Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-25 / 276. szám
4 Kelet-Magyarország 1981. november 25. Római párbeszéd 0 ma politikai boszorkánykonyháinak egyike — ha nem a legfontosabb — a Montecitorio palota, a parlament épülete. Kormányok sorsa, politikusok karrierje dől el süppedő szőnyegekkel borított folyosóin, tágas társalgóinak félreeső sarkaiban. Egyszersmind az olasz politika sorsfordulóihoz vezető útjai is innen indulnak ki, rosszmájúak szerint nem is annyira a képviselőház tárgyalóterméből, sokkalta inkább a honatyák dolgozószobáinak félhomályából. Kedden fontos eszmecserére került sor ismét a Montecitorio falai között. Enrico Berlinguer, az OKP és Fla- minio Piccoli, a keresztény- demokraták főtitkára folytatott megbeszélést. A találkozót a kereszténydemokraták kérték. Normális körülmények között a legnagyobb ellenzéki párt, a kommunisták és a relatív többségi párt, a koalícióban jelenleg is képviselt kereszténydemokraták vezető politikusainak megbeszélése nem érdemelne különösebb figyelmet. Itáliában azonban más a helyzet. Több mint két éve szünetel a közvetlen kapcsolat a két párt között. Biztatónak tűnt az az együttműködés, amely még Aldo Moro idején a kommunisták és a kereszténydemokraták között kibontakozott. Igaz, az OKP-t akkor is kívülrekesztették a kormányzat sáncain, de — képviselőinek tartózkodó sza- . vazata révén — kívülről támogatta a kábínetet, ami egyszersmind nagyobb felelősségvállalást is jelentett az ország problémáinak megoldásában. Moro elrablása, majd meggyilkolása után a többség föloszlott, s a kereszténydemokraták körében ismét a jobb szárny kerekedett fölül. A párbeszéd, vagyis a katolikusokat tömörítő kereszténydemokrácia és a kommunisták közötti cselekvő együttműködés megfeneklett. Most -*r~ római megfigyelők szerint — a kényszerhelyzet miatt kezdeményezte Piccoli a keddi tárgyalást. Minden józan politikai erő rádöbbent Itáliában, hogy a kormányzás hatékonyabbá tétele nélkül az ország válságos állapota állandósul. A két főtitkár ezért' az alkotmány esetleges módosításáról kezdett eszmecserét. Tekintettől a témára, meglehet, tágabban értelmezik majd a napirendet, s más fontos kérdésekben is megpróbálják tisztázni az álláspontokat. nnál is inkább, mert a Spadolini-vezette koalíció egyre nagyobb akadályokkal találja szemben magát. A miniszterelnök szeretné 15 százalék alá szorítani az inflációs rátát, de a szakszervezetek változatlanul elutasítják azt a megoldást, hogy minden terhet a dolgozókra hárítsanak. Kétségtelen, hogy újabb kormányválság kirobbantásában sem a kommunisták, sem a kereszténydemokraták nem érdekeltek. Annál inkább — valamennyi más olasz párttal egyetemben — a hatékonyabb kormányzás feltételeinek megteremtésében. A két főtitkár találkozója ehhez kíván hozzájárulni. Megalapozott reményeket csak a párbeszéd folytatása ébresztene. Ehhez azonban még túlontúl távoliak az álláspontok. Gyapay Dénes Folytatja munkáját a csúcstalálkozó Leonyid Brezsnyev és Helmut Schmidt megbeszéléseik második fordulója idején a Gymnichi kastélyban. (Kelet-Magyarország telefotó) (Folytatás áz 1. oldalról) immár visszafordíthatatlanul a katasztrófához vezető útra jutott. Mindent meg kell azonban tenni azért, hogy a jövő az enyhülésé és a béké- jé legyen. Hasonló nézeteket fejtett ki Willy Brandt is. aki elmondotta: véleménye szerint a nemzetközi életben ismét az enyhülésnek kell meghatározó tényezővé válnia. Brezsnyev és Brandt rámutatott: igen nagy. fontosságú, hogy a világon mindenütt határozottan szánjanak szembe a háború veszélyét növelő tényezőkkel, küzdjenek a tartós békéért és biztonságért. Ugyancsak fontos, hogy ebben a küzdelemben a munkásmozgalom minden irányzata részt vegyen. Az SZKP KB főtitkára és az SPD elnöke egyaránt méltatta a két ország közötti kapcsolatok fejlődését. Rámutattak, hogy a szovjet— nyugatnémet kapcsolatoknak jelentős szerepe van az enyhülés megszilárdításában. Az együttműködés elősegíti a két ország jószomszédi kapcsolatainak fejlődését, a népeik közötti megértést, a békét szolgálja. A leszerelési kérdések álltak annak a megbeszélésnek a középpontjában, amelyet Brezsnyev Genscherrel folytatott. Az FDP elnöke „tárgyszerűnek és nyíltnak” nevezte a tárgyalás légkörét. Genscher ismételten megerősítette, hogy az NSZK nem játszhat és nem játszik „közvetítő szerepet” a két nagyhatalom között. Az FDP vezetője korábbi álláspontjának megfelelően közölte a szovjet államfővel: véleménye szerint az NSZK kormányának az a célja, hogy „meggyőzze a Szovjetuniót a nyugati tárgyalási szándék őszinteségéről”. A találkozót követően adott első nyilatkozatában Genscher kitért az elől, hogy állást foglaljon a legújabb szovjet javaslatokkal kapcsolatban. Helmut Kohl ismertette legutóbbi washingtoni látogatása során az amerikai álláspontról szerzett tapasztalatait. s azt mondotta, hogy ha mindkét fél kellő jóindulatot tanúsít, akkor a középhatótávolságú rakétákról tartandó szovjet—amerikai tárgyalások eredményesek lehetnek. A CDU elnöke hangoztatta a megbeszélésen, hogy pártja érdekelt a jószomszédi viszony megtartásában. s a szövetségi köztársaságban minden jószándékú ember békét óhajt. Kohl szerint Leonyid Brezsnyev közölte: a Szovjetunió is tisztában van azzal, hogy a CDU kész az együttműködésre a moszkvai szerződés alapján. Ugyanakkor azonban bírálta a keresztény uniópártok egyes nézeteit. A CDU elnöke egyébként a beszélgetés során felvetette Afganisztán és a családegyesítések kérdését is. Franz-Josef Strauss azt mondotta, hogy az SZKP KB főtitkárával megtartott beNémeth Károly tárgyalásai Moszkvában Andrej Kirilenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az SZKP KB titkára és Iván Kapitonov, az SZfCP KB titkára kedden Moszkvában találkozott a Magyar Szocialista Munkáspártnak az SZKP KB meghívása alapján látogatáson a Szovjetunióban tartózkodó küldöttségével, amelynek vezetője Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A megbeszélések során véleményt cseréltek a két párt tevékenységével kapcsolatos kérdések széles köréről, az SZKP XXVI. és az MSZMP XII. kongresszusa által a társadalmi-gazdasági fejlődés és a pártépítés területén meghatározott feladatok teljesítéséről. Ugyancsak megvitatták a két ország népei és pártjai közötti sokoldalú együttműködés és testvéri barátság további fejlesztésének és elmélyítésének kérdéseit, illetve néhány időszerű nemzetközi kérdést tekintettek át. A szívélyes, baráti légkörű találkozón jelen volt Szűrös Mátyás, Magyarország moszkvai nagykövete is. Az iskolán kívüli nevelésről (Folytatás az 1. oldalról) eszközök, műszerek kihasználtsága. Néhány településen azonban az öregek napköziotthona korszerűtlen, elavult épületben működik. Megyei szinten az otthonok mintegy negyedére jellemző ez a korszerűtlenség. A helyi tanácsok intézményirányító tevékenységének fontos részét képezi a pénzügyi, gazdasági ellenőrzés. A vb szerint a javulás ellenére az ellenőrzések tartalmi színvonala még nem mindenütt felel meg a követelményeknek, s nem minden esetben élnek következetesen a számonkéréssel. Különösen az oktatási és közművelődési intézményekben van szükség a belső ellenőrzési munka színvonalának emelésére. A feladatok meghatározásával a végrehajtó bizottság a tájékoztatót elfogadta. A továbbiakban — egyéb napirendek között — a testület előterjesztést fogadott el az államigazgatási munka korszerűsítésére, egyszerűsítésére és fejlesztésére a VI. ötéves terv idejére. szélgetés, amelyen Gromiko szovjet külügyminiszter is részt vett, „barátságos légkörű” volt, és „nem sajnálja, hogy találkozhatott Brezs- nyewel”. Strauss ugyanakkor megismételte azt a véleményét, hogy „a leszerelés terén nem várható eredmény a jövő héten kezdődő tárgyalásoktól”. Washington: első oldalon, a