Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-15 / 268. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1981. november 15. O s tesped tudatában: ő a nyertes BOTÁR ATTILA: kirándul szőke gleccserekhez nem tőle fröccsen szét a tükörkép C»SQk mint Q tűzkő Vénült szimmetriákat ő nem sért a Nap-keréktől nem ő szikrázik fényesülten az elkopásig Ebben a lakhatatlan nyárban Ha már madara sincs a nyárnak nem volt igazam s nem is. hibáztam gyullasztók felhő-térképvásznat csak mint a tűzkő dörzsölődtem ha már fogyton-fogyás a nyár csak virágok lobbantak fölöttem színre lobbantok minden fákat s csíkosán ejtőemyőselymek ha már a nyárnak nyara sincsen — de boldog aki kibicelhet! szerelmetes hazám csak intsen igazával elüldögélve s csillagot szikráztatok éjjel piros borokhoz hűl a vére molekuláim melegével. A barátság kiadója Szép hagyomány, hogy szinte esztendőként elhozza Szabolcs-Szatmárba kiadói tevékenységének legfrissebb termékeit az ungvári Kárpáti Kiadó. Az idén a „Szovjet könyv ünnepe” rendezvény- sorozatra érkeztek a Kárpáti legújabb könyvei, melyek között szép számmal szerepeltek a kiadó magyar nyelven megjelentetett alkotásai. Borisz Gvargyionovot, a kiadó igazgatóját arra kértük, mutassa be az ungvári kollektíva munkáját és szóljon a jövő esztendő terveiről. — Kiadónk históriája 1945- re nyúlik vissza. Ez év augusztusában született meg a döntés egy területi könyv- és lapkiadó vállalat létrehozásáról. Tulajdonképp ez volt kiadónk jogelődje. 1964-ben alakult át a Kárpáti Kiadóvá, amelynek hatáskörébe vonták a szomszédos Ivano- Frankovszk és Csernovci területeket is. — Társadalompolitikai, termelési-műszaki, mezőgazda- sági, turista-tájismereti és szépirodalmi könyveket jelentetünk meg ukrán, orosz, magyar és moldvai nyelven. Gondozásunkban ez ideig csaknem 2900 könyv látott már napvilágot, közel 41 millió példányban. — Együttműködésünk a magyar könyvkiadókkal 1958 óta rendszeres és gyümölcsöző. Az orosz, ukrán és magyar klasszikusok műveit a Kossuth, az Európa, a Gondolat, a Magvető, a Móra és a Zeneműkiadóval közösen jelentetjük meg. Napjainkig mintegy 400 kiadványt adtunk ki több, mint 12 millió példányban az együttmunkál- kodás eredményeként. Hogy csupán néhány jelentősebb munkánkat említsem: együtt gondoztuk magyar kiadókkal az SZKP történetét feldolgozó kötetet, a Nagy Honvédő Háború históriájának dokumentumait és Vlagyimir II- jics Lenin életrajzát is. A Kárpáti Kiadó eredményes kapcsolatait a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége is elismerte, amikor a „Népek Barátsága Érdemrendet” adományozta a közösségnek. Az igazgató vázolta a kiadó 1982-es azon terveit, amelyeket a magyarokkal közösen valósítanak majd meg. Elmondta, hogy jövőre magyarul 24 alkotást jelentetnek meg 700 ezer példányban. A Kossuthtal karöltve jelenik majd meg a hazai könyvesboltokban A. Trus Lenin és a szovjet külpolitika című könyve. Grigorij Baklanov: Örökre tizenkilenc évesek című regénye a második világháború fiatal kiskatonáiról szól, azokról, akik az iskolapadokból kerültek a frontvonalra és soha nem érhették meg 20. születésnapjukat. A kisregény emlékezteti olvasóit a „Ballada a katonáról” lírai történetére. Novikov—Priboj nagy sikerű könyvét, a Csuzimát az Európával közösen gondozza majd a Kárpáti. Az izgalmas cselekmény az orosz—japán háború tengeri csatáinak eseményeihez kalauzolja el olvasóit. Egy baskír szerző, Basirov mutatkozik be hazánkban Az én zöld bölcsőm. című regényével. Ismét megjelenik Gajdarnak immáron klasszikus ifjúsági regény^, a Timur és csapata. Szintén a Móra kiadóval együtt gondozzák Gárdonyi Géza regényét, az Egri