Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-04 / 259. szám
1981. november 4. Kelet-Magyarország 3 Bér és közérzet ALIGHA KELL TAGADNI, hogy elég szoros összefüggés van a bérek és a munkahelyi közérzet között. Ez még akkor is érvényes, ha köztudottan, mindent nem lehet a pénzzel elintézni. Számosán dolgoznak szerényebb fizetésért munkahelyükön, mert bizonyos fokig kárpótolja óikét az emberséges hangnem, teljesítményük megbecsülése, a munkatársi; sőt baráti kapcsolatok. De ők sem akarják elhitetni magukkal — és másokkal —, hogy a fizetés, a kereset mellékes. Nemrég egy több szereplős — több oldalú — párbeszéd tanúi voltunk. A megbeszélésen a szabolcsi pedagógusok bérének alakulásáról, a nehezítő körülményekről, a néha objektív, néha pedig szubjektív okokról, szélsőségekről, s főként az okos tennivalókról volt szó. Véleményt mondott tapasztalatairól több iskolai gazdasági vezető, igazgató, szakszervezeti vezető, tanácsi szak- igazgatási munkatárs. Miért kevesebb a szabolcsi pedagógusok átlagbére 150—200 forinttal az országos megyei átlagnál? Hogyan lehetne elérni, hogy kevesebb bérmaradvány- nyal zárják az évet megyénkben, amelyek felhasználásával növelni lehetne a pedagógusok jövedelmét? Sok oldalról közelítettek a vitázók, de a válaszok lényege az volt: jobb létszám- és bérgazdálkodással, jól értelmezett helyi önállósággal és jól értelmezett megyei szabályozással, ellenőrréssel jócskán növelni lehetne a szabolcsi pedagógusok jövedelmét. sok összetevője van annak, hogyan alakult ki a hátrányos helyzet, amely szerint a szabolcsi nevelő, aki ráadásul nehezebb körülmények között dolgozik, kevesebbet keres, mint az ország más megyéiben dolgozó nevelő. Ez sok éves állapot következménye: bizonyára közrejátszott a magas létszámú képesítés nélküli, alacsony fizetésű nevelő munkába állítása csakúgy, mint a bérgazdálkodás fogyatékossága és sok más körülmény. Arra aligha várhatunk, hogy az országos szerveke különbségek kiegyenlítésére a közeljövőben módot és lehetőséget találnak, s a megye külön pénzt kapna a felzárkózásra. Ehelyett okosabb létszám- és bér- gazdálkodással, megyei szabályozással szükséges gondoskodni róla, hogy minden fillért felhasználjanak a teljesítményekkel arányos, differenciált bérezésre, jutalmazásra. Sajnos, ez ma még nincs így, a tavalyi 12 milliós bérmaradvány jelzi, nem kevés az a pénz — megyei- leg —, amit nem tudtak időben rendeltetésszerűen felhasználni. Ez még akkor sem megnyugtató, ha a tájékoztatás szerint, ennek az összegnek a fele, nagyjából hatmillió forint, utólag a nevelők jövedelmét gyarapította, ez a pénz nem veszett el.... De volt olyan pénz is, nem kevés, ami elveszett, legalábbis a bérfejlesztés, jutalmazás számára. Olyan iskolaigazgató is akadt, aki a felügyeleti szervnek — amikor ezt vizsgálták — nem akarta elárulni, mennyi a bérmaradványa az iskolának. Másutt körömszakadtukig ragaszkodtak a véletlen folytán képződött bérmaradvány helyi felosztásához — még akikor is, ha a- tantestület, az egyes nevelők teljesítménye ezt nem indokolta. Csupán több volt náluk a gyesen, táppénzen lévő, s „képződött” egy tetemes összeg, míg egy másik iskolában kiválóan dolgoztak, de nem voltak ilyen bérmaradványképző lehetőségek, ott alig tudtak jutalmazni. MEGSZÍVLELENDŐ TANULSÁGA VOLT a bérvitának; ahol az iskolavezetők komolyan foglalkoznak a létszám- és bérgazdálkodással, a jobb munkafeltételek megteremtésével, ott sokat javultak a bérek, kevés a feszültség. De ahol ezt nem kísérik figyelemmel, oda bízzák a gazdasági vezetőre, aki nem mindig látja az egész intézmény tartalmi, érdemi céljait, nem súlyoz, egyedül dönt, ott rögtönzések, félreértelmezések, hibák is