nap legfontosabb hírét megillető helyen számolt be Leonyid Brezsnyev Bonnba érkezéséről hétfőn a The New York Times, a Boston Globe, s több más tekintélyes amerikai napilap. A hétfő esti televíziós híradók — egyelőre kommentár nélkül — beszámoltak az SZKP főtitkárának a szovjet nukleáris rakéták jelentős csökkentésére -vonatkozó ajánlatáról. Párizs: a keddi francia lapok részletes beszámolókat közölnek Leonyid Brezsnyev bonni látogatásáról, ismertetik az első nap eseményeit, Leonyid Brezsnyev és Helmut Schmidt pohárköszöntőit. Kiemelik, hogy Leonyid Brezsnyev a rakétakérdésben új javaslatot terjesztett elő. A Le Quotidien de Paris szerint a szovjet javaslat olyan engedményt tartalmaz, amely jó benyomást tesz sl nyugatnémet közvéleményre és kedvező légkört teremt a Genfben tartandó tárgyalásokhoz. A L ’Humanité hangsúlyozza: a Szovjetunió újabb bizonyítékát adta jóakaratának, amikor egyoldalú kötelezettséget vállalt, amennyiben moratórium-javaslatát elfogadják. London: a keddi londoni lapok Leonyid Brezsnyev Bonnban elhangzott hétfő esti pohárköszöntőjének a fegy- verzetcsökkentésre vonatkozó részeit emelték ki tudósításaikban. „Brezsnyev az európai rakéták nagymértékű csökkentését javasolja” írta a The Times; „Brezsnyev több száz európai fegyver felszámolását ajánlotta fel" — hangzott a The Guardian jelentésének címe. 24. Válás Pettertől Egyvalamire nagyon jól emlékszem. Petter egy kétágyas szobát foglalt, és végül is azért tette meg a hosszú utat Amerikából, hogy velem beszéljen. Tehát felmentünk a szobájába, Petter bezárta az ajtót — és Roberto megőrült. Biztos volt abban, hogy Petter mindent meg fog tenni azért, hogy engem áthangoljon vagy elraboljon. A szállodának három bejárata volt. Minden bejárathoz oda állított egy barátját, ő pedig a kocsijával szüntelenül körbehajtott a szálloda körül — készen arra, hogy beavatkozzon, ha szükséges. Petter és én a szállodai szobában ültünk, Roberto körbe járt a szálloda körül, és én minden harminc másodpercben azt mondtam: „ez ő megint!” A motor zúgása áthatolhatatlan volt. Órákon keresztül így ment. Az ablaknál ültem, kifelé meredtem, és Petter tanácsait hallgattam, egészen hajnalig. Lidércálom volt. . Petter elhagyta Messinát, anélkül, hogy döntött volna. A következő hetekben sok levél jött tőle: Gondolkodási időt kért. Egyik nap én írtam neki: „Kedves Petter. újra és újra azt írom neked szabad és végérvényes elhatározásomból, hogy a válásunkat le kell folytatni, ezt a szituációt meg kell magyarázni, melyet az egész világ figyelemmel kísér. Mit mondjak vagy tegyek, hogy megértessem veled, nincs értelme az időnyeresnek? A tiszta válás az egyetlen lehetőség arra, hogy megmentsen minket. Akkor a sajtó abbahagyja, hogy téged otthon és az irodádban zavarjon, Piának is meglesz a nyugalma, ha iskolába megy, és ránk sem fognak úgy vadászni, mint a vadállatokra. .. ” „Tudom, hogy tragikus dolog egy házasság befejezése, de ez még senkit nem ölt meg.” 1949. augusztus 5-én a sajtóképviselőm Rómában a következő nyilatkozatot adta: „A hosszú ideje tartó rosszindulatú híresztelések elérték azt a pontot, melyben fogolyként érzem magam, ha nem szakítom félbe hallgatásomat. Megbíztam az ügyvédemet, hogy folytassa le a válásomat. Ezenkívül az a kívánságom, hogy visszavonuljak a magánéletbe, ha befejeztem a filmemet.” Egy nappal később egy olasz újság arról tudósított, hogy gyereket várok Rosseli- nitől. A nemzetközi sajtóban azonnal szárnyra kapott ez a hír. Minden más hír azonnal másodrangúnak tűnt. A Stromboli forgatás befejezése után úgy éltem Rómában, mintha ostromállapot lenne, bezárt ajtók és ablakok mögött. Következik: 25. Űj család, új élet. 40. A kapuban igazoltatást tortúra, tíz perc múlva így is ott ül az asztalnál. Forró húsleves, sült kacsa, sör cirfandli. Tányleg fiatalnak és erősnek kell lenni egy ilyen naphoz, ilyen vacsorához. Géza megbontja a konyakot, picit isznak, de jó a felét félreteszik, majd Mikinek éjszaka, őt már idegesíti ez a sok „majd”, a várakozás feszültsége most már türelmetlenség, az idegesség most már semmi más, nem várakozás, nem félelem, nem szorongás, csak toporzékoló türelmetlenség. Juszti kabátja fölhajtva, fején a svájci sapka, nyakában a sál, a kapualjban csak két szeme villog. Sárika Miki nyakába ugrik, ad neki két puszit: — Jó horgászást! — kiáltja hangosan, ettől Béla sarkon- fordul, és mereven Géza szemébe néz, aki zavartan lesüti, s krákog. Máris kint ülnek a dodzsban, öten kényelmesen, szorosan elférnek. Elől ül Robi, mellette Géza, mögöttük de nekik háttal Juszti és Miki, a kocsi végén, ahol a ponyvát fel lehet hajtani, Béla. Fel is hajtja a ponyvát, mennek a hold nélküli csillagos éjszakában, kevés a felhő, a száguldó levegő is meleg, ami éri őket, átmennek két ellenőrzési ponton is, de ahogy meglátják a kocsit, a benn- ülőket, csak integetés, ,Jó fogást!” — kiáltják utánuk. A fonott sövénykerítéses falu, sárral tapasztott kis kunyhó egész a víz szélén van, de a part itt iszapos, jó húsz méterre két palló vezet be a vízbe a kis stégig, ahol már a Durja szabad hullámai tocsognak. Bemennek a házba, Géza gyertyát gyújt, sörösüvegben leégett fehér gyertya, kevés fény, millió bogár, mindnyájan izzadnak. Ahogy idehallatszik a víz csobogása, Mikit ellenállhatatlan vágy fogja el, s már mondaná, jó lenne fürödni, de hallgat. Robi nagy bátyút hoz a kocsiból, Géza egy de- mizsont vesz elő, s koszos poharakat a lelakatolt láda- szuszékból. „Gyanaz” — mondja. Béla ráteszi a kezét a pohárra: „Mi már nem, csak a kislány meg te, Miki. se”. Géza, Juszti iszik. — No öltözzetek — mondja Béla, kevés az idő. — Mit, hogyan ... — akarja kérdezni, de már előtte van egy kopott kék úszónadrág, fecske-fehér csíkkal, egy vastag fekete harisnya, s egy kopott, öreg, koromfekete melegítő. — Ez a tied. Maga csak a kabátját hagyja itt — mondja Robi Jusztinák, s neki is egy öreg, fekete melegítőt nyújt át, azt kell felvennie. — Retikülöm — rebbent a lány. — A legjobb az lenne, ha egy zsebkendőben összekötné, amire szüksége van, s a többit itthagyná. Juszti így tesz. „A zsebkendőt a melltartójába” — mondja Géza, majd mire Juszti „Nem hordok melltartót”.,, „akkor a bugyijába” — hangzik az ingerült válasz, de Miki most nem haragszik, tudja, ez nem ad hominem ingerültség, ez a feszültség istené. Neki kijár. Míg ők belebújnak a mele- gítő-hacukába, Géza leveti zubbonyát, ingét, trikóját, már fürdőnadrágban van, előszedett egy csomó pecabotot, fogja a demizsont. — Kiülök a stégre. Itt megvárlak titeket. Nem néz Mikire, mélyen lehajtja a fejét, úgy csapódik össze tenyerük, majd fölcsúszik a két csuklóra, két tenyér szorítja a két csuklót, de Géza csak nem hajtja fel a fejét, Miki is hallgat, csak szorítja a másik római csuklóját. — Hát akkor ... — mondja végre az — kéz- és lábtörést. Lehet, hogy Bélának volt igaza, nem kellett volna... Ejh! — lesz dühös magára — most már mindegy. Megiszom ezt a demizsont, fogok egy tízkilós csukát... Kiment, zavar és csend maradt utána. — Na gyertek — intett Robi. Együtt mentek a dodzshoz, Robi valamit rendezkedett, a platóra rákerült egy bádogtető, a bádogtetőre mindenféle ládák, zsákok, és ők. Jusztival bebújtak a plató és a bádogtető közé. Mielőtt Robi felhajtotta volna a kocsi hátsó oldalfalát, Béla odakönyökölt hozzájuk, s odasuttogta nekik: „Idefigyeljetek ez itt ahol vagyunk egy horgásztanya, amit Gézáék használnak. Ez a legalitásunk, ide jöttünk ki, itt vagyunk egész éjszaka. Innen hét kilométerre van a határ, ahol van egy dunai vízi őrs, közvetlen a műszaki zár mellett. Mi építettük a műszaki zárat, mi raktuk le az aknákat, tehát tudom hol vannak. Ki lehet őket kerülni. Innen egy kis földút vezet az őrsig. Robi sokszor megjárta, vakon odatalál, (Folytatjuk) Szalontay Mihály:
