Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-27 / 278. szám

1981. november 27. Kelet-Magyarország 3 Olcsóbbat terveznek Beszélgetés Kazareczki Kálmánnal, az AGROBER vezérigazgatójával A Csepel Művek nyírbátori fúrógépgyárában japán licenc alapján szerszámtárakat gyár­tanak. A jelenlegi legkorszerűbb típns hatvan különböző szerszám befogadására szolgá­ló szerkezet az NC központokat egészíti ki. Képünk: Mihaleszku Sándor a meghajtó tár­csát szereli a gépre. (E. E.) ÜTŐKÁRTYA: AZ IDŐ Felmondás két napért Tanulságos esetek a MOM-ban Juhász Erzsébet betanított munkást úgy ismerik a MOM mátészalkai gyárában, hogy ő az, aki nem tud elkésni. — Ez nem érdem, hanem így természetes. Albérletben lakom, közel a gyárhoz. Negyedórával kezdés előtt mindig benn vagyok. Átöltözöm, s mire megkezdődik a műszak, már a gépet is átvizsgálom. Az ország egyik legnagyobb tervező vállalata, a mezőgaz­daság beruházásainak és a hozzá való terveknek fő ké­szítője, a Mezőgazdasági Ter­vező és Élelmiszeripari Beru­házó Vállalat, az AGOBER a közelmúltban Nyíregyházán tartotta vezérigazgatói ülését. Ebből az alkalomból kértük meg Kazareczki Kálmán ve­zérigazgatót, hogy válaszol­jon néhány, a megyét is érin­tő kérdésre. 0 A beruházások visz- szafogásáról beszélünk. Egy ilyen intézkedés ha­tását talán leghamarabb a tervező intézetek ér­zik. Mit tapasztalnak, ho­gyan ellensúlyozzák a hatásokat? — A munkák számbavéte­lével magunk is meglepőd­tünk, hogy lényegesen nem csökkent a beruházási kedv a mezőgazdaságban. Tapasztal­hatók viszont komoly válto­zások az igények összetételé­ben. Jellemző a bővítő és re­konstrukciós beruházások ma­gas száma. Vállalatunk azzal is alkalmazkodott az igények változásához, hogy különösen az állattartó telepeknél ki­dolgoztuk az olcsóbb megol­dások alkalmazását, az ener­giatakarékos beruházásokat. Miközben az építőanyagok árai nem csökkentek, a járu­lékos költségek sem változtak kedvező irányban, sikerült például a szarvasmarha-tar­tásnál felére csökkenteni a bekerülési költséget. A Tamá­si és a Komáromi Állami Gazdaságoknál 40—50 ezer forintba kerül egy tehén tar­tására alkalmas férőhely. A növendék- és hízómarha tar­tásnál a Mezőfa szerkezettel a jóval olcsóbb akácot építjük be. Az idén 28 ilyen telepet terveztünk. Nádudvaron az agráripari egyesülésnek a Mezőpanel elemekből egy 40 ezer férőhelyes sertéstelepet tervezünk, ahol a költségek­nél 30 százalékos csökkenést értünk el. 9 Az AGOBER egyik kiemelt feladata a víz­rendezés, a komplex me­liorációs munkák terve­zése, szervezése. Milyen ütemben haladnak? — Az ország egyes területei megkülönböztetett helyzetet élveznek. Ezek közé tartozik Szabolcs-Szatmár megye is, ahol a Felső-szabolcsi öblö- zetben már megkezdődtek a munkák, s hatalmas erőfeszí­tésekkel az október végi ha­táridőre elkészült a Tisza- Szamos közének terve is. Fo­lyamatosan készítjük a kivi­teli terveket, a munkákba be­kapcsolódott a vízügyi igaz­gatóság is, amely egyes kivi­telezési feladatokat vállal. Gond — s nem csak ebben a megyében —, hogy a nehe­zebb pénzügyi feltételek mel­lett nem minden üzem tudja időre előteremteni a komplex meliorációhoz szükséges anya­giakat, márpedig ennek a munkának akkor van hatása, ha egyszerre valósul meg mindenütt. ^ A vállalat megyei kirendeltségekből áll. Hogyan alakul a központ és a kirendeltségek vi­szonya, a kis munkákhoz hogyan tudnak alkal­mazkodni? — A mi felépítésünk olyan, hogy közel vagyunk a meg­rendelőinkhez. Jellemzésül el­mondhatom, hogy a 3700 fős nágyvállalatot mindössze 130 főnyi központi apparátussal irányítjuk. A rugalmasságot éppen