Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-29 / 280. szám

4 Kelet-Magyarország 1981. november 29. AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN KETFÖ: Leonyid Brezsnyev megkezdte bonni tárgyalásait — Fran­cia—angol—holland—olasz közös nyilatkozat arról, hogy a négy ország hajlandó részt venni a Sinai békefenntartó erők csapa­taiban — Általános sztrájk Belfastban Ian Paisley felhívására KEDD: Brezsnyev Schmidt kancellárral tárgyalt, majd az NSZK po­litikai pártjainak vezetőivel találkozott — Haig amerikai kül­ügyminiszter Mexikóban — A belga király Willy de Clercq fla- mand liberális politikust bízta meg kormányalakítással SZERDA: Közös közleményt adtak ki a bonni tárgyalások eredmé­nyeiről — Washingtoni szóvivők szerint lehetőség van a szovjet —amerikai párbeszédre — ötórás tárgyalás után abbahagyták a fezi arab csúcstalálkozót CSÜTÖRTÖK: Személyi változások a román párt- és állami vezetés­ben — Puccskísérletet hiúsítottak meg a Seychelle-szigeteken — Megbeszélések Varsóban a kormány és a Szolidaritás képvise­lői között PÉNTEK: összeült a LEMP plénuma — Befejeződött a Közös Piac londoni csúcstalálkozója — Az SPD országos akciót indított a Brezsnyev-látogatás eredményeinek ismertetésére SZOMBAT: Kiprianu ciprusi elnök budapesti tárgyalásai — Nagy­szabású tüntetés Firenzében a rakétafegyverkezés elleni tilta­kozás jegyében — Samir izraeli külügyminiszter Washington­ban, ahonnan közel-keleti körútra indul Philip Habib, az elnök tanácsadója és utazó nagykövete — Utólagos alkudozások az Arab Liga csúcstalálkozójának újabb összehívása végett Jugoszláviát köszöntjük! A hét három kérdése O Hogyan hatottak Euró­pa és a világ helyzetére Brezsnyev bonni látogatásá­nak eredményei? Nem túlzás azt állítani, hogy történelmi jelentősége van Leonyid Brezsnyev bon­ni látogatásának, Schmidt kancellárral és a többi nyu­gatnémet vezető politikussal (egészen Straussig bezárólag!) folytatott eszmecseréinek. Tu­lajdonképpen a nyugatnémet —szovjet csúcstalálkozóval indult meg újra a kelet—nyu­gati párbeszéd. Jellemző, hogy az új szovjet kezdeményezést az európai atomfegyverek csökkentésére maga az ame­rikai elnök is „tárgyalási alapnak” minősítette, még ak­kor is, ha továbbra sem mon­dott le a maga „nulla megol­dásáról”. Európában most nagyobb bizakodással tekintenek a hétfőn kezdődő genfi tárgya­lások elé. Schmidt nyugatné­met kancellár egy nyilatko­zatában azt a meggyőződését fejezte ki, hogy mind a Szov­jetunió, mind az Egyesült Ál­lamok eredményt akar elérni a közép-hatótávolságú fegy­verek csökkentése terén. A bonni kormányfő a Brezs- nyev-látogatással kapcsolat­ban hangsúlyozta, hogy az NSZK és a Szovjetunió foly­tatni kívánja az enyhülési és együttműködési politikát. Fi­gyelemre méltó, hogy Willy Brandt (és Schmidt) pártja, az SPD országos akciót indí- tött a csúcstalálkozó ered­ményeinek ismertetésére, a pártelnök pedig külön levelet intézett a tagsághoz. A bonni csúcstalálkozó vár­ható folytatását latolgatja a világsajtó. Nemsokára a két német állam vezetőinek talál­kozására kerülhet sor. Az NDK és az NSZK viszonyát is javítja, hogy az NDK hozzá­járulásával szállítanak majd a Szovjetunióból földgázt Nyugat-Berlinbe; ezt már régóta kérte a bonni kor­mány. Az igazi folytatás pedig az lenne, ha Genfben a szakér­tői szintű fegyverzetkorláto­zási tárgyalásokon mutatkozó