Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-06 / 261. szám
1981. november 6. Kelet-Magyarország 3 Menekülés a városból STATISZTIKAILAG BIZONYÍTHATÓ tény, hogy az utóbbi években megindult, s napjainkra felgyorsult a nagyipari munkavállalók vándorlása. S mert nemcsak a publicisták, hanem a gazdaságirányításért felelős szakemberek is módfelett kíváncsiak a vándorlás irányára, érdemes idézni a KSH legutóbbi elemzését. Eszerint a mezőgazdaság — ami oly sokáig az ipari létszám utánpótlásának forrása volt, s a mezőgazdaságban dolgozók száma egyre fogyott — újabban vonzza magához az embereket. S mert a nagyipar jórészt a nagyvárosokban — s mindenekelőtt a fővárosban — koncentrálódik, s mert a mezőgazdaság működési színtere mégiscsak a vidék, kézenfekvő a következtetés, hogy megindult és felgyorsult a nagyvárosokból való elvándorlás. Vajon m;/'rt? Gyakran járok a lovárostól alig hatvan kilométerre levő — a vadonatúj autópályán húsz perc alatt elérhető — kisvárosban, és el nem mulasztanám, hogy az ottani ABC-áruházba benézzek. Az üzletben ugyanis, egy fővároslakó számára, meglepően nagy az áruválaszték, s még meglepőbb a tisztaság, a rend, az udvariasság. Kényszerűségből jártam e kisváros környékén lévő még kisebb városka különböző . hivatalait, ahol — ha úgy adódott — a munkaidő lejárta után fél órával is gyorsan és előzékenyen intézték ügyeimet. Jártam más vidéken, ahol a munkás — műszak ► után — a gyár termáluszodájában és műanyag borítású teniszpályáján sportolhatott, szórakozhatott; és jártam olyan vidéki gyárban, ahol a nők, a műszak utáni zuhanyozást követően hajszárító burák alá és kozmetikai szalon székeibe ülhettek. Majd betértek a gyári üzletbe, ahol összecsomagolva vehették át azt, amit megrendeltek. JÁRTAM OLYAN VIDÉKEN, ahol a munkahely . melletti lakótelep holland mintára épült, 90—100 négyzetméteres, kétszintes, kertes, összkomfortos családi házakból állt. Itt két éven belül minden fiatal házas lakáshoz jut, s a bölcsődében nincs helyhiány. Megfordultam olyan Mátra-vidéki kisközségben, ahol a vegyesboltban hűtve kínálták az üveg sört, s három-négy napig is élvezhető kenyeret árultak. Jártam főváros környéki divatos helyeken, ahol egy építési telek — járható út, víz és villany nélkül — négyszögölenként ezer forintba került, az építési vállalkozó négyzetméterenként 9—10 ezer forintért vállalja egy ház felépítését. Ezzel szemben például a Bükk alján, mesebeli vidéken, ahol a négyszögölenkénti telekár — aszfaltozott úttal, villannyal, karsztforrásra kötött vízvezetékkel és telefonhálózattal (!) együtt — sem érte el á főváros környéki- árakat, s ahol a helybeli kőműves négyzetméterenként ötezer forintért vállalja az építkezést. Hát a józanul gondolkodók — ha tehetik — ugyan miért ne mennének vidékre? Mi okból ragaszkodjanak a nagyváros betonrengetegéhez, miért szenvedjék áruellátási bajait, zajjal, porral, füsttel és nyughatatlansággal nehezített életfeltételeit? Valószínű, hogy előbb- utóbb egy újabb kényszer- helyzet következményeivel kell szembenézni: az emberek fokozatosan elhagyják azokat a városokat, amelyek fejlesztésére annyi energiát és pénzt áldoztunk. De' akkor miért igyekszünk még mindig a nagyvárosokat még nagyob- bakká fejleszteni? Miért fordulhat elő, hogy a kisváros a' fejlesztésre fordítható összegek egyetlen százalékát kapja csak? Miképpen fordulhat elő, hogy az Őrség csodaszép falvainak egyikében — egy- egy szaktanár hiánya miatt — elnéptelenedik a nemrégiben épített iskola? Milyen meggondolásból hogy tűk sorsukra jó ideig egyes elnéptelenedő kistelepüléseket, ahelyett, hogy megengedtük volna e kistelepüléseken a nagyvárosokból menekülni vágyók számára az ingatlanvásárlásokat? MOST ÜJABB JELENSÉGRE kell figyelni. Ha nem is tömegével, de egyre többen vannak, akik a nagyvárosi életforma és a nagyipar kínálta munka- körülmények elől menekülve vidékre költöznek. Jelzik ezzel a település- fejlesztés kérdőjeleit, de olyan kérdéseket is feltesznek, amelyek megválaszolásával nem szabad késlekedni. V. Cs. Hangostelefon Kisvárdáról A BEAG kisvárdai gyárának mechanikai üzemében idén ezer hangostelefon-rendszert készítenek. Képünkön: a mellékállomások összeszerelésén dolgoznak. Mérlegek Fehérgyarmatról Idén 700 darab 1500 kilogrammos mérleget készítenek a METRIPOND fehérgyarmati gyárában. Felvételünkön: a szereidében állítják ösz- sze a mérlegeket. KI TÖRŐDIK A KISTELEPÜLÉSEKKEL? A kultúra hajlékai Megyénkben közel száz olyan kistelepülés van, amelynek kulturális alapellátása évek óta gondot okoz. Most az ötnapos munkahét bevezetése előtt a művelődési házakra, a kicsi falvakban dolgozó népművelőkre az eddigieknél is nagyobb feladat vár. Mit mutat most a kistelepülések kulturális térképe, s hátrányos helyzetük javítására milyen változások várhatók? Ezt foglaltuk össze Vida János, a megyei tanács közművelődési csoportvezető-helyettesének segítségével. A közművelődési intézmények munkáját irányító szakemberek viszonylag friss tapasztalatokkal rendelkeznek a kistelepülések kultuárlis ellátásáról. Nemrégiben az egész megyét átfogó vizsgálatot végeztek az 1500 lelkesnél kisebb falvakban, a székhelyközséghez csatolt társközségekben. A közművelődési bizottság is foglalkozott ezzel a témával. A legtöbb helyen azt tapasztalták, hogy kevés kivételtől eltekintve a kicsi falvak kulturális életét lassú, de fokozatos elsorvadás fenyegeti. Ennek legfőbb oka, hogy sem a tárgyi, sem a személyi feltételek nem megfelelőek a színvonalas közművelődési munkához. Szélmalomharcot vívnak? A kultúra házának nevezett épület sok helyen, sajnos, már csak elnevezésében emlékeztet eredeti szerepére, funkciójára, állapotuk rossz, elhanyagolt, vagy éppen élet- veszélyes. Ami pedig a személyi feltételeket illeti: a megyében dolgozó 180 népművelő közül 50-nek van felsőfokú szakképesítése, s ők többnyire nem a kistelepüléseket választják. Sok falu olyan mint egy átjáróház, például a fehérgyarmati járásban a múlt évben a köz- művelődési intézmények vezetőinek fele kicserélődött. Ezért is érdemelnének az eddiginél jóval nagyobb figyelmet és megbecsülést azok a megszállott tanítók, tanárok, könyvtárosok, népművelők, akik a végeken is tudnak bizonyítani. Ide tartozik még az is, hogy akár főhivatású, akár tiszteletdíjas a népművelő, általában magára marad, a falvakban dolgozó értelmiségiektől nem kap segítséget, szélmalomharcot vív, s ezt sajnos a legtöbb helyen a tanácsok vezetői is „támogatják” hozzánemérté- sükkel, elavult szemléletükkel. A székhelyközség felelőssége Ki törődik tehát a kistelepülések kulturális ellátásával? Ügy tűnik, többnyire mostohagyerekek a társközségek, s a jövőben még inkább azok lennének, ha idejében észbe nem kapunk. Mert mi várható a központi intézkedések nyomán? A kormány döntése szerint a kistelepülések alapellátásánál a legfontosabb ágazatok az oktatás és az egészségügy. Magyarul: innen pénzt elvenni nem lehet, még akkor sem, ha a költség- vetést csökkenteni kell. A közművelődési intézmények nem tartoznak ebbe a kategóriába. Megnő tehát a székhelyközségek vezetőinek felelőssége, hacsak egy döntéssel szándékosan el nem akarják .sorvasztani a kistelepülések kulturális életét. A hátrányos helyzetet állandósítani, vagy még tovább rontani veszélyes volna, különösen most, amikor közeleg az ötnapos munkahét. A művelődési házak országszerte nagy erővel készülnek arra, hogy a lakosságnak a megnövekvő szabad időre hasznos, kellemes kikapcsoló elfoglaltságot, jó programokat kínáljanak. A neheze megint a kicsi fal-, vak népművelőire, művelődési házaira jut, ahol most már látszik: öt nap több lesz mint hat volt. Az egyszemélyes intézményekben csak átgondolt helyi intézkedésekkel, társadalmi aktívák bevonásával lehet például olyan alapvető kérdést is megoldani, mint hogy a művelődési ház nyitva tartson. Szerbe-számba véve a gondokat, úgy látszik, sok helyen nehezen birkóznak majd meg az új feladattal. De számos példa igazolja már az ellenkezőjét is. Megkezdődtek ugyanis és a jövőben folytatódnak a kistelepülések kulturális ellátásának .javítását szolgáló rendezvénysorozatok — megyei szervezésben. Ehhez Szabolcs-Szatmár jelentős központi támogatást kapott az országos közművelődési alapból. Egészséges pezsgés kezdődhet A megyei művelődési központ ebben a programban 36 alkalommal szervez műsoros esteket? melyeken a megye színvonalas amatőr csoportjai mutatkoznak be, 18 helyen tartanak előadóesteket a Móricz Zsigmond Színház művészeinek közreműködésével, 18 helyen lépnek fel a miskolci és a 'debreceni társulatok tagjai kamaraműsorral, járásonként egy-egy településen hangzanak el előadások a mindennapi élet kultúrájáról, az életforma és életmód változásairól. A központi alapból jut a kistelepülések és tanyán élő fiatalok színház- és hangversenylátogatásának támogatására, ifjúsági táborok működtetésére, az iskolák és a művelődési házak együttműködésének javítására, szünidei gyermekprogramok szervezésére, a könyvtárak bővítésére, a kulturális -szolgáltatások színvonalának emelésére. Nem várható nagy robbanás ettől a most megkezdődött programsorozattól, de az bizonyos, hogy jobb műsorpolitikával, a színház és az új művelődési központ belépésével, a kistelepüléseken is egészségesebb pezsgés kezdődik. A közművelődési munkát irányító szakemberek dolga, hogy a jövőben ez a jó kezdeményezés sikeresen folytatódjék! Baraksó Erzsébet Vetfiburgonya Szabolcsból Befejezéshez közeledik a vetőmagvak felvásárlása megyénkben — közölték a felvásárló és értékesítő vállalat területi központjában. Még a vetőburgonya, csillagfürt, napraforgó és kender átvétele tart. Egyes növényeknek jó magtermése volt idén el megyében. Terven felül sikerült a felvásárlás káposztarepcéből, bükkönyből, kölesből, babból és paradicsomból. Jónak ígérkezik a napraforgó és kender felvásárlása is. A vetőburgonya betakarítása lényegében befejeződött. Ebből a fontos szabolcs-szatmári termékből, a felvásárlási tervet mintegy háromszáz vagonnal sikerült túlteljesíteni, s a várható vetőburgonya-igény teljes mértékben kielégíthető. Őszi kalászosok vetéséhez, a termelő gazdaságok megrendeléseinek a vállalat eleget tett. Árpából hat-,rozsból három-, búzából tizenháromfajta fémzárolt magot vetettek. Még rendelhetnek búzavetőmagot, a vetést be nem fejezett gazdaságok. Kedvezően alakul idén a megyéből a vetőmagexport is. Szocialista és tőkés országokba már elszállították a vöröshere-, a bab-, a paradicsom- és a borsóvetőmagot. (ab) Támba I dős Támba Andrást, akkor ültették az elnökségbe, amikor már 77 éves volt. Akkor azon a napon, új kenyér ünnepén, Páll László, de Cirják Mihály is — juhász dinasztiák leszármazottai — fennhangon daloltak, táncoltak. Egy helyben való tánc volt az. Csapkodták a* talpuk a padozathoz, feldobták a kezük, fel a mennyezetnek, leszegezték a fejük, majd meg felvetették és rikkantottak. Tették mindenki szeme láttára, füle hallatára. Akkor Támba András csak beszélgetett. Illetve, az elnök beszélte bele, hogy ő, idős Támba András milyen karakán legény volt. Mert mi történt egyszer? Jelentkeztek sokan, hogy letelt az év. Akkor ők mostantól kilépnek a termelőszövetkezetből, mert nekik azt mondták: „Ne törődjenek semmivel, írják csak alá a nyilatkozatot, egy év múlva kiléphetnek”. Huncut lehetett az az agitátor. Na mindegy. Lényeg, hogy Támba András fogatost is emésztették a rengeteg rábeszéléssel, hogy mondja már; neki sem kell a közös. Nem mondta. Minek mondta volna, ellenkezett a felfogásával. Akkor azt mondták rá; könnyű néki. Sohasem volt semmije, világéletében cseléd volt. — Ezt mondták András bátyám. Na mit mondtak András bátyám? — kérdezte az elnök. Mint a jól megtanult leckéket úgy mondta fel idős Támba András az elnök igéit. — Azt mondták rám, cseléd voltam, cseléd vagyok. Voltam? Vagyok? De miben? Itt bent-e? Idős Támba András a mellére bökött. Oda, ahol az öreg szíve van. „Itt bent-e?” Na ott, a szívében, lelkében nem lőhet cseléd az ember. Gondolatában sem. Mert, ha hajlik az ember a szóra, a jóra, miért cseléd az. Kinek a cselédje a,z? —v Mindenféle dologra alkalmas ember voltam. Kiváltkép fogatos. Cselédnek muszáj volt lenni. Fogatosnak nem. Mert én bizony szerettem a lovakat. Igaz, elnök elvtárs? — Igaz. Jó emlbere, fegyelmezett tagja volt a szövetkezetnek. Én mondom: az öregre mindig lehetett számítani. Éjjel-nappal. Egy szóval idős Támba András ült az elnökségben és ott beszélgettek. Később voltak az ünnepi beszédek. Volt aztán nóta és vacsora. A két- három üveg sör úgy szaladt le a száraz torkokon, mint a pinty. Néhány idős asszony szalvétába csomagolta a második szelet rántott húst és mosolyogtak a Cirják Mihály, a Páll László legénykedésén. E z volt a nyugdíjas találkozó. így történhetett, hogy idős Támba András az elnökségben ült. Valamikor cseléd volt, a tsz- ből akart kilépni. Erre 77 évesen is jól emlékszik. Aztán végigkérdeztem néhány embert; ki az, aki a tsz-ből 20 éve ki akart lépni. Tagadták. Ki emlékszik már arra? Sőt, rám is szólt az egyik mogorvább kis öreg: — Elvtárs, ez a téma itt már nem aktuális. Történt mindez Napkoron. Seres Ernő