adódnak. Az egységes, megyei sajátosságokra épülő gyakorlatot hátráltatja — a pedagógus-szakszervezet központi vezetősége ugyan elkészítette az országos bérpolitikái irányelveket, közreadta a tapasztalatokat — még Szabolcsban nem dolgoztak ki megyei szabályozást. Márpedig éppen a sajátosságok miatt erre nagy szükség lenne. Nem azért, hogy szülessen egy újabb szabályozás, hanem a jobb értelmezés, a megyei tennivalók ésszerű kimunkálása és mindezek jobb ellenőrzése miatt. Ügy tűnik, annyival lesz több a jövőben a szabolcsi pedagógusok jövedelme, amennyivel sikerül jobbá tenni a bér- gazdálkodást. Olajütők utódai Az udvaron hajlong négy ember. Szemrevételezik a meghibásodott alkatrészt, tanakodnak, hogyan lehetne könnyen, gyorsan kijavítani. — Csak ki kell vágni belőle egy darabot, s utána pótolni — adja a tanácsot Nun András főművezető. Majd magyarázólag hozzáteszi. — A csigaprés az egyik legfontosabb részegység a napraforgó feldolgozásánál. EzerF a karbantartó műhelyben egy külön brigád, hat ember foglalkozik a javításával. Húszezer tonna év végéig A karbantartók egyébként jó bizonyítványt állítottak ki magukról. A gépek mutatják meg, hogyan dolgoztak, s az eddigi feldolgozási adatok szerint magasabb a napi mennyiség, mint amennyivel a terv számolt. Kell is az igyekvés, mert a szeptemberi indulástól az év végéig legalább 20 ezer tonna napraforgómag feldolgozását várják el tőlük. — Ilyen jő magot régen láttam — folytatja a főművezető, amikor a gyári séta során az átvevőhelyre érünk. — A szállítással sincs baj, csak győzzük az átvételt — erősíti meg Zselizi István segédművezető. — Lassan megtelik minden tárolónk, de még azok is, amelyeket másutt bériünk. Szerencsére keve- set kell belőle szárítani. A termelőszövetkezetek teherautói, vontatói pedig a megadott program szerint hozzák a magot átvételre. — Itt lakom a gyárban, szolgálati lakásban — tájékoztat a fűművezető. — S ennek az a hátránya, hogy üzemzavar esetén éjszaka is háborgatják? — Korábban is felkeltettek, csak akkor még rosszabb volt, mert távolról kellett bejönni a gyárba. Lecitin a svédeknek Szemben két nyugati tartálykocsi vesztegel. A kérdés rögtön adódik: exportra megy a napraforgóolaj? — Ebbe lecitint töltünk, ami a gyártás egyik mellék- terméke — szól a magyarázat. — Ahogy látom, Svédországba küldik. De igen sok jut belőle Olaszországba is, ahol a csokoládé gyártásánál, kozmetikai szerek készítésénél használják fel. Az utóbbi időben nőtt a termelési kedv napraforgóból. Egyrészt jó árat kaptak érte a termelő gazdaságok, másrészt az export is kedvező kilátásokkal kecsegtetett, ami a növényolajiparnak nem volt mellékes. Ezért épült fel Martfűn egy új, nagy teljesítményű gyár. Ezek után azt gondolhatnánk, hogy Nyírbátorban fellélegezhetnek, mert kevesebb munkájuk adódik. — Korántsem így van, mert a martfűi gyár építésével együtt megteremtődött az alapanyagbázis is — magyarázza Tóth János igazgató. — Nekünk évente 54 ezer tonna napraforgónak megfelelő mennyiséget kell feldolgoznunk. Nyírbátorban ugyanis az idén repcéből is állítottak elő olajat. Igaz, a tervezett tízezer tonna helyett csak hétezer tonnát dolgoztak fel, s emiatt, még a napraforgószezon indulása előtt, egy hétig állni kényszerültek. — Pedig ennyivel is több lett volna a termelésünk — folytatja az igazgató. — Hiszen a napraforgótermés olyan jó az országban, hogy a vállalatunk magot is fog exportálni. Á melléktermék becsülete A szabolcsi gyárban arra készülnek, hogy a későbbiekben csak napraforgót dolgoznak fel. S van egy újdonság is, ami töprengésre készteti a műszakiakat. Megnőtt a melléktermékek becsülete. Az olaj kinyerése után hátramaradt dara például nagyon jó takarmány, s a szója világpiaci árának gyors növekedése miatt mint helyettesítő termék egyre többet ér. Csak hogy ehhez a minőségen is javítani kell, mert a kelleténél több rostos anyag kerül a darába. Tervezik az újabb beruházásokat, így az ötéves terv végére egy új hajalóbe- rendezés beállítását, amivel a dara bizton első osztályúvá válik. Ugyancsak szükséges egy újabb héj tüzelésű kazán beállítása, hogy olcsóbb legyen a gyártás. — Az idén sem akarunk rosszabb eredményeket felmutatni, mint a korábbi években — foglalja össze Tóth János. — Pedig akadt az év végére néhány nem várt meglepetés. Az egyik például, hogy a belkereskedelem az előzetesen jelzett mennyiségtől kevesebb mosóport kér. így 15 nőnek helyben nem is tudtunk munkát adni az év végéig átadtuk őket a Zöldértnek. Kire számíthatnak? A nyírbátori növényolaj- gyárban az év első felében közel 5 százalékkal teljesítették túl a tervet. Az év végére is túlteljesítést várnak, bár már csak 1,5 százalék körül — éppen a kevesebb mosópor gyártása miatt; — A sikerek azt mutatják, hogy jól dolgozik a kollektívánk, minden dolgozóra lehet számítani — fejezi be az igazgató. _____________ Li. B. Üvegbe vésett művészet Ezt a címet adták annak a kiállításnak, amelyet november 4-én, 11 órakor nyitnak meg a vásárosnaményi művelődési központban. A Salgótarjáni Öblösüveggyár gravírozóinak, Szikszai Pálnak, Palik Józsefnek, Liszkóczi Jánosnénak és Bozsik Lászlónak az alkotásaival ismerkedhetnek meg a helyi üveggyár dolgozói és az érdeklődők. ISZN Á hét végén tartották Nyíregyházán az ifjúmunkás- és szakmunkástanuló- napok megyei döntőjét Közel kétszáz fiaital vett részt a hosszabb eseménysorozatot záró versengésen; a munkahelyeken és az ágazati versenyeken több ezer fiatalból került ki az, a'ki itt gép mellé állhatott, vetélkedhetett. De nemcsak a megyei dönltő fiataljai nyertesek ebben a versenyben, hanem mindazok, akik résztvevők voltak. Nem volt könnyű verseny a vasárnapi döntő. A zsűri tagjaitól hallottam — akik között számos kiváló szakember volt —, hogy például a Ki minek mestere? vetélkedőn (amelyet most az esztergályos szakmában tartottak), olyan csúcsos, orsós munkadarab kiesztergálásá- val szerezte meg az elsőséget Halascsák István, a VAGÉP vállalat ifjúmunkása, amely gyakorlott mestereknek is komoly feladatot jelentett volna. Hasonlóképpen figyelemre méltó helytállást, pontosabban felkészülést, tájékozottságot igényelt a politikai-műveltségi vetélkedő is. Kapásból kellett válaszolni olyan kérdésekre, amelyekhez „kényelmesebb” időben az ember szívesebben veszi igénybe a lexikont, kézikönyvet. Ez a vetélkedő a KPVDSZ művelődési ház klubjában volt, ahová csak úgy léphetett be a vendég, ha közben elhaladt a képző- és iphrmű- vészeli, népművészeti pá1- lyamunkák kiállítási tárlói előtt. Beregi keresztszemestől faintarziáig, fest- menyig számos olyan munkát láthatott ezen a kiállításon az érdeklődő, amely a gyári, üzemi szakkörökből került ki, az ifjúmunkások és más fiatal vállalati dolgozók keze munkáját dicséri. Szépek, ízlésesek. Ha hozzátesszük, hogy egy másik helyszínen ötpróba, sportvetélkedő zajlott, már jócskán érzékeltettük, hogy a kohó- és gépipari, közlekedési, élelmiszeripari, építőipari, könnyűipari, nehézipari, kereskedelmi ágazatokban dolgozó, és ilyen szakmákat tanuló fiatalok egy jelentős része kiemelkedő munkát végez. Ezek összehasonlítására, a tapasztalatok kicserélésére, a résztvevők szakmai, politikai műveltségének gyarapítására egyaránt jó lehetőségeket teremtett a KISZ és a szakszervezet által szervezett, segített rendezvénysorozat. Az idei események a megyei döntővel lezárultak, vitrinbe, falra kerülhetnek a díjak, érmek, oklevelek. Az