előrehaladás nyomán magas szintű szovjet—amerikai ta­lálkozókra nyílnék alkalom. (A találgatások során emlege. tett „menetrend”: az év ele­jén Gromiko—Haig tárgyalá­sok, majd új SALT-sorozat, s ha minden jól megy, még 1982-ben Brezsnyev—Reagan találkozó.) © Miért maradt ered­ménytelen a „tízek” londoni csúcstalálkozója? A Közös Piac politikai in­tézményrendszerében előírás, hogy az állam- és kormány­fők évente kétszer találkozza­nak, minden esztendőben két másik fővárosban, mivel hogy félévenként váltják egymást a közösség soros elnökei. 1981 második felében Nagy-Bri- tannia töltötte be az elnöki tisztet, ezért lett Thatcher asszony a csúcstalálkozó há­zigazdája. Amíg a„vaslady” kezében volt az elnöki kala­pács, szerette volna átalakít­tatni a közösség költségveté­sének szerkezetét, másképpen meghatároztatni az egyes or­szágok által befizetendő ösz- szegeket. De még elvi állás- foglalás sem született; ennek megfogalmazása a jövő már­ciusi csúcsértekezletre vár. S hogy aztán a tényleges és jogerős részintézkedéseket mikor határozzák el, azt sen­ki sem tudja megjósolni. A fő vitatéma a mezőgaz­daság támogatásának mérté­ke volt, azaz hogy ki meny­nyit vállaljon az ezzel össze­függő terhekből. A közös gaz­Azzal kézenfogva, csend­ben dagasztották a sarat, energikus gyors menésben, mert amikor a part megma­gasodott, s olyan négy-öt méteren meredeken zuhant homokos, füves szakadék­ként, szinte egyszerre álltak meg, és fújták ki magukat, igyekeztek lehányni maguk­ról azt az űző türelmetlensé­get, amely vaktában kergette őket Nem sikerült. Mikor újra elindultak, ugyanolyan ide- ges-erőltetett menetben, a menekülés félig menő, félig futó állapotába kerültek. Miki úgy érezte, a melegítő legalább kétszáz kilót nyom rajta, s nyilván Juszti is ki lehetett, zihálása egyre han­gosabb, egyre staccatosabb lett. — Mennyit jöhettünk? — kérdezte Miki. Juszti nem is tudott vála­szolni, csak ingatta a fejét, hogy fogalma sincs. — Talán egy kilométert — válaszolta meg ő maga. De hogy tényleg annyit — töb- bet-e, kevesebbet-e, soha meg nem fogja tudni. Ahol egy kis bevágás volt a kimosott partoldalban, ott felkapaszkodtak, hátha töb­bet látnak, jobban tudnak tájékozódni. Mivel azonban a sötét, sötétként borult a tájra, csak az ég csillagjait látták, maradtak a part men­tén, mint egyetlen biztos iránytű mellett. S mentek a víznek felfelé. daságpolitika kialakítása is lassan megy. A nyári csúcs- értekezleten elhatározott re­form kidolgozásában semmi­lyen előrehaladás nem tör­tént. Az évi 25 milliárd dol­láros költségvetésből válto­zatlanul mindenki csak kap­ni szeretne. Amint Thorn lu­xemburgi politikus, a brüsz- szeli legfőbb végrehajtó szerv, a bizottság elnöke mondta: „tülekedés ez a pénzért...” Politikai szempontból a kö­zöspiaci csúcstalálkozó fő érdeme, hogy módot adott Schmidt kancellárnak: „A kandalló mellett”, tehát kö­tetlen beszélgetésben tájékoz­tassa az állam- és kormány­főket Leonyid Brezsnyevvel folytatott tárgyalásairól. Ugyancsak politikai vonat­kozás, de negatív előjellel: a Közös Piac országai most hallgattak a közel-keleti kér­désről, pedig korábban úgy tettek, mintha saját rendezé­si tervük is lenne; legújabban pedig négy ország (Nagy- Britannia, Francia- és Olasz­ország, valamint Hollandia) készségét fejezte ki a Sínai- félszigeten felállítandó béke- fenntartó erőben való részvé­telre. © Milyen következmé­nyekkel járhat a fezi arab csúcstalálkozó kudarca? Valóságos „politikai bom­ba” robbant, amikor a ma­rokkói Fezben a vendéglátó II. Hasszán király bejelentet­te, hogy ötórás tárgyalás után „elnapolták” az arab li­ga csúcstalálkozóját, a magas vendégek, állam- és kor­mányfők dolguk végezetlen hazautaznak .. . Tíz percet ha mehettek, de ezt már fű, bokorcsomón bukdácsolva, gyorsan és mégis bizonytalanul, amikor az első fény a szemükbe csa­pódott. Balra messze olyan hat-hétszáz méterré egy ut­cai lámpa magányos körtéje volt. Csendesen, gyertya erősségűén pislákolt, fel-fel- villant, el-eltűnt a lomhán mozduló meleg, mocsári lég­ben. Amikor egyvonalba értek vele, Mi'ki töprengeni kez­dett, mit csináljanak. Érezte a legjobb az lenne, ha Jusz- tit egyedül küldené tovább, ő meg rögtön visszafordulna, hogy az első őrségváltás ide­jére visszaérjen. Megnézte óráját, de nem .is igen látta, de fölösleges is volt, nem ke­tyegett, megállt. Jusztié is. — Mennél tovább egyedül? Juszti eddig is szorosan markolta kezét, de a szorí­tás most még görcsösebbé vált: — Nem én, ha visszafor­dulsz, megyek utánad! Miki sóhajtott. Lereeszked- tek a kis buckáról, amin áll­tak, és óvatosan oldalazva kerülve az olykor méter ma­gas tócsákat •— az elsőbe rög­tön belecsúsztak — megkö­zelítették a fény-világot. Ma­gányos utcai lámpa volt, egy faluvégi lámpa, nem messze tőle fehér tábla hirdette a falu nevét, de Miki fáradt volt, türelmetlen, nem olvas­ta el. Juszti azonban odasza­ladt, s egy pillanat alatt megváltozott, felsikikantott az örömtől: A kudarc oka nyilvánvaló: a résztvevők nem tudtak megegyezni a szaúd-arábiai nyolcpontos közel-keleti rendezési terv ügyében. Az tehát az asztalfiókba került. Más, új, közös arab békekez­deményezésre nincs kilátás. Minden bizonnyal az Egye­sült Államok (és Izrael) szán­déka szerint alakultak így az események. A szaúd-arábiai terv a Camp David-egyez- mény folytatása vagy helyet­tesítője lett volna, gyors elfo­gadása mindenesetre meg­húzta volna a lélek­harangot a Camp David-i amerikai—egyiptomi—izrae­li együttműködés fölött. Már­pedig — az egyezmény értel­mében — Izrael csak jövő áprilisban tartozik teljesen kiüríteni a Sínai-félszigetet. Látnivaló, hogy Jeruzsálem­ben ezt mindenképp szeret­nék elodázni. Egyiptom vi­szont ragaszkodik hozzá, s meglehet, hogy Amerika is szívesen venné, ha az újsüte­tű katonai együttműködési megállapodások értelmében véglegesen megvethetné a lá­bát azokon a támaszponto­kon amelyeket ugyan Izra el épített meg a Sínai-félszi- geten, de amelyek végleges birtokosa nyilvánvalóan csak Egyiptom lehet. Samir izraeli külügyminisz­ter Washingtonba utazott, hogy a Sínai-félszigeten szer­vezendő „békefenntartó erő­ről” tárgyaljon. Izrael hallani sem akar arról, hogy abban az amerikai katonákon kívül mások is részt vegyenek! Je­ruzsálemben ugyanis felhábo­rodtak azon, hogy Nyugat- Európa rokonszenvezett a szaúd-arábiai tervvel, ezért nem akarnak olasz vagy an­gol katonát látni a „béke- fenntartó erők” soraiban. Philip Habib amerikai uta­zó nagykövet vasárnap kezdi újabb közel-keleti ingajára­tát, a szíriai—izraeli rakéta- válságról, meg az izraeli—pa­lesztin tűzszünetről akar tár­gyalni. De félő, hogy egyelő­re — vagy talán épp ezért — a fegyverek újra elkezdenek ropogni Közel-Keleten. — Ausztria ez! Osztrákul van