az jelenti, hogy az egyes kirendeltségeink isme­rik a megrendelőink igényeit, önállóan vállalkoznak a ki­sebb munkákra, szigorúan ön­eltartók. Azonban akkor sem jönnek zavarba, ha rövid ha­táridőre nagyobb megrendelés adódik, mert akkor a szom­szédos megyék kirendeltségei besegítenek a munkába. Az üzletpolitikánk jelszava, hogy a legkisebb megrendelést is elfogadjuk, mert az adott me­zőgazdasági üzemnek lehet, hogy az a legfontosabb. Ugyancsak fontos, hogy ára­inkkal a tervező intézetek kö­zül a legolcsóbbak közé tar­tozunk, a beruházási összeg 2,5 százaléka alatt vagyunk, de például a szabolcsi kiren­deltségünknél a két százalék alatt maradtak. 9 A nyíregyházi meg­beszélésen elhangzott, hogy a mezőgazdasági beruházások értéke 5 milliárd forint egy év­ben, de mintegy 2 milli­árd forintnyi beruházás valósulhat meg az AG- ROBER-tervek alapján az élelmiszeriparban, s ugyanennyi a falusi kom­munális beruházások ér­téke. Mit jelent ez a részvétel? — A vállalatunk feladatá­nak tartja a falusi élekörül- mények javítását is. A nyír­egyházi kirendeltség szép munkája a Mezőpanel-elemek kommunális célra történő felhasználása. Ez az olcsó, könnyen kivitelezhető építési mód sikerrel szerepel a fal­vakban. Több óvodát, bölcső­dét készítettek a tervcsalád alapján, s újabban lakóházak tervezését is vállaljuk Mező- panel-elemekből. A módosí­tott változat megfelel az 1985- től életbe lépő hőtechnikai követelményeknek is. Mindez megint azt mutatja, hogy az AGROBER igyekszik lépést tartani a követelményekkel, alkalmazkodik a körülmé­nyekhez. Ezért szeretnénk a következő években is a mező- gazdasági beruházások mint­egy háromnegyedének terve­zését, szervezését elvégezni — fejezte be Kazareczki Kálmán vezérigazgató. Sajnos, nem veszi minden­ki Erzsikéhez hasonlóan ko­molyan a munkafegyelmet. Késések, igazolatlan mulasz­tások is előfordulnak a Ma­gyar Optikai Művekben. Hiányzások a munkaidő terhére — Éjszakás voltam, s ép­pen befelé igyekeztem, mikor találkoztam egy cimborám­mal. A pohár fenekére néz­tünk. Eláztam, aznap már be sem jöttem dolgozni. F. László betanított mun­kásnak nem ez volt az egyet­len igazolatlan hiányzása. Egyszer hazaküldték: ittas­ság miatt. Többször késett is. Az igazolatlan távollétekért mindkétszer bérmegvonással büntették a fiatalembert. Még egy mulasztás és kezébe ad­ják a munkakönyvét. A gyárak, vállalatok birto­kában az egyik legnagyobb ütőkártya: az idő. Hiszen a munkaidő jobb kihasználásá­ban egyelőre még sok a tar­talék. Nem véletlen, hogy Bí­ró Miklós igazgató szigorúan fogja a munkafegyelem meg­sértőit : — Vezérigazgatói utasítás szerint 6 nap lehet az igazo­latlan mulasztások száma. Mi két nap után felmondunk a dolgozónak. Az idén négy ilyen eset történt — mutatja feljegyzéseit Bíró Miklós. Az igazolatlan távollétek mellett a néhány órás hiány­zások, késések, fizetés nélküli szabadságok is a munkaidő terhére mennek. Ilyen hiány­zás tavaly 5165, az idén eddig már 5400 óra volt. Felmérés szerint fizikai dolgozók köré­ben negyven százalékkal csökkent, az alkalmazottak­nál viszont nagymértékben nőtt. — Sokszor meggondolatla­nul írják alá a munkahelyi vezetők a kérelmeket. Ezért leszűkítettük a kilépők alá­írására jogosultak körét. Fegyelem és szervezettség — A munkafegyelem kér­dését szerintem nem lehet ké­sésekre, hiányzásokra redu­kálni — kalauzol körbe a szemüveglencse üzemben Sí­pos Endre üzemvezető. — A fegyelem elsősorban a mun­kahely szervezettségétől függ. Vagyis legyen jó a gép, jó szerszám és anyag. Ha egy is hiányzik: megáll a munka. A MOM szálkái gyárában több, mint ezren dolgoznak, az