ISZN-t azonban nem érdemes a jövő évi versenyekig sem elfelejteni. Már most megkezdődhet a felkészülés a következő sorozatra: a rendezők is már most gondolnak arra, hogy jövőre újabb tehetséges fiatalokat fedezhetnek fel azok közül is, akik csak most kezdenek ismerkedni egy-egy szakma rejtelmeivel, egy-egy művészeti ág szépségeivel. Ez azonban egy újabb esztendő készülődését igényli. Csak az szerepelhet sikerrel, aki egész évben élenjárója a munka- és tanulmányi versenymozgalomnak. E zért értékes különösen az ISZN, mert nem csupán néhány hét, hanem egy vagy több esztendő jó munkáját érleli be, snyit újabb lehetőségeket M. S. Páll Géza Találkozó A találkozó, ezt érezte vendég és vendéglátó. is, valami-, képpen rendhagyó volt.. Rendezünk mi, különösképp ősszel nyugdíjas-találkozókat sok helyütt. Ezeknek szabott programja is van. Tájékoztató a gyár, szövetkezet, intézmény életéről, az üzemterület megtekintése, aztán beszélgetés a fehér asztalnál. Mátészalkán a város nyugdíjasklubjának vendége ezúttal Forgács András, az MSZMP Mátészalkai városi-járási Bizottságának első titkára, és Lánczi János, a városi tanács elnöke volt. Elmaradt a protokoll. Egyikük a megyei pártbizottság üléséről, másikuk nyíregyházi tárgyalásokról érkezett, sietősen, az utolsó percben. Telt terem várta őket. Mátészalkán az Üjtelepen van a nyugdíjasklub, többnyire ottani lakosok a tagok is. A protokoll valóban elmaradt. Nem terítettek fehér asztalt, “nem mutatták be, mert nem is kellett, a vendégeket. Várt rájuk viszont számtalan kérdés. Sok személyes panasz is. „A kertem... a lakóm ... a gyerekem ... a házam, a nyugdíjam . Aztán elhangzott az első kérdés Mátészalkáról, a második Európáról, és mintha köldökét vágták volna a kis panaszoknak. Kitágult a terem, elférni látszott benne az egész világ. Mi tette ezt? Egyfajta olyan közvetlenség, ami előadói asztalnál beszélőktől szokatlan. Teri néni vizesedé kertjének gondja, személyes panasza város- politika, az Újtelep viszonylagos kommunális elmaradása a város többi részétől történetekkel elmondott, bizonyított, elismert igazság, de meggyőző szükség. Többen mondták a találkozó előtt, hogy ők most „kipakolnak”, számonkérnek. Aztán kérdeztek és választ kaptak. Hol olyan történettel, amin nevetni lehetett, de később gondolkozni kell, hol olyan nyíltsággal, ami más fórumokon már-már elképzel he tetlen. Azok, akik filléres panaszt hoztak magukkal, milliós nagyságrendű várospolitikai gondokon tűnődtek, aki a szokott gyógyszerek hiányát panaszolta, a lengyel helyzetről vitatkozott a találkozó végén. Tehette, hiszen a legfrisebb információkat hallotta, és ezeket úgy mondták el nekik ott, ahogyan idős rokonnal beszélget akármelyik jó érzésű ember. Világról, városról, sorsról esett szó ezen a délutánon. Mindez igazából nem lenne nagy dolog, naponta tíz, száz, ezer fórumon hangzanak el előadások a nemzetközi helyzetről, a várospolitikáról. Itt még előadás sem volt. Egyszerűen csak annyi történt, hogy összejöttek az emberek és beszélgettek. Utána néhányan, akik csak az alkalom vendégei voltak, beléptek a klubba. Az előadók pedig hazamentek, mert délután 5 Óra volt és nekik Nyíregyházáról hazaérni csak úgy lehetett, hogy az ebédre sem maradt idő. Hogy ők mit nyertek a találkozóval? Gazdagodtak néhány megoldani való gonddal. Egy bizonyos: azon a péntek estén sok újtelepi házban folytatták még a megkezdett beszélgetést. Nem másról beszéltek mint addig, de másképpen. Több tudással, értéssel, bizalommal. M inden találkozó szervezőjének, előadójának írom: közéleti fórumot szervezni így is lehet. És így érdemes is. (bartha) KÜLDIK EXPORTRA IS Folyamatosan érkezik a napraforgómag. (Elek E. felv.)