Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-27 / 278. szám

4 Kelet-Magyarország 1981. november 27. Napi külpolitikai kommentár Félbeszakadt csúcs M ár eleve hiányosnak ígérkezett a fezi arab csúcsértekezlet részt­vevőinek listája — nem je­lentek meg a leginkább érde­kelt országok legfőbb veze­tői: távolmaradt például Ha­fez Asszad szír elnök is. A megnyitó után az elnöklő Hasszán marokkói király vé­gül is kénytelen volt elna­polni a tanácskozást. Bár hivatalos közlés erről nem szólt, a fezi határozat nyilvánvalóan azért született, hogy ne kelljen döntést hoz­ni azokban a kérdésekben, amelyek jelenleg az arab vi­lágot leginkább foglalkoztat­ják. Tudott dolog, hogy az arab csúcsértekezlet központi témája Fand herceg szaúd-' arábiai trónörökös nyolcpon­tos rendezési terve lett volna. Ezt az elképzelést támogatá­sáról biztosította már a leg­több konzervatív arab állam, így a Perzsa-öböl menti olaj­monarchiák és Jordánia is. A Fahd-terv az egyiptomi veze­tés tetszését is megnyerte. Igaz, Kairó nem kötelezte el magát egyértelműen a szaúdi elképzelések mellett, de nyil­vánvaló hogy a szaúdi béke­terv, amely Izrael hálgatóla- gos elismerését egybekapcsol­ta a palesztin kérdés nem­zetközileg ellenőrzött rende­zésével, elfogadható alap lett volna Egyiptom számára is. Annál is inkább, mert min­den jel arra mutat, hogy Mu­barak elkötelezettsége Camp David mellett csak addig tart, amíg az izraeliek ki nem vo­nulnak a Sínai-félsziget még megszállt sávjáról. •A szaúdi tervet a haladó arab országok érthető fenn­tartásokkal fogadták. A Fahd herceg előterjesztette nyolc pontban az amerikaiak közel­keleti politikájának új meg­fogalmazását látták, olyan tö­rekvést, amely arra irányul, hogy a megfeneklett Camp David-i megállapodások he­lyébe lépve biztosítsa Wa­shington és általában a Nyu­gat pozícióit a térségben. Ezt a gyanút alátámasztotta az a feltétlen támogatás, amely­ben a Fahd-terv a Közös Piac országai részéről részesült, s az a jóindulat, amivel azt a Reagan-kormány fogadta. Ugyanakkor különböző okok­ból a szilárdság frontja nem kívánt nyílt szakadást Ri- jaddal és a terv -többi arab hívével. (Ismeretes, hogy a szaúdiak jelentős anyagi tá­mogatást nyújtanak a palesz­tin mozgalomnak és más arab országoknak.) Fahd-terv megosztotta magát a Palesztinái Felszabadítási Szerve­zetet is: Arafat, a PFSZ VB elnöke több pozitív elemet vélt felfedezni a szaúdi el­képzelésben, míg a mozgalom vezetésének és tagszerveze­teinek nagyobb része határo­zottan elutasította az Izrael hallgatólagos elismerését tar­talmazó pontot. A csúcs felfüggesztése jelzi az ellentéteket, azt, hogy az arab országok ma nem tud­nak közös álláspontot kiala­kítani a közel-keleti válság megoldására. A fezi bejelen­tés szerint most ismét kon­zultációk kezdődnek. Az idő, amit az arab vezetők kaptak, lehetőséget nyújt a vélemé­nyek egyeztetésére, a frontok tisztázására. Valószínűnek látszik, hogy a Fahd-terv nem kerül le a következő ülések napirendjéről sem. Miklós Gábor □ A marokkói Fezben alighogy elkezdődött, máris befejező­dött a 12. arab csúcsértekezlet. A képen: a marokkói király bejelenti a tanácskozás felfüggesztését. (Kelet-Magyarország telefotó) B É C S Haderőcsökkentési tárgyalás Csütörtökön