Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-01 / 257. szám

1

1981. november 1.

Kelet-Magyarország

Cselekvés és helytállás

NEGYEDSZÁZADDAL EZELŐTT, 1956 októberének utolsó napjaiban a szocialista társadalmi rend ellenségei által kirobbantott ellenforradalmi lázadás nyílt fehérterrorba, a tőkés restauráció kendőzetlen meghirdetésébe csapott át. A munkáshatalom helyreállításának, a lázadás felszámolásának, a szocialista építőmunka folytatásának elengedhetetlen feltételévé vált — amit Kádár János, Mün- nich Ferenc és más forradalmárok egyértelműen felismertek — mind a revizionista csoporttal, mind a szektás-dogmatikus politikával való határozott és következetes szembefordulás, a forradalmi erők tömörítése.

November első három napjában Magyarországon történelmi jelentőségű, az egész további fejlődést meghatározó esemény zajlott le: a létrejött új forradalmi központ és a Szovjetunió képviselői kapcsolatba léptek a szocialista államok vezetőivel, hogy megtárgyalják az ellenforradalmi lázadás leverésére teendő intézkedéseket. Egyetértés alakult ki abban, hogy támogatják a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt, továbbá azt, hogy a kormány kérésére a Szovjetunió internacionalista fegyveres segítséget nyújtson a Magyar Népköztársaságnak.

Az új forradalmi központ kezdeményezésére — amely- lyel együtt küzdött Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjének és a hatalom jogfolytonosságának a megszemélyesítője —, megalakult a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány. A kormány elnöke Kádár János lett, s mellette részt vett a munkában Apró Antal, Horváth Imre, Kossá István és Münnich Ferenc, valamint az országgyűlés elnöke — Rónai Sándor —, továbbá Dögéi Imre és Marosán György. Az új kormány november 4-én kiáltványban fordult a magyar néphez, amelyben harcba szólította az ország dolgozóit a munkáshatalom védelme, a törvényes rend helyreállítása és a szocialista építőmunka folytatása érdekében.

„Véget kell vetnünk az ellenforradalmi elemek garázdálkodásának! Ütött a cselekvés órája! — hangsúlyozta a felhívás. — Megvédjük a munkások és parasztok hatalmát, a népi demokrácia vívmányait. Rendet, biztonságot és nyugalmat teremtünk hazánkban. A nép és a haza érdeke az, hogy erős kormánya legyen, olyan kormánya, amely alkalmas arra, hogy kivezesse az országot súlyos helyzetéből. Mi ezért alakítottuk meg a magyar forradalmi munkás-paraszt kormányt.”

A MAGYAR FORRADALMI MUNKÄS-PARASZT

KORMÁNY a legfontosabb azonnali feladatának a fegyveres ellenforradalmi csoportok szétverését tekintette, s emellett egész tevékenységével arra törekedett, hogy elősegítse a megtévesztett emberek leválasztását az osztályellenségtől, az árulóktól. A forradalmi kormány megalakulása és kiáltványa a munkáshatalom híveinek tízezreit mozgósította, s részükre világos harci programot, egyértelmű és határozott politikai irányítást adott. Mérlegelve az adott helyzetet, a munkás-paraszt kormány megállapította, hogy az ellenforradalom fegyveres erőinek gyors szétverése, a gyilkosságok és a pusztítások további megakadályozása csak a Szovjetunió internacionalista katonai segítsége révén lehetséges, s kérésére ezt az önzetlen segítséget szinte azonnal meg is kapta. Ugyanakkor feledhetetlen és dicső szerepük volt a harcban azoknak a párttagoknak és pártonkívülieknek, munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek, karhatal- mistáknak, katonáknak és rendőröknek, akik ha kellett, az életüket áldozták a munkás-paraszt hatalomért.

November első napjaiban a rendkívüli helyzetnek megfelelően az új forradalmi központ egyesítette magában a legfelső állami és pártvezetést. Kádár János vezetésével létrehozták a Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Intéző Bizottságát — amely a Politikai Bizottság feladatkörét látta el —, majd november 6-án megtartotta első tanácskozását a párt Ideiglenes Központi Bizottsága is. Az Ideiglenes Központi Bizottság felhívást intézett a magyar kommunistákhoz és a Magyar Dolgozók Pártja tagjaihoz. A felhívásban hangsúlyozta a pártmunka folytonosságát és kommunista jellegét, megállapítva, hogy a kapitalista restaurációra törekvő ellenforradalmi próbálkozásokkal szemben csak minden erőt összefogva lehet eredményesen küzdeni. A felhívás hitet tett a marxizmus- leninizmus elvei mellett, egyértelműen és világosan kifejtette, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt a szocialis- ta'társadalom célkitűzéseinek valóra váltásáért küzd, a népi demokrácia alapjának a munkásosztály és a parasztság szövetségét tekinti, és tevékenységét áthatja a proletár internacionalizmus elve.

AZ IDEIGLENES KÖZPONTI BIZOTTSÁG felhívása felszólított minden párttagot, hogy „aki kész a tömegekre támaszkodva harcba szállni a dolgozó nép hatalmáért, pártunk politikájáért, jelentkezzék haladéktalanul pártszervezetében és lásson munkához!” Az állásfoglalás ugyanakkor kétfrontos harcot hirdetett meg a Rákosi Mátyás és Gerő Ernő nevével fémjelzett, a munkásosztálytól, a néptömegektől elszakadt dogmatikus-szektás politika és annak téves módszereivel, valamint a Nagy Imre és Losonczy Géza körül tömörült revizionistákkal szemben.

Az első hetekben a pártszervezés rendkívül nehéz, valóban forradalmi viszonyok között folyó munkáját csak a legállhatatosabb kommunisták vállalták, akik — amint azt egy korabeli jelentés megállapította — „sokszor életüket kockáztatva, félig illegális körülmények között végezték munkájukat, szervezték, erősítették a pártot.” Különösen nehéz feltételek között folyt az üzemi pártszervezetek újjászervezése, ahol az ellenforradalmi erők utóvédharcának egyik fő célja — amelyet a munkástanácsokba beférkőző ellenforradalmárok is támogattak —, a munkahelyi pártszervezetek újjáalakításának a megakadályozása volt. A kommunisták legjobbjai azonban leküzdötték a legnagyobb nehézségeket is, és ennek eredményeként december elsején a Magyar Szocialista Munkáspártnak már közel kétezer szervezete dolgozott, mintegy 50—60 ezer párttágot tömörítve soraiba.

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány az ellenforradalom fegyveres csoportjainak a szétzúzását követően az újjászerveződő* pártszervezetekre támaszkodva, legfontosabb teendőjének tekintette a tanácsok hatalmának a helyreállítását, a fegyveres testületek újjáalakítását és az ipari termelés, a közlekedés folyamatosságának a megteremtését, a szocialista konszolidáció kibontakoztatását. E folyamat meggyorsítása, a termelési és a közellátási nehézségek enyhítése érdekében a forradalmi kormány november 5-én a baráti országokhoz fordult segítségért. A Szovjetunió minisztertanácsa még aznapi üzenetében bejelentette, hogy ellenszolgáltatás nélküli támogatást nyújt ipari nyersanyagokban és élelmiszerekben. És alig telt el egy hét, a magyar határon már átgördült az az első vasúti szerelvény, amely a szovjet nép segélyszállítmányát hozta. November első napjaiban emellett Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyel- ország és a Német Demokratikus Köztársaság is azonnali támogatást nyújtott.

Az 1956-os novemberi napok eseményei, a szocialista konszolidáció első lépéseinek sikerei egyértelműen igazolták, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány politikája, annak következetes, a mar- xizmus-leninizmus eszméinek alkotó módon történő végrehajtása történelmileg példátlanul rövid idő alatt kivezette az országot a káoszból, konszolidálta a szocializmus viszonyait és megteremtette a feltételeit a szocialista építőmunka folytatásának.

AZ MSZMP POLITIKAI IRÁNYVONALÁNAK 1956 végén kidolgozott alapelveit nemzeti történetünk azóta eltelt negyedszázada, szocialista építőmunkánk nemzetközileg is elismert eredmény- nyei igazolták. Ezt a politikát méltán tekintette és tekinti a szocialista építés minden híve cselekvése, helytállása vezérfonalának.

Botos János,

a Párttörténeti Intézet tudományos munkatársa

NYÍRPILIS, 1981. OKTÓBER

Idézzük a múltat

Foszlik, szakadozik az emlékezet fonala. Egyre kevesebben ismerik Pilisen is az elődök életét, a mával, napjainkkal törődnek inkább az emberek. Pedig jaj annak a falunak, ahol felejtik a múltat. Néhány öreg azonban még őrt álló jegenyeként magasodik a közösségben, s innen a magasból messze látnak. Látják talán az ősöket is, a rutén telepeseket, akik a hagyomány szerint a Rákó- czi-szabadságharc leverését követően érkeztek a távoli hegyekből. Látják talán az egykori betyárokat is, akik a környék hatalmas erdőségeiben tanyáztak, s fosztogatták a zsíros gazdagok portékáját.

Péter bátyánk

Itt van mindjárt a főutcán, a végtelen hosszú deszkapa- lánkok mögött megbúvó kis szalmatetős házában Nagy Péter bátyánk. Régen kiérdemelte már a bátyám megszólítást, hiszen esztendői számát „két nyolcassal” írja.

Zörgetjük a kiskaput, s fél szemmel a menekülés útját keressük, hiszen a szomszéd figyelmeztetett: vigyázzunk, mert veszettül mérges kutya őrzi a portát. Nyílik aztán a veréce, öreg, hajlott hátú anyóka tipeg elénk.

— Az embert keresik? Nem baj, szólunk neki. Lent van a kertben.

A kutya szerencsére sehol, megnő hát a bátorságunk. Az inas, nagy bajszú öreg csákánykapával szedi a földben maradt kukoricatöveket, s azt mondja, menjünk már a házba, ott is beszélgethetünk.

Megcsodáljuk a kormos szabadkéményt, a fél- meg negyedes vékákat, majd beljebb megyünk, a csikóspór köré telepszünk. Bibliai félhomály, a spóron kis lábasban krumpli fő, csak néhány parázs világok Az öreg szekrényben szú perceg... a múlt században járunk.

— Ó, amikor én még pulya voltam! Még a karácsony sem akkor volt, mint most. A régi hit szerint január 7-én ültük a betlehemi ünnepet. Mert a mi karácsonyunk nem decemberben, hanem januárban volt, a régi naptár szerint.

— Milyen nyelven kántál- fcak?

Ö, hogy milyen tudatlanok is a mai fiatalok! Péter báSzázéves ház, deszkapalánk.

tyánk csodálkozva néz ránk, majd feláll, leveszi a kalapját, s monoton hangon énekelni kezd. A bús szláv dallam lágyan úszik á félhomályban, tán még a százesztendős mestergerenda is emlékezni kezd ... Aztán elhalkul az ének, a tűzhely parazsáról cigarettára gyújtunk. Pöfékel a ház gazdája is, de félig sem szívja a Szimfóniát, a lángok közé dobja.

Garancsi János (Gaál Béla felv.)

— Nem szoktam én rá, afféle kocabagós vagyok. Legénykoromban? Akkor igen. Szivaroztunk, cigarillusznak hívtuk. De csak vasárnap, mikor indultunk a bálba. Aztán jöttek a pulyák, kinek volt ilyen bolondságra pénze.

Reggel hat órakor volt az ébresztő; édesanyám azt mondotta:

— Gyerünk, gyerünk, a nővéredék mindjárt itt lesznek.

Alig érkeztem megmosdani, borotválkozásról már szó sem lehetett; ők itt is voltak. Három hétig nem tartózkodtam idehaza, közben az almát mind leszedték a fákról; ott volt leöntve a zárt tornác két szárnyában; szóval itten már csak a földi munkák vannak hátra, érzékeltem mindjárt érkeztem- kor. S azt is azonnal tudtam, milyen munka vár majd rám; így hát a talicska keréktengelyét megkentem jól zsírral; ne nyikorogjon nekem a nyavalyása.

— Reggelizünk, gyerekek? — kérdezte édesanyám.

— Majd az első menet után — vélte a sógorom.

o

Az első menet a marharépa volt, nem tudom a nevét pontosan, de a törzsük gyer- mekkar-hosszúak, vékonyak, karcsúk, és az állatok, mind a két-, mind a négylábúak igen szeretik télen-nyáron. Megfosztatván leveleiktől gyerekjáték volt megpakolni a talicskát, föltolni a nem .nyikorgó tengelyen, s leborítani az előre kijelölt helyen. A répareszelőn mindjárt le is

metéltem egy jókora darabot, tele lett vele a rossz mosdótál, meghintettem kevéske táppal s adtam mind a két-, mind a négylábúaknak:

— Egyetek, a mi kajánk még odább van.

Ették?

Falták.

technológiáját még a németeknek sem adták át; természetesen mindenütt kutatták eme anyag összetételét és gyártási módját, majd amikor egy amerikai kutatócsoport rájött a dolog nyitjára, vezetőjük így kiáltott fel: nesze neked öreg, tetves japán! E mondat angol megfelelőjéGALAMBOS LAJOS:

Kerti krónika

Jó két óra hosszáig tartott az első menet, aztán asztalhoz ültünk mi is. A reggeli állott bundás kenyérből és citromos teából. Aki akart, feketekávét is ihatott, jómagam nem élek vele hál’isten, már vagy tíz esztendeje. Még egy cigarettaszívásnyi idő, aztán jöhetett a második menet.

O

A második menet állott a zöldségfélék betakarításából. Ehhez az én járművem platójára föl kellett szerelnem egy meglehetősen vén nejlon-ponyvát. (Vagy -nylon? Ugyanis e műanyagfélét a japánok találták fel a második világháború előtt; a gyártási titkot féltve őrizték,

nek, illetve szavainak kezdőbetűiből lett a nylon.) Ilyesmin tűnődtem a ponyva fölszerelése közben, majd fölpakoltam a sárgarépahalmat.

Egyébként sárgarépa lett egy targoncával, petrezselyemgyökér egy targoncával, téli, feketeretek két targoncával.

— Ki fogja ezt a rengeteg retket elfogyasztani? — kérdeztem édesanyámat.

— Ismerem magunkat. Amikor vagy három hete itt volt a lányod, meg a fiad, András, míg a tévét néztétek, kétöklömnyi darabot evett meg kenyér nélkül. Éppen csak sózva.

Ezzel eljött az ebéd ideje. Az ebéd pedig állott: tyúklevesből, csirkepörköltből és lekváros, valamint túrós palacsintából. Ital: ásványvíz és akinek kellett: kávé.

O

Délutánra az utómunkálatok maradtak, a kukorica- szárak levágása, bekötése, és kúpokba való állítása. Számomra ama néhány tök fölszállítása bizonyult a legnehezebbnek, amelyek még kint maradtak. Sehogyan sem akartak megmaradni a járgányomon; meg se lehetett kötözni azokat, hát hogyan? S mivel?

De meglett ez is.

Vacsora idejére föl is gereblyéztük a kertet, s a rengeteg levéllel; indával s mindenféle hulladékkal betakargattuk a répahalmot, a retekhalmot, s zöldségeshalmokat.

Tiszta lett a kert, tavasszal várhatja újra a szántást.

A vacsora pedig volt: a

déli maradék, illetve sajtoszsíros kenyér és tej.

Mindez hétfőn történt, a televízióban sem volt adás, s míg a többiek nekiláttak a már leszedett almahegy hámozásához, sós vízbe való rakásához, majd nájlon- (nylon-) zsákokba való rakásához, én bevonultam a kisszo- bába, hogy megírjam ezt a kis kerti krónikát.

Pedig 25 holdat vittem a tsz- be, de milyen földek voltak azok? Homok, homok ... A család meg nagy volt, sok az éhes száj. Már két gyermek volt, mikor meghalt az asszonyom ... A harmadikkal gyermekágyban. Pedig még orvost is hívtam hozzá, csak későn jött, Piri- cséről.

Á második asszony

A második asszony, született Garancsi Mária csendesen bólogat, így volt, bizony így. Ó, ki is gondolta volna, hogy megöregszünk egyszer! Felnőtt a hat gyerek, s elrepültek messze: Pestre, Bátorba, Dorozsmára... A régiek meg elporladnak, de az emlékük még itt röpköd.

Két utcával odébb találni ' Garancsi Jánost ■

A kerítésoszlopnak támaszkodva elmélkedünk. Mi mondjuk a dűlőneveket, János bátyánk meg magyaráz.

— Húshagyó-hegy.

— Sovány volt az a föld, mint a± étel húshagyó kedden..

— Kacsavár.

— Mocsaras rész, tele vadkacsával.

— Hliniscsa.

— Innen épült a falu. A ' hlina szó magyarul agyagbányát, földhordó helyet jelent.

— Francia-hegy.

— Félezer éve franciák is harcoltak ezen a tájon.

— Lógata.

— Lógata-tó annak a becsületes neve. Most íngóláp- nak hívják, azt tartják róla, egy falu süllyedt ott el valamikor. Éjfélkor még a templom harangját is hallani.

— Kinlód.

— Az már nem dűlőnév. Egy falurészt hívnak így, ott laktak valamikor a szegényebbek.

Juhász fattyák

Dagadt-hegy, Hosszú földek, Pókos-hegy, Pokol-dűlő... Forr, pezseg az évszázadok bugyra.

— Erre is volt birtokuk a Károlyi grófoknak?

— Gróf!? — szikrázik az öreg szeme. — Ki ne ejtse még egyszer e bitang árulók nevét. Juhász fattyúk voltak azok, csak elárulták a magyarokat. A némettel harcoltunk, s egyikük megtudott valami titkot, rögtön kibeszélte. Kapott is érte, földet, rangot... Méghogy gróf! Azt mondják, valahol az Érmelléken van a sírhelyük. A juhászkampó még mindig oda van akasztva. Csak egyszer kapnám a kezembe ...!

Veszettül káromkodik az öreg, s becsapja előttünk a kisajtót. Ha már mi is a grófokat beszéljük... !

Balogh Géza