kiírva. — Németül — igazította ki Miki fáradtan. Megint fogta Juszti kezét, s azzal semmit se törődve, kiléptek a lámpa fénykörébe, s elindultak a kis falu utcá­ján befelé a központba. Miki nem tudta pontosan, miért és hova megy, zakatolt az agya, s eszébe jutott, hogy még ha telefonfülkére találnak, ak­kor se tudnak Juszti rokonai­nak telefonálni, mert nem tudják a telefonszámot, nincs pénzük. ■I, 3£/Tx Nézte a házakat, a sötét ab­lakokat, keresett valami fényt, de abban sem volt biz­tos, hogy az jó nekik. Fényt azonban egyáltalán nem ta­lált, hogy maguk mögött hagyták a faluszéli lámpát, egyre sötétebb lett, míg az egyik ház mögött balra olyan két-háromszáz méterre újabb utcai lámpa fénye villant fel. Ösztönösen balra fordultak, mint az éjjeli lepkék, esti bogarak, mentek a fény felé, a teljes bizonytalanságba. Ez a lámpa a faluközpontot vilá­gította meg. Templom, magas díszbokros kert, hársfák, ala­csony kerítés. Néhány lépcső vezetett föl a templomkert­be, a lépcsőn túl padok. Csurgott belőlük a víz, a lámpa alatt vette észre Miki, hogy a sár vastagon lábukra tapadt. Leültek az egyik pád­ra, s tanácstalanul egymásra néztek. A templomkert túlsó szeg­letében olyan harminc méter­re tőlük, néhány lépcső veze­tett fel egy sokablakos, fehér­re meszelt öreg házhoz, ami­nek kőkávás ablakai, kőge­rendás kapuja tekintélyt su­gárzott. Miki fölállt, az mo­toszkált a fejében, hogy leg­jobb lenne Jusztit valami csendőrségen, rendőrségen le­adni, de nem biztos, hogy ak­kor őt elengedik. Felállt, s közelebb ment a lépcsősofos ház kapujához. (Folytatjuk) 1943. NOVEMBER 29-ÉN a boszniai hegyek között, Jaj- ce városában tanácskozott a jugoszláv ellenállási mozga­lom politikai vezérkara, a Népfelszabadítás Antifasisz­ta Bizottsága, Joszip Broz Tito vezetésével. A testület ekkor határozott úgy, hogy a győzelem után, a felszabadí­tott Jugoszláviát az egyenjo­gú és szuverén népek szövet­ségi államává szervezik. A jugoszláv kommunisták, akik fegyverrel küzdöttek a hitle- rizmus és hazai kiszolgálói ellen, harcuk jelszavává a testvériség-egység gondolatát tették. A négyéves felszaba­dító küzdelem győzelemmel ért véget: a jugoszláv nép­hadsereg a szovjet hadsereg segítségével felszabadította az országot, s részt vett más népek, így hazánk felszaba­dításában is. A háború után az elpusztí­tott, kirabolt ország újjáépí­tése hatalmas feladatot rótt a jugoszláv hazafiakra. Saj­nálatos módon, a negyvenes­ötvenes évek fordulóján, a személyi kultusz hibás poli­tikai vonala következtében megromlottak Jugoszlávia és a szocialista országok kap­csolatai. A nehézségek elle­nére a felszabadulás utáni év­tizedekben Jugoszlávia gyors fejlődésnek indult. Szocialis­ta ipart hoztak létre olyan területeken is, ahol negy­ven évvel ezelőtt még a fa­Anatole Litvak és én jól kijöttünk egymással, bár őt nyugtalanította, hogy lassan tanulom a szövegemet. Egy napon látta, hogy a szöveg­könyvvel a kezemben ülök V r. -egy cirokban. LLetkes<volt(. íjjegdicsérte a szorgalmamat. Nem volt ^rőm ahhoz; hogy bevalljam neki, a „Tea és szimpátia” című színdarab szövegét tanulom franciául. ’ Egy párizsi színház felaján­lotta, hogy játsszam el ben­ne a főszerepet. Mikor az „Anasztáziát” le­forgattuk, visszamentem Pá­rizsba, és tudtam, hogy elke­rülhetetlen Róbertéval' a sza­kítás. A „Tea és szimpátia” egy fiatal, internátusbán ne­velkedő fiúnak a története, aki azt hiszi, hogy homosze­xuális. Roberto olyan ember volt, akinek nagyon ellenszenves dolog volt a homoszexuali­tás! Amikor Robertinót sváj­ci vagy angol internátusba akartam küldeni, mindig na­gyon megharagudott. Mi? Ezekben az internátusokban kezdődik — tombolt. így az­után Robertino soha nem részesült internátusi tanítta­tásban. Rossellini a jelenlétemben olvasta el a forgatókönyvet egy párizsi szállodai szobá­ban. Amikor a végére ért, felállt, a szövegkönyvet a fal­hoz vágta, és azt mondta, ez a legócskább darab, amit va­laha is olvasott. Az nem is lehet kérdéses, hogy ilyesmi­ben játsszam-e. De nem si­került lebeszélnie a darabról. A premier estjén az öltö­zőmben ült, és olaszul jósolt. Megkértem; hogy legalább eke volt a fő termelőeszköz. Jugoszláviában a szocialista építés önigazgatásos útját választották. Miután rende­ződtek a kapcsolatok a töb­bi szocialista állammal, sok­oldalú együttműködés bonta­kozott ki országaink között — Jugoszlávia társult tagja a KGST-nek, kereskedelmi forgalmának jelentős részét a szocialista gazdasági integrá­ció országaival bonyolítja. Igen jól fejlődnek hazánk kapcsolatai déli szomszé­dunkkal. A jóviszony alapja a kölcsönös megbecsülés, a jószomszédság, a két kommu­nista párt szoros kapcsolata. A magyar—jugoszláv gazda­sági kapcsolatok magasabb szintjét jellemzi a kooperáci­ós és gyártásszakosítási meg­állapodások viszonylag ma­gas száma, a kereskedelmi forgalom állandó emelkedé­se. Országaink jóviszonyának fontos tényezői a jugoszlávi­ai magyarok és a magyaror­szági délszlávok, Budapest és Belgrád őszinte törekvése, hogy a nemzetiségek a két szocialista ország kapcsola­tait tovább erősítsék, gazda­gítsák. NEMZETI ÜNNEPÜK AL­KALMÁBÓL szívből köszönt­jük a szomszédos szocialista Jugoszlávia népeit, s további sikereket kívánunk építő­munkájukhoz! franciául mondja, mert fran­cia színpadra fogok állni. He­vesen mondta tovább az anyanyelvén: Nem kell fél­nem, nem fogok sokáig a színpadon állni. Legfeljebb tíz jáerőig. f,o?öbi \i\ lílf"'. • ‘ i)fi Megkövültem. Lámpaláza- san mentem ki a színpadra. De minden jól ment. Az utol­só jelenetnek is vége lett, láttam, hogy Roberto a ku­lisszák mögött áll. Partnere­immel álltam a színpadon, valóban ünnepeltek minket. Felálltak a nézők, tapsoltak, üvöltöttek, bravót kiabáltak, egyszerűen nem engedtek le bennünket a színpadról. Mi­kor egyszer egyedül álltam a színpadon, Róbertot láttam szemben v^íem. Találkozott a pillantásunk. Egymás sze­mébe néztünk, és ebben a pillanatban tudtam, hogy vé­ge a házasságunknak, még akkor is, ha továbbra is egy­más mellett élünk. A párizsi színházi játékkal új élet kezdődött számomra. A gyerekek nálam voltak, Roberto több hónapra el akart utazni, hogy filmet forgasson Indiában. Egyedül magamra voltam utalva. Négy év óta először. Nekem kellett döntéseket hoznom. De boldog voltam. Jól érez­tem magam. A darab siker volt. Kollégáim a szünetek­ben az öltözőmben gyűltek össze, és pikáns vicceket me­séltek. Jól szórakoztak raj­tam, mert még mindig elpi­rultam. De az elfogódottsá­gom napról napra egyre job­ban feloldódott, végül én is úgy nevettem, mint ők. Következik: 29. Váljunk el! Pálfy József Szalontay Mihály: ■ ■ S%z cutolsó cnaj>\ 44. [j YT -f i WL. M ■—fik—IiMaTII Sk i 28. Színpadon Párizsban INGRID BERGMAN: > Életem

Next

/
Thumbnails
Contents