csillagokat. A Magvető és a Kárpáti vállalkozása lesz Valentyin Kata- jev regényének a Szkuljánai temetőnek kiadása. A Gondolattal együtt pedig a sci-fi rajongóinak szolgálhatnak meglepetéssel; jövőre kiadják Jefremov A múlt árnyai című fantasztikus regényét. Kalenda Zoltán — Minden jó lélek dicséri az igaz embert. Te mért nem dicséred? Akkor a kutya lehajtotta a fejét, és megnyalintván az öreg lába szárát, eltűnt. Az öreg visszatért a házba és lefeküdt a felesége mellé. — Te reszketsz — mondotta az asszony. — Éles a levegő odakint. — Ilyen nagy nyárban? Reggel hat órakor pontosan ott állt a hintóval a szövetkezet nagy udvarán, az elnök, Détár Miska is pontosan érkezett, s rávert az öregember vállára: — Jó reggelt vén faszi, tudja, hová megyünk? — A répaszedőkhöz. — Ügy igaz. De mintha szürke lenne az arca. Csak nem beteg? — Ugyan, öreg emberben lassan indul a vér. — Segítünk rajta — mondotta az elnök, a mezőgazda- sági tudományok doktora —, ivott már ma valamit? — Vizet a jó kútnál. — Akkor egy kis barack nem árt meg. Megálltak a kocsmánál, holott az elnök megtiltotta, hogy a szövetkezet tagjai munkaidőben átlépjék a kocsma küszöbét. Teljes deci barackot rendelt az öregnek. Ám ő csak megnyalintotta és azt mondotta: — Nagy, sok esztendőket megéltem, de én ott hátul a hintóbán még sohasem ültem. Ha meghalok, oda hátúira fektessenek, úgy vigyenek ki a temető ravatalozójába. — Édes öregem, ha akarja, hajtok én. Csak adja ide a gyeplőt. — Azt nem. Csak ha meghalok. Ügy telt el a nap, mint a többi. Este hazament, a fia itatta a jószágokat, a gyerekek rúgták a labdát a nagy udvaron, felesége a nagy családnak puliszkával szolgált. Éjféltájt az öregember, mint rendesen, kilépett a házból, hogy a kisdolgát elvégezze. Akkor meglátta, hogy a kerítés vastag culpfájának tetején egy kopasz, ősz szakállú ember ül. — Nem gondolod — kérdezte a kopasz, hogy be kellene nézned a tehenekhez? A Kedves ma éjjel elleni fog. — Lám, majd elfeledtem. — Másról is megfeledkeztél. — Miről? — Hogy neked is készülődnöd kell. — Arról nem — vélte az öreg —, csak nem mertem magamnak se bevallani. — Ha tudjuk, merjük bevallani. De most menj a tehénhez. Még gyötrik a fájdalmak, hallod a bőgését? Akkor az öregember bement az istállóba, meggyújtotta a villanyt és látta, hogy a Kedves a szó szoros értelmében négykézláb térdel és két nagy szeméből hull a könny. Az öreg megsimogatta az állat pofáját, az pedig érdes nyelvével megnyalintotta az ő kezét. Akkor hátrament, és látta, hogy a borjú két kicsiny lába már kint van. A tehén biztatás nélkül nyögött, és nyomott s a tekintete itt volt az öregen. Előtűnt a borjú arca, majd a szeme. Ó, az a két szem! Ahogy a világ első látásával rácsodálkozott az öregemberre. Fazekas József nemsokára szü- gyénél fogva markolta meg a kicsi borjút. Nem volt a keze ügyében sem kés, sem olló, vén fogaival harapta el a köldökzsinórt. Sót hozott ezután. Beszórta az állatocskát és az anyja elé tette, aki bütykétől az orráig lenyalta fiát, megtisztítván az életre. Akkor a borjacska felállt, s ingón az anyja tőgye felé indult. Megtalálta. Az öreg már nevetett rajta. Reggel rendes időben ott volt az elnökért. — Megkérnélek, Miska, menjünk előbb a tanácsházára, végrendelkezni akarok, légy a tanúm. — Megbolondult maga, öreg, vagy csak nem indult meg még a vér? Menjünk a kocsmába egy féldecire. — Majd utána. A tanácsházán megcsinálták a rendelkezést, aztán kimentek a határba. Gyönyörű volt a világ. Kár itt hagyni, gondolta az öreg. Este otthon megkérdezte mindenkitől: — Rendben vagytok? — Csak még a vacsora nincs kész. — Az állatok? — A tehén még nem kapott vizet. — A Kedves most ellett, vigyázzatok rá, jó tehén. — Mindjárt ellátom. — Hagyjad, majd én. Együtt voltunk az éjszaka. Lucernát vitt a tehénnek nagy öllel, aztán elment a kúthoz. Ahogy húzta a vödröt, látta, hogy egy hintó áll meg a kapu előtt. A bakon a fehér szakállú öregember ült. — Készen vagy? — kérdezte a kopasz. — Csak megitatom a Kedvest, aki szült. — Siess. — Átöltözzek? Ünnepi ruhába. — Minek? Kopottan jártál egész életedben. — Na, akkor csak elviszem a vizet a Kedvesnek, aztán jövök. — Várlak. Ügy is történt. Elvitte még a vödör vizet, aztán visszatért a hintóhoz. Életében először a hátsó ülésre ült, a fő helyre, s nem ő hajtott. Többé már nem ő hajtott. Színes fametszeteken meséket álmodik E|y szabolcsi művész - Drezdából Egy bűbájos kis mesekönyv egész oldalas képein a verssorok mellett vidámak a színek, a szándékoltan esetlen, kedves formák, a változatos megoldások a fantázia ötletességét dicsérik. A sündisznó hátán egy fennakadt almát visz s az égről egy Braque-os — profilban is, szemben is megoldott — ábrázatú hold néz le a világra. „Der Mond geht auf die Reise” (A Hold útra kél) című leporellót Halléban adták ki, lengyel változatban is megjelent. Az illusztrátor Molnár-Höing Ursula, legújabb megyei képzőművészünk, ki nemrég kapta meg a szövetségi és alaptagságot. Drezdában született, ebben a nagy művészeti központban, mely az expresszionizmusnak is bölcsője volt. Itt is járt a Képzőművészeti Főiskolára s Hegenbarth osztályán grafika, alkalmazott grafika szakon végzett. Általában önálló alkotóművészként dolgozott, cs^k egy alkalommal volt három évig alkalmazásban a Dewag Werbung-nál. Különböző megbízásokat kapott, különösen a Pentacon gyár foglalkoztatta. Művei, főleg színes fametszetei több kiállításon vettek részt az Alber- tinumtól Ueningrádig. Pályázatokon vett részt, különböző díjakat nyert, Drezdában a Hotel Neva előcsarnokában egy nagy kovácsoltvas murá- list az ő tervei után kiviteleztek. tyással, de csak a múlt év júliusában költözött Vajára. Grafikával foglalkozik, legnagyobb sikert számára színes fametszetei jelentettek. Két mesesorozatot is készített ezzel a technikával, melyet a Drezda megyei tanács rendelt való beleélést, mely úgy szól a gyermekhez, hogy a felnőttben élő gyermeket is meg tudja ragadni. Olykor, mint a Piroska virágcsokros portréjában, felvillan az alkotónak az a kivételes tehetsége, hogy mélyen be tud hatolni az emberi lélekbe is. A mesesorozatból néhány szerepelt a múlt évi őszi tárlaton. Másik kedvenc technikája az akril és a kollázs. Ezeken a képein is kiemelkednek az előbb említett kvalitások, de még hozzátehetjük a színharmóniák, formai ritmusok iránti érzékenységét. Foglalkozik színes tipográfiával is és szívesen készít akvarellehet. Tervei szerények. Be akar kapcsolódni az itteni képző- művészeti életbe, s ha megbízást kap, szeretné, ha munkájával meg lennének elégedve. Művészete, megnyerő, szerény egyénisége elismerés„Páva tavasszal” (Gaál Magyarországot 1966-tól kezdve különböző nyári egyetemek alkalmával — Esztergom, Szombathely, Eger, Zalaegerszeg, Nyíregyháza — többször is felkereste. Zalaegerszegen ismerkedett meg későbbi férjével, Molnár MáBéla reprodukciói) tőle. Az első: Grimm-mesék illusztrációi, s ha nézi az ember ezeket az elragadó kis lapokat, nem tudja, mit csodáljon jobban. A formagazdagságot, az üde ábrázolás- módot, a boldog mesevilágba re és megbecsülésre számíthat a közönségnél. Érkezésével egy új, friss szín jelent meg azon a nagy palettán, melyet az ország északkeleti részén a Tisza és a Szamos ölel körül. Koroknay Gyula KM „Az egyik segít a másiknak.’ Őszi tükörkép. (Elek Emil felvétele)