megtartották Bécsben a közép-európai had­erő és fegyverzet csökkenté­séről folyó tárgyalássorozat 290. plenáris ülését. A ta­nácskozáson felszólalt dr. Walter Boss nagykövet, az NSZK küldöttségének veze­tője, aki beszédében részle­tesen foglalkozott a haderő­csökkentésről szóló megálla­podásokat kiegészítő intézke­dések és ellenőrző rendsza­bályok fontosságáról. A de­legátus azzal vádolta a szo­cialista országokat, hogy nem fordítanak megfelelő figyel­met erre a kérdéscsoportra. A szocialista országok szó­vivője visszautasította a fel­hozott vádat, utalva arra. hogy a Varsói Szerződés tag­országai bármikor hajlandók tárgyalni a kiegészítő intéz­kedésekről, de csakis a konk­rét csapatcsökkentésekkel ösz- szefüggésben. Ha a nyugati országok az elmúlt időszak­ban nem tértek volna el a bécsi tárgyalások közösen megállapodott mandátumá­ban rögzített témakör meg­vitatásától és az arról szóló egyezmény megvalósításának szándékától — mondotta a szóvivő —, akkor a nyugat­német nagykövet által emlí­tett kiegészítő intézkedések aktája is már régen az elin­tézettek irattárába került vol­na. A csütörtöki plenáris ülést követő sajtótájékoztatón mindkét fél szóvivője elisme­réssel szólt Leonyid Brezs- nyev és Helmut Schmidt bon­ni tárgyalásainak eredmé­nyeiről és kifejezte remé­nyét, hogy a megbeszélések pozitív hatással lesznek a bécsi haderőcsökkentésí tár­gyalások menetére. A következő plenáris ülést december 3-án, csütörtökön tartják a bécsi Hofburgban. Hazánkba látogat Kiprianu ciprusi elnök Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének a meghívására ma hazánkba érkezik Szpirosz Kiprianu, a Ciprusi Köztársaság elnöke. Szpirosz Kiprianu 1932-ben Li- masszolban született. Egyetemi tanulmányait Londonban, a gaz­dasági és jogi fakultáson végez­te el. 1952 februárjában Makari- osz érsek titkára lett Londonban. Két évvel később kinevezték a Ciprusi Etnarchia (Ciprusi Egy­házi Kormányzat) titkárságának tagjává. 1956-ban tevékenysége miatt kiutasították Angliából. Az ország függetlenségének el­nyerése után Ciprus első kormá­nyában, 1960 augusztusában elő­ször az igazságügyi tárca élére került, majd néhány nappal ké­sőbb kinevezték külügyminisz­ternek. E minőségben 1964 szep­temberében szovjet katonai se­gélynyújtásról írt alá egyez­ményt Moszkvában. 1972. májusában az athéni ka­tonai diktatúra vezetőivel való nézeteltérései miatt lemondott tisztségéről. A politikai életbe 1974-ben, a török invázió után tért vissza, mint a ciprusi ENSZ- delegáció tagja. 1976 májusában megalapította a demokrata pár­tot, amely 1976 szeptembereben megnyerte a parlamenti válasz­tásokat. 1976-tól Makarlosz elnök haláláig — 1977. augusztus 3-ig — a parlament elnökeként tevé­kenykedett. 1977. augusztus 31-én a haladó politikát folytató de­mokrata párt jelöltjét, Szpirosz Kiprianut választották meg a köztársaság elnökévé. 1978 febru­ár 5. óta egyúttal a miniszterel­nöki posztot is betölti. Államfői mandátuma 1983 február végéig érvényes. A telefonnál: Schmidt és Reagan Helmut Schmidt nyugatné­met kancellár még szerdán húszperces telefonbeszélgetést folytatott Ronald Reagan amerikai elnökkel, amelynek során részletesen tájékoztatta a szovjet—nyugatnémet csúcs- találkozó lefolyásáról és ered­ményéről — jelentette be csütörtökön Lothar Ruehl nyugatnémet kormányszóvi­vő. Az amerikai elnök elége­dettségét fejezte ki a szov­jet—nyugatnémet - tárgyalá­sokkal kapcsolatban és azo­kat nagyon bíztatónak nevez­te. A kormányszóvivő közlése szerint az amerikai elnök a beszélgetés során ismét han­goztatta az Egyesült Államok tárgyalási készségét. Helmut Schmidt szombaton Hamburgban fogadja Paul Nitzét, a genfi szovjet—ame­rikai tárgyalásokon részt ve­vő amerikai küldöttség veze­tőjét, s őt is tájékoztatja Leo­nyid Brezsnyev bonni látoga­tásáról. Herbert Wehner, a szociál­demokrata párt parlamenti frakciójának elnöke egy csü­törtöki sajtónyilatkozatában azt a meggyőződését juttatta kifejezésre. hogy mindkét nagyhatalom őszintén törek­szik eredmény elérésére a genfi tárgyalásokon. — Az NSZK érdeke — mondta Wehner —, hogy ezeken a tárgyalásokon konstruktív eredmények szülessenek, s a két fél egyenlő arányban csökkentse nukleáris erejét. A bonni kormány a jövőben is minden befolyását latba fogja vetni ennek elősegítése érdekében — hangsúlyozta Herbert Wehner. A szociálde­mokrata politikus végezetül annak a reményének adott hangot, hogy a most lezajlott szovjet—nyugatnémet csúcs- találkozó kedvező hatással lesz Helmut Schmidt és Erich Honecker tervezett találkozó­jára is. Összeül a Varsói Szerződés tagállamainak honvédelmi miniszteri bizottsága December első felében a Szovjetunió fővárosában, Moszkvában tartja soron kö­vetkező ülését a Varsói Szer­ződés tagállamainak honvé­delmi miniszteri bizottsága. (MTI) Szalontay Mihály: 42. — Nincs benne áram — li­hegte Robi — menj kicsit odébb. Számolj le nyolc csi­gát, a nyolcadik és a tizen­kettedik csiga fölött kell át­úsznod! De várj még! Vissza is ott! Robi görcsösen fogta a ke­züket. Odabent a parton nagy mozgolódás volt, mindenféle vezényszavak pattogtak. Béla hangja éktelenül káromko­dott, tartalmát nem, csak szétterülő ingerültségét érzé-_ keltette. Robi szemmel látha-” tóan ^minden idegszálával ar­ra figyelt, majd egyszerre hir­telen ellökte őket: — Most! — Ütjára bocsá­totta az esti víz két fekete árnyát. Megint Juszti volt, aki elől ment, mintha cselekvőkészsé­ge gyorsabban apercipiálta volna a tennivalókat, de Mi­ki — ahogy a hideg vízbe be­lebukott az arca —, egy pilla­nat alatt visszanyerte a hely­26. Az ikrek Mexikóban rendezték meg a mi esetünkhöz hasonló ese­tekre specializálódott ügyvé­dek a távházasságkötést is. fgy jött létre az az abszurd jelenet, hogy két férfi állt az állami hivatalnok elé, mint menyasszony és vőlegény. Az egyik azt mondta: „Téged, Ingrid Bergman a hites fele­ségemmé fogadlak.’’ Mire a másik azt válaszolta: „Téged, Roberto Rossellini hites fér­jemmé fogadlak.’’ Télen egy tízszobás lakás­ban laktunk Rómában, a Vi- ale Bruno Buozzin, nyáron a tengerparti házunkban, a „Santa Marinellában". Nem volt sok tennivalóm, sok al­kalmazottunk volt. Majdnem fölöslegesnek éreztem ma­gam. Roberto mindenkivel nagyvonalú volt. Ha azt mondtam neki, szükségem van egy cipőre, pénzt adott és azt válaszolta: „Miért csak egy párat? Vegyél hatot!” 1950 novemberében egy ka­liforniai bíróság úgy döntött, hogy Piának apja gyámsága mellett Kaliforniában kell maradnia. Én engedéyt kap­tam, hogy a szünidő felét a lányommal töltsem. de csak Amerikában. Ettől nem let­tem boldog. Változtatni azon­ban nem tudtam rajta. 1951-ben ismét terhes let­tem. Nagyon szerettem volna egy lányt, mert Robertónak az első házasságából már volt két fia és egy közös fi­únk. Ennek most lánynak kellene lennie, és már el is döntöttem, hogy Isabella lesz a neve. De egyszerre kettőt is kaptam, az ikreket. Isa- bellát és Ingridet. 1953 második felében egy­re kevesebb lett a pénzünk. és Roberto kijelentette, sok filmet és egy csomó pénzt akar csirfálni. A gyerekekkel együtt Németországba utaz­tunk, hogy Münchenben le­forgassuk a „Félelem” című' filmet. Szerencsétlennek érez­tem magam, mert Roberto nem engedte, hogy más ren­dezőkkel is dolgozzam. Ott volt Olaszországban az a sok jó rendező — Zefirelli, Felli­ni, Visconti, De Sica —, aki mind velem akart filmet ké­szíteni. Én is szívesen dol­goztam volna velük... Ma­gukon kívül voltak, hogy Ro­berto nem engedte. Az ő szemében a tulajdona vol­tam. De nem voltunk egymás jó szellemei. A nyilvánosság megvetette azokat a szerepe­ket, melyeket a filmjeiben játszani engedett nekem. Természetesen ez már régen világos volt előttünk. De nem beszéltünk róla. A hallgatás egyre nagyobb lett közöttünk azzal a csenddel, melyet nem mertem megszakítani, mert féltem, hogy megbántom Ro­berto érzéseit. Roberto min­dent félreértett volna. Bár­mit mondok, megbántottsá- gában veszekedés lenne az eredmény. Mathias Wiemaij, aki a „Félelem”-ben volt a partne­rem, megérezte, milyen két­ségbeesett vagyok. Egyik nap azt mondta nekem: „össze fog roppanni. Megőrül, ha így folytatja tovább. Miért nem hagyja el Róbertot?” Rémülten meredtem rá: „Ro- - bertót elhagyni? Hogy te­hetném?” — kérdeztem. „Ez lehetetlen!” Következik: 27. Roberto pálfordulása zetmegítélés és gyors cselek­vés szimmetriáját, s közvet­len nyomában volt, szinte centiméterekre Jusztinák. Nem nagyon számolgatta a csigákat, ahol a sövény bele­folyt a vízbe, attól két-há- rom méterre lökte el magát a talajtól, s hatalmas tem­pókkal, szinte ugrásszerűen emelte át magát, és avval együtt tolta Juszti fenekét, át az első gáton Keményen sodort a mo- csárszagú víz, távoli [ellátás híján a mellén érzékelte — mely gátként állt —, a szét­folyó vizet. Közvetlenül a sövény mögött értek földet, Miki szinte hátába érezte a drótokat, jobb kézzel elkap­ta Juszti karját, s kemény, energikus mozdulattal léptek a következő drót felé, s most már közelebbről, csukaugrás- sal fejest ugorva ment neki. Juszti is úgy. formára, alak­ra, ugyanúgy, ha félméterre lemaradva is. A levegő meleg volt, a víz meleg volt, kellemesnek is érzékelhető, ha nem lett vol­na a rájuk tapadó ruha, me­legítő, az egésztől szörnyű­ségesen elidegenítő és figyel­meztető, hogy ez nem éjsza­kai uszkálás a nyári Duná­ban, hanem valami... vala­mi olyan, aminek pontosan cselg^vés-tartalmát nem tud­ták volna meghatározni. Ennek ellenére szinte jól­esett a víz. Miki most is a talajt a szilárd talajt keres­te, de az puha volt, kötös iszap borította partot, s ahogy a második drót után ki akart emelkedni a vízből, hát éppen csak orrá, szája érte a levegő szintjét. Juszti meg éppen, hogy elmerült.-(Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents