Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-22 / 274. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1981; november 22.^^ «L 1 V HAZAI TÁJAKON _______ FILM JEGYZET Á kapásház titkai Április elején avatták a Heves megyei Abasáron azt a kapásházat, ahol a bemutatott tárgyak és eszközök rég porladó elődeink világába kalauzolják a látogatókat. Életre kelt századok messziségé- be.. . A honfoglalás idején büszke nemzetség tagjai telepedtek meg itt. Királyt is adtak a magyar trónnak, a sokak által szeretett, s a még többek gyűlöletével üldözött Abo Sámuelt. Azt a kemény akaratú férfiút, akinek tudatában felzsongtak a megtagadott pogány vallás bűvöletes dalai, felidézve a hajdani egyenlőséget, a szélfútta sztyeppék szabadságillúzióját. Vesznie kellett, ellenségei a vesztes ménfői ütközet után könyörtelenül végeztek vele. A nép azonban nem feledte, s csillagos sámánokat idéző estéken történeteket szőtt róla. A szerencsétlen sorsú uralkodónak a baj vívások szüneteiben építő, teremtő tevékenységre is futotta idejéből, övéire is gondolva alapította meg 1042-ben azt a monostort, amely állítólag egészen a mohácsi csatavesztést követő évtizedekig fennállott. Ide temetkeztek az egymást váltó, ezernyi titkukról már mit sem valló nemzedékek tagjai. A szőlőművelés még az első Árpádok idején meghonosodott s egyre terebélyesedő hagyománnyá vált. Talán azért is, mert ez a gyümölcs- fajta kis területen is hozott annyit, amennyi elég volt egy család eltartásához. így aztán a sok-sok fortély apáról fiúra öröklődött. Mennyire nagyra tarthatták, félthették ezek a szorgos emberek szerszámaikat! Erre utal az is, hogy a régészek megtaláltak egy vasból készített kollekciót, amit aggódó gazdája valószínűleg a tizenhatodik század során rejtett el, a mindenre szemet vető, a minden fellelhetőt elrabló török hordáktól. A nagy hírű Abák csillaga 1522-ben végleg lehanyatlott, a nemzetségnek magva szakadt. A törökdúlást már nem kellett megérniük. Annál többet szenvedett a község lakossága. Aki tehette futott, menekült a vész elől. Az egykori szőlőművés nem vagyontárgyait óvta, hanem munkaeszközeit rejtette a föld mélyébe ... Létezik ennél szebb, meg- kapóbb tulajdonság? Mekkora hit lobogott benne, hiszen visszatérést remélt, verítékkel szentesített napokat. Csoda-e, ha számomra ezek a metszőollók, oltókések .értékesebbnek tűnnek bármilyen pompázatos ezüst vagy arany ötvösremeknél? A kicsiny épület (Mindegyik vitrin érdekességek sorát kínálja, s időrendben haladva, a távoli múltból a közelebbibe kísér bennünket valamennyi gonddal összeválogatott relikvia.) Elűzték a hatvani szandzsák martalócait, s a semmiből kellett életet kelteni a Sárhegy alján. Üj földesurak jöttek, akik csak névben különböztek a hajdaniaktól, mert hozzájuk hasonlóan csak arra törekedtek, hogy minél többet sajtoljanak ki az elnyomottakból. Az elnéptelenedett telkekre jobbágynak Gömör, Hont és Zólyom megyékből hoztak parasztokat. Ezek az emberek tisztelték és továbbfejlesztették egykori elődeik rangos hagyatékát. Hamar talpraesett szakemberekké váltak, akik öntudatért sem mentek a szomszédba. A szőlő legnagyobb ellensége, a filoxéra, 1873-ban már elérte Dél-Magyarországot, s 1884-ben betört Heves megyébe is. Eleinte teljes lett a pánik, mert semmit sem tudtak tenni ellene, minden védekezésforma kudarccal zárult. Végül aztán rájöttek, hogy kiutat csak az ellenálló fajták telepítése jelenthet. Ezért elfeledték keserűségüket, s vállalták a többletmunkát Tehették, hiszen a határt nem ismerő szorgalom már ezredéve gyökeret vert őseikben. Azokban, akiket nem óhajtottak feledni, akiknek életéről legendákat szőttek esti borozgatásaik alkalmával. A kicsiny épületet kétszáz esztendeje emelte egy iparos, akinek egy kis szőlőterület is kétszáz esztendős jutott, ezért a vályogfalú, nádtetős, a világra tenyérnyi ablakszemekkel hunyorgó ház alatt pincét is vágatott. Örömeit és bánatát nem jegyezte fel senki, jogos háborgásaiban, teremtő indulataiban nem osztozhatunk vele, mert nem ismerjük őket, de a konyhai felszerelések és az egyik szoba berendezési tárgyai közvetve róla, s leszár- mazottainak életéről is vallanak. > Az egyik tárlóban viszont a jelen köszön vissza a múltnak. Néhány kifejező adat érzékelteti a több mint ezer tagot foglalkoztató Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet országos szinten is számottevő eredményeit. Létalapjukat fenyegették a vi- sontai bánya kisajátításai, legértékesebb területeiket vesztették el így. A szövetkezet mégsem oszlott fel, az emberek mégsem mondtak búcsút az Abák földjének. Panaszkodás, felesleges jere- miádok helyett inkább összefogtak, s meghódították a Sárbegyet, mit sem törődve a nehézségekkel. A történelem nagy tanulságait egyszerű szavakkal tolmácsolták egymásnak. így vált tudatunkban a múlt jelent kovácsoló és jövőt teremtő erővé... Pécsi István Ha sokáig is váratott magára az új néphitmonográfia, most mind küllemében, mind tartalmi értékeiben — talán nem túlzás — gyönyörködhetünk. Róheim Géza grandiózus művéhez (Magyar néphit és népszokások, 1925) méltó, sőt azt kissé elhomályosító könyv a Dömötör Tekláé. A neves kutatónőt eddig is a néphit s a folklór rokonterületei : a népköltészet, a népszokások, a népi színjátszás izgatták. Legfontosabb munkáiban (Naptári ünnepek — népi színjátszás, A népszokások költészete, A népi színjátszás Európában, Magyar népszokások, Régi magyar vígjátékok) a szellemi hagyomány történeti rétegeit s európai összefüggéseit tárgyalja. Az egykori konyha Filmvásár Milánóban Mivel több ezer filmet készítenek évente a nagyvilágban, az úgynevezett kereskedelmi vetítések száma sem csekély. Ezeket megrendezhetik a hivatalosan átvételnek keresztelt bemutatók során, a különbféle fesztiválok, versenyek stb. keretében — de a kommerciális jellegű vásárokon is. A MIFED-nek például, melyre idén negyvenedik alkalommal sereglettek össze több tucat ország forgalmazói, ez a teljes neve: Mercato Internazionale del Film del TV Film e del Docu- mentario. Napokon át néztem a filmeket látástól vakulásig az olasz metropolis külön ezzel a céllal emelt épületének minden kényelmet kielégítő termeiben. Épp olyan nehéz szelektálnom élményeim között, mint amennyire fogós feladatnak számított elkülöníteni a jó és a rossz minőségeket egy-egy „műszak” penzumának előzetes meghatározásakor. Most a terjedelem köt, ott pedig az idő szabott határokat. Hogy milyen elveket követtünk? Erről és az átvett filmekről alább szólok, előtte azonban az arányokat szeretném érzékeltetni. A kínálat egyenesen fantasztikus. Üssük fel például az október 21-i programot. 28 vetítőben reggel 9-től este 8-ig megállás nélkül peregnek a celluloid-szalagok. Megszámoltam a szóban forgó napi ajánlatot: 98 mű között lehetett válogatni (néhány sikeresebb filmet többször is lejátszottak). A palotában, ahová a filmesek beveszik magukat, minden megtalálható. Az ebédlő épp úgy, mint a bank. A reklámanyagok minősége és mennyisége elképesztően gazdag. Szinte elborítják a folyosókat, a termeket, a tárgyalókat a színes prospektusok, a pompás mappák, a vonzó plakátok. A 2—3 dollárba kerülő amerikai szaklap, ä Variety számaiból mindenki annyit vesz és visz, amennyit csak akar. Az ajándéktárgyak sem akármilyenek: könyvet, esernyőt, vászonszatyrot, számológépet osztogatnak a cégek képviselői az előnyös üzlet reményében. És most a válogatásról. Maroknyi delegációnk természetesen azért utazott Milánóba, hogy tájékozódjon és gondoskodjék a magyar mozik műsorának folyamatosságáról. Ezúttal csak kapitalista produktumok jöhettek szóba, hiszen az Indián nyór-nak elkeresztelt nonstopvásár tőkés kirakatot vonultat fel (néhány kivétellel, dehát barátainktól a helyszínen szoktunk filmet venni). Lehet-e nagyjából lépést tartani az iszonyú filmáradattal? Nem önt-e el, hogy menthetetlenül megfulladjunk benne? Bármennyire hihetetlen: az a szép és a fogós az egész dologban, hogy a selejt-óceán- ból kell kihalászni az értékek néhány cseppjét. Nem túlzók, amikor így fogalmazok: a MIFED-en már évek óta olcsó kommerciális szellem uralkodik, tehát nem olyan irigylésre méltó a filmet „hivatalból” nézők sorsa. De még mindig nem válaszoltam a kérdésre. Először is információkötegekkel meg- rakottan érkeztünk a helyszínre. Egész sereg mű már „él” bennünk, anélkül, hogy láttuk volna. Eligazít továbbá a rendező neve, munkássága, a film témája, műfaja, ismertetője, előzetes kritikái, háttérdokumentációja (az alkotók nyilatkozatai, fesztivál-visszhang), a közreműködők személye. Itt is hatékony a „szájpropaganda”. Barátaink — ahogy mondani szokás — leadják a drótot, ha netán gyöngyszemre bukkannak. Megesik, hogy a film gazdája felkeres bennünket és csak a mi számunkra lejátssza az ajánlott alkotást (többnyire kazettán, ami annyira terjed, hogy nekünk is komolyan kellene foglalkozni ezzel a jövőidőnek hitt technikai jelenidővel). Most már csak egyvalamit kell legyőzni: a perceket. Egy film vetítési időtartama másfél-két óra. Ha mindent végigülnénk, napi három-négy műnél nem jutnánk messzebbre. Ez azonban kevés. A megoldás pofon egyszerű: a rossz művekbe belenézünk és kíméletlenül otthagyjuk. Amit megvásárolunk — természetesen az első kockától az utolsóig látjuk. Mi van a milánói kosárban? Az első helyen Milos Forman legújabb remekét, a Ragtime-ot kell megemlítenem. A Doctorow-regény háromórás képi változata szuggesztív jelenetekben bővelkedik, főképpen drámai atmoszférája magával ragadó. Talán csak az utolsó rész hosszadalmasabb a kelleténél, egyébként a Száll a kakukk fészkére, a Hair s a többi Forman-alko- tás hagyományait folytatja. Érdekesség: az egyik főszerepet a régen visszavonult James Cagney alakítja, s epizódszerepben látható Norman Mailer, a világhírű író. Másfajta irodalom ihlette — s ennek megfelelően másféle adaptáció kerekedett a Lady Chatterley kedvesé bői. A Lawrence-regény évtizedekkel ezelőtt — az egykori normák szerint — a pornográfia határát súrolta. Valószínűleg ma már zárdanövendékeknek is oda lehetne adni. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a „modern” Lady Chatterley 'a lehető legbelevalóbb hölgyek közé tartozik a vásznon. Megszemélyesítője az a Silvia Kristel, aki jó néhányszor Emanuell-ként mutogatta magát. Remekül fényképezett és kissé „ragacsos” film, de azt biztosra lehet venni, hogy nagyon sokan fogják megtekinteni. Rendkívül látványos és fordulatos a D. B. Coper szökése című amerikai kalandfilm, melynek egyik jelenete — helikopter üldöz egy személygépkocsit — lélegzetelállító. Alain Delon is beállt a rendezők sorába. Az Egy zsaru bőréért című francia kriminek ő az ásza — úgy is mint főszerepet megszemélyesítő színész, úgy is, mint a bűnügyi sztori első számú alkotója. Líbiai szuperprodukció a Tag- riffti csata, a fejlődő ország impozáns kiállítású és antiim- perialista mondanivalót hordozó drámája. Még egy figyelemre méltó mű: az Idegenföld — Peter Hyams rendezése — sci-fi, krimibe oltva. A történések színhelye a Jupiter egyik holdja. Akik az események főszereplői: Sean Connery és Peter Boyle. Nem gazdag a milánói zsákmány, de nem is sovány. Biztosítottnak látszik a sikerfilmek utánpótlása a magyar mozikban. Veress József Lidércek, törpék, vadleányok Mostani összefoglalása minden eddigi vonatkozó eredmény ismeretében készült el, alapos terepmunka, beható történeti vizsgálat, a szakirodalom kritikus elemzése előzte meg. A könyv első fejezetében a magyar ősvallás kutatásának történetéről ad képet, röviden elemzi, értékeli azokat a magyarázatokat, elméleteket, amelyek az évszázadok alatt születtek. Először egy XVII. századi orientalista, Ötrokocsi Foris Fe- rencz fordított figyelmet művében (Origines Hungaricae, 1693) a'magyar nép kereszténység előtti vallásának, amit megfelelőbb terminológia hiányában ősvallásnak neveztek. Ötrokocsi és Dömötör Tekla könyve közé sok fontos mű, tanulmány ékelődik. A legjelesebbek Cor dines Dániel, Ipolyi Arnold, Csen- geri Antal, Kandra Kabos, Róheim Géza és Diószegi Vilmos írásai. A hiedelem szó maga többjelentésű, hisz egyrészt olyan kezdetleges képzeteket jelent, amelyek nem tartoznak hivatalosan elismert vallás hittételei közé, másrészt bármely vallás aspektusából nézve hiedelemnek nevezhetők minden más misztikus világkép képzetei. Itt azonban azt a jelentést kell értenünk, amely az európai és a magyar parasztság rendszert nem alkotó vallási képzeteit, kozmogóni- áját, babonás kötelmeit, előírásait takarja. A hiedelmek megnyilvánulási formái a közlések, a mitikus mesék, a tilalmak, a hiedelemmondák s a különböző „szóbeli előírások”. A magyar ősvallás ismerete azért fontos, mert a napjainkban gyorsan eltűnő hiedelemalakok jó részének ez a csak homályosan feltáruló pogány képzetvilág a szülője. Jelentős halmazt alkotnak azok az elemek is, amelyek a keresztény vallás szállomá- nyaként kerültek a néphitbe. A szerző minden hiedelemalaknak külön kis fejezetet szán. A történeti adatok tekintélye meggyőz bennünket azok erős hagyományalkotó szerepéről. A fő források közül (mint egyik legfontosabbat) ki kell emelnünk Bornemisza Péter munkáját, az Ördögi kísérteteket. A történeti adatokat rendszerint a saját vagy mások gyűjtéséből való idézetek követik, amelyek az utolsó tíz évben kerültek lejegyzésre, ugyanis a kutatónőnek az is törekvése volt, hogy ezekkel a közelmúlt néphitét demonstrálja. A munka eltekintett a regionális jelenségek részletes ábrázolásától, azaz a földrajzi megközelítés helyett a történetit választotta. A néphiedelem a néphagyomány része, s ez utóbbit „korszerűtlen tudománynak” nevezhetjük. Ezt szem előtt tartva még inkább izgató lehet ez a monográfia. A könyv nem szakfolyóirat-stílusban íródott, számot tarthat a nagyközönség érdeklődésére, tetszésre is. (Dömötör Tekla: a magyar nép hiedelemvilága. Corvina, 1981.) Erdei Sándor
