Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-05 / 260. szám
Kelet-Magyarország 1981. november 5. KÖZLEMÉNY a szocialista országok kommunista és munkáspártjai központi bizottsági titkárainak tanácskozásáról A szocialista országok kommunista és munkáspártjai központi bizottságainak a nemzetközi és az ideológiai kérdésekkel foglalkozó titkárai 1981. november 3—4-én Moszkvában tanácskozást tartottak. A tanácskozáson részt vettek: — a Bolgár Kommunista Párt részéről A. Lilov, a kb politikai bizottságának tagja, a kb titkára, D. Sztanisev, a kb titkára, Sz. Mihajlov, a kb titkára; — Csehszlovákia Kommunista pártja részéről V. Bilák, a kb elnökség tagja, a kb titkára, J. Fojtik, a kb titkára, J. Haviin, a kb titkára; — a Kubai Kommunista Párt részéről A. Pérez Herre- ro, a kb politikai bizottság póttagja, a kb titkárságának tagja; — a Laoszi Forradalmi Néppárt részéről Ch. Duong- boutdi, a kb tagja; — a Lengyel Egyesült Munkáspárt részéről S. Olszowski, a kb politikai bizottság tagja, a kb titkára, J. Czyrek, a kb politikai bizottság tagja, a kb titkára, M. Orzechowski, a kb titkára; — a Magyar Szocialista Munkáspárt részéről Óvári Miklós, Politikai Bizottság tagja, a KB titkára, Gyenes "András, a KB titkára; — a Mongol Népi Forradalmi Párt részéről D. Gombo- zsav, a kb politikai bizottság tagja, a kb titkára, G. Adja, a kb titkára; — a Német Szocialista Egységpárt részéről K. Hager, a kb politikai bizottság tagja, a kb titkára, H. Axen, a kb politikai bizottság tagja, a kb titkára, J. Herrmann, a kb politikai bizottság tagja, a kb titkára; — a Román Kommunista Párt részéről P. Enache, a kb politikai végrehajtó bizottság póttagja, a kb titkára; — a Szovjetunió Kommunista Pártja részéről B. Ny. Ponomarjov, kb politikai bizottság póttagja, a kb titkára, M. V. Zimjanyin, a kb titkára, K. V. Ruszakov, a kb titkára; — a Vietnami Kommunista Párt részéről Nguyen Duy Trinh, a kb politikai bizottság tagja, a kb titkára. A tanácskozás munkájában részt vettek a testvérpártok központi bizottságainak vezető munkatársai is. A tanácskozás résztvevői — a szocialista országok párt- kongresszusainak határozataiból, az idei krimi tanácskozások, illetve vezetőik más találkozóinak és megbeszéléseinek eredményeiből kiindulva — véleménycserét folytattak a jelenlegi nemzetközi helyzetről. Megvitatták a békéért, a szocializmusért és a társadalmi haladás hadállásainak további erősítéséért vívott harcban kialakult együttműködés időszerű kérdéseit. Megbeszélték pártjaik ideológiai munkájának tapasztalatait. Megállapították, hogy a szocializmus világának folyamatos fejlődése az építő munka új feladatait állítja a szocialista országok kommunista és munkáspártjai elé. A résztvevők rámutattak, arra, hogy a nemzetközi helyzet nagy mértékben kiéleződött, mert az imperilizmus agresszív körei katonai eszközökkel próbálják a maguk javára fordítani az erőviszonyokat a világpolitikai küzdőtéren. Az új típusú nukleáris rakétafegyverek európai telepítésére vonatkozó NATO-határo- zat, valamint az ugyancsak európai felhasználásra tervezett neutronbomba gyártásának megkezdését kimondó amerikai döntés a fegyverkezési verseny további fokozódásának veszélyét idézte elő, s ez a legkomolyabb következményekkel fenyegeti az európai és a világbékét. Az imperializmus abban reménykedik, hogy katonai erőfölényre tehet szert a szocializmussal szemben, s ezzel. meggyengíti a szocializmus pozícióit, a világ fejlődésére gyakorolt kedvező hatását. Arra törekszik, hogy folytassa gyarmatosító és újgyarmatosító politikáját, elnyomja a népeket, megállítsa és elfojtsa a nemzeti és társadalmi felszabadulásért küzdő mozgalmakat. Mindez összefügg a tőkés világ mély gazdasági válságával, társadalmi és politikai ellentmondásainak példátlan kiéleződésével. Bizonyítja, hogy az imperializmus saját válságának leküzdése érdekében még a külpolitikai kalandorságtól sem riad visz- sza, és a válság terheit a népek vállára igyekszik áthárítani. Az enyhülés megtorpedózását és a hidegháborúhoz való visszatérést célzó politikával együtt jár az a törekvés, hogy az imperialisták beavatkozzanak a szocialista államok és más országok belügyeibe és bomlasszák a szocialista közösséget. Aktivizálódnak a fasiszta és újfasiszta csoportok, terjed a terrorizmus, a kommunistaellenes, fajgyűlölő és soviniszta propaganda. Mindezt az imperialista körök szervezik, hogy diverziós eszközökkel felszámolják a demokratikus jogokat és ellenségeskedést szítsanak a népek között. Az imperialisták és szövetségeseik bujtogatják és támogatják a reakciós erőket Latin-Amerikában, a karib-tengeri országokban, a Közel-Keleten, Afrika déli részén, Afrika szarván, Délkelet- és Dél-Ázsiában, valamint a világ más térségeiben. A militarista csoportok saját tevékenységük ideológiai elködösítése céljából nagy hangon terjesztik a „szovjet katonai fenyegetés” légből kapott koholmányát. Ennek ürügyén féktelen ideológiai és propagandahadjáratot folytatnak nemcsak a szocialista országok, hanem gyakorlatilag minden forradalmár, a nemzeti felszabadítás és a béke valamennyi harcosa ellen. A tőkés országokban kibontakozott széles körű és minden eddiginél lendületesebb háborúellenes mozgalmakat — amelyek társadalmi, politikai szempontból igen sokrétűek — úgy állítják be, mintha azokat kívülről szerveznék és azok ellentétesek lennének ezen országok nemzeti érdekeivel. A tanácskozás résztvevői, kifejezték meggyőződésüket, hogy a béke és a társadalmi haladás erői képesek meghiúsítani az imperialista terveket, megvédeni a békét, a népek és az államok függetlenségét. Ezt bizonyítja a népek, a forradalmi és haladó e:ők fokozódó harca, amellyel sík- raszállnak a diktátum, az elnyomás és az államok belügyeibe való beavatkozás imperialista politikája ellen. Ugyanerről tanúskodik a nemzetek, mind nagyobb eltökéltsége, hogy szabadságban és függetlenségben fejlődjenek és együttműködésük békében és barátságban valósuljon meg. A tanácskozáson hangsúlyozták, hogy a szocialista közösség a béke megőrzésének és a biztonság megszilárdításának fő tényezője. A Varsói Szerződés tagországai és más szocialista országok külpolitikai javaslatai és kezdeményezései, az 1980-as évekre szóló békeprogram építő jellegű alternatívát jelentenek az amerikai imperializmus és szövetségeseinek agresszív irányvonalával, a háború és a fegyverkezési hajsza imperialista politikájával szemben. Ez a béke és a szocializmus megbonthatatlan egységének cáfolhatatlan bizonví- téka. A népek békéért és biztonságért folytatott harc fontos tényezője a fejlett tőkés és fejlődő országokban működő kommunista és munkáspártok aktív tevékenysége. A békés egymás mellett élésért és a nemzeti függetlenségért vívott küzdelem aktív, befolyásos és hatalmas ereje az el nem kötelezett mozgalom. A militarizmus és a reakció ellen hatékonyan lép" fel számos mozgalom, párt és _ szervezet, amelyek a világnézeti és politikai véleménykülönbségek ellenére egyetértenek a fő kérdésben: a nukleáris háború megakadályozásának szükségességében. Az értekezlet résztvevői kifejezték: az általuk képviselt pártok a jelenkor legégetőbb kérdése, a béke megőrzése érdekében készek együttműködni mindenkivel, aki az enyhülés folyamatának folytatásáért, a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért száll síkra. Különösen fontosak e tekintetben a szocialista és szociáldemokrata pártok, tömegszervezetek, szakszervezetek háborúellenes állásfoglalásai. A jelenlegi nemzetközi helyzet minden eddiginél erőteljesebben követeli meg a szocialista országok, valamennyi békeszerető erő, minden nép erőfeszítéseinek egyesítését annak érdekében, hogy megakadályozzák a háborút, előmozdítsák az enyhülés, a biztonság és a béke ügyét az egész földkerekségen. A népek békéjének és törvényes jogaik biztosításának érdeke; megkövetelik a háborús konfliktusok és feszültségek tűzfészkeinek azonnali felszámolását, az államok közötti valamennyi vitás kérdés békés tárgyalások útján történő rendezését, atomfegyvermentes és békeövezetek létesítését a világ különböző körzeteiben. Elengedhetetlen továbbá a felszabadult, vagy a nemzeti és társadalmi felszabadulásukért küzdő országok és népek elleni ag- ressziós cselekmények és a rájuk gyakorolt katonai nyomás megszüntetése. Az értekezlet résztvevői ismételten pártjaik szilárd támogatásáról biztosították a népeknek a szabadságért és a függetlenségért, valamint azon szent jogáért folytatott igazságos harcát, hogy önállóan, mindenféle külső beavatkozás nélkül dönthessenek sorsukról, maguk határozzák meg társadalmi, gazdasági fejlődésük útját, leküzdhessék gazdasági elmaradottságukat. Támogatják a népeknek azt a küzdelmét, amely a nernzet- közi gazdasági kapcsolatok igazságos, demokratikus alapokon történő átalakításáért, egy új nemzetközi gazdasági rend létrehozásáért, az enyhülésért, a békéért és a társadalmi haladásért folyik. A tanácskozás részvevői egyhangúlag megállapították, hogy a testvérpártok kongresszusi határozatai — amelyek a szocialista közösség országai, és kommunista és munkáspártjaik együttműködésének elmélyítését tűzték ki célul — a marxizmus—le- ninizmus és a proletár, szocialista internacionalizmus elvei alapján rendkívül időszerűek. Ezek az elvek magukban foglalják a teljes egyenjogúságot, a függetlenség és a szuverenitás tiszteletben tartását, a belügyekbe való be nem avatkozást, a szolidaritást és a kölcsönös segítségnyújtást. A szocialista országok együttműködése egyre nagyobb jelentőségű az új társadalom építése során keletkező nagy és bonyolult problémáknak a megoldásában, valamint a dolgozók forradalmi vívmányainak védelmében az imperializmus és a reakció mesterkedéseivel szemben. A testvérpártok képviselői megerősítették, hogy szolidárisak a szocialista Lengyelország kommunistáival és valamennyi lengyel hazafival abban a harcban, amelyet az ellenforradalom és az anarchia népellenes erői ellen, a válság leküzdéséért és a szocializmus megszilárdításáért, a LEMP-nek a társadalomban betöltött vezető szerepéért, a Lengyel Népköztársaságnak a szocialista közösség szilárd tagjaként való eredményes fejlődéséért vívnak. A tanácskozás résztvevői megállapították, hogy kölcsönösen és mélyebben kell tanulmányozni, alkotóan alkalmazni és terjeszteni azokat a gazdag tapasztalatokat, amelyeket a szocialista országok a fontos gazdasági és társadalmi problémák megoldásában, a párt vezető szerepének érvényesítésében, a szocialista demokrácia és államiság fejlesztésében és az eszmei nevelőmunkában szereztek. A tömegkommunikációs eszközök fontos feladatának tekintik a szocialista gazdasági integráció, a KGST-ben és a kétoldalú kapcsolatokban megvalósuló termelési kooperáció, műszaki-tudományos együttműködés sokoldalúbb és rendszeresebb megismertetését. A tömegkommunikációs eszközök ennek révén mutassák be a szabad és független népek közötti kapcsolatok példáit és járuljanak hozzá e népek gyorsabb előrehaladásához a szocializmus és a kommunizmus felé. A tanácskozás résztvevői hangsúlyozták: szélesíteni és erősíteni kell a közvélemény kölcsönös tájékoztatását országaik eredményeiről, hogy fejlődjön és erősödjék népeik sokoldalú együttműködése. A tanácskozást az egység és a testvéri barátság légkörében tartották meg. Hazánk felvételét kérte az ENSZ két szakosított pénzügyi intézményébe Washingtonban a nemzetközi valutaalap és a nemzetközi újjáépítési és fejlesztési bank illetékes vezetőinek átadták Púja Frigyes külügyminiszter levelét, amely bejelenti, hogy a Magyar Népköz- társaság kéri az ENSZ e két szakosított pénzügyi intézményének tagjai sorába való felvételét. A két nemzetközi pénzügyi szervezet és Magyarország kapcsolatainak rendezését a nemzetközi hitel- és pénzműveletekben való aktív részvételünk, széles körű külgazdasági kapcsolataink, valamint gazdasági építő munkánk külső feltételeinek folyamatos továbbfejlesztését indokolja. Mindössze 31 másodperccel a fellövés kitűzött időpontja előtt elhalasztották az amerikai Columbia űrrepülőgép rajtját. A tervek szerint a kilövést két nap múlva ismét megkísérlik. (Kelet-Magyarország telefotó) Szavatolni kell a megbízható békét (Folytatás az 1. oldalról) sével kapcsolatban merültek fel a szocialista országok előtt. Leonyid Brezsnyev aláhúzta: mindaz, ami ma nemzetközi síkon történik, ilyen vagy olyan módon kapcsolódik ahhoz az alapvető kérdéshez, hogy ki kell küszöbölni a világháború veszélyét és szavatolni kell a megbízható békét. Az emberiség fejlődésének felelősséggel teli időszakátéli át. Most nemcsak az a kérdés dől el, hogy milyenek lesznek a nyolcvanas évek, hanem az is, miként alakul a helyzet hosszabb távon. A szocializmus erőinek egyik fő forrása — húzta alá Leonyid Brezsnyev — az internacionalizmus. Amikor ezt vagy azt a szocialista országot támogatjuk — vonatkozzék az Kubára, vagy Vietnamra —, ezzel a szocialista közösséget és egészében a békét erősítjük. Ez vonatkozik arra a támogatásra is, amelyet a szocialista országok nyújtanak a lengyel elvtársaknak abban az erőfeszítésükben, hogy leküzdjék a súlyos politikai és gazdasági válságot. Leonyid Brezsnyev végezetül meggyőződését fejezte ki, hogy a tanácskozás hozzásegíti a testvérpártokat a nemzetközi síkon történő akciók jobb összehangolásához, előmozdítja közös eszmei-elméleti munkájukat, a marxizmus—leninizmus tekintélyének további növekedését. A tanácskozás résztvevői nagyra értékelték a Leonyid Brezsnyev által kifejtett elképzeléseket. A találkozó szívélyes, baráti légkörben folyt le. Szalontay Mihály: 25. — No, ki vele! — biztatta Béla —, mi az a nagy baj? Gondolkozott, hogyan adja elő nekik, s tulajdonképpen mit? Előbb hát közbe kérdezett: — Robi? Robi hogy.van? — Jól — felelte Béla, s válaszolt a föl nem tett tulajdonképpeni kérdésre is. — Jól megvagyunk. Rendes, értelmes srác, abszolút tisztességes. Örülök, hogy hozzám küldtétek. Most ő a sofőr nálunk. Csak nem vele van valami? — Á! Velem. Géza érdeklődve nézte: — Valami őrültséget csináltál? — Még nem, de félek tőle, nincs más kiút. — Hogy érted ezt? — Na kezdd az elején! — Rég nem találkoztunk... — ... hát velem... — szólt közbe Béla. — De Géza minden héten Pesten van. — .... mi össze is futottunk néha — bólogattak Gézával. — de elég sűrű dolgok történtek velem, nehezen fogom tudni elmondani, ha nem hagytok beszélni. — Van idő — mondta Béla. — Holnap délben indul a vonatom, addig dumálhatsz! — Szóval szerelmes lettem. Nem olyan vilámcsapásszerű- ség volt ez, tudjátok rendszeresen eljártam Gabi kórusába, ott találkoztam a lánnyal. Sokáig nem volt semmi, majd egyszerre hirtelen összeborultunk. Azóta tart. — Mióta? — Hát fél éve. — Nem olyan, nagy szerencsétlenség, van nagyobb is. — Várj, nem is volt semmi baj .. . — ... te, ez nem azonos azzal az öreg nővel, ugye? — kérdezte Géza. — Nem, mondta megadóan ő — nem azonos. Béla is intett, hogy nem, dehogy, neki akkortól volt ismerőse Kata, mint Mikinek, végigasszisztálta a fura-csodás kapcsolatot. — No, jó, folytasd! — Tulajdonképpen nincs is több. Illetve csak annyi, hogy a lány nagy bajban van, s rajtam kívüL most aztán nincs is senkije. — Hány éves? — 23. — Anyja, apja? Testvérei? — Vannak, de az apját is, anyját is meg a nővérét is már elvitték . . . Mély, néma csenddel szállt közéjük a hallgatás, most hallották először a víz csob- banását, vették észre a túlsó partot, kezdték érezni, hogy itt is meleg van. Ez volt a lényeg. — Tán ez valami rabló- gyilkos család? — kicsit rekedtesen futott ki Géza szájából a mondat. — Idétlen —, hördült fel Béla. — Nem — mondta ő, — nem rablógyilkosok. Az apja _ bakter, az anyja háziasszony, a nővére fogorvos. — Hát akkor? Nem értek semmit. — Politikaiak? — Igen. — Miért? — Azt nem tudom. — Ide figyelj Miklós, te voltál köztünk a legfutóbb eszű. Hiába voltál nálunk fiatalabb, te voltál az, akihez mindig mindenben tanácsért mentünk. Neked soha semmi nem kerülte el a figyelmedet. Aggályosán bámultál rá a környezet részleteire, és mindig minden kis szart, jót és rosszat észrevettél. Néha kicsit túl aggályoskodtad, az igaz, de megtanulhattuk tőled ezt a fajta észjárást, és ez nem akármilyen előny. Nem értem én ezt az egészet még, de ha azt akarod . .. (Folytatjuk)