átlagéletkor 25—26 év. A szemüveglencse üzemben a munkaidő kihasználását igen jónak tartják a gyáregység vezetői. Közép-Európa vi­szonylatában az egyik legna­gyobb szemüveglencse-gyár­tó bázis a szálkái. — Égető szükségünk van a tmk gyors, pontos munkájára. Ök viszont közvetlenül nem érdekeltek abban, hogy mi jól dolgozzunk — magyarázza Sipos Endre. — Ezen lehetne segíteni — szerintem a jelen­legi szervezeti felépítés át­szervezésével. Sípos Endre évek óta nem emlékszik olyan esetre, hogy akár percekre is, de az egész üzem leállt volna. Apróbb ki­maradások viszont szinte mindennap vannak. — Elromlik egy gép, egy szerszám, hiányzik egy alkat­rész. Manapság rengeteg baj van az ékszíjjal — sorolja a gondokat Harsányi Viktor művezető. — Ezek apróságok, nem érintik a termelés egé­szét. Ha van tartalékgép, a kiesés addig tart, míg a dol­gozó átköítözik a működő masinára. Ha erre nincs mód, nagyobb a veszteség. Termékváltás — rugalmasan — Rendszeresen készítünk területenként veszteségidő- vizsgálatot — tudtuk meg Bíró Miklóstól. — Ellenőriz­zük, hogy a munkaidőn be­lül mennyi marad kihaszná­latlanul a szerszám, a gépek hibája, anyaghiány miatt, vagy azért, mert a dolgozó eltötyögi az időt. A felméré­sek után rendszerint intéz­kedési terv készül. Igaz, In­kább intézkedésre lenne szükség... — Van, amiben nem tu­dunk lépni — ilyen például az anyagellátás. Igaz, emiatt termeléskiesés nem volt. Ha tudjuk, hogy nem érkezik meg az anyag, átcsoportosít­juk a munkaerőt. Ez millió gonddal jár. Senki sem megy át szívesen még időlegesen sem más területre. Pedig át­csoportosításra az utóbbi két évben egyre inkább szükség van. A munkaerő gyáron belüli mozgatásánál az egyik leg­fontosabb: átképezni másod­szakmára az embereket. Pél­dául a lakatosokat, esztergá­lyosokat marósnak. Az idén a mátészalkai gyár vállalta 2 ezer sarokcsiszoló gyártását kanadai exportra. Szakokta­tók, meósok, a tmk és a sze­relőműhely marósai jelent­keztek a munkára időlegesen, prémium ellenében. Ha egy üzem felkészül a gyors váltásra, akkor nyert ügye van. Házi Zsuzsa Megfelezett hibák BESZÉLGETEK az egyik faluban az alkoholizmusról. A helyi vezető megnyugtat: nem isznak itt se többet, mint másutt. Egy másik forrás ugyanakkor meggyő­zően, okmánnyal bizonyítja: a falu 3,5 százaléka nyilván­tartott alkoholista. Más. Egy ipari üzemben a munkafe­gyelem a téma. Megnyug­tatnak : kiegyensúlyozott, apróbb gondoktól eltekintve minden rendben. A mű­helyben a munkások ugyan­akkor arról szólnak, hogy szombaton délután már senki nem dolgozik, min­denki kacsintgat az utca fe­lé. A műszak teljesítménye fele a más hétköznapokon megszokottnak. A művelődési intézmény vezetője jelentések és sta­tisztikák sorával mutatja be, milyen jó munka folyik náluk. Röpködnek a kifeje­zések: „kisugárzás”, „tudat- formálás”, „területi munka”, „kiscsoportos foglalkozá­sok”. Végigjárom a járás kultúrházait, ahol hetek óta nem látták a vezetőt, az elő­adót, a járási elvtársakat. Levelet kapnak, s ha ez a területi munka, akkor való­ban van ilyen. Érdeklődök: houak-e íté­letet védett madár lelövése miatt. Nem — hangzik a válasz — ez errefelé nem szokásos tett, nincs ilyen ügy. Megyek az erdészhez, aki titkolja, hol fészkel a holló. Benézek prominens házakba, ahol a falon a ki­tömött, védett madarak po­rosodnak a tornácon. De nem sorolom a példákat, pe­dig lenne belőle bőven. Kinek higgyek? — teszem fel a kérdést. Vajon miért lehet az, hogy egymásnak homlokegyenest ellenkező válaszokat kap az ember, foglalkozzék bármilyen ügy­gyei, ami csak egy kicsit gondokat tartalmaz. A szé­gyen