Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-20 / 272. szám
4 Kelet-Magyarország 1981. november 20. Véget ért a Legfelsőbb Tanács ülésszaka 21. Rossellini Itáliája 1949 márciusában New Yorkba utaztam, hogy -pnnan pár napon belül továbbrepüljek Olaszországba. Azt írtam RosselLininek: „Miattam egy nap tízszer Is'felhívhatsz, ha ilyen bolond vagy! Szeretek éjjel fenn lenni és beszélgetni — ugyanúgy, mint te! De ez vigyázatlanság, egy szállodába telefonálni, aminek ilyen jó kapcsolatai vannak a sajtóval. Már túl sokat írtak rólunk. A házasságom tönkrement, mostantól csak veled akarok filmezni, utánad utazom, Hollywoodnak új szerelmi háromszög tragédiája van, és így tovább, és így tovább. A pletykarovatok tele vannak! Nagyon boldogtalan lennék .. „Érts meg, kérlek, és segíts! Nem volt időm, hogy elbúcsúzzam az ismerősöktől és barátoktól, arra, hogy szentimentális legyek, míg meg nem láttam Pettert a kaliforniai repülőtéren, amint ott állt, nagyon egyedül és csendesen. Ekkor tudatosult bennem az önzésem ... Itt mindenki kérdezősködik azokról a hírekről, amelyek New Yorkban kaptak lábra rólunk.” Rómába érkezésem olyan volt, mint egy álom. Sehol a világon még nem fogadtak így. Olyan volt, mint egy népünnepély — az emberek nevettek, kiabáltak, integettek, bolondoztak. Olyan sok ember volt a repülőtéren, hogy azt lehetett gondolni, Program helyett propagandafogás Az Izvesztyija csütörtökön közölte Szergej Loszev kommentárját Ronald Reagan elnök szerdai beszédéről. A TASZSZ kommentátora megállapítja: maga az amerikai elnök, de az Egyesült Államok tájékoztatási eszközei / is mint az európai béke megőrzésének valamiféle amerikai programját, sőt, mint „a fegyverzetellenőrzés átfogó programját” igyekeztek beállítani a beszédet. Ha valóban ez lenne a helyzet, akkor az Egyesült Államok kezdeményezése minden kétséget kizáróan pozitív visszhangra talált volna, elsősorban éppen a Szovjetunió részéről. Sok nyugat-európai és amerikai megfigyelő szerint azonban az elnök javaslatai csupán látszólag békeszerető jellegűek; ténylegesen az egyoldalú. katonai előnyök megszerzésére, valamint a Szovjetunió és a Varsói Szerződés országaival szembeni katonai fölény elérésére irányulnak. Az ABC amerikai rádiótársaság kommentátora szerint „a Reagan-beszéd célja az volt, hogy az amerikai elnököt olyan emberként tüntesse fel, aki békére és az oroszokkal való tárgyalásokra törekszik, s így akarja megváltoztatni a magáról, mint a hidegháborúra és a fegyverkezési hajszára törekvő személyiségről kialakított képet. A londoni The Daily Telegraph felhívta a figyelmet, az amerikai javaslatok összeállítása eleve úgy történt, hogy azok elfogadhatatlanok. Ezzel kapcsolatban a lap a következőket írja: „Washingtonban nem titok: a Reagan-kormányzatban nem is várta senki, hogy Moszkva elfogadja a javaslatokat, mert ez az összes szovjet SS—20-as rakéta felszámolását célozza”. Az NBC rádiótársaságnak a Pentagon mellé akkreditált tudósítója kijelentette, hogy „az európai nukleáris rakéták felszámolására Reagan által javasolt terv egyáltalában nem veszi számításba a Szovjetunió ellen felhasználható közepes hatótávolságú fegyverrendszerek más célba juttató eszközeit”. Az amerikai elnök az SS— 4, az SS—5 és az SS—20 szovjet rakétákról úgy beszélt, mintha létezésükről csak most szerzett volna tudomást. Pedig az SS—4 és az SS—5 rakétákat már 20 évvel ezelőtt rendszerbe állították. Válaszul az európai előretolt állo- másoztatású amerikai eszközök tömeges növelésére. Az SS—20 rakétákat 1975-től kezdték kifejleszteni, mégpedig az amerikai fél tudomásával. Az SS—20 rakétarendszert. az Egyesült Államok az 1979 júniusi bécsi szovjet- amerikai csúcstalálkozó során is tudomásul vette, amikor a felek ismét megállapították a katonai-hadászati területen fennálló hozzávetőleges egyenlőséget. Reagan elnök beszédével azt az elképzelést akarta kelteni a kevéssé tájékozott emberekben, hogy az amerikai kormányzatnak most hirtelen égető szüksége lett a békés kezdeményezésre. A valóságban inkább propagandafogásról van szó, amelynek célja: enyhíteni mindazokat a kedvezőtlen politikai következményeket, amelyeket Washingtonnak a nukleáris rakétafegyverkezési hajsza fokozására, újabb amerikai rakéták európai telepítésére és egy európai „korlátozott” nukleáris háború előkészítésére tett lépései vontak maguk után. Mindebből semmi jó nem származik Nyugat-Európa számára és ezért érthetetlen egyes nyugat-európai politikusok kedvező reagálása. Szeretnénk, hinni, hogy az amerikai kormányzat még nem mondta ki az utolsó szót az európai és nemcsak az európai béke sorsát illető ily fontos kérdésben. Moszkvában csütörtökön a Szovjetunió XI. ötéves tervének, valamint jövő évi tervének és költségvetésének elfogadásával véget ért a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka. A három napon át tartó tanácskozáson a küldöttek a Legfelsőbb Tanács két házának, a szövetségi és a nemzetiségi tanácsnak külön-kü- lön megtartott ülésein vitatták meg a tervjavaslatokat. A vitában 47 küldött szólalt fel, tette meg észrevételét, módosító indítványát. Ezeknek, valamint az ülésszak több mint egy hónapig tartó előkészítése során, a LegfelSzuzuki Zenko japán miniszterelnök szerdán azt ígérte: kormánya visszautasít minden olyan amerikai javaslatot, hogy amerikai manőverező robotrepülőgépeket, vagy más hadszíntéri nukleáris fegyvereket helyezzenek al Japán területén. A kormányfő ismételten sérelmezte, hogy az amerikai törvényhozás bizonyos körei hadikiadásainak növelésére akarják kényszeríteni a szigetországot. 36. — Akkor ez is jó lesz. Legszívesebben azt mondanám, hogy vágja le a hosszú hollófekete haját, de mindenesetre gyűrje be a sapka alá, hogy ne legyen nyomjelző. Ha leszállunk, majd még ezt is vegye fel, este lesz mire odaérünk, kelhet is, — azzal egy ugyanolyan koszos-barna sálat is elővarázsolt és kezébe nyomta Jusztinák.— Kártyázni tud? — kérdezte. — Nem én — rebbent fel Juszti. — Nem baj, akkor is kártyázni fogunk — mondta. — Pontosabban megtanítjuk ultizni. — Maga annyira szeret? — Kártyázni? Szeret a fene ! De ez a legtermészetesebb villámhárító mifelénk. A kártyázó szent, azt nem zavarják. Ha mi így együtt vagyunk és kártyázunk... — Ha megérkezünk, mi lesz? Ezt Miki kérdezte. —7 Az állomáson vár' a titkárunk, el akar majd vinni a vendégházba. De ott lesz Béla és Robi is. Ök rögtön elmarják ezt a kislányt, tehát a titkárral mi hárman lesőbb Tanács állandó bizottságainak ülésein elhangzott javaslatoknak, kiegészítéseknek a figyelembevételével emelte csütörtökön törvényerőre a szovjet parlament az ötéves és a jövő évi tervet. Ennek értelmében a Szovjetunió nemzeti jövedelme 1985- ig 18 százalékkal nő. Az ipari termelés értéke az előző tervidőszakéhoz képest 23 százalékkal, a mezőgazdasági termelés egy évre számított átlagos értéke pedig 13 százalékkal emelkedik. A lakosság egy főre jutó reáljövedelme 16,5 százalékkal, a munkatermelékenység pedig 23 százalékkal lesz több, mint 1980- ban. Szuzuki, aki a japán parlament egyik bizottsága előtt nyilatkozott, azt hangoztatta, hogy Japán betartja három atomellenes alapelvét, azaz, hogy nem gyárt, nem birtokol és nem vezet be atomfegyvereket, ezért Tokió nemet mond az amerikai követelésekre. A japán kormányfő rámutatott, hogy a Washington szorgalmazta terv „a világ egyetlen részén sem lenne kívánatos”. szünk. Lebeszéljük a vendégszobáról azzal, hogy nálam vacsorázol, als.zol. Kimegyünk, beülsz te is Robi kocsijába, én átadom a szolgálatot, mert ma én vagyok a vonatügyeletes, ez öt perc. Körülbelül annyit kell rám várni. Aztán fölmegyünk hozzám. Ott vacsorázunk, de lehet, hogy te nem, mert téged átvisz Béla a laktanyába, bemutatni, mint előadót. Akkor elmegyünk a klubba, a kislány marad nálam, te tartasz egy negyvenperces bel- és külpolitikai beszámolót, egy másodperccel sem többet. Én majd elintézem, hogy nem kell maradni, ivás, ilyesmi . .. rég nem láttuk egymást, baráti találkozó, stb. Ezt megértik. Akkorra Robi már ott lesz dodzsal. Van kint egy horgásztanya, olyan 18 kilométer. Oda megyünk ki, én ottmaradok, onnan kezdve Béla vezényel. Értettem. Miki fölkapta a fejét erre a parancsolóan-vezénylő hangra, de aztán visszafojtotta magába az ironizálást, most kezdte bőrén érezni az egész dolog, ügy lehetetlenségét, miközben egyáltalán nem tudta realizálni a fenyegető mélységét annak, amit TELEX ÜLÉSEZETT a NSZEP KB Csütörtökön délelőtt összeült Berlinben a Német Szocialista . Egységpárt Központi Bizottsága. A plénumon Erich Honecker, a KB főtitkára terjesztette elő a politikai bizottság beszámolóját. ÜJ MADÁR JAPÁNBAN Száz éve először új madárfajtát fedeztek fel a japán Okinava-sziget északi részén. A viziguvatra (rallus aquati- cus) emlékeztető madár az ornitológiái intézettől japánul a jambaru kunia, latinul pedig rallus okinawae nevet kapta. A skarlátvörös csőrű és lábú madár® szárnyai el- korcsosultak, repülésre képtelen, de meglepő sebességgel szalad. Szakértők ezt azzal magyarázzák, hogy a szubtrópusi erdőségekkel borított Jonahadake-hegység- ben nem volt természetes ellensége, bőven hozzájutott táplálékhoz, s így „elfelejtett repülni”. SVÉDORSZÁG NEM LESZ KÖZTÁRSASÁG A svéd parlament szerdán 306 szavazattal 18 ellenében elvetette azt az indítványt, hogy 1983. január 1-i kezdettel változtassák meg az ország államformáját, azaz Svédország legyen köztársaság. KfNAI URÁN DÉL-AFRIKÁNAK? Kína szállított dúsított urániumot a Dél-afrikai Köztársaságnak — közli a The Washington Post csütörtöki számában magukat megnevezni nem hajlandó amerikai hivatalos személyekre hivatkozva. A lap értesülései szerint az üzletben egy svájci céget használtak fel közvetítőként. A múlt héten került nyilvánosságra, hogy Dél-Afrika „ismeretlen forrásból” olyan mennyiségű dúsított urániumhoz jutott, amely lehetővé teszi számára két — egyenként ezer megawattos — atomreaktor üzemeltetését. csinál. Nem érezte a történet végét, nem érzékelte, mi ez az egész, csak sodródott az önmaga keltette áramlásban, s tudta, hogy egyetlen dolga van: rezzenés nélkül oly határozottan sodródni, hogy a többiek is habozás nélkül, kérdésföltevés nélkül sodródjanak vele. Meleg lett. Megint meleg. Kártyáztak, itták Géza narancssziruppal kevert rumját, ami ha lehet, kátrányízűbb volt, minden elképzelhető „utasízű” szörpnél. Ellenőrző kiskatonák többször keresztülmentek a kupén, először még fejbiccentéssel köszöntötték is Gézát, majd rövid időre feltűnt az a főhadnagy is, akivel Miki kezelt a pályaudvaron, félórára beszállt játszani Juszti helyett, de aztán valami probléma miatt elhívták, és így a lassú sötétedésben lassan gurultak bele. Közben Géza tisztázta, hogy nem ettek még semmit, elment, visszajött, hozott két sertésmájkrémet és két háromszögletű sajtot. „Ez van — mondta — este sült kacsát vagy paprikáscsirkét kaptok. Attól függ Sárika mit tud szerezni”. — Ki az a Sárika? — kérdezte Miki. — Hát az unokahug — felelte vidorul Géza —. Nagy- nénjét kértem meg illő ellenérték fejében ellátásomra — tudod, ez a volt háztulajdonos öregasszony, akit említettem a Duna-parton — de rövidesen ő vette át az irányítást, úgyhogy mire reggel felkelek, már a reggeli is oda van készítve. — Szóval férjfogási manőverek alapyá vagy. — Részben. Nem könnyű az indulás egy új életbe. Roberto Rossellinivel a fotósok gyűrűjében. — Mi az, hogy részben? — Én elvenném, de nem jön hozzám. — De válogatós! — Az. Miki nem firtatta, látta Gézán, hogy nincs sok kedve beszélni a témáról, legalábbis Juszti előtt nem. Megették a konzervmájat, kenyér nélkül rákenték a háromszögletű sajtra, még só is akadt Géza táskájában — fejedelmi étel volt. Juszti kapott egy kis vizet, ők itták a kátrányszörpöt rummal. Olyan rossz volt, hogy még berúgni se lehetett tőle. Ami nem is baj — állapította meg Géza, mert különösen Mikinek szüksége lesz még fejére, eszére, erejére. Előbb-utóbb minden útnak vége szakad, így hát ők is megérkeztek. Az állomáson minden úgy volt, ahogy Géza mondta. Miki szállt le előre, szinte beleütközött Robiba. Mögötte szállt le Géza, s csak végül Juszti. Bélával csak egy futó kezelés, s már ott állt Gézával meg a vonatos főhadnaggyal, a párttitkárral egy kedves, pufók, iz- zadósan kövér egyenruhás fiatalember előtt, az ifjúsági szervezet titkára előtt, s négyesben beszélgettek, mikorra Robi és Béla már eltűntek, Juszti mintha nem is lett volna sehol. Gyorsan tisztázták, hogy köszöni a szervezeti meghívást, de Gézával szeretne maradni. Megállapodtak az időpontban, mikorra érjenek oda a klubba, s már búcsúztak is. Az egyetlen változás az volt, hogy Béláék nem várták meg őket, az ifjúsági titkár hozott egy autót, és azzal mentek Géza lakására (Folytatjuk) egy királynőt várnak. Roberto egy nagy csokor virágot tett a karomra, aztán a kocsihoz verekedtük magunkat. Roberto betuszkolt a piros sportkocsijába, és egyenesen a Hotel Excelsiorba mentünk. Ott is rengeteg ember állt. Egyszerűen nem sikerült áthatolnunk a bejárathoz. Roberto azonnal összeütközésbe került a fényképészekkel, de ez nem volt újdonság. Hadonászott, így próbált meg utat törni. Az egyik fényképész kabátjának leszakította az ujját, de a következő nap már megbánta és küldött neki egy új kabátot. Végül sikerült eljutnunk Roberto lakosztályába, ahol partyt adtak. Roberto minden barátja ott volt. Federico Fellini elbűvölő karikatúrákat akasztott a falra Robertoról, rólam és Stromboliról. Pezsgőztünk, mindenki nevetett és tréfálkozott. Roberto mindenkinek apró ajándékokat osztogatott. Legyőztek. Rooerto azt akarta, hogy ismerjem meg az összes barátját. Meg akarta nekem mutatni Nápolyt, Caprit, Amalfit és még vagy egy tucat helyet, aminek a nevét még soha nem hallottam. Minden új volt a számomra: az ország, az emberek, a nyíltságuk, a szépség. Roberto gyors kis kocsiján mentünk dél felé. Csodálatos volt mindaz, amit Itália történelméről mesélt nekem. Ügy tűnt, mindent tud. És amit nem tudott, azt kitalálta. Következik: 22. Petter levele. lapén nemet mond a fegyverkezési versenyre Két ember meghalt és többen megsebesültek, amikor az NSZK-beli Mannheimben csütörtökön összeomlott egy ház. Képünkön: mentőosztagok dolgoznak a szerencsétlenség színhelyén. (Kelet-Magyarország telefotó) ■ Szalontay Mihály: