Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-22 / 274. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1981. november 22. TAKATS GYULA: Mert végül is A rend maga: a volt!... Valami paradicsomi pillanat az első hét után, parányi pont az épp megszületett menny alatt... Aztán elindult minden itt időnk és talpunk alatt, és a világ csak ezt mutatja, a lebontás vonalait. S benne elomló arculatát. Mert minden csak odatör, mint a szobrok és az anyag sorsa. Villog a kvarc diribdarab tükör s a szervezet és szervezett szétosztja magát és csak addig él, míg vázában épp tartani tudja a változót parányi sejtjeinél a létezés törékeny egyensúlya. Nincs»aki és ami ellenáll! Mindennek lényege: szétbomlani, mert végül is nem tökéletes a világ, s az a kezdés sem volt paradicsomi. PÄKOLITZ ISTVÁN: Névadó Öpapa fölmász a fára, szilvát szed egy nájlonzsákba; szilvából rakja a kótát, dúdolva a szilva-nótát, a nevet átigazítva, nem ahogy szerzője írta, vagyis nem: „szívem Éva”, a módosítása: ÉDA. Biggyeszt, kit korlátol korlát, de beleüti az orrát mindenbe, akár egy pincsi — s amiről nem tud, az nincs is. Ópapa akként határoz, hogy megszünteti a káoszt: tehát... nem ősanya-Éva, nem is a hóhattyús Léda, sem a sorsüldözött Méda — tetszik, vagy nem tetszik: Éda. A sok-sok hitetlen kába másszon föl a hiszem-fára; netán a Keresztnév-tárban böngészve majd megtalálja. Egyedülálló ismeretterjesztő forma Tovább fejlődik a TKM-mozgalom E lap hasábjain korábban már találkozhatott az olvasó a Tájak — Korok — Múzeumok akcióról szóló tájékoztatóval. Az idei október végi szécsényi országos tanácskozás kapcsán, melyen a TKM- klubok vezetői vettek részt, időszerű talán a most négyéves akció növekvő sikeréről számot adni. A múzeumokat, műemléke- ■ két, emlékhelyeket és emlék- kiállításokat érintő mozgalom 1977 őszén, indult útjára, aminek ma már országosan 50 ezer résztvevője van. E népes táborból a kijelölt helyek meglátogatásáért járó csúcs- elismerest, az aranyjelvényt 20 ezren több ízben is elnyerték. A Tájak — Korok — Múzeumok az országban olyan egyedülálló ismeretterjesztési forma, mely nem csak egyéneket, hanem családokat is átfog. A több tízezer embert és több ezer családot kulturális kirándulásra és gazdag programra mozgósító játékos akció jelenthet okos időtöltést, a művészeti és tör- téneti-néprajzi-régészeti ismeretek bővülését, egészséges és mértéktartó magyarság-tudat erősödését, a választékos szórakozás lehetőségét. Megyénkben félezerre tehető az aranyjelvényes TKM-tagok száma. Az idén október végén is 30 TKM-tag kapott új aranyjelvényesként egy évre szóló ingyenes és országos érvényű múzeumi belépőt. Ezt a kedvezményt a 20 családon túl még 4 társadalmi együttes is megkapta, így a nyírvasvári általános iskola természetjáró szakköre, a rohodi Szentpéteri Zsigmond Űttörőcsapat, a demecseri Mező Imre KISZ-szervezet és a Nyíregyházi Konzervgyár Irinyi János szocialista brigádja. Ez a forma már kezdettől fogva túllépte az egyéni és családos kereteket. Szocialista brigádok és kisebb-na- gyobb munka- és társadalmi közösségek igazították számos kirándulásukat — majd fokozatosan már programjukat is — az e mozgalom által kínált lehetőségekhez. Ezek az önként vállalt közös programok hozták létre az 1979 ősze óta bontakozó TKM klub-hálózatot, melyet a mozgalom országos szervező bizottsága ma már rendszeres anyagi támogatásban is részesít. A múzeumbaráti körök és egyéb ösztönző szervek pedig egy kissé az anya-intézmény szerepét töltik be. Így van ez a Jósa András Múzeum és a Megyei Művelődési Központ által patroFehérgyarmat. Osváth Miklós rajza nált TKM-klubok esetében is. E klubok tagjai rendszeres havi foglalkozások — előadások, beszélgetések, tárlatlátogatások stb. — résztvevői; közös kirándulások szervezői és múzeumi vetélkedők vállalói. Pályázatok rendszeres meghirdetésével is hozzájárulnak a kulturált szórakozási formák bővüléséhez, a megyék, múzeumok, TKM-klubok cserelátogatásainak állandósulásához. A „Múlt és jelen” írásos pályázat, az „Ebből műemlék lesz” címmel kiírt és a 20. század értékeit számba vevő vetélkedő nálunk is felkeltette többek érdeklődését. Két megyénkbeli szerző pályázatát díjazták is. A vetélkedők számát a Jósa András Múzeum Baráti Köre mellett működő TKM-klub is bővíti. Ilyen alkalom volt az október 26-i játék, melynek alapjául a Sóstói Múzeumfaluról készült TKM- füzet szolgált. E füzetek összeállításával és olcsó árusításával a mozgalom központja jelentős közművelődési szerepet tölt be. 75 TKM-füzet között található a nyírbátori múzeumról, a minorita és református templomról szóló füzet, a vajai múzeumot és a kisvár- dai vármúzeumot bemutató kis kiadvány. E füzetek száma ez év végére 100-ra nő és az ország legjelentősebb műemléki értékeit tartalmazza majd ez a kiskönyvtári együttes. Az átfogó országos múzeumi akció a KISZ és a magyar Üttörőszövétség akció- programjába is beépült a „Hazai tájakon” című vetélkedővel. A győztesek az egyhetes Országos Műemléki és Múzeumi Szaktábor játékos nyári programjának élvezői évről évre. E táborozáson a nyíregyházi Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola megyei nyertes csapata is részt vett. A szervező bizottság közeli tervei között — ma még csak vázlatosan, de. a megvalósítás szándékával — egy többlépcsős múzeumi játék országos kiépítése is szerepel, a múltbeli céhrendszer mintájára céhtanoncok, céhlegények és céhmesterek fokozatainak elérésével. Remélhető, hogy a mozgalom vetélkedő formájának megújítása, a TKM-klubok tapasztalatcseréje tovább erősíti ennek az akciónak közösségteremtő hatását, és hasznos közművelődési játéknak bizonyul a következő években is. Papp Ágoston Tököli levelek „Éva! Csodálkozol tán, hogy ennyi idő után mégis írok neked, dehát annyit jutsz eszembe, hogy valahogy értesíteni kell erről. Persze tudom, hogy nincs nekem most semmi jogom ahhoz, hogy írjak neked levelet. És talán meg se kapod ezeket a sorokat. Nem mintha itt nem adnák fel a postára. Itt legfeljebb csak megnézik, nem-e írok valamit a börtönről, ami tilos. De tenéked, nem biztos, hogy apád odaadja ezen soraimat. És lehet, hogy igaza is van. Elképzelem magam a helyébe, lehet, hogy nem csinálnék én se másképp. Különösen, hogy olyasmit akartam tenni. Az a legrosszabb az egészben, hogy nekem semmi bajom veled nem volt, te is mondtad, hogy én megfelelek neked. És mégis ez lett belőlem. Börtöntöltelék. Mert biztosan ezt mondja rám apád, és nem lehet tagadni, börtönbe kerültem. De higy- gyél nekem, hogy én börtöntöltelék azért még nem vagyok. Azt se tudom, hogy kerültem ide. Tudod, már nálatok se kellett volna meginni azt a pálinkát, de hát, hogy a Sanyiék itták, furcsa lett volna, ha otthagyom. Meg hát, hogy apáddal is koccintottunk, nem gondoltam én akkor, hogy ez lesz belőle. Hiszen ismersz Éva, még csak nem is szoktam inni, nem is szeretem. Nálunk nincs is sose pálinka, vagy akármi, apám nagyon ritkán iszik szeszesitalt. Legfeljebb a búcsúba, ha összejön a család, egykét fröccsöt, anyám meg tényleg semmitse. Nagyon drága árat fizetek azért a koccintásért, öt hónap még alig telt le, és még ha el is engednék a harmadát, mert azt ígérik, akkor is hátra van még több, mint „Édes fiam, drága gyermekem! Nehéz szívvel ülök le írni egy pár sort, mi is történik itthon. A vacsorát már odakészítettem, s hogy Péter öcséd sincs itthon, mert ilyenkor van neki az edzés, van időm írni neked egy pár sort. Apád tegnap azzal jött haza, hogy visszavesznek téged a gyárba. Beszélt vele az igazgató úr, és az mondta, minden el van intézve, visszamehetsz dolgozni, és küld is majd erről egy papírt a parancsnok úrnak. Elrendezi hát a Jóisten a sorodat, csak te is ezen legyél. Megvolt a búcsú. Eljöttek keresztapádék, meg a Náni nénédék, és még a hevesi rokonság is, pedig nem ígérték biztosra. Libákat vágtam, úgyhogy volt bőven mindenből, keresztapád hozta a de- mizsonját, mint mindig. Csak te hiányoztál, de nagyon. Kérdezett felőled mindenki, a Náni nénéd látogatóba is menne, írd meg neki, hogy mikor, hogy készülni tudjon valamivel. Kért, hogy írjam meg ezt neked. Azt nem mon- tam neki, hogy akkor én meg csak a rákövetkező hónapban láthatlak, de hát Náni nénéd úgy szeret téged, hogy szinte olyan, mintha én mentem volna. Fiam, fiam! Annyit emlegetünk apáddal. Hogy is tehettél ilyet. Hol láttál ilyet, hol tanultad, mert az biztos, hogy nem tőlünk. Az az Éva is olyan rendes kis lány volt, ♦Tökölön található az ország egyetlen fiatalkorúak börtöne és fogháza öt hónap. Tudod, mikor bejöttünk, azt mondták, aki itt jól viseli magát, az hamarabb szabadulhat. Sokan tényleg el is mennek hamarabb. La- có például már augusztusban mehet. Sokkal kevesebbet kapott, pedighát ugyanúgy ott volt, mint én. De most már nincs mit csinálni. Itt járok dolgozni, a Csepel Művekbe. Forgácsoló gépre tettek, ha nem is keresek valami sokat, legalább egész nap nem kell gondolkoznom magamon. Ezernégy, ezeröt körül kapok, abból négyszázötvenet levásárolhatok a kantinban. A többiből levonnak, ami meg marad, elteszik a takarékba, egybe kapom meg, ha szabadulok. Csak eljön majd az is egyszer, ha nagyon nehezen is. A legjobb arra nem is gondolni, mert akkor rettenetes. Mert van itt minden, csak kimenni nem lehet, de az mindennél több. Ha átmegyek az udvaron, és látom a magas kerítést, sokszor az az érzésem, csak álmodok. Hogy kerülhettem én ide? Higgyél nekem, én nem vagyok ilyen, mint amit megtettem. Az a sok pálinka az oka mindennek. Még az a legjobb, ha olvasok. Olyankor mintha kint járnék, csak akkor rossz, ha abbahagyom, mert akkor megint itt kell lenni. A nyolcvan nap alatt a föld körült most fejeztem be, mpst meg elkezdtem egyet, a könyvtáros adta. Zsubiaba, vagy valami ilyesmi a címe, nem is tudom pontosan. De mostmár be is fejezem. A papír is elfogyott, meg mingyárt mehetünk ebédelni, azután munkába, mert tudod most dél- utános vagyok. Arra kérlek, csak jól gondold meg a kettőnk dolgát, meg-e tartasz, . vagy inkább elfeledsz. És értesíts engem mielőbb. Azért én mindenképp várom soraidat. János. Tököl, 1981. május 24.” háj nem volt ő elég neked, hogy ilyet kellett művelni. De mondtam én mindig, hogy attól a Lacitól meg a cimboráitól csak rosszat tanulhatsz. Bezzeg az már itthon van, épp a búcsú előtti napon járt itt. Apád fel akarta pofozni, mikor meglátta, alig bírtam vele, hogy hozzá ne nyúljon ahhoz a fiúhoz. Az meg elsírta magát, hogy ő nem hitte, ez lesz a májusfa állításból. Hogy ő is részeg volt, nem tudta mit csinál, amikor meglátta a Jutkát. Jaj, fiam legalább te oda ne mentél volna. Kellett neked ez? Még isteni szerencse, hogy voltak arra járókelők. Hogy a Jutka megúszta érintetlen. Még most is elfog a görcs, ha rágondolok, mit akartatok művelni azzal a szegény kislánynyal. Hajszál híján egy életre megnyomorítottátok. Erre neveltelek én, fiam? A képemről sül le a bőr, ha a szüleivel találkozom az utcán. Köszönnek, de jobb lenne, ha észre se kéne venni egymást, nemhogy még napmintnap lássanak. De hát a gyárat ezért nem akarom otthagyni. Húsz évet föladni. Minden elmúlik egyszer, majd csak enyhül bennük is a méreg. Rettenetes szégyen. Odabenn senki se kérdez róla, de jól tudom, mindenkit érdekelne, hát legfeljebb a hátam mögött súgnak. Már sírni se tudok. Ilyet megtenni! Jancsikám! Írod, hogy küldhetek soron kívül is csomagot. Viselkedj jól, legalább lássák, hogy nem vagy egy börtöntöltelék, és hátha tényleg hamarabb kiengednek. Holnap postára adom a csomagot is. Teszek bele any- nyi szőlőt meg körtét, ameny- nyit csak küldeni lehet. Ha a gyümölcs meg is nyomódna egy kicsit, meg lehet azért enni, mert mindent frissen szedek majd. Azt a kis rétest majd holnap reggel megcsinálom, de azt egyedül te edd meg, neked sütöm, meg aztán annyit úgy se küldhetek, hogy mindenkinek elég legyen. A diót tényleg elvitte a fagy, a szőlő jól sikerült, a körtén is volt bőven. Szép lett a dália is, amit úgy szeretsz, az a piros cirkás. Hát csak vigyázz magadra és viselkedj jól. Csókol édesanyád, Isten veled, velünk 4s.” o „Laci! Soraid megkaptam. Elhiszem, hogy klassz lehet megint szabadnak lenni. És még ott az ősz, ha már nem is teljesen ■ az egész. De nekem meg annyi sincs. És még telem se. Majd talán jövőre. Te aztán tényleg olcsón megúsz- tad. Majdnem fele az enyémnek. Persze te mindig mázlista voltál, most is sikprült. Nekem mindegy, én is lenyomom az enyémet, de aztán többet engem nem fogsz csőbe húzni. Nekem erre semmi szükségem nem volt. Se a Juditra, se a tizennégy hónapra. A Béla, hogy te kimentéi, teljesen begolyózott. Felvágta zsilettel a csuklóját, alig bírták ósszeföltözni. A Ja- mesz meg is ígérte, ha lenyomja a másfelet és kimegy, kitekeri a nyakadat. Ha elfogadsz egy tanácsot, jobb lesz, ha eltűnsz a környékről. A magad, meg a Jamesz érdekében is. Anyám is írta, hogy meglátogattad. Ki a frász kért rá, hogy odamenj. Haggy engem békébe, ha mán eddig nem hagytál. Itt lenne neked is a helyed, jobban mint nekünk, még ha téged ki is engedtek hamarabb. Tudod jól, te szemét, tiéd volt az egész balhé. Vagy talán neked is megártott egyszer a pia? A bírónő előtt nem nagyon verted a melledet, mennyit is bírsz piálni. Rohadt gané vagy. Ha nem hergeled a Jutkát, miért is nem sikerült májusban, eszébe se jut már az egész. Ha a bátyja helyében vagyok, én is a rendőrségre megyek, ha egy éve is történt majdnem, ami történt. Kellett neked hülyülni. Persze te már röhögsz a markodba, míg mi hűsölünk. Ki a fene gondolta volna, hogy nyolc hónap múlva tesznek feljelentést. Ha nem vagy ilyen állat, megússzuk. Olyan az egész, mint egy rossz vicc. Azt se hittem, hogy te is megúszod nyolc hónappal, én meg tizennégyet kapok. Jameszék- ről nem is szólva. Elhiszem, hogy pipa rád. Én megbocsátok neked. De többet az életben se találkozzunk. Ismerhetsz, nekem nem jár soha hiába a szám. Én nem akarok ide visszakerülni. Se ilyesmiért, se másért. Én nem fogok törleszteni, még ha Jamesz szerint meg is érdemelnéd, csak többet ne lássalak. A gyárba visszavesznek, tán Éva sem hagy itt, hát nekem ebből elég volt. Örökre. Ne is írj többet, ne is keress beszélőre. El akarlak felejteni, ezzel a szörnyűséggel együtt. Nekem sikerülni fog. Ugyanezt kívánom neked is. Jolly. Tököl, 1981 nov. 2.” Csendes Csaba KM „Az a sok pálinka az oka mindennek...“ a
