Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-13 / 292. szám
1981. december 13. Nagyecsedi album A község legidősebb háza, több mint száz esztendős T alán a legjellegzetesebb szatmári község. Mindig híres volt az ecsedi ember vitézsége, konoksága, munkaszeretete. Neve a középkorban bukkan fel, pedig a történészek szerint már az időszámítás előtt is éltek itt emberek. A láp szélén emelkedő Sárvár fontos erődítmény volt a Báthoryak idején, később lerombolták. A település a Rákóczi vezette szabadságharc leverését követően vesztette el mezővárosi rangját, s utána a név alig-alig került a figyelem középpontjába. A külvilágtól elzárva élt a falu, talán ennek is köszönhető a sajátos népművészete. Sehol sem táncolják talán oly’ szépen a verbunkost, mint éppen itt Ecseden, a leghíresebb táncos, Bulyáki Gergely nevét megismerte az egész ország. A mai fiatalokra vár a feladat, hogy megmentsék, ápolják e nemes kincset, hagyományt. Milyen a mostani Nagyecsed? Olvasásóra a harmadik osztályban Csaknem tízezren élnek itt, szövetkezete any- nyi bukdácsolás után most kezd talpra állni. Gyógyászati eszközöket gyártó üzemükben kétszázan Keresik a kenyeret, s aminek a legjobban örülnek, növénytermesztésük eredményei egyre inkább megközelíti az országos átlagokat. Pedig az egykori láp szűkön méri a búzát, tengerit... de az ecsedi ember nem fél a munkától. Szöveg: Balogh Géza Fotók: Gaál Béla Az egykori villanytelep gépel ma szivattyúként szolgálnak Nemrég adták át a Sárvár éttermet HU VASÁRNAPI MELLÉKLET A híres ecsedi négyes fogat Kétszázan dolgoznak a szövetkezet orvosi műszereket gyártó üzemében