késztet hazugságra? Vagy talán valamiféle mű­vi okoskodással próbálják kifehéríteni a feketét, mert akkor balsiker esetén is biz­tos a szürke? Miért nem néznek szembe emberek — többnyire vezetők — a té­nyekkel ? A HOSSZŰ GYAKORLAT arról győz meg: nem vala­miféle ügyféltés rejtőzik emögött, hanem csupán az egyéni presztízs féltése. Mert ha a hiba kiderül, valaki, valahol felteheti a kérdést: elvtárs, te hogyan dolgo­zol? Egy orvos, egy erdész, munkás, kis falusi művelő­dési emberke nem veszíthet sokat, ő jobban tudja az alapigazságot: az eltitkolás nem oldja meg a problé­mát. És most mi a teendő? Nem felezheti a hírlapíró az igazságot! Itt nincs átlag. Valami ugyanis vagy igaz, vagy nem. Sajnos, a gyakor­lat szerint sok helyen ép­pen a féligazságra szeretnék rábírni a kérdezőt. Vannak még hibák — mondják —, de nézze, a fejlődés töretlen, sokat tettünk ... SOKAT TETTÜNK — ez igaz —, de mennyivel töb­bet tehettünk volna, ha nem terhelnék éveinket, gyakorlatainkat az eltussolt, kicsinnyé tett, megfelezett hibák, illetve az az ener­gia, ami ezek szépítéséhez kellett. Kinek higgyek? Mondhatja valaki: annak, amit az ember lát. De én szeretnék fenntartás nélkül hinni mindazoknak, akik va­lahol, valamiért felelősek. Bürget Lajos Lányi Botond szép, késő őszi napfény az ud­varra csalo­gatja az embert. Nap­kor éli a szokásos délelőtti életét. A fő­utcán teherautók húz­nak el, a járdán óvo­dások csapata vonul. Szemben, mindjárt a tsz-irodával, a kerí­tésre támaszkodva nénike figyeli az utat. Megteheti, ráér. Az udvart már felseper­te, pedig nem volt azon egy gazszál sem. De rend a lelke min­dennek, nem is mú­lik el hát úgy a reg­gel, hogy özvegy Lek- li József né kézbe ne venné a seprűt. A kerítésnek tá­maszkodom, beszél­getünk a világ folyá­sáról. Kisvártatva a nénike azt mondja: — Jöjjön már bel­jebb ! Csak jobban esik ott a szó. Nagy, hosszú pa­rasztház. Fala hófe­hér, tetején a nád szűrkésbarna, s a né­niké ruhája fekete. Festő palettájára kí­vánkozik a kép. — Látja ezt a ko­szos tetőt? Csak a szegése 2500 forintba került! Ki hallott már ilyet! — méltat­lankodik Lekli né- nénk, s még hozzáte­szi: — Igaz, mit aka­runk? öreg már, mint az országút. Én sem vagyok siheder, ma­holnap töltöm a het- venötödik évet, de a ház ehhez képest...! Pontosan százhar­minc éves. Nem hi­szi? Megnézheti a mestergerendát. Ott az írás: 1851-ben épült. Ha hívnak, hát menjünk. Szabadké­mény, kemence, tisz­taszoba ... S a tiszta­szobában dohány, nagy halomban. Fa­nyar illata betölti a lakást, még a kony­hában is érezni. Ez a lyuk mire szolgált? — mutatok egy falba mélyesztett üregre. — Nem tudja? — néz rám megütközve a háziasszony, majd a homlokára csap. — Persze, hát honnan is tudhatná. Itt tartot­tuk a mécsest, mert nem volt mindig pet- ró. Hát még vil­lany . ..! Az udvarra balla­gunk ismét, visszané­zek. — Szép ház — mondom. — A legö­regebb talán a falu­ban. — Azt mondják a múzeumosok, nincs ennek párja még a környéken sem. Mű­emlék volt, de meg­szűntették. Nem volt rá pénz, hogy felújít­suk. Harmincezer fo­rintot akartak adni, de ebből rendbehoz­ni! Mondom, csak a nádszegés kétezeröt­száz forintba volt. Pedig kár lenne érte, ha összedűlne. De- hát, addig csak kibír­ja, amíg én élek még. — Túl éli még Lek­li néném ezt a házat. — Ügy gondolja? — mosolyog rám a nénike. — Nem is lenne baj, ha láthat­nám még, mire vitték a dédunokák. De ezt a házat azért csak sajnálom. Fecskefalú, s nagyon jó meleg. Meg hát egy van be­lőle, sajnálnám ha tönkre menne. Bizony, nagy kár lenne érte. B. G. □

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents