának el- odázá'si%siÜá%,y á1 s'tkertéle'h házasságtól való félelem...? Vagy mégsem támogatjuk elég okosan azokat a csalá­dokat, amelyek szeretettél és felelősséggel akarják a gyermeket, de a lakás és egyéb megélhetési körülmé­nyeik ezt erősen nehezítik? Mivel a jelenlegi népese­dési helyzetkép aggodalom­ra ad okot, elég gyakori a szélsőséges megközelítés, amelyekkel azonban aligha lehet egészséges mederbe terelni a népesedés alakulá­sát. Egyesek nagyobb szi­gort emlegetnek a válások­nál, az abortusznál, holott a probléma gyökere ennél sokkal mélyebb. Jól tudják ezt országos szerveink is, amikor is a párt legfelsőbb testületének határozatai alapján, több évvel ezelőtt kidolgozták a családvéde­lem, nővédelem, a népese­déspolitika legfontosabb tennivalóit, melyek szép eredményeket hoztak. Kide­rült azonban az is, hogy a népesedéspolitikai határozat gyakorlati próbája során rések is keletkeztek, me­lyek meg-megakasztják a gyorsabb ütemű fejlődést. A sokkal összehangoltabb, a több irányú program — és a folyamatos megvalósítás — hozhat kedvezőbb változást, mégpedig nem is máról holnapra, hanem talán csak évek múlva. NÉHÁNYAT RAGA­DUNK KI csupán a sok közül, amelyek megyénk párt-, társadalmi, állami szerveit, csakúgy ppn^átlasg gos állampolgárait foglaft koztatják. Ezek egyike, ho|y sem a családi, sem az isko­laéletben, nevelésben, vala­milyen oknál fogva nem kap súlyának megfelelő sze­repet a családi életre való nevelés, a fiatalok felkészí­tése a házasságra. Nem er­kölcsi prédikációk sokasá­gára, sablonokra van szük­ség, hanem felelősebb szü­lői magatartásra, az iskolai életben pedig a családi élet pozitív vonásainak erősíté­sére. Ez, jól tudjuk, nem­csak a nevelők szemléletén, akaratán múlik, hanem azo­kon az óratervi kötöttsége­ken is, amelyek alig-alig adnak lehetőséget a fiata­lokkal való egyéni foglalko­zásokra. Vannak azonban olyan órán kívüli közösségi alkalmak is, amikor a pe­dagógusnak lehetősége adó­dik nemcsak az oktatásra, hanem a nevelésre is. Szükséges korrekcióra szorul a házasság előtti kö­telező tanácsadás is, amely jelenleg formális: a fogam­zásgátlókkal kapcsolatos néhány tudnivalóra szűkül. Akár ördögi körnek ne­vezhetnénk a lakáshelyze­tet, amely nem nagyon buz­dítja a fiatalokat a család- alapításra, házasságkötésre. Ha még nincs gyerek, ke­vés az esélyük, hogy belát­ható időn belül lakáshoz jutnak. Előbb tehát jöjjön á gyerek — az albérletben — aztán kezdhetik el a kilin­cselést, a gyűjtögetést a la­kásra. De miből, hisz kell a pénz az albérletre, a gyer­mekre... Néhol félkész, ne­gyedkész házakkal is pró­bálkoznak már, ami a ke- •vés pénzű fiataloknak igen kedvező és jobban is ösz- szekovácsolja a családokat a közös munkálkodás. Me­gyénkben sem ártana ilyen utakat is keresgélni. Ugyancsak országosan is kritizált és változtatásra érett gond, hogy rugalma­sabb an kezeljék a gyesen lévő kismamák dolgát, ne­vezetesen otthoni elfoglalt­ságaikat. Elsődleges felada­tuk a gyermek nevelése, ez egyértelmű, de akinek a gyermek mellett egy kis otthoni munkára, „bedol­gozásra” is van ereje és kedve, az miért ne egészít­hetné ki a család jövedel­mét ezzel is. Ennek munka­jogi akadályai vannak, amelyeken remélhető a kö­vetkezőkben sikerül változ­tatni. JOGGAL VÁRHATJUK, hogy a következő időszak­ban újabb hasznos intézke­dések születnek a népese­déspolitika jobb megvalósí­tására. Valamennyiünk, — 44j)apcsak a szülőképes kor­osztály — szárú á?a Ídittíj sak ezek a lépések. Arról váfi szó, jó tíz-tizenöt év múlva, ki tart el bennünket? Páll Géza Szezonban szombaton is... Munkásőrök között Porcsalmán Év vége felé a munkásőr alegységek is számot adnak idei tevékenységükről. A porcsalma-tyukodi szakasz tagjai este hatkor gyülekeznek a községi pártbizottság termében. Egyikük sem visel nyakkendőt, mégis ünnepélyes a hangulat. Jogos az elégedettség, ért­hető a jókedv, hiszen a sza­kasz nagyobb része a helyi konzervgyárban, kisebb része a tsz-ben dolgozik, s az el­múlt hónapokban mindkét üzemben nehéz feladatokat sikerült teljesíteni és a sza­kasz ebben az évben kiváló­an teljesítette a munkásőri feladatokat is. Érdekessége a szakászgyűlésnek, hogy két Kállai Mihály van jelen. Az idősebb, az alapító munkás­őr, a tsz-nyugdíjas párttitkár és a fia, a községi pártbizott­ság jelenlegi titkára. Áz alapítók Papp Simon szákaszpa- rancsnok a jubileum jegyé­ben nem csak egy év mun­káját értékeli, egy kicsit visz- sza is tekint. Hozzáteszi, hogy a volt csengeri járás­ban, illetve a községben nem 25, csak 24 éve alapítottak munkásőr alegységeket. Az alapítók közé tartozik Kállai Mihályon kívül Almási Já­nos, Nagy Sándor, Papp Si­mon és Szénás Ferenc. Eb­ben az évben, csak úgy mint az elmúlt bő két évtized alatt a munkásőrök élenjárói vol­tak a munkának, a szocialis­ta brigádmozgalomnak. Kö­zülük 18 kapta meg a Ki­váló Dolgozó, vagy a Kiváló Tsz-tag kitüntetést. A kon­zervgyár és a tsz dolgozóinak létszámát tekintve az arány igen jó. A konzervgyári kol­lektíva év elején vállalta, hogy két fiatalt párttaggá ne­vel. Ezt a vállalást is sike­rült teljesíteni.'A helyi úttö­rőkkel főleg ebben az év­ben sikerült elmélyíteni a kapcsolatot. Az ifjú diákok érzelmileg is kötődnek a munkásőrökhöz. A munkásőr tevékenységet értékelve a beszámoló meg­állapítja, hogy a szakasz a hagyományoknak megfelelő­en idén is maradéktalanul teljesített minden feladatot. Mi is utal a jó hagyomá­nyokra? Az, hogy a szakasz az utóbbi tíz év alatt hatszor nyerte el az egység legjobb szakasza címet. Az egyik foglalkozáson megyei dicsé­retet kapott a szakasz. A po­litikai foglalkozásokon az aktivitás volt a jellemző. Szolgálatban és foglalkozáso­kon 100 százalékos volt a megjelenés. Ez szinte termé­szetes, de csak úgy sikerült elérni, hogy három szolgá­latban beteg munkásőr he­lyett tartalékosok álltak helyt. Az egyik foglalkozást pedig kissé betegen is önként vállalta a szakasz egyik tag­ja. Jól sikerültek a családias A FÉMMUNKÁS nyíregyházi gyárában a Ganz-MÁVAG és a Csepel Autó részére készítenek alkatrészeket. Dízelmozdo­nyokhoz ebben az évben nyolcezer darab hengerperselyt gyártottak.. Felvételünkön: Balogh Gyula hónológépen mun­kálja meg a hengerperselyeket. (Jávor L. felv.) összejövetelek, a baráti ta­lálkozók. A beszámoló egyet­len mulasztásról, illetve ha­lasztásról szól. Az is megbo­csátható, sőt az alegység ja­vára írható. Augusztus 20-ra családias összejövetelt, közös kirándulást terveztek, de ez elmaradt, mert alkotmá­nyunk ünnepén mind a kon­zervgyárban, mind a tsz-ben nagyüzem volt. Vasárnapjukat' is áldozzák Nagy László munkásör, a konzervgyár művezetője ar­ról szól, hogy az élelmiszer- ipari üzemben húsz szocia­lista brigád működik, s a munkásőrök mozgató rugqj a mozgalomnak. Fő szezonban több szabad szombatjukat, vasárnapjukat áldozzák a termelés sikere érdekében. Kállai Mihály azért is ör­vend e körben köztisztelet­nek, mert a helyi tsz-nek is alapító tagja volt 1949-ben. Az idei munka értékelését összekapcsolja az utóbbi har­minc év fejlődésének ismer­tetésével. Az idei értékelés­nél szó szerint ezt mondja: „Szakaszunk tagjai nem ön- zőek, nem anyagiasak. Nagy volt az igénybevétel, de soha senki sem mondta, hogy a foglalkozás alatt megperme­tezhettem volna az almáso­mat.” Nagy Simon a fegy­vertisztítás meggyorsításá­ra tesz javaslatot. Andrási Zoltán elmondja, hogy a rossz időjárás sem befolyá­solta a foglalkozásokat. Min­dig jó volt a hangulat, élénk a figyelem és szerinte ez an­nak köszönhető, hogy nem voltak unalmasak a témák. Tekintély a fiatalok között Andrási Zoltánról tudni kell— avat be a „műhelytit­kokba” a szakaszparancsnok —, hogy munkahelyén, a kon-' zervgyárban nem rég volt egy ésszerűsítése, amely ál­tal egyszerűbb lett az üvegek lezárása. A fiatal munkásőr három kisgyermek édesapja, mégis vállalta, hogy január­tól több hónapig a munkásőr­ség budapesti központi isko­láján tanul. (Természetesen ezt a feleségének is vállalni kellett.) Szénás Ferenc rövid, de sokatmondó felszólalása így hangzik: „Tekintélyünk van a fiatalok körében, ök ha­marabb ugranak már fel a gépkocsira. Jövőre, a 25 éves szolgálat után le is szerelek. Jöjjön helyettem egy fiatal.” N. L. Páholyból M ióta a nyugdíjas tanár­nő előrehaladott láb- izomgyengesége miatt nem tudta elhagyni a lakását — és már évek óta élt így —, érdekes változások mentek végbe nemcsak az életmódjá­ban, hanem a gondolkozásá­ban, szemléletében is. Magá­ban ezt úgy fogalmazta meg: olyasmi történt, mintha az emberiség visszatérne a geo­centrikus világszemlélethez. Mindennek a központja a la­kása lett. Nem csupán család­jának a tagjaival találkozott most már csak itt (mintha bolygóként keringenének, tűntek fel nála szinte szabá­lyos időközönként a távol la­kók is) — de mintha azok az impulzusok, benyomások, amelyekért azelőtt kiment a világba, most azok is bejöt­tek volna hozzá. Azelőtt bosszantotta, hogy a negyedik emeleten lakik, ne­héz volt a le-feljárás. Most, mivel a lakását úgysem hagy­hatta el, előny lett a nagy magasság: az ablakokból messzire ellátott, nemcsak a környező utcák tárultak ki előtte, hanem a városon túli hegyek, erdők is ide-ideinte- gettek. Sajátos színpad lett a világ, az ő konyhaablaka pe­dig (szobája a bérház udva­rára nyílt) sajátos, magasan elhelyezett páholy, ahonnan a dobogó minden pontját nagy­szerűen belátja. Érdekelte az előadás, valami érdekes ízt érzett benne, hogy a világ az ő számára így teatralizáló- dott, meg hát a napi munká­ját hamar elvégezte, tévét nézni egész nap nem lehet, olvasni sem — elég sok időt töltött hát az ablaknál. Az előadásnak megvoltak az állandó, napról napra is­métlődő programpontjai, így például az emberek reggeli munkába igyekvése. Közvet­lenül a tanárnő ablaka alatt, az utcán egy autóbuszállomás volt, s ő már személy szerint ismert mindenkit, aki regge­lenként innen indult, tudta, kik vannak közülük köszönő­viszonyban, ki kihez fog csat­lakozni, hogy a várakozás néhány perce alatt beszélges­sen vele. Tudta, kik indulnak ■a korábbi busszal, kik a ké­sőbbivel, s ha néha valaki késett, a következőre maradt — észrevette. Tanúja volt egy autóbuszállomási szerelem ki­bontakozásának is. A két fi­atal különböző irányból érke­zett, de az állomáson minden másodpercet együtt töltöttek. Egy fél év múlva itt már ka­ron is fogták egymást: meny­asszony és vőlegény. Később ugyanonnan — a lányék fe­lől — érkeztek: összeháza­sodtak. Azután az egyik (hói a férj, hol a feleség) korábbi autóbusszal indult: óvodába vitte a gyereket... Még ké­sőbb a férfi teljesen elma­radt, a tanárnő már megijedt, hogy elváltak (gondolatban korholta is őket), de azután ismét együtt voltak már: a férj vagy tanult valahol, vagy hosszú lejáratú kiküldetés­ben volt. .. Ugyanilyen állandó műsor­szám volt a szemetesaütó mindennapi érkezése (azt is észrevette, ha valaki újra cse­rélte régi, ütött-kopott szeme­tesedényét), az öreg vándor­köszörűs hetenkénti munkája az udvaron. Azután voltak idényjellegű előadások — az utca jelsza­vakkal, színes égőkkel díszíté­se az ünnepek előtt, az udva­ron növő japánbirsek tavaszi metszése ... És amikor leesett az első hó, a tanárnő tudta, hogy most egy hosszú, olva­dásig tartó előadás követke­zik: a hóeltakarítás. Azok közé az előadások kö­zé tartozott ez, amelyeket a legjobban szeretett, mert mozgalmas volt és változatos, az embereken kívül érdekes gépek is részt vettek benne (seprők, kotrók, hóekék, ele­vátorok), és ki tudja miért, a tanárnő számára — meglehe­tősen paradox módon — a gyermekkori hóember-építé­sek, szánkózások ízét idézte. Hahó, hahó, hullik a hó — zsongott a fülében ilyenkor egy gyermekkorban tanult té­li versike első két sora. Va­lami érdekes boldogságérzet- féle szállt rá ilyenkor, s ezt a hangulatot csak egy valami zavarta egy kicsit: nem em­lékezett rá, hol, hogyan ta­nulta annak idején ezt a ver­set és a szerzőnek a neve is teljesen kipárolgott a fejé­ből. És ilyen alkalmakkor — amint páholyából a városrész sürgölődő, siető, munkájukat végző lakóit figyelgette —, ilyenkor motoszkált benne még egy érdekes és nagyon kellemes érzés, aminek elein­te nem tudott nevet adni, de belülről valami olyasféle fel­ismerésnek a szele csapta meg, mintha az életből most visszakapott volna valamit: valamit, amit rég elveszett­nek hitt — de vajon mi is le­het ez? Csak lassacskán, fo­konként jött rá, hogy lelkisé­gében az autóbuszra váró uta­sok, a köszörűs, a hóeltakarí- tók egykori tanítványaival azonosultak, s nyugdíjas éle­tének huszonötödik évében ez valami különös bizsergéssel töltötte el. Most már az ab­laka nem páholy volt, hanem igen magasra emelt katedra, és ő, az osztályfőnök, ettől fogva az egész környék rend­jére vigyázott innen. Huszti Lukács Hi a véleménye? Pávai Györ&yné osztályveze­tő n gyermekjátékokról — A megnyitás óta dolgo­zom a Nyírfa Áruház aján­dék-, sport- és játékosztá­lyán. Egyben szülő is va­gyok, két gyerekkel, tehá^ mindkét minőségben mond­hatok véleményt. Mint ke­reskedő. : ülök, hogy egyre nagyobb összegben — jelen1 leg évente mintegy 7 millió forint értékben — adhatunk el gyermekjátékot. Azonban ez csak a felszín: a játékok lettek drágábbak. Hogy csak egyet említsek, a szánkók ára például néhány év alatt a duplájánál is többre emelke­dett. — Ami a választékot illeti: hiányzik a plüssáru — maci és egyéb állatkák —, kevés az irányítható elemes jármű, gz összerakó játék. Szinte alig van kislányoknak való. Pél­dául egész éven át nem kap­tunk babakocsit. Magam is szívesen vettem volna kislá­nyomnak fürdőszoba-beren­dezést. Hiányzik a kis baba- ágy, a nagyobb meg drága. Majdnem igazit lehet az árán venni. Szívesen vennék az elektromos és felhúzós kisvas­utak az elektromos autópá­lyát is — ha lenne. Évek óta nem kapunk gumilabdát, pe­dig a gyára itt van a megyé­ben. Néhány Iskolában köve­telik is a gyerekektől.-Nagy a kereslet a LEGO összerak­ható építő iránt. S hogy egy személyes élményt is elmond­jak: egész nyáron nem kap­tam a gyerekemnek kétkere­kű kerékpárt, csak most ve­hettem meg karácsonyra. Ugyanez a helyzet a rollerrel is. — Az árakról még annyit: mint szülő, azt mondom: le­hetne .tpbb olcsó . játék . t is. Gondolok itt elsősorban - az egyszerű faárukra. Valamikor volt olcsó, zsákos fa építő­játék. Nagyon keresik most is. S hová lett a fából ké­szült cica, az egér és az egyéb egyszerű állat játék, vagy a ti­pegők kedvence az autó és egyéb jármű? Aztán teljesen kiment a divatból az ugyan­csak fából készült képes ki­rakó. — Igaz, hogy a fát egyre jobban felváltja az olykor ol­csóbb műanyag, de az igénye­ket nem mindig ez határozza meg. S ha már itt tartunk: igaz, hogy fában is szegény az ország, de ha meggondol­juk mennyi, olcsó építőjáték készítésére még alkalmas fa­hulladék kerül — jobb híján tüzelőként — veszendőbe csak a megyében, akkor már érdemes ebben az ügyben is szólni. — Játékgyártók, kereske­dők és szülők higgyék már el végre: ha jól megválasztjuk, még az egyszerűnek tűnő, ol­csó játék is sokszor több örö­met szerez a gyereknek, mint a hivalkodó külsejű, drága. Gyakorló szülőktől tudom, hogy a tüzelőnek megvásárolt fahulladékkal még a tizenéves gyerekek is napokon át elját­szogatnak. Tóth Árpád

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents